Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

4905. szeptember 5. ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Beszegetlen világ AZ ESEMÉNYEK fölött már napirendre tértek. Néha ugyan még szó esik róla, de különben tudomásul vették, hogy Sárközi Mihályt 3 évre, Sárközi Milánt két és félre. Sárközi Sándort pe­dig másfél évi szabadságvesztés­re ítélte a bíróság. Tyúkot lopta); az illetők, s ki tudja, lehetséges, hogy azok, akik ma nagyokat hallgatnak, tudták mit csinálnak. Mert ilyen erre a világ. Nappal is éjjel is csendes. A házak ab- taka akár valamilyen nagyra nőtt szem, úgy mered a lengyeli útra. Csak néhány hívogat közülük. Az emberek is csendesek. Néha azonban felcsendül a nóta, s egy asszony szájáról világgá röp­pen a számomra megfejthetetlen értelmű, de mégis szívhez szóló szöveg. Az öreg disznópásztor azt mondta: három éve hallgatja már a dalt, de még csak egyetlen egy sor értelmét volt képes megfejte­ni. Magyarul így hangzik: „Be­szegetlen ez a világ...” Közülük való, de többet ő sem tud belő­le, ám ez az egyetlen sor mintha sejtetni engedné a beszegetlen életeket, s a még szegetlenebb lelkeket. A falu a vasúton túl húzódik, az utca pedig a Felszabadulás ne­vet viseli. Amíg a házak előtt jár­káltam mindig az motoszkált a fejemben, hogy jobb nevet adni sem lehetett volna ennek az utcá­nak. Hogy miért? — Húsz éve volt olyan család, amelyiket karhatalomrnal kellett ideköltöztetni — mondja egy azok közül, aki annak idején tevéke­nyen közreműködött a putrik ki­ürítésében. — Olyan família is volt, ahol az idősebb fiú kést sze­gezett a jegyző mellének. Igaz, nem igaz? Ki tudhatja. A tantik egy része már nem él, má­sik iésze pedig csak úgy tudja, hogy. egyszer, valamikor történt valami hasonló. Mert az emberi memória véges, esetleg csak azt őrzi meg arni az egyén életében jelentett valamilyen fordulatot. Elégedjünk meg tehát a mával. Nyaljunk bele a jórészt már új .ruhába öltöztetett házak világá­ba, s mintha csak nevet húznánk közülük: emeljünk ki egy embert, egy volt embert. Szalontai János­nak hívták, amíg élt. Mára már csak egy fejfa hirdeti nevét a kurdi temetőben. Ki volt ez az ember? Méhszorgalmú, törekvő, régi életmódjával szakítani akaró lélek volt. A környéken úgy tisz­telték, mint hajdan a vajdát. A rend, a törvény képviselőjét lát­ták benne, s egy kissé el is várta magának ezt a rangot. S aztán egy alkalommal malacot lopott a termelőszövetkezettől... OTT ÄLLT a kétségbeejtő kér­dés: miért tette? A magyaráza­tok csak a felszínt mutatták. Ilye­néi; szerepeltek köztük: Szüksége volt rá, nagy a családja, kevés a pénze. S aztán még egyéb előb­biekhez hasonlók. Arra azonban kevesen gondoltak, amit a leg­öregebb Ignác valahogy így fo­galmazott: — Az indulat uram, az vág itt utat az emberek között... Ennek az embernek különben furcsa volt a szeme. A fekete né­ha zöldeskékbe váltott, s ilyenkor mindig felerősödött a hangja. Mintha kitömi készülő érzelmi vihar kavargott volna a homloka mögött. Pedig amúgy csendes, a tiszteletet mindenkinek majdnem szolgai módon megadó. Sokat gondolkozott, latolgatott majd csak azután mondta ki: — Szalontai óta nincs tanács­tagunk. Az felakasztotta magát, itthagyta az asszonyra a három árvát. Szalontai János sorsa tehát így teljesült be. Megindult előre egy magaválasztotta úton egy maga­választotta világ felé, s aztán ott abban az éjszakában, amikor el­hajtotta a malacot, zsákutcába torkollott. A bíróság előtt lehaj­totta a fejét, s attól kezdve nem is igen emelte fel. Nem óhajtott még annak a beszegetlen világ­nak sem a szemébe nézni, ame­lyik láthatatlan kézzel nyúlt utá­na. Úgy emlékeznek rá, mint a súlyos beteg emberre. Volt valami baja a hátgerincének, de az igazi betegségét a lelkében hordozta. Mondom a falu egyik vezetőjé­nek: nem egészen értem a Fel- szabadulás úti világot, s nehezen éli bennem össze minden dolog­nak a magyarázata. — Akkor menjen el Tölgyesi György, vagy Ignác István házá­hoz. Vagy tudja mit? Inkább ifjabb Orsós Mihályt keresse meg, ha szépet akar látni. De nem, jobb, ha a másik Orsós Jó­zsefhez megy. Jártam már ott többször. Mesélni kezd. — Egyszer éppen fejésre érkez­tem. Meglepődtem, mert még ke­vés falusi háznál láttam, hogy az asszony fehér köpenyben ült vol­na le fejni. Orsósmén az volt, de olyan tiszta, hogy asztalabrosz­nak is megtette volna. Végképp összekeveredtem. Azokkal a nevekkel ugyanis amelyeket említett, találkoztam már, de egészen más értelemben. A nyáron nagy verekedés volt Kurdon, de olyan, hogy össze­szaladt szinte az egész falu. Töl­gyesi, Ignác és Orsós voltak ott is a főszereplők. Futott, ki merre látott. Az ital, meg az elszaba­dult indulat féktelenségbe sodor­ta a különben higgadt embere­ket. Próbáltuk kideríteni, milyen más ok játszhatott közre. Semmit sem találtunk, pontosabban csak olyat amilyenen a gyerekek szok­tak összeszólalkozni játék köz­ben. A felnőtt még akkor sem üt ilyen hallatán, ha ital feszíti az idegeit. Hogy mi volt az az ok? Világosan talán már az sem tud­ja, aki először ütésre emelte az öklét. az Árokparton tízéves for­ma gyerekeket szólítottam meg. Orsósok, Ignácok voltak ők is. Ki, kinek a fia, lánya azt csak ők tudják, meg a szülők és a rokon­ság. Idegen előtt megfejthetetle- nek az itteni családi kapcsolatok, s kibogozhatatlan a rokonság, só- gorság. Az egész utca tulajdon­képpen egy nemzetség. Ám most nem ez a fontos. Kérdezem az egyik gyereket, hol van az apja. Megvonja a vállát, s a világ legtermészetesebb hangján vála­szol. — Hol lenne, dolgozni... A másik: — Reggel elment Dúzsra fuva­rost keres, aki haza hozná a krumplit. Tegnap szedtük fel a háztájiból. A többi feleletet hagyjuk, ha­sonlóak az előbbiekhez. — Dolgoznak, persze, hogy dol­goznak — erősíti ugyanaz a ve­zető, akivel már előbb is szót váltottam. — Annak idején, ami­kor nálunk kezdett a termelőszö­vetkezet, az Orsósok, meg az Ig­nácok voltak a legjobb munká­saink. Látja a kétkedést, meg az ar­comról olvasható csodálkozást, s erősíti amit állít. — Nehogy azt higgye: csak a levegőbe beszélek. Úgy van, ahogy mondtam. Aztán majdnem sóhajtva: — Csak most lenne olyan köny- nyű a munkaerő biztosítása. AZ UTCÁNAK majdnem a len­gyeli dombok szakítják végét. Ta­karos, nagyrészt felújított, ki­csinosított házak sorakoznak ben­ne. Az avatatlan idegennek nincs fogalma arról, hogy a külszín mö­gött más is húzódik. Nem tudja például, hogy egy-egy családi ün­nepkor huszan-harmincan jönnek össze, vigadnak, dalolnak, táncol­Előkészületek az őszi vetésre nak. Amint azonban betoppan va­laki más, elnémulnak a vigadók. Bezárkóznak, felveszik a cigány­tól megszokott tartást, gyanakvó­vá válnak. S ha egy kerül olyan, mint az Az ozorai Egyetértés Tsz-ben a lucerna és a baltacím kivéte­lével minden növényféleségnél magasabb termésátlagot értek el a tervezettnél. Búzából 11 mázsa helyett 15 mázsa, árpából 14 má­zsa, borsóból 13 mázsa termett holdanként a tervezett 12, illetve 8 mázsa helyett. A kender is jól fizet. Most folyik a betakarítás, de a szakemberek a holdanként! átlagot 32—35 mázsára becsülik. A tsz-ben még van csépelni való, ezért a tagok egy része csé­pel és a kender betakarításán dolgozik, míg a tagság zömét az őszi munkák előkészítése foglal­ja le. Vetés alá készítik elő a ta­lajt; szántanak, tisztítják a gabo­nát s csáváznak. Azt elérték, hogy az idén az őszi kalászosok na­gyobb része megfelelő elővete- mény után kerül elvetésre, de ahol úgy adódik, hogy búza után búzát kénytelenek vetni, ezeken a területeiken elvégzik a talaj fer­tőtlenítését is. Az ozorai Egyetértés Tsz-ben szeptember első hetében megkez­dik az őszi árpa vetését. , öreg disznópásztor, nagyon örül­het a hírek után kutató idegen. Ö mond valamit legalább, ha ke­veset is. Azt azonban kiszámí­tott pontossággal tudja, hol kell megállni. Utána már csak annyit mond: „ne kutasson tovább az úr, hallgassa a nótát.” A dal lassan kúszik a lengyeli dombok felé. Viszi a hírt, hogy „Beszegetlen ez a világ.” Szolnoki István Idegesség Kaptuk a következő sorokat: „Kedves Négyszemközt! Nagyon ké­rem, a gyermekek idegességéről szíveskedjék rovatában ismertetőt írni. Egyetlen gyermekem miatt, aki nagyon ideges, érdekel a prob­léma. Hálás köszönettel: Egy olva­sójuk.” Az idegesség (neurqpathia) oka rész­ben öröklött alkat, neuropathiás constitutio, részben a környezet be- tegítő hatása, a család idegessége, rossz pedagógiai módszerek. Különö­sen hajlamosak az egykés és a késői gyermekek, a 2—4 évesek és a ser­dülés korban levők. Betegítő hatással van a korán fokozott szellemi fejlő­dés célszerűtlen túlterhelése, a hely­telen gondozás. Általában igen ártal­masak a mindennemű túlzások. A be­tegség hosszú ideig lappangva marad­hat, hogy később valamilyen belső vagy külső (endogén, exogén) hatás­ra kirobbanjon. Tehát tulajdonkép­pen az idegrendszer funkcionális gyengeségéről van szó, amelyhez nem egyszer lelki zavarok is kapcsolódnak (psychoneurosis). A neuropathia (ide­gesség) tünetei: kis ingerekre, nagy reakció, amely a szomszédos idegek területére is ráterjed és a rendellene­sen beálló gyors kifáradás. Csecsemő­korban a feltűnő nyugtalanságból, a tartós sírásból, a felületes alvásból, a hiányos fejlődésből, (bár az ét­rend célszerű és kalóriadús) a minden zajra való megijedésből, a szokvá­nyos hányásból, az étvágytalanság­ból... stb. következtethetünk erre. Egyik tünete, a taréj szerű haj elrende­ződés, ha ez magától képződik. (Érthetetlen módon, ma is igen el­terjedt frizura-viselet a csecsemőkor­ban)! Nagyobb gyermekeknél feltűnő jelenség az étvágytalanság, a váloga­tás az ételekben, a tartós rágás, az ételeknek órákig a pofazacskóban tar­tása, az ideges hányás, fejfájás (néha migrén alakjában) az alvási zavarok, az ijedtség, a dührohamok, az ismét­lődő köldökkólikák, a gyors han­gulatváltozás, a szellemi kifáradás, a szórakozottság, a hipochondriás ön­megfigyelés, a görcsök, élénk bőr ér­zékenység, gyakori színváltozás, min­den bőrkiütésre erős viszketőérzés eny­he fertőzésre is magas láz, fokozott reflexek, gyakori izzadás, nedves ke­zek, lábak, szemhéj remegés, gyakori vizelés. Az önfertőzés (onánia) nem oka, hanem következménye az ideges­ségnek. A gyermek sürgősen ideg­szakorvosi gyógykezelésre szorul, aki­nek tanácsait bármilyen szigorúak is legyenek azok, a gyermek érdekében be kell tartani. Az agyi érelmeszesedés Kaptuk az alábbi levelet: „Tisz­telt Egészségügyi Rovat! Édesapám a napokban agyvérzésben meghalt. Azt mondják, hogy a halált okozó betegség oka az agyi érelmeszesedés. Igaz-e ez? Miben áll ez a betegség? Lehetett volna segíteni rajta? Mi­lyen szerepe van az öreg kornak? Az agyi érelmeszesedés (arterioscle- rosis cerebri) örökletes adottságok, al­kati tulajdonságok és különböző elősegítő tényezők: alkohol, nikotin, koffein, (fekete kávé), túlzásba vitt folyadékfelvétel (víz is!), szifilisz (luesz) stb. következtében áll elő. A betegség a 40—50 életévek között kez­dődik. Az öregkor nem feltétlen vele­járója a betegség kialakulásának. Sok öregember mentes tőle. A tüneti kép' más, ha a kisebb erek betegsége kö­vetkeztében az agy tápláltsága szen­ved, az agy állománya sorvad és más, ha az erek elzáródásai (throm- bus, embolusa) folytán vérzések, kö­rülírt lágyulások keletkeznek. A kezdet kezdetén csökken a munka- képesség, amit a beteg is észrevesz és ami számos hipochondriásnak ne­vezett félelmi érzésnek kiváltója. A szellemi tempó meglassul, a beteg ál­landóan fáradtnak érzi magát, főfá­jásai vannak, nehézséget, nyomást, feszítést érez az agyban és szédül. Nem ritka a fülzúgás, a sokféle szív­panasz. Igen korai tünet az alvás­zavar, különösen az elalvás nehéz, máskor szakadozott. A nyugtalan be­teg hosszú órákat tölt éjszaka ébrén. Sokszor kórjelző a betegek tipegő, csoszogó, apróléptű járása, elgör­nyedt testtartása. Előfordulnak vize­lési zavarok, kényszemevetés, kény­szersírás, beszédzavarok. Az ilyen betegek, többnyire levertek, bosszú­sak, ingerlékenyek, de könnyen meg­hatódnak, elérzékenyülnek. Apróságok miatt túlságos gondba merülnek, töp­rengenek. Sokszor elbutulás is észlel­hető, de ez szigetszerű és az egyéni­ség nem bomlik szét, mint más el- butulásoknál. Egyes esetekben félté- kenységi téves eszmék, eskóros (epi­lepsziás) rohamok is jelentkeznek. Agyvérzés esetén féloldali bénulás lép fel. Baloldali agyvérzés súlyos beszéd­zavarokat okozhat, amelyek egyes ese­tekben teljes érthetetlenségben nyil­vánulnak meg. Az ilyen beteg legyen állandóan orvosi megfigyelés alatt, mert a betegség megjelenési formája sok és előrehaladó jellegű. A betegség tartamváltozó. Segíteni az életmód helyes rendezésével le­het: fűszer, zsír (olajjal kell főzni) és hússzegény diéta, az alkohol, ká­vé, dohány tiltása, a folyadék meg­szorítása. A megfeszítő testi és szel­lemi munkától, a kedély! megráz­kódtatásoktól óvni kell a beteget épp­úgy a székrekedéstől. (Nehéz széke­lés közben sokszor lép fel agyvér­zés!). Gyógyszerek közül különösen az időszakos jód és általában az ér- tágítók szedése indokolt. Magas vér­nyomás esetén, ha az orvos szük­ségét látja, eret vág. Növények által közvetített gombás betegségek K. J.-né olvasónk, a növények által terjesztett gombás betegsé­geket szeretné megismerni, s azok fertőző módjait. Vannak olyan betegségek, ame­lyek , terjesztésében a különböző gombával fertőzött növények játsz- szák a főszerepet. Ezeket a beteg­ségeket a különféle gombákkal fer­tőzött anyagok (fűszálak, toklászok, gabonaszemek, stb.) rágcsálása, szalmaszálaknak, töviseknek, íog- piszkálóként használata, tövisszúrás, s általában növényekkel való dol­gozás közben kapja meg az ember. Közülük egynek, a sugárgombának (aktinomikozis) kórokozója, a leg­újabb vizsgálatok szerint a száj- üregben (a szuvas fogakban, a fog- hús-repedékben, a mandulák üre­geiben, stb.) állandóan jelen lehet, s így megfelelő körülmények kö;^>tt sérülés, foghúzás, stb.) bármikor ki­válthatja a betegséget. A növényi eredetű gombás betegségek az ál­lati eredetűekkel szemben, a bőrön kívül, a belső szerveket (tüdő, máj, vese, gyomor, belek, stb,), sőt az idegrendszert és a csontokat is meg­támadhatják, s a gyógyító orvosi tudomány mai fejlettsége ellenére is igen gyakran halálosan végződhet­nek. A bőrön elrútító hegszüvetkép- ződéssel, forradással, gyógyuló geny- nyedéseket, sipolyokkal és feltélyese- déseket hoznak létre. A tünetek annyira szeszélyesek és változatosak, hogy felismerésük sokszor még a szakorvos részéről is nehézségekbe ütközik. Főképpen növényi anyagok­kal dolgozó, tehát mezőgazdasági munkákkal foglalkozó egyéneken fordulnak elő. A fentiekben ismer­tetett módokon azonban bárki más is ki van téve a velük járó fertő­ződésnek. Védekezés: Az ilyen gombák el­leni védekezésnek legbiztosabb mód­ja a tisztaság. A növényi anyagokr kai való foglalkozás (aratás, csép- lés, gabonamagvak forgatása, rostá­lása, szórása, szecskavágás, stb.) után tetőtől talpig mosakodjunk meg. De minden étkezés előtt gon­dosan mossuk meg legalább a ke­zünket. Szalmaszálakat, töviseket ne használjunk fogpiszkálónak. Óva­kodjunk a tövis- és toklászszúrások­tól, s általában a növényi anyagok­kal való sérülésektől!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom