Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. szeptember 5. Óriási szenzációról számolhatok be. Ismeri Dorothea Morgenstemt? Ö egy argentin csillagjós. Mindent megjósol, ha jól megfizetik. Most azt jósolta meg, hopy invázió készül a Föld ellen. Tudja vannak ezek a repillotányérok, meg mifenék. nosza kapott ezen az alkalmon Morgemstem asz- szony és kijelentette: ezek a repülőtányérok egy másik világból. a Ganymedes csillagkép valamelyik bolygójáról jönnek. Ezekben a repülötányérokban, a Ganymedes lakói, igen magas fejlettségi fokon álló, rendkívül intelligens élőlények vannak, akik számunkra elképzelhetetlen mértékben előrehaladtak a tudományos és műszaki kutatások terén. A Ganymedes lakói most Földünket és a rajta lakókat vizsgálják. Ebből az következik: jó lesz, ha az elkövetkezendő időkben jól becsukja az ablakokat, leereszti a rollókat, mert így se a szomszéd nem lát be a lakásba, se a másbolygóbeli für- készők. Csak egy dolgot nem tudunk eltitkolni előlük: mégpedig azt, hogy mi beszélünk is. A hang a modem lakásokból még a szomszédhoz is átjut, hát még egy olyan magas fejlettségi fokon álló élőlényekhez, mint a Ganymedes lakói! Egy szó, mint száz: el vagyunk veszve. Morgemstem asszony is azt mondja: 1. Októberben egy hihetetlenül fontos és érdekes világűri felfedezésre kerül sor, amely megváltoztatja az emberiség történelmét és új szakaszt nyit az űrközlekedésben. Ez meglepő bejelentés. Azt tudtam, hogy októberben szenzációs bortermésünk lesz, bár a szőlők elég gyatrák. De ezt természetesnek tartottam, hisz az idén különösen jó lesz a cukorrépatermés. És e kettő nálunk már régóta összefügg. De arra még álmomban sem mertem gondolni, hogy októbertől új szakasz nyílik az űrközlekedésben! Nekem, egyedül nekem elárulta Morgenstern asszony azt is, hogy: 2. Decemberben a Ganymedesről származó élőlények inváziót indítanak a Föld ellen, és érintkezésbe lépnek az emberekkel. Te, jó ég! Miért pont decemberben jönnek. Ha nyáron jönnének, akkor az ember csak kiugrana az ágyból és úgy, ahogy van usgyi! De télen! Amikor mínusz húsz fok van és az emberről lefagy a gatya. Mert ugye nem tudni, hogy milyen emberek ezek. Lehet, hogy békés természetűek. Lehet, hogy egy békeszózattal elintéznek mindent. De lehet, hogy rossz szándékúnk. Még talán az is kitelik tőlük. hogy megnyúznak bennünket, és cipőt készítenek belőlünk. Külön választanak bennünket: a műtőiteket és a nem műtőiteket. A mütöttek bőrét külön készítik ki és azt a maszekoknak adják, hogy ebből a bőrből készítsenek elsőrendű cipőt. De az is lehet, hogy állatnak néznek bennünket és cirkuszaikban mutogatnak majd minden embert. És majd nagyon tanulékony állatnak tartják. Mert az embert tulajdonságánál fogva megtanítják majd pitizni, szépeket mondani, talpat nyalni és egyebekre. És ezeken a mutatványokon ők majd jókat röhögnek. Az is előfordulhat, hogy ezek a más bolygóbeliek többet tudnak rólunk, mit a személyzetisek és akkor hiába húzzuk le a rolókat, hiába sugdolózunk. Minden hiába lesz. ök jönnek és mindent tudnak. Jaj lesz nekünk! Mennyi mindenre derítenek ők majd fényt! Viszont az is előfordulhat, hogy egy ilyen inváziós jármű pontosan Szekszárdon száll le, és ha még akkor sem lesznek rendben az utak, akkor lesz ám csak nagy ribillió. Persze a ribillió is elmaradhat, ha küldöttség megy elébük, tárgyalásokat folytat velük és a Népújság majd így számol be a tárgyalásokról: ,.A Ganymedes csillagkép inváziós hadserege 4. szalcaszának parancsnoka, aki szakaszával Szekszárdon tartózkodik, fogadta küldöttségünket. A parancsnok jóvágású, mokány, tengeri csillaghoz hasonló ember, akinek öt lába van, beszéd közben a lábait váltogatja. Egy iábon is kitűnően áll. A beszélgetés során kifejtette véleményét Szekszárd gyönyörű fekvéséről, csak akkor lett dühös, amikor megtudta, hogy Szekszárdon nem lehet igazi szekszárdit inni. Ekkor a helyetteséhez fordult és Ganymedes nyelven, pontosan, precízen csak ennyit mondott munkatársunk füle hallatára: ..Félretájékoztattak!” Köpött egyet, mire fél Szekszárd eltűnt. Haragja gyorsan csillapodott és megígérte többet nem fog köpni.” Előfordulhat egy ilyen varriáció is. Ha nem, hát fel kell készülnünk a védekezésre. Köröm szakadtáig fogunk védekezni. Inkább a halált választjuk, minthogy leköpjenek bennünket. Én nem félek a haláltól. Kanadában, Montrealban beszélgettem Delroy Ovthouseval a halálról. Ő a hálál specialistája. Mondhatnám úgy is, hogy neki a halál jó barátja, neki még a halálnál is protekciója van. Tudja, kedves Hári, a haldoklás egyáltalán nem kellemetlen érzés. Sőt! Kissé hasonlít az ájuláshoz. Higgye el. tapasztalatból mondom. Én már tizenötször meghaltam. Egyszer két és fél percig voltam halott, de az orvosok mindig feltámasztottak. Biztató szavak ezek. De azért remélem elmarad az invázió. Ennek reményében zárom soraimat. Tisztelettel: 20 év bűnügyi krónikájából R-csoport URH Emlékeznek a veteránok — Tűzharcban a közbiztonságért — Pánik az alvilágban — Gyerünk a ruhával öreg — nyomták a revolvert a késői hazatérő hátába. — Szegény ember vagyok kérem — próbálta amaz jobb belátásra bírni a marcona alakokat. — Kuss, vetkőzz azonnal. — Segítsééég! — tépte szét a csendet a kétségbeesett kiáltás. A házak falai mögött meghúzódó emberek némán hallgattak. Tűz- csík hasított a sötétségbe. A segélyt kérő hang megszakadt. Mohó kezek nyúltak a földön heverő felé, cibálták a holmikat. Reggel a környező házak előmerészkedő lakói meztelen halottat találtak a járdán . .. — Bajtársak! Megalakult a Riadócsoport Csak önként jelentkezőket fogadunk el... A felhívás 1945 telén, tizenkilenc évvel ezelőtt hangzott el a Zrínyi utóiban, a főkapitányság akkori épületében. Budapest al}g pár hete szabadult fel a fasiszta rémuralom alól. Kiégett épületek, romba dőlt házalt. Nélkülözés, éhség. Ez jellemezte az akkori állapotokat. És e kedvező talajon felütötte fejét a bűn, elburjánzott a banditizmus. A romházakban börtönökből szabadult bűnözők, katonaszökevények, bujkáló SS-ek vertek tanyát. Raboltak, fosztogattak. A riadócsoportnak kellett megteremteni a közbiztonságot. Óriási feladat volt! A munkások legjobbjaikat küldték a rendőrség soraiba. Az államosított Radiátorgyár és a csepeli WM golyóálló páncéllemezeket készített a gépkocsikhoz. Hónapokig minden éjszaka tűzharcot vívtunk — így emlékezik a régmúlt időre Fóti Andor r. alezredes, a riadócsoport egyik parancsnoka. Akkor hadnagyként teljesített szolgálatot, s az ösz- szecsapások során kétszer megsebesült. — A rablások napirenden voltak. Egy-egy éjszakán tizenöthúsz eset is történt: A helyszínre érkező csoportot sokszor csak a didergő panaszos fogadta. — Merre távoztak? .. . — Arra! Pokrócot dobtak a meztelen emberre, felvették a kocsira és a motor felbődült... Ha a menekülő rablókat utolérték, a romok közt próbáltak egérutat nyerni. Megkezdődött a hajsza. Ebben az időben voltak hírhedt bandák is — állandó rettegésben tartották a békés lakosságot. Ezeket is nekik kellett lefülelniük. Ilyen gyülevész társaság garázdálkodott például a gödöllői országúton. Megtámadták az autóbusz utasait. Az R-csoport elvegyült az utazók között. Fegyvereiket készenlétbe helyezték. A rossz múltú „patkó" kanyarban — ahol a busz lassított, — támadta l< az útonállók. De alaposan meglepődtek, amikor ólom spriccelt az ablakokból. A tűzharcban két bűnöző esett el, hat megadta magát. Ezután szabad lett az országút a vándorok előtt. A tervszerű akciók nyomán minimálisra csökkentek a vetkőz- tetések. A bűnözők azonban nem nyugodtak. Most már az üzletekre vetették magukat. Akkoriban különösen megnehezítette a fosztogatás a lakosság ellátását, hisz jóformán a semmiből kellett megteremteni az új gazdasági rendet. — Felfigyeltünk egy fekete autós bandára. Ez üzletek kirablására specializálta magát. A redőnyhöz láncot kötöttek, a másik végét a gépkocsihoz. Egy rántás és a védőberendezés kiszakadt. — Késő éjszaka kaptuk az értesítést. hogy a volt Király utcában (Majakovszkij utca) működik a társaság — mondja Erős Dénes r. alezredes, aki ugyancsak csoportparancsnokként tevékenykedett. — Amikor odaértünk, a fekete személygépkocsi keresztben állt az úton. A banda dolgozott, egy ruhaüzlet redőnyét szaggatták le éppen. Észrevették bennünket, beugrottak az autóba, menekülni kezdtek. Mi teljes gázzal utánuk. Tüzet nyitottak. Viszonoztuk. Állandó lövöldözés közben haladtunk, amikor a fekete gépkocsi hirtelen megperdült és felbukott. Egy romház törmelékeire futottak fel. Alig tudtunk megállni. Elfogásuk után megszámlálhatatlan bűncselekmény került napvilágra. Egyszer épp a kétes hírű Met- ropol étteremben razziáztak. Igazoltatás közben kitört a verekedés, sőt egy-két lövés is eldördült. Rövid idő alatt sikerült rendet teremteni, de egy csillár sem maradt épen. Be is kellett záratni az éttermet, mert itt állandósult a verekedés, feketézés. A riadócsoportnak felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Szovjet Katonai Városparancsnokság. Minden gépkocsihoz katonai járőrt adtak. — A szovjet elvtársakkal vállvetve harcoltunk a közbiztonság megteremtéséért. Kapcsolatunk igazi fegyverbarátsággá kovácso- lódott — mondja Erős elvtárs. Igen. Együttes erővel helytálltak. Ott voltak az utcákon. S ha kellett, életük kockáztatásával, fegyverrel harcoltak a bűn ellen. Az alvilág kénytelen volt meghátrálni _ a riadócsoport elől, amely a bűnözők rettegett ellenfelévé vált. A „Vigyázz, jön az R-csoport!” felkiáltás rémületet keltett a bűnözőknél, megnyugvást a becsületes embereknél. * — Eleinte saját ruhánkban teljesítettünk szolgálatot, sokat fáztunk. Az. infláció bennünket különösen sújtott. Nem volt időnk csereberére járni. Ha letelt a szolgálat és vásárolni indultunk, a fizetésből már csak egy-két doboz cigarettára telt. Ezt ellensúlyozta a természetbeni juttatás. Családtagonként negyed kiló hús, fél kiló babot, húsz deka lisztet kaptunk hetenként. Ez nem volt sok, de az adott erőt. hogy egyszer majd minden másképp lesz. Vastl Ferenc r. őrnagy emlékezik így, s hozzáteszi: — Ezt kellett vállalni, s mi önként jelentkeztünk. Kemény munkát végeztek Csak egy évi kimutatást nézzünk: 1946. február l-től 1947-jg az R-csoport 2432 személyt állított elő. Elfogott: 64 vetkőztető útonállót, 169 betörőt, 5 rablógyilkost. 203 zsebtolvajt, 21 politikai bűnözőt. Jelentős segítséget adott annak a légkörnek a kialakításához, amely mintegy előfeltétele volt a nyugodt, békés, országépítő munkának. Amilyen mértékben szilárdult a közbiztonság, úgy apadt az R-csoport létszáma. S miután elvégezte, amit rábíztak. 1949 nyarán megszűnt a már kis létszámú csoport. Nyolc évvel később, 1956. november 6-án, az ellenforradalom vérzivataros napjaiban ismét elhangzott a felhívás. — Elvt.lrsak! Megalakult az R- csoport. Csak önként jelentkezőket fogadunk el... És újra gyülekeztek a veteránok, akiknek megdobbant a szívük, amikor találkoztak és jöttek egyre többen azok közül, akik rendet akartak. A régi parancsnokok — köztük Fóti és Erős elvtársak vezetésével ismét megkezdődött a harc a közbiztonság megszilárdításáért. Számtalan rendfenntartó akció követte egymást. Á fosztogatások megszűntek Az R-csoport által visszaszerzett értékek több millió forintra rúgtak. Elfogták a Szent Domonkos utcai kórházban működő ellenforradalmi gyilkosokat, a Tóth Gizella-féle társaságot. Felkutatták Nagy Dezsőnét, az aljas Mocsok gúnynevű prostituáltat, aki hírhedt kegyetlenségével a Köztársaság téri vérengzéseknél „tűnt ki”. Újra megtették kötelességüket s a közbiztonság megszilárdult; 1958 elején az immár legendás hírű R-c^oport ismét megszűnt, de csak névleg. mert ma, amikor esténként fővárosunkban kigyúl- nak a fények, korszerű, modem URH rádiós gépkocsik indulnak közbiztonsági járőrszolgálatba. Mattyasovszky Jenő Jövő vasárnap: Látogatás a hősi halott Kramer Pál családjánál.
