Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-22 / 249. szám
4 1965. október 82. TÖT,NA IVTRGTFT NÉPÚJSÁG f Miért felel a helyettes ? — Az ittasságra nincs mentség — Ki fizesse meg az eltűnt orkánkabátot ? Bírósági döntések vállalati ügyekben Vállalatok és dolgozóik közt felmerült több probléma ügyében érdekes ítéletek hangzottak el az utóbbi időben, a különböző bírói fórumokon. Ezekből ismertetünk néhányat. Egy gyár szállítási csoportvezetője gondatlan volt és vagonkirakás közben olyan súlyos baleset érte, hogy munkaképessége véglegesen 40 százalékkal csökkent. Kártérítési, perében a gyár arra hivatkozott, hogy a csoportvezető a rakodási előírásokat és óvórendszabályokat megsértette, a balesetet kizárólag ez okozta, tehát a történtekért nem felelős. A bíróság viszont a gyárat 80 százalékos kártérítés fizetésére köte- Jezte. Az ítélet indoklása szerint mind vállalati, mind népgazdasági szempontból a vagonok gyors kirakósához jelentős érdek fűződik. A csoportvezetőt tehát jó szándékú segítőkészség vezette, amikor egyedül is hozzálátott a vagonkirakáshoz. Ugyanekkor figyelembe kell venni, hogy kellő tájékozottsággal rendelkezett a munka szabálytalan elvégzésében rejlő veszélyek felismeréséhez. Darukötözői vizsgán kívül biztonságtechnikai vizsgája is volt, ezenkívül mint szállítási csoport- vezető — beosztásánál fogva is — ismerte a munka sajátosságait és tudta, hogy azt egyedül nem szabad elvégezni. Kifogásolható magatartásával tehát a baleset előidézésében közreműködött, hibája azonban — az előbb említett, népgazdasági érdekre tekintettel — csak kisebb súlyú, ezért a kártérítés 80—20 százalékos megosztása a, helyes. * Egy munkásasszony délutáni műszakban dolgozott,, . Délelőtt különböző bevásárlásait intézte, majd munkába indult. Útközben a síkos úton elesett, s bokáját kificamította. Kártérítési perében azt kellett eldönteni: mivel nem közvetlenül a lakásról, hanem egyéb dolgai elintézése után indult munkahelyére és eközben érte baleset, ez üzemi balesetnek tekintendő vagy sem? A Legfelsőbb Bíróság a következő álláspontot foglalta el: A vonatkozó kormányrendelet szerint üzemi baleset az is, amely a dolgozót munkába, vagy munkából hazafelé, lakására menet éri. A dolgozók munkájuk mellett magánügyeiket is elintézik. Méltánytalan volna ha a bevásárlás, vagy más magántermészetű ügy elintézése után munkahelyükre igyekvő dolgozók a jogszabály által biztosított védelemtől elesnének. Ha a baleset üzemi jellegének megállapításánál a lakásról való elindulás szorosan összekapcsolódnék a munkába menettel, ez a dolgozók védelmét szolgáló jogszabály alkalmazhatóságát nagy mértékben leszűkítené. Ennélfogva tehát a baleset üzemi jellege megállapítható. * Egy másik munkásasszony a reggeli munkakezdés előtt a gyárban átöltözött, s utcai ruháját bezárta az öltözőszekrénybe. A műszak végeztével megdöbbenve vette észre, hogy orkánkabátja és nylonblúza a szekrényből eltűnt. A megindult kártérítési perben a bíróság a gyárat elmarasztalta. A Munka Törvénykönyve a munkaadót arra kötelezi, hogy dolgozói részére a munka zavartalan végzéséhez szükséges feltételeket biztosítsa — hangzik az ítélet. E feltételek közé tartozik gondoskodni arról, hogy a dolgozó személyes ruhaneműit, tárgyait, amelyeket a munkahelyre rendszerint bevisz, biztonságosan elhelyezhesse. Az orkánkabát és a blúz nem vitásan szükséges ruhanemű. A gyár ugyan az elhelyezésre szolgáló öltözőszekrényt biztosította, de nem gondoskodott az azokban lévő dolgok biztonságos megőrzéséről, tehát kártérítéssel tartozik. * Egy gyári munkás a munkaidő alatt többször ivott. írásbeli figyelmeztetést kapott, ami azonban nem használt, sőt, az intés után néhány nappal erősen ittasan jelent meg munkahelyén. A csoportvezető nem engedte munkába állni, hazaküldték, majd fegyelmi úton azonnali hatállyal elbocsátották. A határozatnak hatályon kívüli helyezéséért indított perben a munkás azzal a különös érveléssel állt elő, hogy gyo- morsavhiánya van és ezért szokott inni. A védekezést a bíróság nem fogadta el és a keresetet elutasítva kimondta: munkaidő alatt a dolgozó akkor sem fogyaszthat szeszes italt — különösen olyan mértékben, mint ő tette —, ha történetesen gyomorsav- hiánya van. A munkás egyébként arra is hivatkozott, hogy munkája ellen sohasem volt kifogás. Ez igaznak bizonyult — állapította meg az ítélet —, de mitsem változtat azon a tényen, hogy a Munka Törvénykönyvébe ütköző súlyos fegyelmi vétségeket követett el, amelyek — tekintettel azok ismétlődésére —, a súlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását indokolják. * Egy vállalati tisztviselő megbetegedett és addig más munkakörben foglalkoztatott kollégája helyettesítette, aki egy számlát tévesen töltött ki, s emiatt a vállalatot jelentékeny 'kár érte. A vállalat pert indított ellene. A bíróság kártérítésként egyhavi fizetése felének befizetésére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint a tisztviselő mulasztását nem menti, hogy csak kisegítőként töltötte ki a számlákat, mert munkáját gondatlanul végezte, márpedig a helyettesnek is kifogástalanul kell dolgoznia. A Munka Törvénykönyve értelmében a dolgozó a vállalatnak vét- 3kesen okozott. kárt megtéríteni tartozik; a tisztviselő gondatlansága pedig kártérítési felelősségét vonja maga után. Ennek mértéke ^azonban legfeljebb egyhavi fi- Szetése felének erejéig terjedhet, < figyelembe véve, hogy a szállítóilevél kitöltését nem ellenőrizték. Sárközi Gyula cÁ IZLVLtyCifllJUU Hajdú Endre Különbség ember és állat között — Apu, igaz, hogy az ember majomból lett? — Nem, kisfiam, nem igaz. — De az igaz, hogy az állatvilágból emelkedett ki? — Az igaz. — Es miben különbözik az ember az állattól? Nehéz kérdés. Hogy magyarázza ezt meg? Tartson kiselőadást a.gyereknek? Mit értene meg ebből egy tizenegy éves gyerek? Ezen gondolkodott Varga Vince, miközben ujjal közt a függönyt morzsolgatta. Hosszú töprengés után úgy döntött, hogy csak ennyit mond a gyereknek: — Sok mindenben különbözik az ember az állattól. Erről még sokat fogsz hallani az iskolában. A gyerek belenyugodott a válaszba. Varga Vince viszont nem. Ült a rekamién, a függönnyel játszadozott és folyton csak arra gondolt: miben is különbözik az ember az állattól? Gondolkodik. Mint ő most itt a rekamién, a munkahelyen, az autóbuszban és mindenütt. A múltkor autóbuszon utazott. Hallgatta a motor zúgását, és hatalmasnak érezte az embert. Zúgott a motor és ő arra gondolt: az ember, mint a madarat kalitkába zárta az energiát. És ebből a kalitkából nincs szabadulás. Dolgozni kell lankadatlanul. Szolgálni az embert, aki újabb, jobb kalitkákat készít, gyorsabb munkára fagja az energiát, szédítő sebességet ér el és még mindig nem elég. A Földön is át akarja törni a hangfalat. És tovább, mindig tovább akar jutni a technikában is, az orvostudományban és mindenütt. Mindig küzd. Legyőz egy betegséget. A természet nem nyugszik bele az ember győzelmébe. A természet is támad. Újabb betegséget produkál. És akkor, mintha nevetne, az ember szemébe röhögne a természet. Mintha azt mondaná hangos kacajjal: „Na, lássuk, mit tudsz csinálni?” Az ember gépeket szerkeszt a harchoz. A természet által alkotott kis vesét ő is megcsinálja. Ezerszer akkorát, amelyen az utókor majd nevetni fog, ha kiállítva látja a múzeumban. Vastüdőt szerkeszt, műanyageret készít. És énekel. Slágert, operát, operettet, dalt. És táncol. És zenél. És fest. És filmet készít. És verset ír a szerelemről, a háborúról. Csodálatos z ember. Épít és rombol. Feltámaszt és gyilkol! Az állat is gyilkol, de nem úgy, mint az ember. Még a vadállat is csak addig öl, amíg éhes. Az ember mindig. Ha tele van a gyomra, akkor is. Az állat leüti, megfojtja az áldozatát. Az ember lefejez, felakaszt, agygnlő, gázkamrába zár, kerékbe tor, szomjanhálát, elégét, keresztre feszít, éhenha- lat, halálra kínoz... Sokkal több nemét ismeri a halálnak, mint az állat. Ebben is különbözik. És szerszámai vannak, nemcsak a termeléshez, az építéshez, a gyógyításhoz, de az öléshez is. Harckocsik, napalmbombák, rakéták; repülők, lángszórók... A lista végtelen. Az állatnak nincs ilyen fegyvertára. Ezeket kellett volna elmondani a gyereknek. Vajon megértette volna? Vajon érdemes lett volna? Mindössze tizenegy éves a gyerek. Ö még sok mindent megtudhat az emberről, a Föld legcsodálatosabb élőlényéről. Ö még talán azt is megérheti, hogy a szerszámkészítő állat, az ember csak olyan szerszámokat gyárt, amelyekkel gyógyítani, építeni lehet, de ölni nem. És ekkor lesz igazán nagy különbség az ember és állat között. SZALAl JÁNOS rYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYYYYYYYYYY — 124 — A köpcös szintén odalépett hozzá és gyors mozdulatokkal odakötözte kezét a székhez. Moccanni sem tudott. A magas eléje állt és rászegezte a revolverét. — Csak. a kérdésre válaszoljon — mondta fenyegetően. — Ha kiáltani mer, keresztüllövöm! Figyelmeztetem, hogy hangfogós a pisztolyom, a lövést senki sem fogja meghallani. Nos, feleljen: hol van a bajuszos főhadnagy? — Nem tudom... — válaszolta Sári remegő hangon, mert a halálfélelemtől minden ízében reszketett, mint a kocsonya. — Ne játssza az ártatlant! Maga nagyon is jól tudja, hol van! Magánál volt csütörtök este. Azóta nyoma veszett. Tehát még nem találták meg a holttestet és csak annyit tudnak, hogy nála járt. De hogy innét hová ment, mit csinált, azt nem! Tagadni, tagadni! Időt nyerni! Aki időt nyer, csatát nyer. Talán addigra Bábu is rátalál. — igen, nálam volt csütörtök éjjel — felelte Sári most már kissé nyugodtabban. — De aztán elment és azóta én sem láttam... Nem mondta, hová megy... — Nem igaz! — csattant a magas férfi szava, mint az ostor. — De... — Szóval nem árulja el nekünk, hová lett Sherman főhadnagy? Mi történt vele? — Nem tudom... , — Jim! — szólt oda társának. — Lépj akcióba! A köpcös nyomban a kezében tartott gézmaszkot rányomta Sári arcára. A lány kettőt-hármat — 125 — szippantott az émelygős szagból, amely a gézmaszkból áradt és máris az igazak álmát aludta. A két férfi 'nem tétovázott tovább: felnyalá- bolták, mint a szanitészek a sebesültet és megindultak vele a kijárat felé. A folyosón három matróz állt pisztollyal a kezében. A két szmokingos úr átadta nekik az el- alélt lányt. A harmadik gyorsan a bárba vezető ajtó elé állt. A menet kilépőit a sötét udvarra. Ott egy Jeep várakozott. Halkan duruzsolt a motorja. Sárit betették a hátsó ülésre és a két szmokingos úr beült melléje. A sofőr gázt adott és a kocsi kigördült a kapun. % * Li úrnak rögtön feltűnt az újonnan jött matrózcsoport. Egy óra felé járt az idő. Sári már levonult az öltözőjébe. A terem zsúfolt volt. Hely nem igen akadt. Az újonnan jöttek az ajtók közelében horgonyoztak le, ott ácsorogtak, mintha valóban üres asztalra várakoznának. Kettes-hármas csoportokba verődve beszélgettek. Páran pedig a bárpultnál iszogattak. De Li úrnak más is feltűnt: hogy a most érkezett matrózok zsebe erősen kidudorodott. Sőt egyesek még a kezüket is a nadrágjuk zsebében tartották. Tehát fel vannak fegyverezve. Akkor itt valami készül, mert a vendégek nem szoktak fegyveresen jönni a bárba. Meg volt tiltva nekik. A bárpult mögé indult, hogy megnyomja a vészcsengő gombját, amely riadóztatia az emeleti szobákban és irodákban ténfergő testőröket meg a kémbanda többi tagjait. Ám egy matróz, — 126 — aki a bárpultnál szürcsölgette a whiskyjét, eléje állt: — Szabad egy szóra, Li úr? — mondta és belekarolt a kövér bártulajdonosba. — Szeretném megkérdezni, mikor óhajt végre pótszékeket beállítani a számunkra? Elnézi, hogy ezek a derék tengerészfiúk ácsorogjanak, mint valami utcalányok! Nem szép magától... — De kérem, minden helyünk foglalt! — vö- rösödött el a méregtől Li úr. — Pótszékek nincsenek! Ez nem mozi! — Jó, jó, Li úr, azért nem kell így mérgelődni. Árt a magas vérnyomásának, aztán meg figyelemmel lehetne arra, hogy fáradtak vagyunk pihenni, szórakozni szeretnénk és nem a maga kiabálását hallgatni. A ml pénzünk is van olyan pénz, mint a többié, aki itt ül! — Természetesen, drága vitéz uram. Dehát legyen egy kis türelemmel — hadarta Li úr valamivel nyájasabban és minden áron ki akarta szabadítani karját a matróz szorításából. — Várjon itt, hozok pótszékeket! — mondta és korát meghazudtoló fürgeséggel sietett a folyosóra nyíló ajtó félé. De ott egy másik matróz karolt belé: — Hová, hová, Li úr? Csak nem lefeküdni ilyen korán? Látom, esze ágában sincs leültetni minket. Pelig nekünk is font csörög a zsebünkben, nem holmi ócska rúpia meg piaszterí' — csapott a zsebére a tagbaszakadt matróz és befelé, a terem közepe felé vonszolta a dühtől majd szétrobbanó Li urat.
