Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
4 tolna megyei vépüjsag 1965. november 3. 1 „Házi múzeum” Kölesden Kuruckori kardok — Vésett páncélok, számszeríj, buzogány a vitrinekben Az okkersárga, várszerű barokk épület falán kint a tábla: „Műemlékjellegű épület, épült 1750 körül”. A vastag falak, messzenézö tágas ablakok sok vihart láttak már, megértek jót és rosszat egyaránt, bőven akadt változatosság az évek során. Most mégis elcsodálkoznának az öreg falak, ha egyáltalán tudnának csodálkozni. A valamikori vármegyeháza épületében levő művelődési ház otthont adott egy múzeumi vándorkiállításnak, melyet először éppen Kölesden mutattak be. Miért Kölesden? Története és komoly alapja van ennek a „megtiszteltetésnek”, nem véletlen, hogy Kölesdre esett a választás. A község megyeszékhely volt néhány évszázaddal ezelőtt, onnan a híre és rangja, a kuruc időkben stratégiai központ, heves harcok színhelye. Jogos tehát, hogy az értékes és egyben nagyon reprezentatív fegyverkiállítás éppen itt kapjon szállást. A kiállítás megnyitója a szokott ünnepélyes keretek között történt, jelen voltak a járás és a község vezetői, táncosok, énekkar szerepelt, ez minden megnyitó ünnepségen azonos. Itt akkor következett a nagyobb meglepetés, amikor a látogatók végignézték a vitrineket. Az anyag ugyanis rendkívül érdekes, még annak a számára is, aki látott már hasonló rendezvényeket. Hát még mennyit jelentett azoknak a kölesdi felnőtteknek és gyerekeknek, akik eddig csak a történelemkönyvekben, vagy a regényekben „találkoztak” a régi fegyverekkel. A kiállítás megismertet a megye területén található, az egykori küzdelmekből visszamaradt fegyverek sokféleségével, típusaival. Bár nem teszi lehetővé a magyar fegyverek fejlődésének bemutatását — ilyen igénnyel nem is léphetünk fel egy megyei jellegű kiállítás anyagánál — nemzeti történetünk és művelődésünk szempontjából mégis nagyon sokat jelent, és figyelemre méltó vállalkozás. A látogató megszemlélheti a kunok kedvenc fegyverének, a buzogánynak késői utódját, melyet talán éppen egy markos kuruc legény forgatott a labancok elleni csatákban. Vannak itt görbe, török szabják, egyenes pengéjű kardok, valameny- ' nyit belepte már a rozsda, de valamikor fényesen ragyogtak, és sok ellenséges katonát megugrasztottak, ha éppen arra került a sor. A vas ágyúgolyók szomszédságában békésen pihennek a sarkanytúk. páncélsisak, vért mesél a harcias évszázadokról. A mai szemnek szokatlan pisztolyok, lö- poros szaruk feküsznek az üveg mögött, ma már szinte hihetetlen. hogy egykor milyen nagy értéknek számítottak. Talán a legérdekesebb fegyver a régi számszeríj, amelyből félelmetes nyílzáport lehetett hajdan .az ellenségre zúdítani. A fegyverek megcsöndesedve pihennek a vitrinekben, mégis sok-sok érdekes dolgot mesélnek. Érdemes volt elhozni valamennyit Kölesdre, ez olyan kezdeményezés, amelyet minél több kiállításnak kellene követnie. (cs.) Sárközi Gyula cA S fíiiujapíu i táíte&ífi& A Kothschildok Európában, Amerikában és Afrikában A világ egyik legnagyobb bankjának kulisszatitkai A Rothschildok már a XIX. században Európa legerősebb bankjának élén álltak. Vagyonukat az állandóan élénkülő nemzetközi kereskedelemnek, a bányászat fejlődésének, az állami kölcsönök növekedésének, az iparosításnak köszönhették. Sikerük titkai közé tartozik az a körülmény is, hogy a különféle nemzeti bankárcsoportok szövetségre léptek egymással, sőt nemzetközi szervezetet is alakítottak London, Párizs, Bécs, Frankfurt és Nápoly tőkéseinek részvételével. A James Rothschild által alapított párizsi bank a múlt században egészen 1875-ig igen jelentős gazdasági és politikai szerepet játszott. 1945 decemberében a Rothschild- családban újra felosztották a tőkét. 1954 áprilisában a bank tőkéje 250 millió frankról 500 millióra növekedett. Akkoriban a Rothschild család egyik legjelentősebb tagja elhunyt, s helyébe Georges Pompidou került, aki később a francia minisztertanács élére állt. 1957 decemberére már ismét megkétszereződött a Rothschild- család tőkéje, értékpapírjainak és készpénzének értéke elérte az egymilliárd frankot. 1958 februárjában pedig már az 1250 millió frankot. Az 1958-as politikai események és De Gaulle-nak a miniszter- tanács élére kerülése után Pompidou kiemelkedő személyiség lett De Gaulle munkatársai körében. 1959-ben az alkotmányvédő tanács tagjává választották. Pompidou azonban továbbra is megtartotta összes megbízatásait a Rothschild-banknál, kivéve a vezérigazgatói itsztséget. ÉRDEKLŐDÉS A KŐOLAJ IRÁNT Teljes egészében talán lehetetlen felmérni a Rothschildok érdekövezetét, ehhez egész kötetek kellenének. Érdekövezetük és befolyásuk igen nagy, és állandóan növekszik. 1955-ben nagy érdeklődést mutattak kőolajlelőhelyek felkutatása iránt is. E célból egy francia részvénytársaságot alakítottak ' azzal a feladattal, hogy átvegyék 3az állam által magánkézbe jutta- 3 tott kőolaj-érdekeltségeket. Az 3 állam ugyanis már 1945-ben kő- 3 olajkutató intézetet alapított, 3 amely Franciaországban és Afri- ! kában húsz év alatt hatalmas ösz- 1 szegeket költött kutatási célokra. 3 A kormány már 1945-ben felszólí- 3 tóttá a részvénytársaságokat, hogy 3 fogjanak össze, alakítsanak egy í olyan szervezetet, amely kizárólag ▼VTTTTYTYTYTTTYT'rVYYTTTY ’ kőolaj kutatási munkálatok irányításával és pénzelésével foglalkozik. E körökben nagy szenzációt keltett a hír, hogy a Szaharában kőolajat találtak. Az üzleti körök rögtön élénk érdeklődést mutattak. Csakhamar több részvénytársaság alakult az afrikai kőolaj kiaknázására. A Rothschildok részvételével alakult részvénytársaság a gaboni, a szaharai és a Párizs környéki kőolajkutatásokban érdekelt. Egy másik nagy párizsi bankkal együttműködve a Rothschildok még egy részvénytársaságot alakítanak, amely részt vesz a mauritániai vasérc, a guineai és gaboni bauxit, a szenegáli foszfát stb. kitermelésének irányításában. E tevékenységben rajtuk kívül angol, olasz és nyugatnémet üzleti körök is részt vesznek. LÁTHATATLAN SZÁLAK Térjünk vissza azonban Georges Pompidou-hoz, a Rothschild- testvérek bankjának volt vezér- igazgatójához, egyik legjelentősebb személyiségéhez. De Gaulle annak idején őt bízta meg az ideiglenes algériai kormánnyal tervbe vett tárgyalások előkészítésével. Hogy miért, azt csak akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy Pompidou nemcsak De Gaulle elnök régi barátja, hanem mint pénzügyi szakértő, nagyszerűen ismerte a szaharai kőolaj műszaki, gazdasági és pénzügyi problémáit. így tehát keresve sem lehetett volna rátermettebb személyiséget találni a tárgyalások megszervezésére. A XX. század algériai drámájának közéonontiában tehát a Rothschild-család jelenléte is érezhető volt. Georges Pompidou szerepe egyúttal magyarázatot ad a mai francia politikai életben tapasztalható irányzatokra, amelyek azt bizonyítják, hogy az üzletemberek növekvő szerepet kapnak az állam irányításában. Tulajdonképpen 1958 után az üzletemberek és a nagytőke képviselői átvették az állam irányítását, mert kulcs- fontosságú tisztségeket töltenek be a politikai és közgazdasági apparátusban. A hagyományos pártok politikusait eltávolították az ország kormánvkerekétől. Ilyen körülmények között a Rothschildok biztonságban érzik magukat, pozícióik nagyon is szilárdak. NIKKELBŐL ARANY Az államhatalom kormánykerekének közvetlen közelében a Rothschildok előtt lehetőség nyílt arra, hogy közvetlen befolyást gyakoroljanak az állam életére: Részben ezzel magyarázható jelenlegi erejük, mert a közösségi és magánügyek intézésében nagyon is jelentős szerepet játszanak a személyes kapcsolatok. A Rothschildok pedig a legfontosabb kérdésekben mindenkinél jobban tájékozottak. A nikkelügyekkel foglalkozó részvénytársaság helyzetének alakulása is ezt a régi igazságot bizonyítja. 1958 végén a részvény- társaság súlyos válságban volt. Részvényeinek értéke állandóan csökkent. Ekkor hárommilliárd régi frank értékű állami kölcsönt sikerült kapnia. Valamivel később, 1959 elején megjelent az új frank. A kormány elhatározta, hogy az új frankot nikkelből vereti. Talán fölösleges megjegyezni, hogy a nikkel-részvénytársaság is a Rothschildoké. Eddig csak a Rothschildok legújabb üzleti vállalkozásairól volt szó. Mondani sem kell, hogy korábbi vállalkozásaik is sikeresek. Rothschildék 1959 májusában még egy részvénytársaságot alapítottak azzal a feladattal, hogy vegyen részt az amerikai ipar olyan ágazatainak fejlesztésében, amelyek a francia beruházók előtt kevésbé ismeretesek. Ilyen körülmények közt ezek a részvényesek társtulajdonosaivá váltak több amerikai gyárnak, például a Kodaknak, a General Electricnek stb. Egy 1920-ban alakult Roth- schild-részvénytársaság Georges Pompidou vezetésével mind nagyobb érdeklődést mutat Észak- és Közép-Afrika iránt. Afrika nyugati partvidékén több kirendeltséget létesített, amelyek kameruni és más ásványki ncsek Franciaországba szállításáról gondoskodnak. Az egyik kirendeltség ellenőrzi a Közép-Afrikai Köztársaság, Észak-Kamerun és Libéria összes közlekedési eszközeit^ így tehát a Rothschildok nemcsak ellenőrzik Afrika bányaiparát, hanem folytatják korábbi üzleti ügyeiket, amiket a gyarmati rendszer felszámolása egyáltalán nem veszélyeztet. Persze, túlzás lenne azt állítani, hogy Afrika a Rothschildok kontinense, jelenlétük azonban tagadhatatlan, és ez már jelent valamit. Az egyik Rothschild 1957-ben, valószínűleg nem ok nélkül, megjegyezte, hogy Afrika fontos ütőkártya a nagytőke játékában. (Za Rubezsom) TrmTTTmmmTTTTmYmmmYmmmfTmmmmmmin' — 157 — Song tapintatosan előrement. — Sosem tudom neked meghálálni mindazt, amit értem tettél... — folytatta Sári halkan. — Nem tartozol hálával — felelte Bábu. — Amit tettem, szerelemből is tettem... Boldog vagyok, hogy tehettem érted valamit... — Szeretlek, Bábu. .. Megálltak. Éppen két fáklya közti sötét szakaszban. Szluetjük összeolvadt. Mind a ketten csuromvizesek voltak és a nedvesség szinte összetapasztotta őket. Song valahol elöl, a sötétben köhintett. Bábu e pjillanatban azt érezte, hogy a lány teste hirtelen elnehezül. Felkapta hát és futni kezdett Song után. Negyedóra múlva a folyosó kiszélesedett és mennyezete hirtelen eltűnt, vagy mintha legalább is a magasba röppent volna. Tágas térre értek, amely egy nagy kőteremhez hasonlított. A közepén tábortűz lobogott. Körülötte félmeztelen maláj férfiak hevertek, vagy maguk alá húzott lábakkal ültek. A legtöbbnek fején fehér turbán díszelgett. Bábu letette a lányt egy gyékény ágyra, aztán az egyik fiatal harcoshoz fordult, aki géppisztolyát tisztogatta elmerülten a tűz fényénél. — Parancsnok, jelentem, hogy megérkeztünk! Magunkkal hoztuk a lányt is — szólalt meg Bábu, maláj nyelven. — Örülök Bábu, hogy simán hazajutottatok — nézett fel a parancsnok, aki zöld turbánt viselt, és abbahagyta a fegyvertisztogatást. Ar— 158 — ca semmiben sem különbözött a többi harcosétól. Felállt és a lányhoz ment. — Nagyon rossz bőrben van szegény. Gyorsan térítsd magához! — mondta Bábunak, aki már ott térdelt Sári előtt. Már tapasztalta, hogy a rizspálinka milyen hatásos ébresztőszernek bizonyult és ezért újból ehhez a „gyógyírhoz” folyamodott. Sári nagy köhögés közepette valóban felnyitotta a szemét. Csodálkozva nézett körül és láthatóan nem tudta hirtelen, hol van, és kik ezek a félmeztelen, csillogó bronztestű, turbános emberek itt körülötte. — Jobban vagy már, kedvesem? — kérdezte Bábu, észrevehető örömmel, amit Sári gyors felébredése válótt ki belőle. Átkarolta a lányt, nehogy — ha újra elhagyná az ereje —, hátra-- essen. — Igen, Bábu — felelte alig hallhatóan. — De mondd csak, hol vagyok most? — dörzsölte meg szemét, mint aki nem hisz annak, amit lát. — Itthon, minálunk — felelte Bábu. — A lehető legjobb helyen és biztonságban. Nézz körül, mennyi bátor harcost látsz magad körül. Ezek mindnyájan a barátaid és őrzőid. Velem együtt. Mert ők az én testvéreim, akikkel együtt harcolunk a szabadságért... Ez itt szemben veled, csoportunk parancsnoka: Gon- gatu... A parancsnok meghajolt. — 159 — Sári a kezét nyújtotta az izmos fiatalembernek, akit alig tudott megkülönböztetni Bábutól, mert annyira hasonlítottak egymásra Mintha csak a bátyja lenne, mert talán valamicskével idősebbnek látszott. — Üdvözlöm szerény hajlékunkban, miss — szólalt meg Gongatu angolul. — Érezze magát otthon minálunk. Kissé kényelmetlen „lakás", de mi már megszoktuk és nagyon szeretjük biztos menedékbarlangunkat. — Azt hiszem, nem fog nehezen menni, mert a Bábu otthona az én otthonom is. Sári visszahanyatlott a gyékényre, mert ismét elgyengült. A vallatás túl friss emléke még ott sajgott minden tagjában. A fáklya halovány világánál a szokottnál sápadtabb volt az arca, de még így is olyan szép, hogy a harcosok lassan köréje gyűltek és szinte templomi áhítattal nézték, mint valami földre szállt angyalt. Gongatu egy tál gyümölcsöt hozott: kókuszt, ananászt, datolyát. Song pedig, aki megérkezésük óta eltűnt Sári mellől, egy mellékfolyosóból bukkant elő és párolt rizst tálalt fel. Sári egyszeriben nagyon éhes lett. Most jutott eszébe, hogy tegnap óta egy falatot sem evett. Felkelt és mohón nekiesett a gyümölcsöknek. A rizst szándékosan utoljára hagyta. Szomjúság is gyötörte és a nedvdús gyümölcsök oly kívánatosak voltak, hogy nem bírt ellenállni nekik...
