Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
1065. szeptember 12, TOLNA MEGYEI VEPŰJSAQ 5 Mai beszélgetések Miért szanálnak Szekszárdon ? A Kölcsey utcában bontották a régi házakat. Néhány szekszárdi patrióta elégedetlenül, s bizonyos háborgással szemlélte, miként szedik le a tetőt az épületékről. Beszélgetés közben vetődött fel, miért bontanak le külsőre jó állapotban lévő épületeket? Került olyan, aki megjegyezte: hamarosan sor kerül minden régi lakóházra. Más azt állította: azért szanálnak, mert most ez a divat. A harmadik papíron számolta: mennyivel kerül többe az új létesítmények megvalósítása, ha szanálással helyezik el a központban, s nem a város szélén húzódó szabad területekre telepítik. A szanálás költséges voltáról sok szó esik mostanában. Elmondtunk belőlük néhányat Császár Józsefnek, a városi tanács elnökének, akit egy kis „mai beszélgetésre” kértünk fel az előbb körvonalazott témáról. — Szekszárd helyzete sajátos. Amikor fejlődése elkezdődött, egy mezőváros körvonalai bontakoztak ki. Ezt többek között az is mutatja, hogy főutcáján földszintes házak sorakoznak, nem is kis számban, a város lakóépületeinek 97 százaléka földszintes. A városban található ilyen házak aránya magasabb, mint bármelyik olyan járási jogú városé, amelyiknek köz- igazgatási szerepe jóval kisebb Szekszárdénál. — A réginél korszerűbb várostelepítési szemlélet már eleve tiltakozik a megyeszékhely városképe ellen. — Igen. A problémát az is súlyozza, hogy Szekszárd olyan településközpontban fekszik, ahonnan 40—70 kilométerre vannak csak ipari foglalkoztatottságot és városi életkörülményeket nyújtó települések. Fejlesztése tehát kívánatos és célszerű. Az elképzeléseket tervek rögzítik, a megvalósítás azonban idő és anyagiak kérdése. — Hogyan látja az elnök és a város vezetötestülete a fejlesztés és korszerűsítés lehetőségeit? Adataink szerint a mai város körülbelül nyolc kilométer hosszú, s ha kertvárosaink tovább terjeszkednek, ez a távolság még növekszik. — Az egyik mód a város körül húzódó szabad területek beépítése családi házas településekkel. Az utóbbi években létesült már két kertváros, s mostanában épült az előhegyi, a KISZ- és a Népfront- telep, s előkészítés alatt állnak a csatári és a pará&ztai telepek. Ezek tovább nyújtják, terjesztik a várost, fogyasztják a szőlőket és a termőföldet. — A szőlő múltja és jelene Szekszárdnak. A jelen azonban azt is mutatja, hogy a kertvárosokban sok a panasz. Hiányzik a víz, a járda, az út, — hogy csak néhány dolgot említsünk. — A felsorolás akkor teljes, ha hozzátesszük: kellene még csatorna, bolt, közlekedési lehetőség, kereskedelmi egység, művelődési, szórakozási alkalom. S ha mindezeket összeszámoljuk, tekintélyes summa a végeredmény. Olyan anyagi tehertétel az új települések közművesítése, ellátása, amit nem tudunk megnyugtatóan rendezni. S mi lesz a közeli és távoli jövőben, amikor növekszik a város lakossága? — A kertvárosok szépek. A városközpont kialakításának nem kis problémáját azonban nem oldják meg. Sőt, ha a közművesítést, közlekedést, s egyéb ilyeneket nézünk, súlyosbítják a gondokat. — A számítások azt mutatják, kevesebbe kerül Szekszárd arculatának kialakítása a belterületi kiépítéssel. A központ rendezési terve ezt irányozza elő. Néhány adat. A terv készítését megelőzően a tervező vállalat részletekre kiterjedő tapasztalatgyűjtést végzet. A Séd, a Tarcsay Vilmos, a Gróf Pál, a Bezerédj utca, a Béla- tér és a Dózsa György utca által határolt városközpontban 116 épület szorul felújításra, 96 pedig teljesen elavult. A központi területen elhelyezkedő épületek több mint 44 százaléka vályog, vagy vertfalú, s a századforduló előtt épült közülük 48,9 százalék. Mit lehet ezekkel kezdeni? A tatarozás, felújítás drága mulatság, s alig old meg valamit. A városközpontban csupán az épületek fele tartható, s a távlatban új épületek szükségesek. Elhelyezésük csak szanálások útján képzelhető el. Emellett szól a végleges városkép kialakításának igénye, s a város további elterülésé- nek megakadályozása is. — Tapasztalható egy kis bizonytalanság azok között, akik régebbi földszintes házakban a városközpontban laknak. — Pedig nem ötletszerű a régi épületek bontása, s az újak helyének kijelölése. A tervek alapján előre meg tudjuk határozni az érintett területeket. S ezt az eljárást is követjük. Kell azonban a megértés és a tárgyilagosság. Többek között azt is helyes látni, hogy nem a város felforgatásáról van szó, hanem tervszerű fejlesztésről. Olyanról, amelyik csak ahhoz nyúl, amit nem lehet elkerülni. Mert a magyarázat csak így teljes arra a kérdésre, miért szanálnak Szekszárdon? Az árvíz sújtotta területekről jelentjük: Hely bee járás Valahogy hely ben járás-szerű az egész. Igaz, hogy összesen 29 árvíz sújtotta lakáson kezdték meg és 23 lakáson fejezték be a helyreállítást Tolna megyében, de mégsem halad olyan ütemben az épületkárok helyreállítása, ahogyan arra szükség volna. Amikor elkezdték a munkát — a károk felmérését, a helyreállítások és újjáépítések tervezését — megkezdődtek a gondok. A gondok, amelyek az idő múltával nemhogy csökkenőnek, hanem csak gyarapodnak, sokasodnak. A helybenjárást igazolja, hogy bár már szeptember közepe felé járunk, még sehol sem kezdték meg az újjáépítést. Az elkészült újjáépítési tervek, dokumentációk száma nem gyarapodott az elmúlt hét folyamán. A Somogy megyéből érkező tervek még mindig késlekednek. És hiába a sok érdeklődés, utánakérdezés ... Társadalmi munkában vállalták az ottani szakemberek a tervek elkészítését. A társadalmi munkáért pedig nem piszkálódás, hanem köszönet jár. Köszönnénk is már, csak kézbesítené a posta valamennyit. Az elkészült tervek alapján sem fogtak azonban még egyetlen helyen sem az újjáépítéshez. Részben azért, mert az anyagbeszerzés még folyamatban van. Talán egy hét, vagy másfél szükséges ahhoz, hogy két-három ház építése meginduljon. És a többi? Hiszen nyolc tervdokumentáció lapul készen a dossziékban. Elakadtak az OTP-nél. S nem is az OTP-t illeti a szemrehányás ügyükben. Többeknél kiderült, hogy a telek, amelyre az új épület terveit készítették, feles, vagy teljes egészében másé. Aztán: olyan károsult is van, aki egyéb tartozása miatt nem igényelheti a kölcsönt. Más család pedig meggondolta magát. A terv kész, Bátán építhetnék a házat, s most gondolta meg, Inkább Bátaszékre költözne. Szóval a károsultak maguk is hátráltatják az építkezés megkezdésének időpontját. És sajnos, kevésnek, nagyon kevésnek bizonyul az építők társadalmi munkája is. A felajánlások összeszámlálása is kevesebb társadalmi munkaórát ígért, mint amennyire szükség volna. S azóta — bizony többen tiltakoznak a vállalt munka ledolgozása ellen. Nincs társadalmi munkára építőkéz, hiszen az építőipari vállalatok, ktsz-ek teljes kapacitását lekötik, lefoglalják a szerződéses munkák. No, de akkor miért volt az ígéret? Igaz, hogy nem minden felajánló vélekedik így. A többség buzgalma nemcsak az ígéretig tartott. De mindent összegezve felmerül a kérdés, hogy egyáltalán megoldható-e mind a huszonnégy új ház felépítése társadalmi munkával? Megszüntették a különböző a 1- és főbizottságokat A MEDOSZ megyebizottsága az elmúlt egy hónap leforgása alatt megfelelő átszervezést végzett annak érdekében, hogy a szakszervezeti munka hatékonyabb, mégis egyszerűbb és áttekinthetőbb legyen. A MEDOSZ keretein belül több al- és főbizottság működött. Ezek sokasága helyett három szakcsoport alakult: az állami gazdaságok, a szakemberek, valamint a gépállomási dolgozók szakcsoportja. A jövőben ezek közreműködésével végzi majd a MEDOSZ az éves munkatervben meghatározott tennivalókat. Így például október hónapban sor kerül a gépállomási dolgozók élet- és munkakörülményeinek tanulmányozására. Ezt megelőzően a gépállomási dolgozók megyei szakcsoportja a helyszínen szerez tapasztalatokat, és ennek alapján értékeli a MEDOSZ megyebizottsága a gépállomási dolgozók élet- és munkakörülményeitj Új típusú motorvonatok késsülnek Egyiptomnak A Ganz-MAVAG szereidéjében 5 új típusú motorvonat készül egyiptomi megrendelésre. A vonatok hat részből állnak; az első és a hátsó kocsiban külön-külön 750 lóerős motor van. Az oldalfalakat és a padlózatot először állítják össze pont- hegesztéses módszerrel. A szerelvényben kényelmes berendezés lesz, külön villamos berendezés szolgáltatja a világításhoz, a fűtéshez és a légkondicionáló szerkezetéhez szükséges energiát. összesen húsz vonatot exportál a gyár Egyiptomba, közülük az első öt még az idén megérkezik rendeltetési helyére. Befejező munkák az első egyiptomi export motorvonaton a végszereidében. (MTI foto — Bárok Péter felv.) Együtt a napi munkában. D öbröközön a szokottnál lá- togatottabb a párthelyiség napjainkban. A feltűnő forgalom kezdetén, amikor a párttitkár, Kovács Ferenc jöttünk célja felől tudakolódzott, meglepte a válasz: „Hallottuk, hogy a párt a téli politikai oktatást szervezi. Ha lehetne, szeretnék feliratkozni.” A néhány eset csak kezdetben lepte meg a párttitkárt és csak azért, mert ismerte a régebbi gyakorlatot. Az elmúlt években Döbröközön nem tudták „összehozni” a szervezett politikai oktatást. A párttagokat is nehéz volt rábírni, hogy részt vegyenek a politikai oktatásban. Azok is, akik a többszöri figyelmeztetés után vállalkoztak, egyszer-kétszer megjelentek, aztán lassan „.lekoptak”, ahogy mondani szokás, lemorzsolódtak. A többszöri kudarc után tavaly már a Zöld Mező Tsz pártszervezete nem Is próbálkozott szervezett oktatással. Kéthetes téli tanfolyamot tartottak, s az egyik budapesti patronáló üzemből kaptak előadót. A téli tanfolyam előadóját, dr. Szabó Gézát, a kertészeti főiskola adjunktusát még ma is gyakran emlegetik Döbröközön, Mint embert is megszeretegyütt a ték, előadásairól pedig úgy vélekedtek, nagyon hasznosak és nagyon tanulságosak voltak. Ez is hozzájárult, hogy amikor a tsz- tagok meghallották, hogy a párt- szervezet időszerű kérdések tanfolyamot szervez, a párttagok közül többen, úgyszólván minden különösebb rábeszélés nélkül, jelentkeztek. Most már negyvenhármán vannak, akik nemcsak feliratkoztak, hanem az oktatáshoz szükséges tankönyvigényüket bejelentették, sőt befizették a tankönyvért járó pénzt. Ez is arra utal, hogy a jelentkezők komolyan veszik elhatározásukat és tanulni akarnak. Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mivel magyarázzák Döbröközön a politikai oktatás iránti megnövekedett érdeklődést, érdekes volt a válasz: „Szívesen mentünk, mert azok hívlak bennünket, akik a napi munkában is együtt vannak velünk.” Vállalkozott az oktatáson való részvételre a tsz elnöke, agronómusa, főállattenyésztője. Ott lesznek a brigádvezetők, a traktorosok, az állattenyésztésben és a növénytermesztésben dolgozók, s köztük hat nő is. Érdekesen mondta el az' egyik hallgató, aki arra kért tanulásban bennünket, nevét mellőzzük, „ha már együtt vagyunk a napi munkában, legyünk együtt a tanulás- bán is.” Kovács elvtársnak, a pártszervezet titkárának most már olyan gondjai vannak — de erről örömmel beszél —, hogyan szervezzék meg az oktatást. Ügy döntöttek, hogy két tanulócsoportra osztják a hallgatóságot. A másik gond nagyobb az előbbinél: ki legyen a propagandista, mert Döbröközön bizony igényesek az emberek, s csak a jó előadót hallgatják szívesen. Olyan propagandistát kérnek. aki mint előadó, gyakorlattal rendelkezik, megvan nála az ideológiai biztonság, az olvasottság és a tájékozottság, de a bátorság is ahhoz, hogy az úgynevezett fogós kérdésekre is meggyőző választ adjon. Egyetlen kívánságuk, hogy az illető, aki Döbröközön a politikai oktatást vezeti, jó propagandista legyen és ne kapásból beszéljen, főleg maga is higgyen abban, amit mond. A döbröközi Zöld Mező Tsz pártszervezete megtette az előkészületeket a pártoktatásra. A szervezés, a felkészülés jó. Most már csak az kell, hogy a befejezés is méltó legyen a jó kezdethez. P. M.
