Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
1 Magyar filmrendezők a hollywoodi Bábelben Mintegy ötven esztendős a magyar filmgyártás. Bár az első világháború előtt dr. Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója érdeklődni kezdett a film iránt és a párisi Pathé-cég támogatásával forgatott is néhány filmet, a folyamatos magyar filmgyártás azonban csak későbbi keletű. 1915-től kezdve fejlődött nálunk komolyabb művészeti ággá a film és teremtette meg az érvényesülés lehetőségét az első magyar filmrendezői nemzedéknek. Ebből az első filmrendezői generációból a Tanácsköztársaság bukása után — a Horthy-terror elől — sokan menekültek külföldre és közülük hárman meghódították a nemzetközi filmvilágot, művészi hírnévre tettek szert a filmgyártás fellegvárában, a hollywoodi Bábelben. Kertész Mihály volt a legidősebb a három fiatalember között. 38 magyar filmet forgatott, színművek, regények filmfeldolgozásait, de mást is akart. Nagy hatású, nagyszabású filmekben látta az igazi mozisikert. Bécsben a legnagyobb osztrák filmgyárnak, a ’cbának lett a rendezője. Sodorna és Gomorrha, A rabszolgakirálynő, Sámson és Delila — a gyors egymásutánban elkészült filmjei hívták fel rá az amerikai filmgyárosok figyelmét, és Hollywoodba került. Ott Michael Cur- tiz néven rendezett filmjei elsősorban az izgalomkeltésre és a közönség lenyűgözésére törekedtek. Erről Flynnt, a nagy kalandorhőst ő vitte filmre és sok más, később világhírűvé lett sztár nála , indult. Kertész Mihálynál sokkal jelentősebb művészi értékeket teremtett a másik kivándorolt magyar rendező, Fejős Pál. A legnagyobb itthoni alkotása Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének megfilmesítése volt. Nem a külsőségekre építette a forgatókönyvet, hanem a gondolatokat vitte vászonra. — A film sajnos megbukott. Bécsbe ment, majd Amerikába vándorolt, ahol orvosi diplomát szerzett. Ezután visszatért a filmhez. Megtakarított pénzével megcsinálta Az utolsó pillanat című filmjét, amely egy öngyilkos utolsó perceit idézte fel. Pszichológiailag és irodalmilag kitűnő alkotásnak bizonyult. Carl Laemm- ie, az akkori filmvilág egyik hatalmassága — szerződtette Fejőst, aki két-három igen értékes realista filmet forgatott; Amerikai sikerei birtokában hazajött, megcsinálta a Tavaszi zápor című filmjét, amely Magyar- országon ugyan megbukott, de Marie címmel a filmtörténelem egyik klasszikus alkotásaként könyvelték el. Fejős nem a szavakra, hanem a zenére fektette a hangsúlyt, mert művészi felfogása szerint az igazi hangulatot, a „levegőt”, a zenei hanghatásokkal lehet érzékeltetni. Fejős még egyszer próbálkozott itthon, azután újra külföldre ment, ahol azonban VÉGH MIKLÓS: A vizek partján... Mezítelen ifjúságuk álmát, húsuk-izmuk, piros szívű nászát a vízparti fák csodálták. Ám a habokban a kapcsos ujjak játszadozva meglazultak, mert a hím a sűrű, mély vizek hűs-titkú áramát remegte eresen nyitott szemmel a zöldre tört fény alatt is vigyázni: s nem a másik örömét, a part sekélyesét, biztos-langyos ölelését, meg a puha homokfövenyt. Á tájoló Nap fordulásán már hiába kezdtek egyszerre úszni a táncos hullámokat maguk alá gyúrni. ... jaj, a vizek partja kettő és a távoli átellenből nem lehet egymásnak már inteni sem. néhány film forgatása után végleg a tudományos pályát választotta: egyetemi tanár lett New- Yorkban. De filmjeiről nem feledkezik meg -ügyetlen tudományos filmtörténeti könyv sem. A harmadik budapesti fiatalembert, Korda Sándort az üzlet és a művészet ötletes, merész egyezte- tőjeként tartották számon. Az angol filmgyártás megteremtése jutalmául baroneti rangot kapott az angol királynőtől. Korda teli volt ötletekkel, kezdeményező energiával. A mai magyar filmgyártás fellegvárát, a zuglói műteremtelepet, az általa létrehozott Corvin-filmgyár alapította. Korda már magyarországi működése során haladó írókkal dolgozott, a magyar irodalom remekeiből készített filmeket és amikor kijutott Bécsen, Berlinen, Párizson keresztül Hollywoodba, ott is haladó honfitársaival íratta a forgatókönyveket. S hogy Korda Sándor, a későbbi Sir Alexander, tevékenysége mit jelentett a nemzetközi művészetnek? Felszabadította az angol nyelvterületet az amerikai filmiparosok monopolisztikus törekvései alól, felfedezte és szerepeket adott Anglia legjobb színészeinek, Lawrence Oliviernek, Charlos Laugtonnak, Robert Donatonak, bekapcsolta az európai filmgyártásba Chaplin, Douglas Fairbanks és Mary Pickford filmgyárát, az United Artists céget. Lawrence Olivier, a világhírű angol színész Korda sírjánál mondottat — Bölcs volt, és ked ves. Korda Sándor — virtuózként — gondolataival, műveivel az egész világot szolgálta. Radú István A X. Magyar Képzőművészeti Kiállításról Kovács Ferenc: Lovak című kompozíciója. Festmények a kiállításon. (MTI-fotók — Sziklás Mária felvételei.* GELLÉRT OSZKÁR: A rettegés s a hála Félt: megszületett az isten. Megmenekült: imára nyílt a szája, így párosult a félelem s a hála. Tedd meg, hogy az ember többé ne merítsen feneketlen kútjából a félelemnek, iszonyú terhet ne cepeljen a válla, karmait a betegség s a rettegés agyába-szívébe ne vájja, s csak az maradjon, ami megigéz: arcának boldog mosolya, bája, s a szeme ne bandzsítson a kíntól, száját a rémülettől el ne ferdítse a fintor — akkor majd számon nem kérheti tőle bármelyik mai vallásnak őre, hogy hálát rebegjen Annak, aki rettent, s hogy mindennél és mindenkinél, aki él, mindaddig, míg az élete kilobban. sajátmagánál is jobban azt a Valakit szeresse, s hogy maga fölé megteremtse azt a Lehetetlent, aki buzgó imára serkent — s akkor majd nem párosul benne s nyugodalmas és szép lesz, méltó a földön emberi szerepéhez a halála. a rettegés s a hála, Atdous Huxley: A szobalány M ár majdnem háromnegyed órája veszekedtek. Arti- kulálatlan hangok érkeztek a lakás túlsó végéből. Sophie varrása fölé görnyedve, azon gondolkozott, hogy vajon ezúttal miért van az egész? Leginkább a Nagysága hangját hallotta. Éles volt a dühtől, köny- nyes felháborodás remegett benne és áradó zuhatagokban tört elő. Az Ür jobban fegyelmezte magát és mélyebb hangja tompább volt annál, hogy áthatoljon a zárt ajtón. A kicsiny, hideg szobájában üldögélő Sophienak a veszekedés most is, mint máskor, úgy tűnt, hogy a Nagysága hosszú monológjait időnként különös, baljóslatú cse7id szakítja meg. Bár olykor az Űr is elvesztette önuralmát és akkor nem volt szünet a hang- zuhatagok között, hanem érdes durva kiabálás. A Nagysága éles hangja sohasem hullámzott, megőrizte monoton dallamát, de az Űr hol hangosan, hol halkan beszélt, hirtelen kitörésekkel, amelyek szinte robbanásszerűen hatottak. Egy idő után Sophie nem hederített többé a veszekedőkre. A Nagysága egyik vállfűzőjét javította, s a munka lekötötte a figyelmét. Nagyon fáradt volt. Kemény nap állt mögötte, mint mindig. Minden nap kemény munkával telt és ő már nem olyan fiatal, mint régen. Két év múlva eléri az ötvenet. Amióta csak emlékezni tud. minden napja kemény nap volt. Eszébe jutottak a krumplis- zsákok, amelyeket kislánykorában cipelt, amikor vidéken laktak. Lassan, lassan bandukolt a poros országúton, vállán a zsákkal. Még ■tíz lépés: annyit kibír. Csakhogy sohsem volt vége. Mindig újra kellett kezdenie. Fölnézett a varrásból, jobbra- balra ingatta fejét, hunyorgott. Egyszercsak táncoló foltok és karikák támadtak a szeme előtt, mostanában ez gyakran megtörtént vele. Egy kis ragyogó sárga pontocska ugrándozott a látómezejének jobb sarkában. A sárga pont körül vörös és zöld csillagok keringtek, felragyogtak és elhalványodtak, egyik a másik után. Ott gomolyogtak közte és a varrás között, akkor is ott voltak, ha becsukta a szemét. Néhány pillanat múlva folytatta a munkáját. A Nagyságának holnap reggel szüksége lesz a vállfűzőjére. De nehezen látott a kis sárga ponttól. A folyosó túlsó végén egyszerre felerősödtek a hangok. Az ajtó kinyílt, a szavak tagoltan, érthetően hangzottak. —... nagyon téved barátom, ha azt hiszi, hogy én a rabszolgája vagyok. Azt teszem, amit akarok. — Én is — Az Űr élesen, vészt jóslóan felnevetett. Azután nehéz léptele zaja hallatszott az átjáróban, megcsörrent az esernyőtartó, majd az elülső ajtó becsapódott. Sophie újra a munkájára pillantott. Öh, az a pontocska, a színes csillagok, s a gyötrő fáradtság, minden tagjában! Ha csak egy napot ágyban tölthetne — ágyban, tollas, puha párnák között, egész nap... A csengő berregése felriasztotta. Az a gonosz darázs-szerű csengő. Fölkelt, munkáját az asztalra tette, lesimította a kötényét, megigazította a pártáját és kilépett a folyosóra. A csengő még egyszer felberregett, dühödten. A Nagysága türelmetlenkedett, — No, végre Sophie. Azt hittem, sohse jössz be. Sophie nem szólt, nem volt mit mondania. A Nagysága ott állt a nyitott ruhásszekrény előtt. Egy nyaláb ruha csüngött a karján, néhány másik pedig halomban feküdt az ágyon. „Rubensi szépség” — így nevezte a férje, amikor éppen szerel- metes hangulatban volt. Szerette a ragyogó húsú, teltmagas nőket. A karcsú, hajlékony pipaszárak nem érdekelték. Ma este káprázatosán szép volt. Arca kipirult, kék szeme szokatlan fénnyel ragyogott a hosszú pillák alatt. Rövid, vörösesbarna haja vadócosan összeborzolódott. — Sophie, holnap elutazunk Rómába — mondta drámai hangsúllyal. — Holnap reggel. — Kiakasztott egy újabb ruhát a szekrényből, és az ágyra dobta. A széles mozdulattól kinyílt a pongyolája és látni engedte díszes fehérneműjét és egészséges, hófehér húsát. — Azonnal be kell csomagolnunk. — Mennyi időre? Nagyságos asszony? — Két hétre, három hónapra — honnan tudjam? — Nagy különbség, Nagyságos asszony! — A legfontosabb az, hogy innen el! Nem térek vissza ebbe a házba, azok után, amiket nékem mondott ma este, csak ha alázatosan megkérlel. — Jobb lesz, ha akkor a nagy bőröndöt visszük, Nagyságos asz- szony. Megyek és hozom. A gardrób szoba levegője ápo- rodott volt a portól és a bőrszagtól. A nagy bőröndöt begyömöszölték a legtávolabbi sarokba. Le
