Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

\ 4 ‘TOTÍf^ WfWGTFT NÉPÜJSAÖ 1965. szeptember 2. Hz adminisztráció vadhajtásai Valaki kétezer leértékelt mi­nőségű téglát vásárol a mözisi TÜ- ZÉP-telepen — de vásárolhatja másutt is. Az egész értékben körülbelül hatszáz forintot tesz ki. A telep egyik alkalmazottja több, mint negyed óráig admi­nisztrálja a téglát, annak ellené­Á mi Ófa P0VFI1 többet be- Szerencsére ott lapul a feleség . , . eV szélünk az táskájában a személyi igazol ­admmisztracio csökkenteséről, „sikerült” elérnünk, ^ hogy már vany‘ alig látszunk ki a sok papír- — Férje van? munkából. Nem túlzás ez? Van. Válasz helyett álljon itt két — Akkor kérem az ő igazolvá- apróság. nyát is. Valami picinyke ügy akad a tanácsnál. Egy nyomtatványra — Az sajnos nincs nálam, a re, hogy a jeleik szerint nem is ráírnak néhány szót, aláfirkant- férjem hordja magánál. valami lasisú munkaerő. Végül a ják, lebélyegzik, s kész. Volta- _ oair.os enélkül nem adha_ vevö kezébe nyom egy halom fa­képpen megadják mindenkinek, ’ . , pírt, mondván, hogy erre adják minden további nélkül. Nincs is tom oda az lgazoIast' majd ki a téglát a téglagyárban, különösebb szerepe az igazolás- — De kérem, az enyémben A 2000 téglára felhasználnak egy nak, ahova kérik, el sem olvas- benne van, hogy férjezett va- fél blokktömböt, sák, csak megnézik, hogy sza- gyök, kideríthető belőle a férjem bálvosan aláírták-e, s díszeleg-e neve is, egyébre pedig úgysincs Az adminisztráció folytatóik a rajta a bélyegző. Mint mondani szükség. téglagyárban: itt is körülbelül szokták, az ilyen igazolásokat — Sajnos, bály. — De kérem, nehezen tudok „ , .. ,, , „ , , ,, eljönni a munkahelyemről, hol- Pus2ta véletlen, hogy ezt a két nap ezért ismét ki kell marad­nom a munkából. jobb helyeken súlyra adják. . Adhatják is, mert ugyan miféle visszaélést eredményezhetne? Azaz várjunk csak ezzel a „mindenkinek megadják, minden további nélkül”-lel. Nem is olyan egyszerű! Á férj is, feleség is dolgozik, de mivel e szabvány- e ' nyomtatvány hiányában senki­a szabály az sza- annyi papírt állítottak ki róla, mint a TÜZÉP-nél. esetet idéztük. Idézhettünk volna többet minden területről, minden hivatalból, mert — sajnos — bő- — Mondtam, a szabály, az ven akad hasonló. Akármelyik hi- szabaly. Ne tárts.uk fel a többié- vatalban emlékeznek vissza a 10 —15 évvel ezelőtti időkre, kiderül, _________ ____v____ ____ Mivel másnap már nem lehet hogy akkor még egy-két admi­v el sem állnak s7Óha sehol Hőt „csúsztatni ’, nincs más teendő, nisztrátor megbirkózott az ad­ve sem állnak szoba sehol, időt mlnt valami trükkhöz kell folya- minisztratív feladatokkal, most kell szakítani beszerzesere. A modni. Áhá, megvan; „rosszul meg kétszer-háromszor annyian is feleség „csúsztat”, kivesz egy leszek”. alig győzik. Ha mindehhez hoz­délelőttöt, hogy sorba álljon __ závesszük hogy közben a terme­érte, mert hát sok embernek van \ fc|(*SCW másnap délelőtt lés is növekedett, akkor is rend­szüksége igazolásra, mális igazolás nélkül II , bejelenti munka- szerint arra a megállapításra kel] y . helyén, hogy rosszul érzi magát, jutni, hogy a vele kapcsolatos ad- szinte Nem akad szívtelen művezető, minisztráció sokszorta gyorsabban lépni sem lehet. Egy perc alatt vagy igazgató, aki ilyenkor azt lépkedett előre, el is készül a dokument, mire a mondaná, hogy menjen holnap kiállítást végző adminisztrátor: orvoshoz hanem még sietteti is, A j Mí!IliIIIIe/í C/í!I) Prob- .... nehogy nagyobb baj legyen. dlllimil>/ll dl IU lémái­— Kerem a személyi igazol- Mindez egy formális igazolá- val nagyon sok helyen tudomá­ványt. Anélkül nem adhatom ki. sért. Közöljük kedves olvasóinkkal, hot,/ holnapi számunkban megkezdjük SÁRKÖZI GYULA: 1 '• •< • , " -r>c> et- ' “■ 4 Singapore-i táncosnő című regényének folytatásos közlését. TTTYYYTTT»»íTTY¥TTYYTTTTYTTYTTTYT'n! Pintér István: Nincs múltja, de van jövője Elkészült az egymilliomodik képcső az Egyesült Izzó váci képcsőgyárában Naponta 1050 darab. Percen­ként majdnem egy. Ennyi tv-kép­cső kerül le a futószalagról az Egyesült Izzó Váci Tv-képcső- és Alkatrész Gyárában. A magasban futószalag halad, amelyen — mint kis csillék — rácsos kosarak továbbítják az egyik munkafolyamattól a követ­kezőig a készülő gyártmányokat. — 1959 végén indult meg a képcsőgyártás. Első évi termelé­sünk akkor mindössze 6—700 db volt. A magyar tv-készülékekbe addig kizárólag külföldi képcsö­veket szereltek, — mondja Mar­ton Pál, a képcsőgyártás vezetője. — Jelenleg évi termelésünk meg­haladja a 260 000 darabot. Ezek modernebbek és minőségileg is sokkal jobbak az első gyártmá­nyoknál. A gyár nemiég ünnepelte az egymilliomodik képcső elkészül­tét. Ma már elmondhatjuk, hogy a gyár termékei tökéletesen ki­elégítik a magyar igényeket, nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is. Exportálnak Ju­goszláviába, Romániába, sőt ki­sebb tételekben Nyugatra is. Az üzem korszerű automaták­kal és félautomatákkal dolgozik, amelyek nagyobb részt a Min­tagépgyár. illetve a Vacuumtech- nikai Gyár termékei. Minden al­katrészt házon belül állítanak elő. kivéve az üvegbúrát, a bal­lont, amely egyelőre még import. De már folynak kísérletek bel­földi előállítására. Az üzemet járva szembeötlő a fiatalság. Fiatal a gyár. fiatalok a szakmunkások, fiatalok a ve­zetők. Több szocialista brigád van. A „Tyereskova” brigád pél­dául 1960-ban alakult, A brigád­vezető Juhász Katalin, mosolygó, barna kislány mutatja meg a brigádnaplót. Benne sok-sok kép a közös kirándulásokról, a május 1 -i kivonulásokról, feljegyzések beteglátogatásról, ünnepélyekről, vacsorákról. A brigád tagjai nők, 20—40-ig. összesen 38-an. Azt szeretnék elérni, hogy a szocialista brigádtagok szorgal­mas. jószándékú emberek legye­nek. Van egy „tiszteletbeli” tag, Máté Imre művezető, a képcső­gyár versenyfelelőse. A Tyeres- kova-brigád már kétszer nyerte el a szocialista brigád címet: 1963. és 1964. április 4-én. A ju­talomból közös kirándulásokat szerveztek. A gyárnak nincs múltja, de van jövője. A mérnökök, a techniku­sok kísérletező kedvűek. Aminek fényes bizonyítéka: egy magyar képcső teljesítménye általában 5000 óra, több, mint néhány hí­res nyugati márkás gyártmányé. Aki otthon este bekapcsolja a tv-jét, nem is gondolja, hogy hány ellenőrzésen megy keresz­tül készülékének lelke, a képcső, amíg jónak minősítik. A képcsövek az Orion tv-kbe kerülnek. Az Orion tv-k nagy ré­sze pedig külföldre, hogy erősít­sék a magyar termékek jó hírét. CYILK0SSAG NEW YORKBAN nyosan is foglalkoznak. Ugyanis növekedése világjelenség, és ke­resik, kutatják az okokat. A tu­dományos vizsgálatok mindenütt azt igazolják, hogy a termelés korszerűsödésének természetes velejárója, sőt, előfeltétele a szé­lesebb körű adminisztráció. Ez könnyen belátható, hisz például a termelés korszerűsítéséhez, jobb üzemszervezéshez, irányításhoz egyebek közt több és pontosabb nyilvántartás kell, hogy mást ne is említsünk De ennek a vitathatat­lan elvnek az égisze alatt táp­talajra találnak az adminisztrá­ció vadhajtásai is: növekszik a termeléssel semmi kapcsolatban nem lévő, sőt, semmi reális célt ,sem szolgáló papírmunka. Az ad- 3rninisztrációnak ez a része vala- 3hogyan kialakult és van. létezik. 3 sőt, tovább burjánzik, de senki 3 nem tudja megérteni, hogy miért. 3 De, ha szükséges is, hogy mond­ájuk egy tégla-adásvételi ügyletet 3 papír kísérjen, miért nem lehet 3 egyszerűbben ? 3 B. F. 3 TTTTT»’»nw*»fT?fHTffTHTTTTTfTTTT?TTTTfHfWTTHfTH'ITTTTITTTTH YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY' Az egymilliyfhodik képcső. Trta és fényképezte: Halmos Éva. HIRDESSEK a TOLKA MEGYEI Népújságb an! — 112 — Nagyon kedvesen fogadott, nem kezelt idegen­ként, és még bizalmas titkait is megosztotta ve­lem. Elmondta például, hogy miként rabolta ki a grazi postát, két nappal azután, hogy behatolt egy magányos vénkisasszony villájába, kloro­formmal elaltatta a nőt, és két kiló aranyat zsák­mányolt. De mesélt más betörésekről, rablások­ról is, és én úgy tettem, mintha érdeklődéssel hallgatnám, pedig tulajdonképpen hidegen ha­gyott a dolog. Mi ez ahhoz a kalandsorozathoz képest, amelyben nekem részem volt!? Néha azért közbevetettem egy-egy kérdést, nehogy Sepi azt higgye, lenézem őt. És azt se árultam el neki. hogy én már reggel szabadu­lok. Nem akartam fájdítani szegény fiú szívét. Saját becslése szerint is legalább öt év börtön várt rá. Olyan érdeklődéssel faggattam a helyi viszonyokról, mintha legalábbis öröklakásul kí­vánnám megvásárolni a cellát. — Tűrhető hely — mondta Sepi. — Legalább­is sokkal jobb, mint a fegyház. A fegyházban kosarat kell fonni.... Túlságosan közömbös arcot vághattam, mert Sepi rámszólt: — Nem érted? A fegyházban kosarat kell fonni! — Na és aztán? — vontam meg a vállam. Sepinek nem ment a fejébe, hogyan lehet valaki ennyire tájékozatlan. — Te talán még soha nem fontál kosarat? — kérdezte. — Nem! — feleltem. — De órakallantyúkr.t már szereltem... Az is elég pocsék dolog. — Nem lehet olyan pocsék, mint a kosárfo­— 113 — nás! — jelentette ki Sepi meggyőződéssel. — Inkább ülnék tíz évet öt helyett, csak ne kellene kosarat fonni. És az se érdekel, hogy a fegy­házban jobb a koszt. Inkább koplalok itt, mint. hogy kosárfonás után jóllakjak... Éppen hozták a vacsorát. Elég gusztustalanul nézett ki. Nem voltam annyira éhes, hogy ráfa­nyalodjak. Sepi viszont úgy vetette rá magát a csajkájára, hogy majd meghasadt a szívem. És ezek után csak természetes, hogy érintetlenül eléje toltam az én adagomat is. Egy szempillan­tás alatt behabzsolta.' Aztán jóllakottén elnyúlt a priccsen. Én is ledőltem, örültem, hogy cellatársam elcsendese­dett, és átengedtem magam gondolataimnak, amelyek már hazafelé kalandoztak. Az órámat is elvették, és nem tudom, meny­nyi idő telhetett el, amikor Sepi egyszercsak hö­rögni kezdett. Felugrottam. Sepi arca szederjes volt. Szegény fiú, nagyon nehezen kapkodta a levegőt. Két­ségbeesetten dörömbölni kezdtem az ajtón, és hamarosan meghallottam a foglár közeledő lép­teit. Ezzel nyitott be a zárkába: — Mi van a magyarral? Azonnal orvost hí­vok. De tátva maradt a szája a csodálkozástól, hogy nem én vagyok rosszul, hanem Sepi. Hívta is az orvost, de hiába. Sepi meghalt. Szegény feje megmenekült a kosárfonástól. Milyen szerencse, hogy Sepinek adtam az ada­gomat! — 114 — Reggel a feketekávét azonnal a küblibe öntöt­tem. Majd bolond leszek még egy lehetőséget adni rá, hogy Banless úr bebizonyíthassa, mi­lyen messzire ér a keze... Aztán ismét döröm­bölni kezdtem a zárkaajtón: követeltem, hogy azonnal vigyenek el a magyar követségre. El is vittek, de útközben gúnyosan mosolyogtak, hogy kár annyira sietnem, mert hiszen négy-öt hét is beletelhet, amíg Budapestről megérkezik a hazatérési engedély! Addig pedig nem fogom kibírni ótlen-szomjan. Mosolyuk azonban lehervadt az arcukról, ami­kor hazatérési engedéllyel a kezemben léptem ki a követség kapuján. A magyar tisztviselő nagyon megértőnek bizonyult, és nemcsak a papírt adta ki azonnal, hanem velem is tartott, ő is elkí­sért a határig... Egy fél rúd téliszalámit is hozott magával, hogy útközben ne unatkozzunk. Azt rágcsáltuk, és ügyet se vetettünk a két detektívre, akik meglehetősen savanyú képet vágtak, amikor a vonat elindult Hegyeshalom felé. így aztán mostanában Budapesten élek. Át­kozottul jó dolog ez, különösen, ha az ember már megjárta a tengerentúlt, és annyi minde­nen ment keresztül, mint én. Ezt a történetet is azért meséltem el, hogy ki-ki láthassa: néha a kalandokból is megárt a sok. Egyébként nem vagyok irigy ember, sem titkolózó, és nem bá­nom, ha bárki tovább meséli. Csak egyet kérek: Ruthról hallgassanak. Fiatal házas vagyok, a feleségem féltékeny természetű, s a végén még a fülébe jutna a dolog. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom