Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

1065. szeptember 12, TOLNA MEGYEI VEPŰJSAQ 5 Mai beszélgetések Miért szanálnak Szekszárdon ? A Kölcsey utcában bontották a régi házakat. Néhány szek­szárdi patrióta elégedetlenül, s bizonyos háborgással szemlélte, miként szedik le a tetőt az épü­letékről. Beszélgetés közben vető­dött fel, miért bontanak le külsőre jó állapotban lévő épületeket? Került olyan, aki megjegyezte: hamarosan sor kerül minden régi lakóházra. Más azt állította: azért szanálnak, mert most ez a divat. A harmadik papíron számolta: mennyivel kerül többe az új létesítmények megvalósítása, ha szanálással helyezik el a központ­ban, s nem a város szélén húzódó szabad területekre telepítik. A szanálás költséges voltáról sok szó esik mostanában. El­mondtunk belőlük néhányat Csá­szár Józsefnek, a városi tanács elnökének, akit egy kis „mai be­szélgetésre” kértünk fel az előbb körvonalazott témáról. — Szekszárd helyzete sajátos. Amikor fejlődése elkezdődött, egy mezőváros körvonalai bontakoztak ki. Ezt többek között az is mutat­ja, hogy főutcáján földszintes há­zak sorakoznak, nem is kis szám­ban, a város lakóépületeinek 97 százaléka földszintes. A városban található ilyen házak aránya ma­gasabb, mint bármelyik olyan já­rási jogú városé, amelyiknek köz- igazgatási szerepe jóval kisebb Szekszárdénál. — A réginél korszerűbb vá­rostelepítési szemlélet már ele­ve tiltakozik a megyeszékhely városképe ellen. — Igen. A problémát az is súlyozza, hogy Szekszárd olyan településközpontban fekszik, ahon­nan 40—70 kilométerre vannak csak ipari foglalkoztatottságot és városi életkörülményeket nyújtó települések. Fejlesztése tehát kí­vánatos és célszerű. Az elképzelé­seket tervek rögzítik, a megvaló­sítás azonban idő és anyagiak kérdése. — Hogyan látja az elnök és a város vezetötestülete a fej­lesztés és korszerűsítés lehető­ségeit? Adataink szerint a mai város körülbelül nyolc kilométer hosszú, s ha kert­városaink tovább terjeszked­nek, ez a távolság még növek­szik. — Az egyik mód a város körül húzódó szabad területek beépítése családi házas településekkel. Az utóbbi években létesült már két kertváros, s mostanában épült az előhegyi, a KISZ- és a Népfront- telep, s előkészítés alatt állnak a csatári és a pará&ztai telepek. Ezek tovább nyújtják, terjesztik a várost, fogyasztják a szőlőket és a termőföldet. — A szőlő múltja és jelene Szekszárdnak. A jelen azon­ban azt is mutatja, hogy a kertvárosokban sok a panasz. Hiányzik a víz, a járda, az út, — hogy csak néhány dolgot említsünk. — A felsorolás akkor teljes, ha hozzátesszük: kellene még csator­na, bolt, közlekedési lehetőség, kereskedelmi egység, művelődési, szórakozási alkalom. S ha mind­ezeket összeszámoljuk, tekintélyes summa a végeredmény. Olyan anyagi tehertétel az új települések közművesítése, ellátása, amit nem tudunk megnyugtatóan rendezni. S mi lesz a közeli és távoli jövő­ben, amikor növekszik a város lakossága? — A kertvárosok szépek. A városközpont kialakításának nem kis problémáját azonban nem oldják meg. Sőt, ha a köz­művesítést, közlekedést, s egyéb ilyeneket nézünk, súlyos­bítják a gondokat. — A számítások azt mutatják, kevesebbe kerül Szekszárd arcu­latának kialakítása a belterületi kiépítéssel. A központ rendezési terve ezt irányozza elő. Néhány adat. A terv készítését megelőző­en a tervező vállalat részletekre kiterjedő tapasztalatgyűjtést vég­zet. A Séd, a Tarcsay Vilmos, a Gróf Pál, a Bezerédj utca, a Béla- tér és a Dózsa György utca által határolt városközpontban 116 épü­let szorul felújításra, 96 pedig teljesen elavult. A központi terü­leten elhelyezkedő épületek több mint 44 százaléka vályog, vagy vertfalú, s a századforduló előtt épült közülük 48,9 százalék. Mit lehet ezekkel kezdeni? A tataro­zás, felújítás drága mulatság, s alig old meg valamit. A város­központban csupán az épületek fele tartható, s a távlatban új épületek szükségesek. Elhelyezé­sük csak szanálások útján kép­zelhető el. Emellett szól a végle­ges városkép kialakításának igé­nye, s a város további elterülésé- nek megakadályozása is. — Tapasztalható egy kis bi­zonytalanság azok között, akik régebbi földszintes házakban a városközpontban laknak. — Pedig nem ötletszerű a régi épületek bontása, s az újak helyé­nek kijelölése. A tervek alapján előre meg tudjuk határozni az érintett területeket. S ezt az el­járást is követjük. Kell azonban a megértés és a tárgyilagosság. Többek között azt is helyes látni, hogy nem a város felforgatásáról van szó, hanem tervszerű fejlesz­tésről. Olyanról, amelyik csak ah­hoz nyúl, amit nem lehet elke­rülni. Mert a magyarázat csak így teljes arra a kérdésre, miért sza­nálnak Szekszárdon? Az árvíz sújtotta területekről jelentjük: Hely bee járás Valahogy hely ben járás-szerű az egész. Igaz, hogy össze­sen 29 árvíz sújtotta lakáson kezdték meg és 23 lakáson fejez­ték be a helyreállítást Tolna megyében, de mégsem halad olyan ütemben az épületkárok helyreállítása, ahogyan arra szükség volna. Amikor elkezdték a munkát — a károk felmérését, a helyreállítások és újjáépítések tervezését — megkezdődtek a gondok. A gondok, amelyek az idő múltával nemhogy csök­kenőnek, hanem csak gyarapodnak, sokasodnak. A helybenjárást igazolja, hogy bár már szeptember kö­zepe felé járunk, még sehol sem kezdték meg az újjáépítést. Az elkészült újjáépítési tervek, dokumentációk száma nem gyarapodott az elmúlt hét folyamán. A Somogy megyéből ér­kező tervek még mindig késlekednek. És hiába a sok érdek­lődés, utánakérdezés ... Társadalmi munkában vállalták az ottani szakemberek a tervek elkészítését. A társadalmi mun­káért pedig nem piszkálódás, hanem köszönet jár. Köszön­nénk is már, csak kézbesítené a posta valamennyit. Az elkészült tervek alapján sem fogtak azonban még egyetlen helyen sem az újjáépítéshez. Részben azért, mert az anyagbeszerzés még folyamatban van. Talán egy hét, vagy másfél szükséges ahhoz, hogy két-három ház építése meg­induljon. És a többi? Hiszen nyolc tervdokumentáció lapul készen a dossziékban. Elakadtak az OTP-nél. S nem is az OTP-t illeti a szemre­hányás ügyükben. Többeknél kiderült, hogy a telek, amelyre az új épület terveit készítették, feles, vagy teljes egészében másé. Aztán: olyan károsult is van, aki egyéb tartozása miatt nem igényelheti a kölcsönt. Más család pedig meggondolta magát. A terv kész, Bátán építhetnék a házat, s most gon­dolta meg, Inkább Bátaszékre költözne. Szóval a károsultak maguk is hátráltatják az építkezés megkezdésének időpont­ját. És sajnos, kevésnek, nagyon kevésnek bizonyul az építők társadalmi munkája is. A felajánlások összeszámlálása is kevesebb társadalmi munkaórát ígért, mint amennyire szük­ség volna. S azóta — bizony többen tiltakoznak a vállalt munka ledolgozása ellen. Nincs társadalmi munkára építő­kéz, hiszen az építőipari vállalatok, ktsz-ek teljes kapacitá­sát lekötik, lefoglalják a szerződéses munkák. No, de akkor miért volt az ígéret? Igaz, hogy nem minden felajánló véle­kedik így. A többség buzgalma nemcsak az ígéretig tartott. De mindent összegezve felmerül a kérdés, hogy egyáltalán megoldható-e mind a huszonnégy új ház felépítése társa­dalmi munkával? Megszüntették a különböző a 1- és főbizottságokat A MEDOSZ megyebizottsága az elmúlt egy hónap leforgása alatt megfelelő átszervezést végzett an­nak érdekében, hogy a szakszer­vezeti munka hatékonyabb, mégis egyszerűbb és áttekinthetőbb le­gyen. A MEDOSZ keretein belül több al- és főbizottság működött. Ezek sokasága helyett három szakcsoport alakult: az állami gazdaságok, a szakemberek, vala­mint a gépállomási dolgozók szak­csoportja. A jövőben ezek közre­működésével végzi majd a MEDOSZ az éves munkatervben meghatározott tennivalókat. Így például október hónapban sor ke­rül a gépállomási dolgozók élet- és munkakörülményeinek tanul­mányozására. Ezt megelőzően a gépállomási dolgozók megyei szakcsoportja a helyszínen szerez tapasztalatokat, és ennek alap­ján értékeli a MEDOSZ megye­bizottsága a gépállomási dolgo­zók élet- és munkakörülményeitj Új típusú motorvonatok késsülnek Egyiptomnak A Ganz-MAVAG szereidéjében 5 új típusú motorvonat ké­szül egyiptomi megrendelésre. A vonatok hat részből állnak; az első és a hátsó kocsiban külön-külön 750 lóerős motor van. Az oldalfalakat és a padlózatot először állítják össze pont- hegesztéses módszerrel. A szerelvényben kényelmes berendezés lesz, külön villamos berendezés szolgáltatja a világításhoz, a fűtéshez és a légkondicionáló szerkezetéhez szükséges ener­giát. összesen húsz vonatot exportál a gyár Egyiptomba, közü­lük az első öt még az idén megérkezik rendeltetési helyére. Befejező munkák az első egyiptomi export motorvonaton a végszereidében. (MTI foto — Bárok Péter felv.) Együtt a napi munkában. D öbröközön a szokottnál lá- togatottabb a párthelyiség napjainkban. A feltűnő forgalom kezdetén, amikor a párt­titkár, Kovács Ferenc jöttünk célja felől tudakolódzott, meglepte a válasz: „Hallottuk, hogy a párt a téli politikai oktatást szervezi. Ha lehetne, szeretnék feliratkoz­ni.” A néhány eset csak kezdet­ben lepte meg a párttitkárt és csak azért, mert ismerte a régeb­bi gyakorlatot. Az elmúlt években Döbröközön nem tudták „össze­hozni” a szervezett politikai okta­tást. A párttagokat is nehéz volt rábírni, hogy részt vegyenek a politikai oktatásban. Azok is, akik a többszöri figyelmeztetés után vállalkoztak, egyszer-kétszer megjelentek, aztán lassan „.lekop­tak”, ahogy mondani szokás, le­morzsolódtak. A többszöri kudarc után tavaly már a Zöld Mező Tsz pártszerve­zete nem Is próbálkozott szerve­zett oktatással. Kéthetes téli tan­folyamot tartottak, s az egyik budapesti patronáló üzemből kap­tak előadót. A téli tanfolyam elő­adóját, dr. Szabó Gézát, a kerté­szeti főiskola adjunktusát még ma is gyakran emlegetik Döbrö­közön, Mint embert is megszeret­együtt a ték, előadásairól pedig úgy véle­kedtek, nagyon hasznosak és na­gyon tanulságosak voltak. Ez is hozzájárult, hogy amikor a tsz- tagok meghallották, hogy a párt- szervezet időszerű kérdések tan­folyamot szervez, a párttagok kö­zül többen, úgyszólván minden különösebb rábeszélés nélkül, je­lentkeztek. Most már negyven­hármán vannak, akik nemcsak feliratkoztak, hanem az oktatás­hoz szükséges tankönyvigényüket bejelentették, sőt befizették a tan­könyvért járó pénzt. Ez is arra utal, hogy a jelentkezők komo­lyan veszik elhatározásukat és tanulni akarnak. Arra a kérdésre, hogy tulaj­donképpen mivel magyarázzák Döbröközön a politikai oktatás iránti megnövekedett érdeklődést, érdekes volt a válasz: „Szívesen mentünk, mert azok hívlak ben­nünket, akik a napi munkában is együtt vannak velünk.” Vállalko­zott az oktatáson való részvételre a tsz elnöke, agronómusa, fő­állattenyésztője. Ott lesznek a brigádvezetők, a traktorosok, az állattenyésztésben és a növény­termesztésben dolgozók, s köztük hat nő is. Érdekesen mondta el az' egyik hallgató, aki arra kért tanulásban bennünket, nevét mellőzzük, „ha már együtt vagyunk a napi mun­kában, legyünk együtt a tanulás- bán is.” Kovács elvtársnak, a pártszer­vezet titkárának most már olyan gondjai vannak — de erről öröm­mel beszél —, hogyan szervezzék meg az oktatást. Ügy döntöttek, hogy két tanulócsoportra osztják a hallgatóságot. A másik gond nagyobb az előbbinél: ki legyen a propagandista, mert Döbröközön bizony igényesek az emberek, s csak a jó előadót hallgatják szí­vesen. Olyan propagandistát kér­nek. aki mint előadó, gyakorlat­tal rendelkezik, megvan nála az ideológiai biztonság, az olvasott­ság és a tájékozottság, de a bá­torság is ahhoz, hogy az úgyneve­zett fogós kérdésekre is meggyő­ző választ adjon. Egyetlen kíván­ságuk, hogy az illető, aki Döbrö­közön a politikai oktatást vezeti, jó propagandista legyen és ne ka­pásból beszéljen, főleg maga is higgyen abban, amit mond. A döbröközi Zöld Mező Tsz pártszervezete megtette az előké­születeket a pártoktatásra. A szer­vezés, a felkészülés jó. Most már csak az kell, hogy a befejezés is méltó legyen a jó kezdethez. P. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom