Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

4

TÖLflÄ IVfEGTEl NÉPÜJSAfl

1965. szeptember 30.

Fő elvünk a nevelés, a meggyőzés és a megelőzés

Szabálysértési tapasztalatok a tamási járásban

— Nagyon sokan azt gondolják, hogy a legtöbb gondunk mindenáron büntetni — mondja Dravecz Lajos, a tamási járási tanács szabálysértési előadója, amikor a szabálysértési ügyekről beszélgetünk.

— Ez nagy tévedés — folytatja —, mert az ügyek tárgyalása során, de a büntetések kiszabásánál is fő elvünk a nevelés, a meggyőzés és a hasonló esetek megelőzése.

— A statisztikát tekintve, hogy néz ki a járásban a szabálysértések alakulása?

— A statisztika fontos dolog, de ha csak a puszta számokat néznénk, hibás következtetésre jutnánk. Az elmúlt év hasonló időszakáig például 299 ügyet tárgyaltunk. Napjainkban a 345-iknél tartunk. Ha felületesen néznénk, növekedést nézhetnénk. De ha figyelembe vesszük, hogy az idei évben e növekedés a természeti csapások következménye, más képet kapunk. Legalább 60—70 esetben a pocokinvázió és a száj- és körömfájás leküzdése érdekében kellett eljárnunk.

— Tehát, ha a hagyományos ügyeket — lopás, közlekedési szabálysértés, jogtalan iparűzés

— vesszük figyelembe, akkor világos a csökkenés.

— Mit lehet még kiolvasni a számadatokból?

— További örvendetes tény, hogy a lopások között is csökkent az olyan, amely a társadalmi tulajdon kárára történt. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a bűnüldöző szervek és a közös gazdaságok ellenőrző bizottságai, vezetői sokkal nagyobb, gondot fordítanak a közös vagyon védelmére. Mondhatjuk úgy is: Ezeken a területeken nincs olyan „polgárjoga” á lopásnak, mint még néhány éve.

— A lopások zöme most a személyi, illetve a magántulajdon kárára tolódott el. — És mindjárt bizonyítékul, találomra felüti az esetek bejegyzésére szolgáló könyvet. Tizenhat esetet tartalmaz. Ebből a közös elleni lopás egy, mezei lopás kettő és hat a magántulajdon elleni. A többit a közlekedés, a rongálás és a jogtalan ipargyakorlás adja.

— Talán ebből is fakad az a jelenség, hogy hitetlenek, az emberek. „Hiába jelentjük — mondják —, úgy sem csinálnak semmit". Közben elfelejtik, hogy a lopások felderítéséhez tettenérés kell. S ez a magán- tulajdonnál nem olyan egyszerű. Ha ez megvan, mi eljárunk. Most van éppen folyamatban három felsőnyéki asz- szony — Tasi Béláné, Horváth Teréz és Sztojka Irén — ügye, akik Sári Ferencné barackosát dézsmálták meg. Tíz-tíz kilót vittek el. Nem lesz nekik olcsó mulatság.

— Vannak aztán notórius „szajrézók”, mint Gergő István Simontornyán. Már négy-öt ügyét is tárgyaltuk. Ezeknél növeljünk alkalmanként a bírságot. Ezt tettük Győri Sándor, vagy Gombkötő Kristóf tamási lakosok esetében is, akik gyerekeiket nem engedték iskolába, inkább dolgoztatták. Ezeknél a meggyőzés, a nevelés csak így sikerült, pedig lelkes, áldozatkész társadalmi aktíváink, mint Göttinger István, dr. Koppány József, Jenővári János, Vódli Jenő, vagy Merle József, nem ismernek fáradságot, ha erről van szó.

— A megelőzés problémájához tartozik a jogtalan iparűzésnél tapasztalt gyakorlat is. Mi megbüntetjük azt, aki engedély nélkül dolgozik. Legtöbb helyen azonban az a helyzet, hogy nincs a közéégben varrónő, vagy cipész. Ilyen esetekben az illetékeseknek fel kellene mérni a jelentkező igényeket,

— Ilyen összetett, sokakat tömörítő mozgalom kibontakoztatására van szükség, hogy tovább csökkenthessük a szabálysértések számát járásunk területén. — mondotta búcsúzóul Dravecz elvtárs.

(i—e)

TVTTTTTTYTVTVTW'rVYVTTTTTTTTTTTTVTI 7TTTTT'TTf▼TTTTTTTTTVTTTTTYTTT1TTT .

Sárközi Gyula:

cA sziiujapíii'i

táneúsué

A bátaszéki tíz százalék

ki plnnbi szobából emelketYL riUMlli dett hangú párbeszéd hallatszik:

— Akkor elmegyünk inkább Paksra.

— Ott talán jobb lesz, gondolják? Sajnos, sehol sincs elég lakás. Bármennyire is kellemetlen, türelemre van szükség.

— Türelem ... Eddig is türelmesek voltunk. ..

— Nagyon sajnáljuk magukat, mert a férje dolgos ember... De be kell látniok, hogy a szögről nem akaszthatunk le egy lakást.

Ennyiben maradtak. Az asszony köszön és távozik.

Hogy a család valóban elmegy -e másik tsz-be, esetleg más munkát keres, vagy meggondolják magukat, azt természetesen nem tudni. A szituáció mindenesetre olyan, hogy az elnök a legnagyobb jóindulattal sem segíthet, valóban nem akaszthat le a szögről egy lakást, a család kérése, türelmetlensége viszont jogos.

Azt is nehéz lenne eldönteni, hogy Báli Zoltán ezúttal mint a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke, vagy mint országgyűlési képviselő vitatkozott. Valószínű, hogy mindkét „énje” szólt belőle, hiszen a kettőt nem lehet különválasztani. Az viszont meglepő, hogy egy sok ezer holdas gazdaság vezetőjének az őszi nagy munkálatok kellős közepén ilyen dolgokkal kell értékes időt eltölteni. A meglepetés annál is inkább indokolt, mert kiderül, hogy aznap délelőtt már ez volt a harmadik hasonló súlyú ügy, sőt, minden napra akad ilyen. Sőt, még ennél súlyosabb ügyek is akadnak, olyanok, ahol nem egyszerűen lakásügyről van szó, hanem a mindennapi megélhetésről.

És itt következik a másik meglepetés: „Megélhetési gond abban a termelőszövetkezetben, amelynek jól szervezett, gépekkel, épületekkel megalapozott nagyüzemi gazdasága van. Sőt, a teljesség kedvéért azt is el kell mondani, hogy minden évben magasabb jö. vedelmet biztosít a tsz tagjainak, tavaly például már sikerült elér- niök, hogy a 600 dolgozó tag egy munkanapra eső átlagjövedelme elérte a 79 forintot, természetesen a háztáji nélkül.”

— Ha az ember végigmegy Bá- taszéken — mondja az elnök — az anyagilag gyorsan gyarapodó, elégedett szövetkezeti gazdák tömegével találkozik, mert hiszen a szövetkezetből jneglehetősen magas jövedelemben részesülnek, de emellett nem lebecsülendő a

háztáji sem. Úgy is mondhatnánk, hogy a bátaszéki gazdák élnek a gyarapodási lehetőségekkel. A nagy tömegben azonban akadnak, akik mintha nem is helybeliek lennének és nem is a mi szövetkezetünkhöz tartoznának, pedig számukra adottak ugyanazok a lehetőségek. Ez az a bizonyos 10 százalék, vagy talán annyi sincs. Tehát az egészhez képest töredék, de akkora gondot okoz mégis a vezetőségnek, mint az egész szövetkezet gazdasági életének irányítása.

— Ennél a bizonyos „lemaradt” 10 százaléknál má az ok: nem dolgoznak’

Egy részüknél

Míg a legtöbb bátaszéki gazda stabilizálózott valamelyik munkahelyen és rendíthetetlen szorgalommal dolgozik, törekszik, addig akadnak néhányan, akik akármilyen beosztást is kapnak, nem találják helyüket, két napig dolgoznak, harmadnap aztán megint más beosztást kérnek, hátha ott könnyebb lesz. Emiatt aztán egy- némelyikkel majdnem többet kell vitatkozni, mint amennyi időt munkával tölt. Jövedelem-elosztásnál ezek az átlag alatt maradnak. Állandóan jönnek előlegért, mert hát éppen ezeknek a kamrájában van otthon a legkevesebb tartalék. De akad néhány olyan családnál is megélhetési gond, ahol a férj, esetleg a feleség is rendszeresen dolgozik, és a jövedelmük is jelentős. Ezeknél az a probléma, hogy máról holnapra élnek, nem tanulták meg a beosztást, ha van, akkor mindenre telik, de harmadnap mór ők is kopogtatnak előlegért. Bármennyit is keresnek, azt előre felélik és persze, hogy gondokkal éviekéinek egyik napról a másikba. Ezek közül kerülnek ki azok is, akik úgymond „megzenésítik” jövedelmüket: a kocsmába viszik minden pénzüket és természetesen így nem elég a jövedelem, bármekkora is az. Aki átlagosan dolgozik, és kicsit is beosztással él, annak még házvételre, építésre, renoválásra, sőt, új bútorra is jut.

Szóba kerül egy sor család konkrétan is ebből a 10 százalékból. Az egyik családon már nem egyszer segítettek szociális segélyezéssel, mert olyan helyzetbe került, hogy segíteni „kellett” rajta. A másik esetben a jó szó. a tanács segített. Egy fiatalember megnősült, másnap aztán jelentkezett előleg- és lakásigénnyel. Nem gondoljátok, hogy többre mennétek, ha a feleség is bekapcsolódna a közös munkába? Mert ha csak otthon üldögél, amikor még gyerek sincs, bizony nem sok haszon származik belőle. A feleség jelentkezett munkára. Egy asszony odáig jutott az italozásban, hogy elvonókúrára kellett küldeni. Nem használt. Sokan már azt pengették, hogy ki kellene tenni a szövetkezetből, annál is inkább, mert a következő kúra is eredménytelen maradt. Ekkor jelentkezett az egyik női csoport, hogy helyezzék közéjük, majd ők megpróbálnak rá hatni.

Álanflv a szövetkezetben, hogy arc a lehetőségek szerint minden családon segíteni kell. nincs eldobandó ember. Bár a tsz-nek egyik-másik esetben köny- nyebb lenne megszabadulnia az ilyenektől, de ez lenne a könnyebbik és semmiképpen sem a humá- nusabbik megoldás. így ez a bizonyos tíz százalék is mind kevesebb. A szövetkezet szekere halad előre, még akkor is, ha akarva. akaratlanul sok nehézséget, akadályt okoz egynémelyik család. Éppen az előrehaladás következtében sikerül az ilyenek számát csökkenteni. A szövetkezet szekere élőre halad, mert a hangadók olyan tagokból tevődnek össze, mint akik a nyáron a kazalozás- nál nem res teliték tűvé tenni az egész határt a vezetőkért, amikor úgy látták, hogy a korábban megbeszélt módszer nem vezet jóra," kár származhat belőle, tehát feltétlen meg kellett állapodni egy újabb eljárásban. Az asszonyok közt már olyanok is akadtak, akik a gabonabetakarítás idején 36 órát dolgoztaik egyfolytában, nehogy befülledjen a termés. A többség tehát féltve vi-: gyázza a közös vagyont.

Boda Ferenc

HIRDESSEN

a TOLNA MEGYEI

Népújságb

an!

mi

rfTwwvwTwrvTwrrvTTfT

— 70 —

Sári pedig már az angol tengerésztisztek asztalánál ült. Szikár, cserzett bőrű katonák voltak mind a négyen. Skót whiskyt ittak. Sárinak is töltöttek. De ő csak megízlelte és visszatette a poharat az asztalra.

— Mi az, talán nem ízlik? — csodálkozott egyikük, egy negyvenéves forma férfi, aki láthatóan a legmagasabb sarzsi lehetett köztük.

— Jobban szeretem a gint — füllentette Sári és önkéntelen mozdulattal lejjebb húzta kurta szoknyáját a térdén.

— Kár ezeket a szép combikákat eltakarni! — tréfálkozott a szomszédja, egy fiatal tejfelesszájú tisztecske és már nyúlt is Sári lábához, de a „főnök” rácsapott a kezére.

— Ejnye, Billy, nem való az ilyesmi?! — korholta szemrehányóan és most ő fogta meg Sári kezét. — Ugye, megengedi, hogy megsimogassam? ... Pincér! Egy liter gint! — kiáltott a felszolgáló malájnak.

Az üveg gin szinte szempillantás alatt ott termett az asztalukon. A „főnök” töltött, s ittak. Fejenként egy decit.

Sári ismét csak belemártotta a nyelvét, s nem ivott. A hangulat a tetőfokára hágott. A tejfelesszájú már Sári térdét csókolgatta. A másik két tiszt felváltva töltögetett és ivott. Bánatukban vagy talán gyávaságuk palástolására?

Közben beszélgettek. Sári olykor „bedobott” egy-egy kérdést: hol szolgálnak, melyik hajón,

— 71 —

milyen az a hajó, honnan jöttek, meddig maradnak s hová fognak menni. No persze színjózan azért ő sem volt, hisz akkor már a harmadik üveget bontották feL így hát nem is vehette észre, hogy a szemközti páholyból egy ugyancsak angol tengerésztiszti egyenruhás férfi erősen figyeli. Amikor pedig Billyék egymás szavába vágva kimerítő választ adtak a kérdésekre, a sarokban ülő férfi felállt és odament az asztalukhoz.

— Bocsánat, uraim, hogy megzavarom mulatozásukat. de a kapitány úrral szeretnék négy- szemközt beszélni — mondta és szúrósan nézett a kapitány szemébe.

— Ugyan, kolléga úr, mit izéi itt! Üljön le és igyon! — csapott a vállára a „főnök”. — Biily, tölts a kolléga úrnak!

— Köszönöm a szíves vendéglátóst, de sürgősen beszélnem kell önnel, kapitány úr — folytatta az idegen tiszt valamivel keményebb hangon. — Az altengernagy úr küldött...

Az altengemagy említése hirtelen mintha kijózanította volna a „főnököt”, mert egy pillanatra elkomolyodott és szótlanul csodálkozott rá az idegenre.

— Az altengemagy úr? — kérdezte és felállt. de az idegennek el kellett kapnia, különben el vágódott volna: alig állt a lábán. — Jöjjön::; — mondta és kibotorkált a folyosóra.

— 72 —

Közben asztalukhoz surrant a maláj pincér és Sári fülébe súgta:

— Miss, azonnal menjen az irodába!

Sári bólintott. Gyorsan cuppanós csókot nyomott a meglepett tengerészek arcára és kilibbent a teremből.

Iá úr az asztalnál ült és közömbösen szivarozott.

— Ostoba liba! — rikácsolta a következő pillanatban és a füstöt Sári arcába fújta. — Ha nem hivatlak ki idejében, a spicli már lebuktat! Máskor kevesebbet igyál és jobban figyelj. Ne csak arra, amit a vendégeid mondanak, hanem magad köré is. Tele vagyunk kémekkel és el- hárítókkal! Nem szabad naivnak lenni, csak mímelni a naivat. Ébernek kell lenni, mint a királytigrisnek, különben lebuktál!

— Én igazán... — mentegetődzött Sári, de Li úr félbeszakította.

— Elég! Arról beszélj, mát sikerült megtudnod?!

Sári elsorolta, amit a tengerésztisztéktől hallott.

— Ügyes vagy! — mosolygott Li úr és magához akarta húzni a lányt. — Jutalmul dióst kedves lehetsz hozzám ...

Sári azonban hátralépett, mert hirtelen olyan undor fogta el ennek a kövér és kopasz, öreg és ráncos kínainak a láttára, hogy képes lett volna mindenre, csak hozzá ne érjen.