Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
1983, szeptember 1, tóivá srecypT vepüjs.to 3 a szüretre Nevet-e a harmadik ? A Magyar Állami Pincegazdaság pincészetei már teljes erővel készülődnek a szüretre. Az átvevőhelyeket kitakarították, felújították a szőlőfeldolgozó berendezéseket, nagy erővel javítják, kezelik a hordókat. Több pincét korszerűsítettek s ötven új fejtőberendezést szereltek fel. A Magyar Állami Pincegazdaság mintegy 80 millió forint fel- használásával 320 000 hektoliterrel bővíti tárolóterét s ezzel együtt összesen 2.3 millió hektoliter bor befogadására lesz képes. Befejezéshez közeledik egyebek között Tiszakéeskén és Kiskunmajsán a 32 000—32 000 hektoliteres, Sza- badbattyánban és Csátalján pedig a 16 000—16 000 hektoliter befogadóképességű cementtartályos pincék építése, s ezeket a szüretig, szeptember 30-ig átadják rendeltetésének. Az ország egyéb helyein létesülő hasonló nagyságú új pincék építése ugyancsak a terv szerint halad. Egyedül a Csengődi 16 000 hektoliteres pince építésénél mutatkozik elmaradás: a 31. számú Építőipari Vállalat csak most kezdett hozzá az alapozáshoz. Ha az év végéig be is fejezik a munkát, az idén már nem tudják használni ezt a jelentős tárolóteret. A felkészülés során 40 horizontális prést is kaptak a pincészetek, s így összesen 250 000 mázsával több szőlő feldolgozására lesz lehetőség. A Magyar Állami pincegazdaság a tároló és feldolgozó kapacitás bővítésének, az átvételi hálózat jobb megszervezésének, s az egyéb műszaki in- i tévedéseknek az eredményeként azt ígéri, hogy az elmúlt évekhez képest az idén sokkal zökkenőmentesebben bonyolítja le a szüreti átvételt. Néhány adalék és következtetés az építkezések Ismeretes, hogy az utóbbi években Tolna megyében a beruházások száma, értéke mennyire növekedett. A sok évi toporgás után ma már gyors e.örehaLadáisról adhatunk számot. Sőt, amennyiben az építések határidejét tartani tudnánk, azonkívül a megfelelő kapacitás rendelkezésre állana úgy évente mintegy ötvenmillió forint értékű beruházással gazdagodhatna a megye. Node, sok a hiba. Ismeri mindenki. Tudják hivatalos és nemhivataloB helyeken, liogy az építőipari vállalatok nem tudtak felnőni a hatalmas 'genye'dic-z, és most vagyunk abban a stád'umbar. amikor a megfelelő kapacitás megteremtése került előtétbe. És ebben az ügyben tárgyalás tárgyalást ér és az előrehaladást nem vesszük észre, mert a beruházások száma, értéke egyre nő, es ezzel arányosan a kifogás 1*3. Pedig lehetne kevesebb ki'ogás, lehetne jobb is a munka. Amikor egy építkezés hibájával, vagy határidőcsúszásával kapcsolatban vizsgálat kezdődik, leggyakrabban a kivitelezőt, a generálkivitelezőt érj minden bírálat, néha a tervező is kap éppen eleget. És ez idő alatt a harmadik, — a legtöbb esetben a „főbűnös” — az alvállalkozó semmi kárt, vagy néhány eze" forintos kötbért „szenved” amiatt, hogy egy nagy- összegű beruházás nem készül el határidőre. Nevet-e a harmadik? Ez a kér- dvs még nyűt. Még kevesen foglalkoztak ezzel behatóan. De lapunkban sem olvashattunk még erről részié;«sebben. Most alkalmunk nyílott néhány nem is any- nyira jellemző és kirívó esettel megismerkedni. Hit tegyenek 11 istálló tetejére „Munkások! Munkanélküliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykörűtra a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal: Munkát! Kenyeret!” — hangzott a kommunisták szava. Meleg hétfői nap volt. A 11 órára kitűzött tüntetés útvonalán már 9 órakor sűrűsödtek a járókelők. 10 órára az Andrássy út (a mai Népköztársaság útja) feketéllett a tüntetőktől. Fegyelmezett. komor fenyegető sorokban hömpölygött — egyelőre némán — a tömeg. „A tömeg járó erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere. Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere” — írta később a százezres tömegben menetelő József Attila. És egyszerre csak megszólalt: „Munkát! Kenyeret!” „Éljen a Szovjetunió!” „Éljen a Kommunista Internacionálé!” A tüntető sorok között — először bátortalanul, majd erőre kapva — egyszerre csak felzengett: „... A föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk .. „Jelentem, hogy 1930. évi szeptember hó 1-én déli fél 12 órakor a főparancsnok úr szóbeli parancsára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem ki- küldve” — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. „Alighogy az Iparcsamokot elhagytuk, az úttesten, a járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfujozni és szidalmazni kezdett bennünket, mire én kardot rántottam ... A tömeg „le a zsarukkal” szavakat kiabálta, az összetört vastag üveg- és márványlapokkal dobálódzva közeledett felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem ed... A tömeg csak-akkor kezdett menekülni, amikor a sebesültek jajgatását hallották.” Damyik János galgahévízi építőmunkás holtan borult a kövezetre. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a harc — barrikádharc a forradalmi pesti utcán. A budapesti proletárokkal egy sorban haladtak a vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc. Debrecen, Kaposvár, Székesfehérvár többezres munkástömegei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a börtön elé vonult, a letartóztatott kommunisták kiszabadítását követelte. Sopronban a katonaságot vetették be a tüntetők ellen, És másnap már tudta az egész világ: a magyar proletariátus nem hagyja magát! A világsajtó első oldalon tárgyalta a budapesti eseményeket. A Pravda egészoldalas tudósításban számolt be a harcokról. Prágában szolidaritás- gyűléseket tartottak. Franciaországban „Szeptember 1. Bizottságok” alakultak a magyar munkások segítségére. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodó osztály pánikba esett. A koronatanács rendkívüli ülése foglalkozott a tüntetéssel. Soron kívül közmunkákat rendeltek el — és utasították a rendőrséget a fokozott fegyver- használatra. A közmunkák később belevesztek a „magy. kir.” bürokrácia szövevényébe. A fokozott fegyverhasználat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírtura halottai tanúsítják. ,,A múlt kísértete — a jövendő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított. Fénye azt az utat mutatta, amely a munkás- osztály végleges felszabadulásához vezetett. Borsányi György A Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa A Tolna megyei beruházások jelentős része mezőgazdasági jellegű, vagy ezzel kapcsolatos. Érthető, hegy a tsz-ek. a beruházási iroda és a tervező is mindig a legkorszerűbb módszert kívánják az új létesítményen beépíttetni. A baj akkor van, ha a korszerű anyag beépítése elmarad, anyaghiány, vagy alvállalkozói hiány miatt. Tolna megyében 11 istálló illetve fiaztató marad tető nélkül. Mert mintegy harmincezer négy- Zietméter normál tetőfedő pala nem áll rendelkezésre, de ha még volna is, nem tudnák felszerelni, mert az Országos Szakipari Vállalatnak ehhez nincs kapacitása. Mi szellőztessen a fiaztatókban Négy tsz-nek — Banyhádvnrasd, Felsőnána, Döbrököz és Kölesd — készít a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat fiaztatókat. A korszerű állattenyésztés is jó berendezést, ez esetben szellőztető és klímaberendezést ír elő. Múlt év novemberében az Építőipari Főigazgatóságra küldte a vállalat igényét. Választ nem kaptak. Nem érkezett válasz sem januárban, sem februárban. Március 29-én a munkára a vállalat megkapta a kijelölést, de az alvállalkozó a berendezés elkészítését esak az 1966-os évre vállalta. Ez a határidő nincs összeegyeztetve a generálhaitáridővel. Tehát elmarad a határidőtolódás miatt a tsz-ek terve is, jelesen, később tudják a létesítményt hasznosítani. Magad uram, ha ... Az építő- anyagipar nem győzi a betonelemek gyártásét. A tanácsi vállalatnál pillanatnyilag több tsz rnag- tárpadlásos istállójánál állt le a munka, mert hiánycikk a BH- elem. összesen kilencezer beton- elemre volna szükség. Nincs, belátható időn belül a vállalat nem is kap BH-elemet. Hogy a munkák mégis valahogy haladjanak, így hozzáfogtak a vállalatnál BH- elem gyártásához. De természetes, hogy ez lassúbb mint ha a betonelemgyárban készítenék, azonkívül drágább is. Az építési többletköltséget, most ki fogja majd fizetni? Amikor a kát szerződés eltér Nézzük most néhány létesítmény „lassú” építésének okát. A felsorolás nem lehet teljes, nem is a legkirívóbb eseteket vettem alapul. Mert ha a Garayelhúzódása ügyében szállóval kapcsolatos alvállalkozói határidő-különbségeket felsorolnám, e cikk terjedelmét négyszeresen meghaladná. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak készül egy szociális épület. A generál befejezési határidő 1965. július 30 (!). Az É. M. Csőszerelő Vállalat 1965. december 25-re vállalta a központi fűtés szerelésének befejezését. De a hőszigetelési munkát csak 1966. szeptember 15-re. A Sió-csárda műszaki átadása augusztus 3-án megtörtént, a csárda üzemel, de a hőlégfűtést a Csőszer 1966. június 30-ra vállalta. A szekszárdi turistaházat 1965. november 30-án be kell fejezni — a határidő szerint —, de majd csak 1966. március 31-re készül el a fűtésszerelés. .. A csemegeboltnak a jövő héten már meg kellene nyílnia, de a hőlégfűtési szerelést majd csak a jövő év április végére készítik el. Szeptember 30-án, a határidő szerint át kell adni a szekszárdi cukrászüzemet. A technológiai szereléshez (hűtőkamra, stb.) alvállalkozó nincs, és az ehhez szükséges berendezést a hűtőgépgyár, illetve a Kereskedelmi Hűtőberendezéseket Gyártó Vállalat csak 1966. június 30- án szállítja.' A szekszárdi kórház C-pavilonjának átalakítását már meg kellett volna kezdeni. De az összes alvállalkozói megbízást visszaküldték a vállalatok — kapacitáshiányra hivatkozva. Pedig az alvállalkozói kijelölés kérelmét ez év április 17-én elküldte a vállalat az É. M. Építőipari -.^igazgatóságra, — még válasz sem érkezett azóta. Érdekes a Dombóvárott épülő kesztyűgyár esete. Itt a befejezési határidő ez év utolsó napja. A Csőszer vállalta, hogy december 15-re beszereli a kazánt, amennyiben a beruházó azt be tudja szerezni. A beruházónak csak az 1965. év utolsó napjára ígérték a kazánt... De az alvállalkozó kikötötte: ha a kazánokat késedelmesen szállítják, felmondja a december 15-ra vállalt határidőt. A kesztyűgyárban a hőszigetelést az Országos Szakipari Vállalat csak a jövő év augusztus 15-re vállalta. Ezek csak a kisebb létesítmények határidő-csúsztatásai. És ez a néhány példa csak a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál tapasztalható. Tessék ehhez még hozzászámítani, hogy az É. M. Tolna megyei Építőipari Vállalatnál, ahol kétszer akkora volumenű beruházást valósítanak meg az idén, mint a tanácsinál, mennyi lehet a „határidő-csúszkálás”. .. — és ez távlataiban hány millió kárt okoz? Az alvállalkozók elküldenek egy-egy munkára néhány embert. Amikor erélyes hangon felszólítják egy munka gyors elvégzésére, akkor összpontosítják arra az egy munkára az erőt... És ha más, kisebb jelentőségű munkán késnek is néhány hetet, még a határidő-különbség ellenére is, az is csak néhány ezer forintos kötbérre rúg... Közben, az igazság az, hogy minden létesítmény egyszer csak elkészül. De, hogy mennyi idő alatt, és hogy ez idő alatt a generálkivitelezőt hányszor és hányán állítják raportra azt az alvállalkozó nem is sejti. Pedig nem ártana a nevető harmadikat is egyszer „pallóra” állítani. PÁLKOVÁCS JENŐ
