Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-22 / 249. szám
1955. október 22. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG Mi zavarja munkájában az állatorvost ? Állatorvosaink feladata a termelőszövetkezetek állat- állományának bővülésével, a tartási, nevelési formák változásával megnőtt. A betegségek gyógyítása mellett egyre inkább a megelőzés, az ellenőrzés, a tanácsadás kSfül előtérbe. Munkáját csak akkor tudja tökéletesen elvégezni, ha az állatgondozók, állattenyésztők együttműködnek vele. Dr. Bartek Károly nagydorogi állatorvossal arról beszélgettünk: Mi tartja fel, mi nehezíti, zavarja munkáját? — A nagy mezőgazdasági munkák idején a legtöbb dolgát a lószeretet adja. Furcsának hangzik, de így van. Olyankor mindig megbetegedik néhány állat, túl- etetés miatt. Főleg vetés és betakarítás idején gyakori az ilyesmi. Előfordult az is, hogy a vetőmagból adtak enni az állatnak. Mivel általában higanytartalmú anyagokkal csáváznak, azt hiszem, nem kell beszélnem a veszélyességéről. Mondhatok mindjárt példát is: Györkönyben két ló jelenleg hasonló okok miatt beteg. Nem biztos, hogy még egyszer igába foghatják őket. Ahogy Bartek Károly elmondta, sokszor zavart, kiesést okoz a fejetlenség, a hanyagság is. A termelőszövetkezetből például jelentik, hogy az egyik tehén beteg. Az állatorvos kimegy, keresi a beteg jószágot, nem találja sehol. Ugyanígy az állat gondozóját sem lehet fellelni. Végül aztán kiderül, hogy a tehenet kihajtották a többivel együtt. — Legtöbb munkakiesés talán a szállításoknál van. Ilyenkor az állatokat meg kell vizsgálnom, és természetesen odamegyek a megjelölt időpontra. Nem egyszer megtörtént, hogy a jelzett reggeli hét óra helyett tízkor, tizenegykor jött a gépkocsi, hasztalan várakozással kellett töltenem az időmet. Itt kell megemlítenem még egy dolgot. A szállításoknál nincs lavór és törölköző, ami a munkánknál nélkülözhetetlen. Egyszer is odahoztak egy piszkos vödröt, és az állatforgalmi átvevője felajánlotta, hogy a pulóverjében megtörölhetem a kezem... Szó esik a felelőtlenségről, ami nemcsak az állatorvosnak ad többletmunkát, kárt okoz a termelőszövetkezetnek is. Kajda- cson például három esetben is előfordult, hogy a szarvasmarhákat ráengedték a lucernatáblára. — Korábban sokat mérgelődtem azért, mert ha nappal észrevették, hogy egyik állat beteg, nem szóltak róla, gondolták, meglátják, mi lesz vele estig. Csak akkor jöttek hozzám. Este pedig sokkal nehezebb megállapítani, milyen betegségben szenved az állat. A termelőszövetkezeteknél már sikerült elérnem, hogy a kisebb bajokról is időben értesítsenek. Úgy vagyok vele, inkább kimegyek kétszer, ha gyanús az állat, és örülök, ha mindenről gyorsan értesítenek. Új kisiparosok a megyében Az 1965. évi helyi iparpolitikai terv tapasztalataiból Megyénkben 1964. december 31-e óta 106 új kisiparos van, és összesen 138 iparjogosítványt adtak ki a7. iparhatóságok. A létszámnövekedés természetes velejárója a 22. trv. megjelenésének, a számbeli változás minőségi változásokat is előidézett a megye lakosságának ellátásban. Kőműves-javítók a falúkban A kiadott jogosítványok 25 százaléka az építőipari javító működési engedély, és javarészük kis, 300—5000 lélekszámú községbe került, segítséget nyújtva a jogtalan iparűzés felszámolásában. Szekérfuvarozásra harmincketten kapták meg a ' megye területén az engedélyt. Főleg olyan helyeken, ahol eddig illegálisan végezték tevékenységüket, s most az engedély birtokában megszűnt a szabálytalanságot kiváltó ok; ■ A megyei sütőipari vállalat • lassan beszünteti a bérsütést megyénk területén. Hogyan oldják meg munkájuk kiesését? Eddig 15 sütő kapott jogosítványt házisütésre, és ahol a lakosság igény, li, ott semmi akadálya a további engedélyeknek. Női és férfiszabók, asztalosok is szép számmal kaptak iparjogosítványt. Hiány mutatkozik azonban: cipészekben és fodrászokban. A kisebb községekben ezekből a szakmákból mint fő- foglalkozásból nem tudnának megélni a kisiparosok, másod- V állásként azonban ezeknek a községeknek is elláthatnák a lakosságát. 14 községben nincs cipész, 11 községben nincs fodrász, 19 községből hiányolják a férfi, illetve a női szabót. Megyénkben körülbelül öt község van olyan, ahol javítást sem szocialista szektor, sem kisiparos nem végez. A bonyhádi helyi csoportnál tartott brigádvizsgáliat érdekes eredményekkel járt. Több helyen a községi tanácsok tevékenyen foglalkoznak a lakosság ipari ellátásának megoldásával, Majoson például női fodrász számára üzlethelyiséget is biztosítanak. Tevelen is gondoskodtak szekérfuvarozóról és tüzifa- fűrészelőről. Általános tapasztalat, hogy javult a községekben a szolgáltatások biztosítása. Feltűnő jelenség, hogy a falusi kisiparosok tájékozottsága messze elmarad a városiaktól, nem ismerik eléggé az újonnan megjelent rendeleteket, szervezetük szabályait. Ennél is súlyosabb probléma, hogy a tagdíjfizetés területén nem mutatkozik javulás. 1965. augusztusában a bonyhádi csoportnál 76 kisiparos nem fizette ki tagdíját. Mentségükre szolgáljon, hogy nem minden esetben arányos a kiszabott díj keresetükkel, itt mindkét irányban lehetséges eltérés, indokolt a díjak felülvizsgálata. összegezve az eddig eltelt időszak eredményeit, bebizonyosodott, hogy a magánkisiparosok a részükre megállapított ez évi tervet túlteljesítették, érdemes munkájukat továbbra is figyelemmel kísérni. M, I. Az állatorvos annak sem örül, ha túlságosan „kímélni” akarják és maguk a gondozók próbálják gyógyítani az állatot. Minden nagyobb majorban, ahol sok állat van, tárolnak gyógyszereket, fecskendőt. így a leggyakrabban használt orvosságokért nem kell feleslegesen szaladgálni. Némelyik állatgondozó úgy véli, ha már itt van a gyógyszer, ő is el tudja látni a beteg állatot. Amikor az állatorvos felelősségre vonja őket, azzal védekeznek: „nem akartuk feleslegesen zavarni a doktor urat”. Az ilyen „tapintat” is inkább zavarja, mint elősegíti az orvos munkáját. — A védekezésüket rögtön meg is szoktam cáfolni. Számtalanszor előfordul, hogy hajnali ötkor felzavar egyik, vagy másik brigádvezető: adjak igazolást, nem tudta szállítani az állatokat. Ugyanezt napokkal ezelőtt megtehette volna... — Beszélnem kell olyan dolgokról is, amik nem oldhatók meg olyan könnyen, mint az előbb említett problémák. Ennek jórészt anyagi okai vannak, amit megért az ember. Sok még az olyan épület, amely egyáltalán nem, vagy csak részben felel meg a korszerű állattartási követelményeknek. Egyet említek csak: szerfás istállóban elletünk, ott kell elhelyezni a borjakat is. Változás természetesen van, de éveknek kell még eltelni ahhoz, hogy tökéletesen rendben tudjunk mindent. Egyet azért - mégis lehet tenni: több, sokkal több gondot fordítani a tisztaságra, mert ezzel nagyon rosszul állunk. Mondanék valamit a témával kapcsolatban, inkább a humor kedvéért. Beteg állathoz hívtak a szomszéd faluba, sietnem kellett. Ismerik a kocsimat, látom, hogy valaki feltartott kézzel jelzi: álljak meg. A következőket kérdezte: „Doktor úr, mikor lesz Dorogon vásár?” KÓNYA JÓZSEF Amit mások mondanak róla Ceruzavázlat egy tanácstagról Azt hiszem senki sem beszél szívesen önmagáról, a hibáiról, de az erényeiről sem. Ha közösségi emberről van szó, sokkal tisztább, hitelesebb a kép, ha mások beszélnek róla. A szerénység, vagy éppen a nagyképűség vádjától való félelem sokszor elhallgaltat az emberrel olyan tulajdonságokat, tetteket, amelyek fontosak egy-egy ember megítélésénél. Bölcskén Vörösváczki Imréről, a paksi járási tanács egyik tagjáról kérdezősködtünk. — Itt a községben volt tanácstag 1963-ban, — mondja a községi tanács elnöke. — Aktívan dolgozott, sokat köszönhet neki a falu. Akkor még jobban bírta a munkát, nem volt annyi baj az egészségével. Most járási tanácstag, úgy tudom, ott is erejéből tellően, a lehető legjobban elvégzi a rábízott munkát. A beszélgetés közben kiderül, hogy Vörösváczki Imre nem fiatal ember. Korát nem tudja pontosan az elnök sem, csak annyit, hogy túl van már a hatvanon. — A felszabadulás óta tagja a pártnak. Jelenleg helyettes titkár a községben, sokat tevékenykedik a pártszervezetben is. Rendkívül becsületes embernek ismerem. — Csendes, komoly ember — mondja egy asszony, akitől csak úgy futtában az utcán kérdezősködöm. — A jegyek miatt keresi? Mert ő foglalkozik a színházjegyekkel is, ha a Déryné Színház előadást tart a faluban. — Ilyenkor hiába is keresné, nincs otthon. Délelőtt mindig Pakson van. A tanácsnál dolgozik, félműszakban, úgy tudom. Idős ember, de nem tudna meglenni munka nélkül — véli a másik megszólított, Egyetlen olyan ember sem akadt a faluban, aki kérdésemre azt felelte volna, hogy nem ismeri Vörösváczki Imrét. — Akármikor hívtuk, szívesen jött segíteni, bármiről is legyen szó — mondja az egyik községi vezető. Néhányszor eljön tanácsülésre is, szóval azért, mert járási tanácstag lett. nem szakadt el a falujától. A többi megkérdezett véleménye is körülbelül ez volt: rendes, becsületes, dolgos ember. Kár lenne tovább részletezni, ismételgetni a dicsérő jelzőket. Mert egyetlen olyan választ sem hallottam, amelyben valami rosszat, elítélőt mondtak volna róla. Körülbelül ennyi lenne Imre bácsi portréja, a közelében élő emberek, a falubeliek elmondása szerint. Es, mert mások mondtak róla dicséretet, sokkal nagyobb az érdem... (k. A szerelő is mindig tanul Négy fiatalember ül a hosszú szerelőasztal mellett. Mindegyikőjük előtt öreg készülék. Javítják, re- perálják a masinákat. A műhelyt az éterből jövő sokféle fütty, surro- gás, recsegés tölti meg, azután az ügyes kezű fiúk munkája nyomán tisztul a hangzavar, és beszéd, vagy zene jön elő ; az éteri káoszból. — Hatan tanul- i juk a szakmát — mondja az egyik fiú — tv- és rádiószerelők leszünk, az érettségi után jöttünk szakmát tanulni. — Nem bánták meg, hogy ide jöt-( tek? — Nem, dehogy, itt jó dolgozni, sokat tudunk tanulÉs ebben nagyA Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz fiatal szakembere, Károlyi István „birodalma” a televízió„ rádiójavító műhely. nagy az érdeme Károlyi Istvánnak. fiatal szakmát. Minden készülék — Magam is fiatal vagyok, sze- újat hoz. Hiába mondjuk, hogy rőtem a fiúkat, szeretem ezt a az elvük azonos, de a hiba változik, és azt keresni, kutatni, felér egy főnyereménnyel. Minden szakma, így a miénk is akkor válik valakinek a vérévé, ha művelője megtalálja benne az izgalmat, az örökös újat, az alkotás örömét. No, és természetesen tanulni kell. Nemcsak a jó papnak, de a jó szerelőnek is mindig tanulni kell. Az ipar egymásután bocsátja ki újabbnál, újabb készülékeit, ide hozzánk meg különösen sokféle szerkezet kerül. Javítottam már például amerikai, nyugatnémet és szovjet televíziót, a rádiók pedig ínég az „őskorból” is jönnek hozzánk. Rengeteg szakkönyvet kell átolvasni, ismerni kell a szakma minden fortélyát, ezt mondom a fiúknak is... És jó, hogy a szövetkezetünk vezetői segítenek bennünket a tanulásban, az önművelésben. Én például a műszaki egyetemet végzem, A kicsi műhely forgólap ú szere- lőaszitaián egy Horizont típúsú tv-készülék áll. Ezt javítja Károlyi István. A fiúk, a hosszú sze- relőpadnál, mindegyik kezeügyé- ben műszer, a falon a könyvespolcon szakkönyvek sorakoznak. A fiúk előtt ott a példa, a legmagasabb szakmai műveltség megszerzése is hasznára válik a tv-szerelőknek. Bizonyára, követik majd fiatal mesterüket a tanulásban is. ™ N. —
