Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-22 / 249. szám

I9Ő5. október 32. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az oktatás odaadást, lelkesedést kíván t a hőgyészi Állami gaz­daság párttitkára örömmel számolt be a dolgozók pártok­tatás iránti igényéről. Mint mondotta: a gazdaság területén hét helyen szerveztek különböző színtű pártoktatást, s ezeken 450 dolgozó vesz részt. A beszél­getést Forrai Fábián és Váradi László, a járási pártbizottság két dolgozójának érkezése sza­kította félbe. Aztán ők is bekap­csolódtak az eszmecserébe. Az elvtársak az oktatással kapcso­latban1 egy negatív példát em­lítettek meg, amellyel a község egyik üzemében a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalanál ta­lálkoztak. A járási elvtársak az üzemben járva beszélgettek a dolgozók­kal. így került sor Szemes Jó­zsef elvtárssal való beszélgetés­re is, aki az üzem személyzeti és rnynkaügyi problémáival fog­lalkozik. Szemes elvtárs indula­tosan kikelt magából, amikor a járásiak arról beszéltek, milyen fontos lenne és mint személyze­tis a munkáját megkönnyítené, ha politikailag képezné magát, részt ven ne a pártoktatásban. Példának említették meg Matuz Andor műszaki vezetőt, aki pár- tonkívüli létére filozófiai szako­sítóra jár. Az elvtársakat na­gyon meglepte Szemes József válasza: — Néhány évvel ezelőtt megfogadtam, hogy nem veszek részt semmiben. A munkámat elvégzem, ha így nem vagyok jó, küldjenek el, valahol segédmun­kásnak csak jó leszek — mond­ta a megbántott emberre jel­lemző keserűséggel. A SZEMÉLYZETIS az indula­tok hevében elmondta panaszát, amiből kiderült, hogy megbán­tott ember, 1957-ig párttag volt, utána megszűnt a párttagsága, maga szüntette meg, pedig 1956- ban becsülettel helytállt. A leg­nehezebb hónapokban önzetlenül dolgozott, sokszor mások helyett is. Szemes elvtársnak valóban voltak érdemei. Az is lehet, hogy tényleg méltánytalanság érte. másokat is ért méltányta­— Azt hallottam, hogy maguk is el akarnak innen költözni? Fögler Ferencné értetlenül néz rám. — Márminthogy mi? Eszünk ágában sincs. Kisvártatva: — Jól megvagyunk mi itt is, mert ez mégiscsak a miénk. Ezek a lakások egyébként való­ban telekkönyvi tulajdonok. For­galmi áruk az egyezségtől függően 5—10—12 000 forint. Aki össze tud gyűjtögetni ennyi pénzt, az épp­úgy büszke lesz szerzeményére, mint bárki más. Akik minden áron maradni akarnak, mint Fög- lerék is, egyebek között éppen ezzel érvelnek: „Ez mégiscsak a miénk". — De a lakás, amit kapnának, mégiscsak szép, új, modern, egészséges. — Ez akkor is a miénk — erő­síti az asszony —, s ott lakbért kell fizetni. — A lakbér még 100 forint sincs. — Akkor is... Sietve hazajön a férj, mert közben kell készülődnie a mű­szakra. A téglagyárba jár, s nem szokott késni. — Hallom, nem akarják elfo­gadni az új, korszerű lakást? — mondom neki. — Nem! Én innen ki nem me­gyek a családommal, még kar­hatalommal sem. Ezt én szerez­tem, mi itt szoktuk meg, nekünk kielégíti az igényeinket, nekünk ez teljesen megfelel. lanság emberek részéről, de az eszméhez hűek maradtak. Bármennyire is elfogta az in­dulat, a keserűség Szemes Józse­fet, nem lett volna, szabad ki­mondania azt, amit kimondott: „Munkámat elvégzem, tovább más nem érdekel. Ha így nem vagyok jó, tegyenek róla”. Meg­hökkentő egy személyzeti mun­kával, emberek nevelésével, ügyes-bajos dolgaival foglalkozó ember szájából az ilyen. Szemes elvtársat, jóllehet érdemeivel el­lentétben bántódás érte, ebből következően megbántott ember, de azt nem mondhatja, hogy mellőzött is. Élvezi a párt bizal­mát. Mint személyzetis és mun­kaügyekkel foglalkozó olyan posztra került, ahol emberekkel foglalkozik. A Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat hőgyé­szi szövőüzeme új üzem. Az ott dolgozók a mezőgazdaságból, a háztartási munkából kerültek az üzembe. Többségük jószándékú, de bizonytalankodó, s ez is növe­li a személyzeti munkával járó felelősséget. A beosztás feltéte­lezi a politikai tisztánlátást, hogy a napi munkában, a gyakorlat­ban felmerülő gazdasági és ter­melési ( fogalmakkal tisztában le­gyen. Az idei év pártoktatásá­ban előtérben állnak az ideológiai irányelvek, a téves nézetek tisz­tázása. A pártoktatás lépést tart a nemzetközi helyzet jelenségei­vel, eseményeivel is. A személy­zetis emberekkel foglalkozik, és a dolgozók számtalan kérdéssel fordulnak hozzá, kikérik véle­ményét. Hogyán politizál, hogyan ad választ az embereket foglal­koztató kérdésekre, aki saját maga nincs tisztában a dolgok­kal. Nem elhanyagolható és nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a gazdasági vezető, vagy más veze­tő beosztású dolgozó tanul politi­kailag képezi-e magát, vagy ne.m. VAN MIT TANULNI, és min­den üzemben, minden munka­helyen van vitatéma. A felelős poszt különben is feltételezi a Az asszony közbeveti: — Akik odamentek, azok is pa­naszkodnak. Az egyik elvitte ma­gával a televízióját, de nem tud­ják használni, csak fizetnek érte, mert még villany sincs. Itt meg azért mégiscsak megvan minde­nünk. — Ezen könnyen lehet segíteni és a tanácsiak nyilván segítenek is. Még ezzel az átmeneti nehéz­séggel is inkább megéri az új la­kás. Meg a gyerekek érdekében is jobb lenne mindenképpen. — Ugyan... Az elvtárs azt gon­dolja, hogy én nem törődöm a családommal. Nehogy azt higgye, hogy én valami senkiházi vagyok. Fényképeket szed elő bizonysá­gul. Az egyik gyerek most éppen Lengyelben tanul. — Jöjjön, nézze meg beljebb is a lakásunkat. Ezt a harmonikát újonnan vettem a fiamnak, mert volt kedve a zenéhez. Látja, én még ilyet is megadok a gyere­kemnek. Azért, mert nekem a csa­lád a legnagyobb kincs. Az új varrógépet, meg a mosógépet is azért vettem az asszonynak. Hogy milyen ember vagyok, azt megtudhatja abból is, hogy 75 százalékos hadirokkant létemre, egy vesével inkább vállaltam a nehéz fizikai munkát a tégla­gyárban, hogy többet adhassak a családomnak. Nézze meg ezt a vágást itt, az oldalamon, most is műtétre kellene mennem, de azt mondtam, hogy nem, amíg bírok, dolgozom, mert a család megélhe­tésére sok kell. Tizenkét év óta politikai tájékozottság, az elmé­let és a gyakorlat összefüggései­nek ismeretét. A személyzetis munkájában, az emberek nevelésében nincs és nem is lehet nyugalmi hely­zet. Ahhoz, hogy be is tölthesse e feladatot, az oktató és nevelő funkciót, saját maga sem hanya­golhatja el a tanulást. Az embe­rek oktatása odaadást, lelkese­dést kíván. Munka közben elfá­radnak, s a fáradt ember gond­ját, baját felnagyítva látja. Há­lásak azoknak, alak visszaadják önbizalmukat, de milyen példát Iáinak az üzem dolgozói, a kis­hitű és megbántottságában még a tanulást sem vállaló Szemes elvtó rsban. Szemes elvtárs, mint személy­zetis ‘ milyen alapállásból ösztö­nöz másokat a tanulásra, amikor maga még rábeszélésre sem haj­landó vállalni a tanulást. Lehet-e joga fellépni a társadalmi ün­nepségek iránti közöny ellen an­nak, aki maga nem vesz részt ezeken, s teljesen kirekeszti ma­gát a község társadalmi, politikai életéből. Az emberekkel való foglalko­zás szilárd elviséget tételez fel, legyen az ilyen beosztásban dol­gozó párttag, vagy pártonkívüli. Lehet, hogy Szemes elvársban még erősen él a régi vélt, vagy valóságos sérelenj érzése. Felté­telezzük, hogy az indulat, a ke­serűség mondatta vele ki azt, amit mondott és nem a rossz szándékú zavarkeltés. Mégis szó- vátesszük, mégpedig azért hogy mások számára is tanulsággal szolgáljon. Nem jó az, ha a ve­zető beosztású ember indplátait szabadjára engedve olyan dol­gokat mond ki, amit lehiggadva nem mondana. Személyekre ugyanis lehet haragudni, de hogy valaki az eszmére haragudjon és „haragszomródból” tétlenségre kárhoztassa magát, ez más eset­ben is, de egy személyzetis ese­tében, akitől példamutatást vár­nak, szélsőséges dolog. P. M. dolgozom a téglagyárban, ezt is csak azért mondom, hogy lássa, nem akárkik vagyunk, még eb­ben a lakásban sem. De ehhez ra­gaszkodunk. Menjek oda, aztán öt kilométert járjak a munka­helyemre, akkor, amikor innen csak néhány percre van? Nem, ezért sem, meg a többiért sem. A papírok között matat valamit, majd kemény fedelű igazolványt nyom a kezembe, önkéntes vér­adó-igazolvány. ' — Én, a rokkant ember még vért is adok, mert embertár­saimra is gondolok. Tessék, itt van egy köszönőlevél is érte. Végül kiderül, hogy. most tu­lajdonképpen azzal az emberrel állok szemben, aki annak idején azt a tiltakozó levelet küldte a szerkesztőségbe. Joggal írta ezt, meg kell hagyni. Még akkor is, ha ilyen lakásban Lakik. Mert a Kömlődi utca el­avult lakásaiban is tisztes mun­kásemberek laknak. De az is igaz, hogy szorgalmuk mellett tele van­nak ellentmondásokkal: megtes­tesül bennük a családjukat féltő, munkahelyükön becsülettel helyt­álló munkásember és a régi rossz­hoz, elavulthoz nyakasan ragasz­kodó ember. Ez is töményített ellentmondás. Viszont nem kétséges, hogy az élet ezt az ellentmondást is meg­oldja majd: a fejlődés elsorvaszt­ja az ódon lakásokat. BODA FERENC i r Jele&tés a téglagyárakból; Nem akadályozták a termelést az éjszakai fagyok Komoly nehézségekkel kellett az idén megküzdeniük a tégla- gyárak dolgozóinak. A késői kitavaszodás miatt csak március vé­gén, április elején kezdhették meg a nyersgyártást, tehát már az idény is lemaradással indult. Év közben pedig kiderült, hogy a tervezettnél több téglára lesz szüksége az építőiparnak, az árvíz­károk helyreállítása, a rombadölt házak újjáépítése tehát továb­bi erőfeszítéseket tett szükségessé. Most már vége felé járunk a nyersgyártási idénynek, de szerencsére, az idő kedvező a szezon „megnyújtásához”. Három téglagyárban érdeklődtünk, hogyan teljesítették eddig a tervet, mi várható még a következő hetekben. MÁZA: Kedden teljesítették a nyersgyártási tervet A Mázai Téglagyárban az idén kilencmillió-hatszázezer nyers­téglát irányzott elő többek közt az éves terv. Kedd estére telje­sítették ezt a tervet, tehát ma már terven felül készül a tégla a mázai gyárban. A nyáron az éves tervnek egymillió téglával való túlteljesítését vállalták a mázaiak, és ha még egy-két hétig ilyen marad az idő, eleget is tesznek vállalásuknak. Bár most már hű­vösek a reggelek, több a baj a gépekkel, motorokkal, mégis szer­dán ötvenhétezer nyerstégla ké­szült el a gyárban. Néhányszor már előfordult, hogy reggelre megderesedett az előző napon készült nyerstégla, az éjszakai fagyok azonban eddig kárt még nem okoztak. Felkészül­tek azonban a gyár dolgozói az erősebb fagyokra iS. Készerilétbe helyezték a füstölőanyagot, meg­alakították a készenléti brigádot,, amely — ha az éjjeliőr fagyot jelez — azonnal akcióba lép. Az égetésnél még néhány hét­tel ezelőtt negyvenezer darab volt a lemaradás az esedékes tervhez képest. Tegnapra azonban ezt is pótolták. Ki kell azonban égetni a terven felüli nyerstéglát is, ezert a kemencénél bevezették a fo­lyamatos termelést. A múlt hét óta vasárnap Is végzik a ki- és behordást, akik vasárnap dolgoz­nak, hétközben kapják meg a pihenőnapot. PAKS: A szárítóterület hiánya akadályozza a nyersgyártást A Paksi Téglagyárban még pon­tosan 629 ezer nyerstéglát kell ké­szíteni ahhoz, hogy a tervet és a háromszázezres, terven felüli vál­lalást teljesítsék. A hangulat itt is bizakodó, abban reményked­nek a paksiak, hogy még egy-két hétig „kitart” a szép, száraz idő. Itt a legnagyobb nehézséget a szárítókapacitás hiánya okozza. A nyersgyártást magát csak kis­mértékben akadályozza a hűvös idő, azonban most már a tégla nehezebben, lassabban szárad, ké­sőbb szabadul fel a hely a szárí­tóban. Tegnap is egész napon áll­ni kellett a présgépnek, szárítóte­rület hiánya miatt. Ma azonban már teljes kapacitással dolgozhat­nak a nyersgyártók és ötvenezer körüli teljesítményre számítanak. Általában naponta negyvennyolc­ötvenezer nyerstégla készül el a gyárban. Az égetőknek az év végéig még két- és egynegyedmillió téglát kell kiégetniök ahhoz, hogy a gyár teljesítse a tervét. Ez már kevés­bé függ az időjárástól, itt min­denképp biztosítva látszik a terv­teljesítés. A nyersgyártás leállása után megkezdik a nyáron bekaza- lozott, száraz nyerstégla égetését, ezzel már gyorsabban halad majd a tűz, naponta többet tudnak ki­hordani. A negyedév elején még 135 ezer téglát tett ki a lemara­dás az esedékes évi tervhez ké­pest, ennek egy részét az azóta eltelt három hétben pótolták. Az év végéig nemcsak az adósság törlesztésére számítanak, hanem némi túlteljesítésre is. SZEKSZ ÁRD-CSATÁR: Megnövelték a szárítóterületet A szekszárd-csatári gyárban is most már naponta számolgatják, hogy mennyi téglát kell még elő­állítani az éves nyersgyártási terv teljesítéséhez. Az éves terv hat­milliót irányoz elő, ebből még háromszázötvenezer hátra van. Az eddigi fagyok itt sem okoztak ká­rokat, az idén az eső miatti káro­sodás is alacsonyabb — mintegy feleannyi — volt mint tavaly. Azonban itt is — hasonlóan Paks- hoz — a szárítóterület hiánya okoz nehézségeket. Ezen azonban — a paksiakkal szemben, ahol nincs hely a terjeszkedésre — tudtak segíteni. Bővítették a szá­rítóterületet, mintegy százötven- ezer nyerstéglának készítettek így helyet. Nyolc-tíz derült, fagymentes nap kell még ahhoz, hogy a csatáriak jelenthessék: Teljesítettük az éves nyersgyártási tervet. Orvosi előadások a kismamáknak Idén már harmadszor rende­zik meg Szekszárdon a „Kisma­mák iskoláját”. Az előadások csütörtökönként fél hat órakor, a városi tanács klubhelyiségében kerülnek megtartásra. A terhe­sek részére rendkívül fontos fel- világosító előadásokat a nőtanács patronálása mellett a megyei kórház szülészeti osztályának or­vosai, dr. Váczy László főorvos vezetésével tartják. Az előadá­sok során arról lesz szó, amit a terhességről, a terhes nő élet­módjáról és a szülésből minden terhes nőnek tudnia kell. Ezek­kel az előadásokkal szeretnénk a kismamákat a helyes életmód­ra rávezetni, és így elejét venni a terhesség alatt fellépő bajok­nak, elsősorban a koraszülésnek. Városban a koraszülések száma évről évre nő, meghaladja az or­szágos átlagot. Az előadások nem kevésbé fontos célja a szüléstől való félelem elűzése a terhesek gondolatvilágából, s ezáltal meg­teremteni a pszichoprofilagticus szüléíi fájdalomcsillapítás alapjait. Szeretettel várjuk a város és járás terheseit erre az igen tanulságos fontos előadássorozatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom