Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

4 mk ÍOCT* MI33YF1 VTPÜjg.íÖ 1965. október 28. Erőművéssek ! ?” Küzdelem Középhídvégen Amikor a két fiatalember bejött a cukrászdába, még nem látszott rajtuk semmi rendkívüli, rendes, jóravaló gyerekek­nek mutatkoztak. Hogy a hajuk egy kicsit hosszabb volit a kelleténél, még huligánosan öltözködtek? Hát istenem. A mai fiatalságot más szemmel kell nézni. Ez még nem is lett volna baj. Megpakolták a tányérjukat, három szelet torta sorakozott fejenként és mellé még feketét is ittak. Az ember nézte őket és azt gondolta, no csak, milyen jóétvágyú fiúk. Hatalmas sportszatyraikat lepakolták az asztal mellé és amúgy istenigazában nekiáálltak a falatozásnak. Pillanatok alatt elpusztították a tortaszeleteket, megitták a kávéjukat, aztán szinte tüneményes gyorsasággal távoztak. De emléket hagytak maguk után. Hogy hogyan, vagy mikor csinálták, azt senki nem vette észre, csak éppen az eredmény beszélt magáért. A fiatalemberek — mindketten paksiak — ugyanis nagy erőben voltak és ezt mindenképpen a világ tudomására akarták hozni. Hogy miképpen? Nagyon „egyszerű” módon. Elkezdték hajlítgatni, csavargatni a kis fényes feketés kana­lakat, úgy, hogy mindkettőnek a szára jóformán a felére zsugorodott össze és szép kacskaringók sorakoztak egymás mellett. Hogy ez mire jó, azt hiszem, ezt ők maguk sem tud­ják, de minden esetre csinálták. És nemcsak Pakson, hanem máshol is. Úgy látszik ez újfajta divat és szokás lett. Cuk­rászdákban, vagy presszókban jóformán alig lehet látni vala­mire való, ép kiskanalakat. A vendégek titokban valameny- nyit megcsavargatják, tönkreteszik, mert hát annak a szára könnyen hajlik. A mi két fiatalemberünk azonban nem elégedett meg csupán ennyivel, ők többet is tettek, még jobban igyekeztek bizonygatni az erejüket. Mert nem elég az, hogy két kiska- nalat tönkretettek, nem, dehogy! Két nagyreményű ifjú semmiképpen sem elégedhet meg ennyivel. Tönkre kellett tenniük a villákat is. Pedig ezek a villák alpakkából készül­tek, erős szárral és ugyancsak nehéz lehetett őket úgy derék­szögben meghajlítani, mint ahogy ők otthagyták a tányér közepére dobva. A felszolgálónő szinte sírva nézte az „ered­ményt”. Nézzék csak meg — mutatta a roncsokat — negy­vennyolc forint egy ilyen villa és mit csináljunk vele? Ki­egyenesíteni nem lehet, mert egyrészt nem is tudom, más­részt pedig igen könnyen elpattan. De hát minek is jön az ilyen cukrászdába, ha nem tud becsületesen viselkedni! Ezen az ember tényleg elgondolkozhat. Mi öröme telhet két normális felnőtt fiatalembernek, az ilyen barbárságban? Erőművészeknek akarnak látszani? Azt semmiképpen nem itt kell bebizonyítani, ha elismerésre várnak, menjenek cirkusz­ba, ott igazán érvényesülhet a képességük. Minden esetre a két fiatalembernek nem ajánlatos mégegyszer bemenni a paksi Gyöngyvirág cukrászdába, mert itt „mutatványukat" semmiképpen nem kíséri az általuk várt „siker”. Cs. E. Ritka szép élmény Kisvejkén A kis községet a pécsi Mecsek Művészegyüttes látogatta meg szombaton. A művelődési otthon közönsége között ott voltak a szomszéd községekből is. Különö­sen nagy sikert arattak népi táncaikkal, népdalaikkal. Műsor­számaikban szerepeltek baranyai népdalok, kunsági pásztorbotoló, székely kettős címmel erdélyi táncok, szatmári táncok, észak dunántúli csárdások, sárközi ver- bunk, és somogyi táncok, de több szép szavalat is tarkította az es­tét. VARGA LAJOS Sárközi Gyula cd iziiicjapíui \ t/uieűsnű A% elképzelésből valóság lehet! — A Posta figyelmébe Tűz! ! ! Hallatszott a nagy istálló őré­nek kétségbeesett kiáltása a szuroksötét éjszakában. A mozgó éjjeliőr ijedten fi­gyelt fel, majd a másik istálló­ból is ott termett az őr. — Meg kell húzni a haran­got! — Telefonáljanak Szekszárd- ra, az állami tűzoltóknak! — Ki kell engedni az álla­tokat — kiabálták. — Elmegyek Feri bácsiért, mert a telefonkészüléket egyi­künk sem ismeri —, kiáltja a mozgó őr. Az istállónál az önkéntesek parancsnokának gyors határo­zott parancsszavát és kérdéseit hallani. — A fecskendőt a tónál sze­reljétek fel. Két sugárral táma­dunk, a maximális teljesít­ménnyel. — Értesítették Szekszárdot? — kérdi az őrtől, — mert a tűz nagy, segítségre van szükség. Józsi elment Feri bácsiért, hogy telefonáljon — hangzik a válasz. vizes vedrekkel ide állított em­berek nem sokat tudnak ten­ni ellene. Folyik az egyenlőtlen küzdelem. Hosszú-hosszú percek után villogó kék lámpával, piros fecskendőikkel megérkeznek az állami tűzoltók. A parancsnok első szava ez volt: „Miért nem értesítettek bennünket hama­rabb?” Utána kulcsok, tömlők zörgése, a gépkocsi búgása jel­zi, hogy megérkezett a segít­ség. A később meggyulladt épület felét sikerült megmen­teni, a nagy istálló azonban végigégett. Még pár perc és a lángok végleg megszűnnek, is­mét sötét lesz a puszta. Az épületben 50 szarvasmarha pusztult el, a kár több száz­ezer forint. • Ilyen küzdelmet kellett vol­na vívni a gazdaság vezetői­nek, a puszta lakóinak, és ön­kéntes tűzoltóinak Középhíd­végen 22-én éjjel, ha valóban tűz keletkezik. Szerencsére azonban ez a történet csak el­képzelésben jelent meg ezen az éjszakán. A gazdaság irodá­jában, ahol 23 óra 50 perctől 40 percen át küzdöttünk azért, hogy telefonon felhívjuk Szek­szárdot. Szontág Ferenc, az Ál­lami Gazdaságok Igazgatóságá­nak tűzrendészeti előadója, Po­lák Imre gépkocsivezető és jó­magam felváltva tekertük a készüléket eredménytelenül. Meggyőződtünk arról is, hogy Csáki Ilona, az alsótengelici postai központ kezelője annak rendje és módja szerint bere- pülőzte a gazdaság telefonját. Az itteni csengetésre azonnal jelentkezett a szekszárdi posta. A berepülőzést újból elvégez­tettük. Hívásunk azonban ek­kor sem járt eredménnyel. Évek óta probléma ez. Szin­te állandóan levelezgetünk a postai szervekkel, mert meg­bízhatatlanok a berepülőzések. Nem a központok kezelőivel van probléma, hanem a beren­dezéssel. A Posta vezetői is­merik, tudják, hogy mik a problémák, ideje lenne már határozottan kézbe venni ezt az ügyet! CSÖGLEI ISTVÁN tűzoltó százados A távfűtés fejlődése és gazdaságossága A hagyományos központi fűtés [ kazánjait a lakások pincéiben, vagy külön kazánhelyiségekben helyezték el. A fűtőközeg a le­vegő, a víz, vagy a gőz volt, amely eljuttatta a meléget az egyes helyiségekbe. A fejlődés fo­lyamán több épület részére épí­mazták, hogy a szénnek új és ál­landó fogyasztókat szerezzenek — olajjal szemben. A Szovjetunióban is nagymér­tékben és sikeresen alkalmazzák a távfűtést. Az első telepet 1924- ben építették Laningrádban. Moszkvában 1945-ben 5 fűtőkörzet Sercegve jelenik meg a víz a tűzoltók sugarain. Három ember is fogja a sugárcsövet. Két oldalról teljes erővel nyom­ják a vizet az izzó farészekre. Ezeken a helyeken kissé alább hagy az égés, hogy aztán, ami­kor a sugarakat tovább viszik, ismét hatalmas erővel törjön fel. Egyre több zsarátnok száll a magasba. Veszélyben a szom­széd istálló. — Már jöhetnének az álla­miak — törli kormos, verejté- kes arcát a parancsnok. — For­galom nincs, 30 perc alatt ki­érnek. Nagyon kellene, hogy itt legyenek, ekkora tűzhöz a mi fecskendőnk kevés, legalább nyolc sugár kellene. — Feri bácsi! A szekszárdi posta nem jelentkezik, pedig már fél órája csengetünk! Ke­ressetek motorost, vagy gép­kocsit, és rohanjatok a postára, Zörgessétek fel a központost, és onnét próbáljatok telefonál­ni. Mondjátok, hogy teljes erő­vel jöjjenek, mert a tűz na­gyon nagy. A tomboló vörös kakas mint­ha megérezte volna, hogy gyen­ge az ellenfele. Egy légörvény tettek egy kazánt. Kiderült, ha a fogyasztók száma nagyobb, akkor a kazánüzem gazdaságossága is emelkedik. Ebből az elgondolás­ból fejlődött ki az a gyakorlati megoldás, hogy városrészek, sőt egész városok fűtését is központi fűtőművel oldják meg. A legrégibb ilyen rendszerű fűtést Angliában 1919-ben építet­ték. A súlyos csővezeték-korróziók miatt a kísérlet nem sikerült és néhány év múlva a vezetékeket is kiásták. A második világháború után ismét fellángolt az érdeklő­dés Nagy-Britanniában a távfű­tés iránt. Az NSZK-ban, főleg a második világháború után, a váro­sok helyreállításakor csaknem mindegyik lakást központi, kör­zeti fűtéssel szerelték fel. A kör­volt, ma 12. A moszkvai rend­szer kétszázszor nagyobb mint a legnagyobb angol rendszer. A szovjet távfűtőrendszereket főleg a hőerőművekkel kapcsolták ösz- sze, és az egész világon a leggaz­daságosabbak közé tartoznak. A körzeti fűtés rendszere által a levegő szennyezése majdnem teljesen kiküszöbölhető. A háztar­tási tüzelőberendezések jóminősé­gű tüzelőanyag-igényével szemben a korszerű, nagyméretű távfűtés nagyon gyenge minőségű tüzelő­anyaggal is gazdaságosan és za­vartalanul üzemeltethető. A leg­gyengébb lignit és barnaszén 90 százalékos hatásfokkal tüzelhető el. A hazánkban épülő új nagy la­kótelepek túlnyomó többségét szintén távfűtéssel látják el. Sz. M. hatalmas égő zsarátnokot dob zeti fűtés mozgalmát elsősorban a a szomszédos istálló tetejére. A szénbánya-érdekeltségek szorgal­TTTTTTTTTTTVTT»»TTTTTTTTTTT»TTTTTVf 'TT’rTTTTTVTTTTTTWTTTTTT’rTYTTTTTTfTTTYTTYTTTTTTTTTTTTTTVVTTT»»*»'"»»» — 142 — „Hardyt, a sátán cimboráját bosszúljátok meg, testvéreim!”. A fa törzséhez préselte magát, szinte eggyé vált vele s még a lélegzetét is visszafojtotta, ne­hogy elárulja jelenlétét. Már sejtette, hová vi­szik Sárit: az X—10-es táborba, az Intelligence Service főhadiszállására, Scott ezredes hírhedt bungalowjába1 Most már tudta azt is, mit kell cselekednie. Megvárta, míg a kocsi kigördül a kapun, a le­maradt matróz pedig visszamegy a bárba, aztán kilépett a fa mögül. Óvatosan körülnézett: sem­mi sem mozdult az udvaron. Csak a bárból hal­latszott ki a pergő dobolás, a rikácsoló trombi­tálás és a szaxofonok visítása. Az utcán megnyújtotta lépteit. Közben sűrűn hátrasandított, nem követik-e. De nem jött utá­na senki. Egyelőre nem vették észre. Az első sarok után már futni kezdett. Zegzugos kis mel­lékutcákon, sikátorokon futott, míg ki nem ért az Erzsébet királynő útjára. Egy motoros riksa vesztegelt a járda mellett. Beugrott és a riksa máris indított. Reggel hét óra körül már másodmagával, maláj földművesnek álcázva az X—10-es tábor kapujával szembeni rizsföldön dolgozott, a most már csak szemex-kélő esőben. Munka közben olykor belestek a szögesdrótkerítésen, a tábox udvarába. A jeep még a bungalow előtt állt. Sárit tehát még vallatják. Szegény kislány! Szí­vét fájdalom hasogatta és legszívesebben egy­— 143 — maga rontott volna be a bungalowba, hogy ki­szabadítsa szerelmesét. Az eső azonban annyira megeredt, hogy a rizsföldön nem lehetett többé dolgozni. A többi munkás is abbahagyta már a gyomlálást, akik távolabb dolgoztak. Bábu és Song egy hatalmas pálmafa alá húzódtak és nekifogtak reggelizni. Az arra haladó emberek, katonák jóízűen fala­tozó, jámbor munkásoknak nézték őket, akik a zuhogó eső elől a fa alá húzódtak reggelizni. A közeli sűrű bozótosban hagyták a motor- kerékpárjukat, hogy ne ázzon az esőben és kéz­nél legyen. Ez a pillanat el is következett. A jeep körül katonák tűntek fel: valamit cipeltek, majd azt a valamit, vagy inkább valakit betet­ték a kocsiba. Aztán egy nylonköpenyes civil szaladt ki a bungalowból és az is beszállt a jeepbe. — Jönnek! — mondta Bábu és nyomban abba­hagyták az evést. A motorkerékpárjukhoz oson­tak. Mire a jeep kikanyarodott a kapun az ország­úira, már ők is nyeregben ültek. Kétszáz méter előnyt adtak a kocsinak, aztán ők is elindultál:. A motorkerékpár két utasával nem volt feltű­nő, mert ebben a délelőtti órában nagy volt errefelé a forgalom. Civil és katonai autók, mo­torkerékpárok, motoros riksák száguldoztak az úton. A jeep beért a város központjába és ráka­nyarodott a Liverpool útra. Bábu rögtön ráeszmélt, hová viszik Sárit: a — 144 — katonai börtönbe! Neki se kellett több. Letért egy mellékutcába és gázt adott. Fél óra múlva pedig már a börtön előtt húzódó erdőben hasal­tak Song-gal az útmenti bozótosban, géppisztol­lyal a kezükben. — Jönnek! Bábu keményebben megmarkolta a fegyvert. Az útikanyarban feltűnt a gyorsan közeledő jeep. Kinéztek az útra. Szerencsére senki nem jái*t erre, mert ez az út csak a börtönbe vezetett. Oda meg nemigen jártak sűrűn járművek. — Vigyázz! — vezényelt Bábu. — Te a kere­kekbe lőj, ón az emberekbe! Lőj! A két géppisztoly szinte egyszerre szólalt meg. A sebesen közeledő jeep két elülső gumija szét­pukkadt. A kocsi nagyot pörgött, féloldalára for­dult s úgy csúszott a betonon s egészen az árok szélén állt meg. A sofőr feje véresen és élet­telenül lógott ki a kitört szélvédő ablakon. A mellette ülő matróz ki akart ugrani, de Bábu golyója őt is leterítette. Az eső most mintha még vadabbul zuhogott volna. A föld szinte eggyé vált a szürke felhős éggel. Song fel akart állni, hogy a kocsihoz rohanjon, de ebben a pillanatban nyílt az oldalán fekvő kocsi felső ajtaja és Hardy hadnagy Sári elalélt testét maga elé tartva kecmergett ki belőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom