Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-18 / 220. szám
ISS5. szeptember 18. TOLNA STEG TFT NfPŰJSÁG 3 Naponta ezer mássa kendert raknak kasaiba Duna földváron Hajóval, vonaton, traktorokkal, lovas kocsin érkezik a feldolgozó üzembe a kender A Dunaföldvári Kendergyárban megkezdődött az év legnagyobb munkája: a kenderbeszállítás. A megye és Déldunántűl legkorszerűbb kenderfeldolgozó üzemébe idén több mint nyolcvanezer mázsa kenderkórót kell beszállítani. A sok éves hagyományokhoz híven idén is nagy készülődés előzte meg a jó közepesnek ígérkező kender fogadását. A gyárban alaposan felmérték a lehetőségeket, valóságos menetrendet készítettek arra, hogyan s mint fogadják a hajón, vonaton, traktorokkal és lovas kocsikkal érkező gyári nyersanyagot. A terv elkészítésekor számoltak azzal a gyár vezetői, hogy segítséget kapnak a községi termelőszövetkezettől. Ugyanis még az aratás idején megállapodtak, hogy a gyári munkások segítenek a kender aratásában, és ennek viszonzásaképpen a tsz tagjai részt vállalnak a beszállításból, kazalozásból. AZ IDŐJÁRÁS ezideig nem akadályozta a beszállítást, de 3 gyár vezetői úgy határoztak, hogy az összes átvett kendert nem szállítják az üzembe. így mentesítenek jónéhány száz vagont, uszályt az őszi csúcsforgalomból. A mohá • Háborúból visszamaradt lövedéket találtak Kakasd határában Kakasd határának Szeleszúrd felőli részén, telefonszerelési munka közben, az ott dolgozók egy tüzérségi lövedéket találtak. Szerencsére, nem robbant fel, mert nem piszkálták. Értesítették a rendőrséget, amely megtette az intézkedést, hogy a háborúból visszamaradt lövedéket ártalmatlanná tegyék. esi szigeten, Bogyiszló térségében és másutt összesen mintegy húszezer mázsa kendert kazalba raknak és innen majd a tavasszal szállítják a gyárba amikor a MÁV és a MAHART szállítókapacitása nem lesz annyira lekötve. Pillanatnyilag három uszállyal hordják a gyárba a kendert A három uszály közül azonban csak egyikre tudnak nagyobb mennyiségű kórét rakni. A két kisebb uszályba alig több mint száz-száz mázsa kóró fér. E hét végére várják a MAHART két újabb uszályát, de valószínű ezek már nagy raksúlyúak lesznek. Az Ordastól mohácsi szigetig terjedő részről uszállyal hordják a gyárba a kórót, összesen több mint harmincezer mázsát. Vonaton érkezik Fejér megyéből, míg a gyár fő kendertermesztő partnereitől Mado- csa, Bölcske, Dunakömlőd és Du- naföldvár községekből vontatókkal és lovas kocsikkal szállítják. A KENDERBESZÁLLÍTÁS régi kipróbált brigádjai idén is nagy gonddal rakják kazalba a feldolgozó üzem nyersanyagát. Méhes József, a gyár legjobb kazalrakó mestere, ma olyan kiváló szakemberekkel mint Fehér Imre, Ku- rucz Pál, Gálik Péter és Hóring János naponta ezer mázsa kendert rak kazalba, A munkások darabbérben dolgoznak. Amennyiben eső nem akadályozza a munkát, akkor keresetük száz forinton felül van egy-egy műszakban. A szokáshoz híven még mindig tavalyi kendert áztatnak a gyár medencéiben. Az idei termésű rostkendert csak akkor rakják az áztató medencébe, ha útközben, hajón, vagy a vagonban, megázik, és az ázott kóró bekazalozása veszélyes volna. Szólni kell a kenderbetakarítás szezonjában arról is, hogy a Dunaföldvári Kendergyár környékén is a termelő gazdaságok vezetőiből elégedetlenséget váltott ki a kenderátvételi szabvány. Feltétlenül szükséges, hogy illetékes szervek ezt sürgősen felülvizs. gál ják, i - P. J. Adottságok és lehetőségek a felnőttoktatásban Sok a lemorzsolódás — Több segítséget a tanuló dolgozóknak! Szeptember közepén országszerte megkezdődik a felnőttoktatás. A kezdés egyúttal azt jelenti, hogy összegezzük az elmúlt év tapasztalatait, ilyenkor felszínre kerülnek az eredmények mellett a gondok, nehézségek is. Népművelési szakembereink és a pedagógusok keresik a legcélravezetőbb megoldást, miképpen lehet kialakítani a követelményeknek megfelelő felnőttoktatási formát. Nehézségek és gondok A felnőttoktatásban elért eredmények elvitathatatlanok, már eddig is sok segítséget nyújtottak az általános és szakmai műveltség megszerzésében. Mert mindenképpen elismerésre méltó, amikor munkásemberek beülnek az iskolapadba, hogy azokat az ismereteket megszerezzék, amelyekre eddig nem volt lehetőségük. Mindemellett még sok a tennivaló. Nézzük a statisztikai adatokat: Tolna megyében a legreálisabb számításokat véve figyelembe megállapítható, hogy a húsz és ötven közötti lakosságnak csak alig 25 százaléka rendelkezik az általános műveltség alapjait nyújtó nyolc általános Iskolai végzettséggel. Ez az adat első pillantásra megdöbbentőnek látszik. Mégsem lehet azonban csak ezen lemérni az általános műveltség szintjét. A dolgozók ugyanis számos szakmai, politikai, ideológiai tanfolyamot végeztek, amely feltétlenül növelte műveltségüket Ez azonban nem elég, nem pótolhatja az iskolai bizonyítványt, illetve azt a tudást, amely csak rendszeres képzéssel sajátítható el. Az elmúlt év tapasztalatai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az iskolán kívüli oktatásban még sok a tennivaló, bőven akadnak nehézségek. Az első és talán a legfontosabb a lemorzsolódás megakadályozása. Az általános és középiskolákban nagyfokú a lemaradás, a beiratkozott hallgatóknak mintegy a fele — és ez nagyon rossz arány — lemorzsolódik év közben. Miért? Olyan kérdés ez, amelyre már évek óta keressük a választ, az észrevételeknek azonban nincs elég foganatja. Abban minden illetékes megegyezik, hogy tenni kell valamit, sok esetben azonban csak ennyiben marad. Az felelő körülményeket biztosítsanak nekik. Itt is megváltozik sok minden, ha az új műhelyükbe költöznek. Gacsályi Lászlóné, osztályfőnök: — A harmadikos diákjainknak oktatjuk osztályfőnöki órákon azokat a fogalmakat, amelyekről a másodikosok olyan keveset tudtak. De volt elsőben is a tematikánkban a munkáról szó. Az osztályfőnöki órán vezetett füzeteikben nyoma kell, hogy legyen. Mi beszélünk sok mindenről, aztán ebből mi marad meg bennük, az sok mindentől, vagy mindenkitől függ. A szülőktől is elsősorban. AZ AKÖV-TŐL Hús Lajos szb-titkár: — Ide ezeknek a tanulóknak csak egy hányada jön vissz-a. Hiába, keveset tudunk fizetni nekik, így írja elő a szabályzatunk, kezdő ember, ötforintos órabér. Nem ismerik a szakszervezetet? Pedig az új műhelybi- zottságtól megkértem valakit, hogy foglalkozzon velük. Kezdő ember, lehet, hogy elfelejtette. Szavcsák Béla, munkaügyes, műhely bizottsági tag: — Hús elvtárs valóban említette, hogy foglalkozzak velük. Mikor? Még augusztusban. Azóta rengeteg dolgunk volt a zárással. A két évvel ezelőttieket beszerveztük, hogy tavaly ki törődött velük, nem tudom. Különben, ez nekem társadalmi munka, és a felnőtt dolgozóink közül minden új belépővel elbeszélgetek, nyilvántartásba veszem őket... Bors István, a szekszárdi főnökség vezetője: — Mennyiben vagyunk felelősek a tanulókért? Tudtommal semennyiben. De törődünk velük, mindjárt lehívom, aki ismeri őket. Haász Ferenc, aki a tanulókkal tartja a kapcsolatot: — Elégedett vagyok velük, néha ugyan van anyaghiány, de ezt is lassan megszüntetjük, akkor semmi probléma nem lesz. Páli Mihály, üzemvezető: — A harmadikosok már ide kerülnek, az üzembe. Azokért felelünk, azokból ember lesz, ha csak rajtunk múlik. Idősebb mesterekhez osztjuk be őket, megszokják a fegyelmet, rendet. Hogy két év alatt megtanultak lógni is? Itt azt is elfelejtik a munkások mellett... A kedvük is megváltozik, mert komoly feladatokat bízunk rájuk. De hiányolom, hogy az iskolától soha nem kérdezik meg a mi véleményünket, soha nem jönnek hozzánk érdeklődni. Akiket nem kérdeztünk meg: a szülők: Egyedül az ő véleményük hiányzik. Tudjuk, szorgalmasan elmennek az osztályfőnöki órákra, aki csak teheti, mindegyiken részt vesz. Otthon nekik mondják el a gyerekek napi élményeiket, a műhelyben tapasztaltakat, és ők is formálnak a jellemükön, nem is keveset. De ezúttal kevés lenne tíz gyerek szülőjét megkérdezni. Több mint háromezer gyerekről van szó. Akik, ha tanulóidejük alatt nem szoknak folyamatos munkához, és a munka valódi célját most nem tanulják meg, akkor mit várunk tőlük a jövőben? . Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az udvar gyomtalanítására valóban szükség volt, mert addig térdig érő gaz övezte a műhelyt. De hogyan tanulják meg szeretni a környezetüket, és szívesen végezni el a munkahelyük környékének rendben tartását, ha még a pontos időbeosztást sem követeljük meg tőlük? A megkérdezettek közül látszólag mindenki nyugodt: ő megtett mindent, valahol máshol keressük a felelőst! De ezek a gyerekek tizenhat évesek. Jó és rossz benyomás egyaránt alakítja őket. Ne bízzuk életüket a véletlenre! Moldovait Ibolya üzemek, gyárak, hivatalok vehetői nem egy esetben tervszerű t- lenül, az adottságok figyelembevétele nélkül javasolnak embereket továbbtanulásra. Ennek legtöbbször lemorzsolódás az eredménye. így hiába áll az üzem rendelkezésére kitűnő továbbtanulási statiszika, a valóságos kép mást mutat. Segítség és közömbösség Gyakran hallani panaszokat: szeretnék továbbtanulni, de nem tudok, mert nem tudom elcserélni a műszakomat, nem tetszik a felettesemnek, hogy tanulmányi szabadságot veszek ki, nem nézik jó szemmel az iskola miatti hiányzásokat. Általános tapasztalat, hogy az üzemek keveset törődnek a továbbtanuló dolgozók problémáival, nehézségeivel. Pedig sokan rászorulnának a törődésre, segítségre. Néhol a legelemibb feltételeket sem biztosítják a dolgozók számára, a Munka Törvénykönyve által előírt kedvezmények megadásától mereven elzárkóznak, sőt még a jogos tanulmányi szabadság kiadásáért is valóságos harcot kell folytatni. Bántó és felháborító ez a közömbösség, mert a megszer- zet tudás nemcsak a dolgozóknak jelent pluszt, hanem ezen keresztül az üzemnek is hasznot hoz. Miért van az, hogy a Símon- tornyai Bőrgyárban, ahol a dolgozók hetven százalékának nincs meg az általános iskolai végzettsége, olyan kevés a továbbtanulásra jelentkezettek száma? A Bonyhádi Cipőgyárban lenne jelentkező, de nehéz megoldani a műszak kérdését. A művelődési osztály már azt is felajánlotta, hogy kihelyezett iskolát létesít a gyárban, csak biztosítsanak erre a célra helyiséget Nem lehetne ezt a problémát valamiképpen megoldani? Alsópélen tavaly azon múlott a felnőttoktatás megindulása, hogy a kényelmetlenséget vállaló, kijáró pedagógus számára nem biztosítottak kocsit, mondván, erre nincs keretük. .. Fokozni az érdeklődést A felnőttoktatás előtt továbbra is nagy jövő áll. Ä szervező- munkát azonban az üzemeknek, vállalatoknak, tsz-eknek kell a kezükbe venni, nem lehet csak a pedagógusokra bízni. Szükséges, hogy a dolgozók tanuljanak, azonban elő is kéll segíteni. A felnőttoktatásnak az általános és a középiskola alapvető tananyagán túlmenően a dolgozók részére többet kell adnia, olyan pluszt, ami általános műveltségük mellett emeli szakmai tudásukat is. A beiskolázáshoz, a továbbtanuláshoz „kedvet kell csinálni“. A továbbtanulók részesüljenek megfelelő kedvezményekben és az iskola elvégzése után több tudásuk, magasabb műveltségük realizálódjék magasabb bérezésben. Az anyagi ösztönzésnek nagy hatása van, ezt elsősorban a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetőinek kell figyelembe venni, falun ugyanis még mindig rendkívül kevés a továbbtanuló. Módot kellene arra találni, hogy a tanulás idejére elszámoljanak munkaegységet és — mint ahogy ez már a gyakorlatban is bevált — az iskola elvégzése után magasabb juttatásban részesüljenek. A felnőtt- oktatás eredményességét segíti elő az a tanterv is, amelynek készítői kiszűrték a tantervi anyagból az elavultat, a korszerűtlent, és bizonyos mérvű szakmai oktatásra is biztosítottak teret. Ez ugyan nem helyettesíti a szakmunkásképzést, de lerövidíti annak időtartamát. A nehézségek megoldásával biztosíthatjuk az eredményesebb felnőttoktatást és lényegesen kiszélesíthetjük megyénk esti iskoláinak hálózatát Fémbordák között mmmm Foto: Túri. Milyen hatással van az Ideolégiai munka a termelésre? Az Építők Szakszervezetének Tolna megyei választmánya tegnap ülést tartott és ezen megvitatták az MSZMP ideológiai irányelveivel kapcsolatos szak- szervezeti teendőket. A vitaindítót Kiss Ferenc megyei titkár tartotta. Elmondotta, hogy a termelés jó, vagy rossz alakulása feltétlenül az ideológiai, politikai munka hatásának függvénye. Sai- nos az építőiparban a tudatformálás lassan halad. Tény, hogy sok objektív körülmény — az építőipari munkások távol családjuktól dolgoznak, rosszak a szállások, nincs megfelelő munkaterület stb. — nehezíti a szakszervezetekben és pártalapszervezetekben a politikai munkát. Igazság viszont az is, hogy a vállalatok nem teremtenek olyan feltételeket, hogy a munkahelyen is fofyhassék naponta politikai munka. A választmányi ülés résztvevői elhatározták, hogy a helyi alapszervezetekben megvizsgálják milyen lehetőségek, módszerek állnak rendelkezésre az. ideológiai, politikai munka elmélyítésére.
