Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

1965. október 31. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 5 Amíg kigyullad a reflektor Cirkusz. Varázsos szó. Felele­venedik gyermekkorunk sok iz­galmas pillanata, látjuk a re­pülő légtornászt, a porondon lé­legzetfojtott csend. A szemek ke­rekre tágulnak. Aztán biztosan csattan a csuklón a kéz. Felzúg a taps. Tust húz a zenekar. Siker! Cirkusz! Artistaélet! Mi van emögött? Lebbencsük egy pillanatra félre a cirkusz­sátor ponyváját, a siker hozta füg­gönyt és figyeljünk! Reggel van. Trikóban sorakoz­nak az Artista Iskola növendékei. Kézenállással kezdődik a munka. Ez alapja minden akrobatikának. Bemelegítés. A szimpla szabó­kat már könnyen ugorják. Az egyik kislány spárgázik a gyűrűm Repülnek a buzogányok. Egy­szerre öt. Fel magasra, hogy az­tán példás rendben a gyakorló kezébe hulljanak vissza. Az 5 Luxor zsonglőrcsoport tagjai az idén végeznek. Próbafellépésükön, a Fővárosi Nagycirkuszban már megismerhette ókét a közönség. Naponta, 8 éven keresztül vég­zik fáradhatatlanul a legnehe­zebb gyakorlatokat. Érdekes len­ne egyszer utánaszámolni, hány­szor próbáltak egy-egy fogást, amíg tökéletessé válik. Bizonyára csillagászati számokat kapnánk. — Mindennek az alapja a gya­korlás, — mondja Péntek József tanár. Kedves, mosolygós arcát ismeri ország-világ, hisz 6 a híres Kelly bohóc. — A zsonglőrökkel foglalkozom. A különféle szere­ket nemcsak megszokni, megsze­Egy kis bohóctréfa. Éppúgy kéz élik a gitárt, mint amilyen köny- nyedén állnak kézen. korlatnak« A hálóba hullik az artistái Egy órára fáradtak a növen­dékek; Lezuhanyoznak, átöltöz­B emel elitesképpen ugrálnak a fiúk néhány szál tót retni kell, hanem — érezni is. A zsonglőr meghosszabbított vég­tagja a buzogány, a karika, vagy akár a labda. Mintha hozzánőtt volna. Egyre magasabb színvona­lú, nagyobb nehézségi fokú gya­korlatokat állítunk össze, mert az igény kegyetlen „diktátor”; Az Artista Iskolának csupa hí­res tanára van. Kiváló karmes­terek, egykori neves táncosok.- Pataki Ferenc, a londoni olimpia aranyérmes tornásza az akroba­tikus csoport vezetője. Maga is aktív artista, a Pataki-trió egyik tagja, szaltóit meg is csodálják a növendékek. Újra és újra ug­ranak, ő pedig magyaráz, korri­gál. Más rendszerű itt a képzés, mint a többi iskolában. Egy idő­ben több korosztály is dolgozik egy csoportban. Ahogy feltűnnek a tehetségek, úgy alakul ki egy- egy speciális művészcsoport. Már a felvételnél is két fő szem­pontot vesznek figyelembe. Mi­lyen számokban mutatkozik „ke­reslet az artistapiacon” és milyen hajlammal rendelkeznek a jelöl­tek. A magyar artisták tekinté­lye sok évtizedes. Az iskola nö­vendékei, — s ezt több éves ta­pasztalat igazolja — rövid szak­mai gyakorlat után elérik a vi- , 1 árszínvonalat. Nem véletlen . te­hát, hogy szinte a világ vala­mennyi nagy cirkuszának kere­sett szereplői a magyar artisták. A fegyelem szilárd. Ahogy Pa­taki mester mondta, a torna sza­bályai kíméletlenek. Egy pilla­natnyi mulasztás és vége a £y*­nek, s aztán ebédelnek. Kevés Idő marad, mert kettőtől ők is „ren­des” iskolások lesznek. Ki-ki be­ül az iskolapadba, általánosba, vág: kötelező. Aztán következik a fel­ső művészképzés. Hol van már az önképzett, tanulatlan artista? Az iskola 15 éve neveli a leg­kiválóbb cirkuszművészeket. Bo- ross Imre, az egykori neves tor­nász vezetésével jelenleg 55 gye­rek tanul az iskolában. Leg­többjük régi artistadinasztia le­származottja, tomászgyerek, vagy e pálya szerelmese. Mert abban valamennyien megegyeznek, hogy a világ legszebb hivatása az artisítamunka. Az igazgató a fiából is artistát nevelt, még­hozzá a cirkusz legklasszikusabb „műfajában” légtornász lett. A repülőtrapézon most éppen To­kio közönségét kápráztatja el. Kemény munka, nehéz élet Előkészület az igazira. A reflek­torfényes cirkuszi világba. Este fellépés, éjjel utazás, s másnap újra fellépés. Biztos kézzel, biz­tos aggyal, hisz legtöbbször nem­csak saját magukért felelősek. Nehéz iskolát járnak. Szigorú ön­megtartóztató esztendőket élnek, amíg a cirkusz porondján rájuk vetíti fénykévéjét a reflektor, s a tenyerek összeverődése az ő sikerüket hirdetheti. n. jME* CSUUiJM UUUlttK. Tűzhányó a Marson A műszerek tökéletesedése egy­re több bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy alighanem a vulka- nizmus is a naprendszer általános jelenségei közé tartozik. A leg­meggyőzőbb érvet erre — Héder- vári Péter, a Gamma geofizikai egységének murkatársa szerint — azok az eredményes próbálkozá­sok szolgáltatták, amelyekkel a Földön keresték meg a más égi­testeken észlelt „vulkángyanús” jelenségek párját. Első ízben Kozd rév szovjet csil­lagász a színképelemzés módsze­rével vélt ilyen jelenségeket fel­fedezni a Földön kívül, mégpedig a Holdon, az Alphonsus-krátpx- ben. A feltételezés körül fellán­golt és rövidesen nemzetközi ará- nydkra nőtt tudományos vita el­döntése céljából a Szovjetunióban külön expedíciót küldtek Kam­csatkába, hogy ugyanilyen mód­szerrel vizsgálja meg az ottani tűzhányókból kiáramló gőzöket és gázokat. Az eredmény alátámasz­totta Kozirev gyanúját: pontosan ugyanezt a színképet találták a földi vulkánoknál, mint ő az Alphonsus-kráterben. Valamivel később amerikai csillagászok a Hold egy másik kráterében, az Aristarchosban szintén vulkánki­törés nyomaira bukkantak. Azóta a feltételezést még újabb megállapítások támasztották alá.’ A Ranger—9 az Alphonsus csúcsa közelében valamilyen fehér színű anyag jelenlétét észlelte. Erre vi­szont az amerikaiak küldtek expe­díciót a Hawaii-i vulkánok tájára, s ott a nemrég még működésben volt Llaima tűzhányó oldalán szintén megtalálták ezt a bizo­nyos anyagot, amely azonban vi­szonylag gyorsan feloldódott és eltűnt. A Kozirev-féle feltevés te; hát most már tovább bővült az­zal, hogy eszerint az Alphonsus kitörésének is a közelmúltban, legföljebb néhány éve kellett megtörténnie. Legújabban a Marsot is gondos vizsgálat alá vették a kozmikus vulkanizmus kutatói. Néhány éve ugyanis két japán csillagász ott is észlelt időnkénti erős fényfel­villanásokat, amiket sötét felhők megjelenése követett. Az irdatlan távolságra való tekintettel fed kell tételezni, hogy a marsbeli vulkán- kitörések jóval meghaladják a földiek arányait. A hírt annak idején meglehetős kétkedés fogadta. Legújabban azonban a Mariner—4 felvételei olyan krátereket mutattak a Mars felszínén, amelyek méreteik és alakjuk szerint egyaránt szinte a megtévesztésig hasonlítanak a Hold-kráterekhez. „Az volt a vágyam, hogy visszajöhessek” Amikor Bauer Mária nagykónyi kislány elvégezte a nyol­cadik általánost, összeült a „családi tanács”: hova írassák, milyen iskolában tanuljon tovább. A matematika volt az erős oldala, kedvelte a számokat, úgy gondolták, legjobb lesz, ha közgazdasági technikumot végez. Neki sem volt ellenére a döntés, vonzotta a pálya. Úgy indult el Pécsre a techni­kumba, hogy majd ha végez, ide jön vissza a faluba köny­velőnek. A termelőszövetkezetbe, ahol szülei is dolgoznak ... Egy éve végzett, jelenleg a nagykónyi termelőszövetkezet­ben dolgozik, bérszámfejtő. Régi vágyából csak annyit kel­lett engedni, hogy egyelőre megelégszik az „alacsonyabb” beosztással is. Amikor megkérdeztem tőle, milyen érzésekkel jött vissza érettségi után a faluba, azt mondta: inkább a szülei akar­ták. Egyetlen gyerek és az idős szülők szerették volna, hogy a közelükben legyen. Marika sem húzódott a falutól, de már nem olyan kedvvel jött vissza, mint az iskolai szünetekben. Azt mondja, kevés a szórakozási lehetőség. A mozin és a presszón kívül máshova nem lehet menni. Esténként olvas, vagy televíziót néz. A barátnőivel sokat beszélget, egyszer­egyszer együtt mennek presszóba. Megértik egymást, nagy­jából egyforma az érdeklődési körük is, így mindig akad téma. Mostanában pedig a KISZ-szervezet is eléggé leköti szabadidejét. Nemrégiben titkárrá választották, rá hárult a feladat, hogy megszervezze a közös munkát, összejövetele­ket. Elég sok fiatal dolgozik a termelőszövetkezetben, csak nehéz összefogni őket. Eddig nem volt különösebb problémá­ja, egyszer már közösen végeztek társadalmi munkát a ter­melőszövetkezetben. A fiatalok kaptak egy helyiséget, azt szeretnék berendezni. Úgy tervezik, ha bebútorozzák a klubot, gyakrabban jön­nek majd össze szórakozni is. Ott lehet táncolni, beszélget­ni, társasjátékozni, közelebb kerülnek majd egymáshoz a fiatalok. Marika maga sem tudja pontosan, hányadán is áll a falu­val. Elismeri, hogy kétségtelenül jobb a szüleinél lakni, ahol nem kell fizetni lakásért és a kosztért. Ismerős mindenki, itt járt iskolába, szóval sok érzelmi szál is köti ide Nagy- szokolyra. Nem is mondja ki határozottan, hogy nem sze­ret, illetve inkább csak a szavak mögött valami elvágyódást érez. Valami lebegő bizonytalan érzelmi helyzetben van, maga sem tudná eldönteni a falu, vagy a város jobb. A vá­rosi életforma sokféle, inkább látszati előnye vonzza, de legalább annyira taszítja is, hiszen azért az tőle mégiscsak idegen. Azt hiszem nem ő az egyetlen falusi fiatal, aki ilyen, vagy hasonló problémákkal küzd. A legkönnyebb megoldást vá­lasztják általában, elmennek valahová, nagyobb helyre dol­gozni. Pedig jórészt tőlük függ, milyen körülményeket terem­tenek maguknak a faluban. Ha a KISZ-szervezetek keretén belül sikerül jó kollektívát kialakítani megoldódik a szóra­kozás problémája is. És ebben rejlik a klubmozgalom egyik legnagyobb jelentősége. (kánya)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom