Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

TOLNA NIÉGTEI NEPŰJSAG 1985. szeptember 2. s Női szemmel: /l tűsarok megsegít Készül a téli takarmány. Szorgos asszonykezek szedik az uborkát. Divat, az divat! Katika nagyon csi­nos nő volt mindig. A legmodernebb ru­hákban járt. A leg­csúcsosabb kalapokat vásárolta meg az üz­letekben, s úgy a sze­mébe húzta azokat, hogy barátnői előtt csodának tűnt; nem megy neki az első hirdetőoszlopnak. És hála néked, óh divat! Katika kabát­ja kacéran rövid volt. Aztán következett a láb. De még milyen láb! Majd a cipő. A cipő, hegyes orrú volt, és tíz centimé­teres sarokkal maga­sította viselőjét. Katika tudta, hogy a férfiak nem vetik meg a csinos női lá­bakat. Sőt! Azzal is tisztában volt, hogy a tűsarkúban és a feszülő, esik nélküli harisnyában, kimon­dottan a csinos lá­búak alosztályába tar tozik. S mivel már huszonegy néhány éves volt, elérkezett­nek látta azt az időt. hogy kiszemeljen egy férfit. Egy férfit, aki majd saját akaratá­ból bekösse bodros kis fejecskéjét. így azután gyönyörű lá­baival elkezdte ta­padni a férfiszíve­ket. No persze, csak úgy képletesen. Pél­dául a presszóban mindig a kellő pilla­natban helyezte ke­resztbe lábait, hogy a férfiszem különös, félremagyarázhatat- lan gondolatokra kész­tesse az agyat. Sze­rette a magas lépcső- jű buszokat, mert amikor azokra fellé­pett, úgy látszott, hogy szegény kény­szerből mutat többet magából. S fortélyai elenged­hetetlen kelléke a tű­sarkú cipő volt. így érthető, hogy Katika holmija között a leg­előkelőbb helyet Ö foglalta el. Ö volt a drága, a gyönyörű, a kedvenc, a nyomorult cipő. Ahogy hazaért már az ajtóban lerúg­ta. A moziban amikor eloltották a villanyt kihúzta belőle a lábát s két tánc közti szü­netben, egy kis masz- szírozásra kivonult arra a bizonyos hely­re. Hiába! Ami igaz, az igaz! És igaz az a közmondás is, hogy a szépségért szenvedni kell. No ha a kettő — a szépség és a szenvedés egyenes arányban van egy­mással, akkor neki kellett volna meg­nyernie legalább a Miss Európa címet. Ha valaki szenvedett életében sokat, az ő volt. Szenvedett, mint régen egy hittérítő a kannibálok között. Igaz, semmiféle rendelet nem kötelez­te, őt a tűsarkú vise­letére, — de ő jól tud­ta: ez az ő fő vará­zsának elengedhetet­len kelléke. S miként hajdanán a hittérítő nélkülözött és tűrt annak reményében, hogy halála után a csillagos mennyek or­szágában sétálgathat, úgy nézte Katika most a csillagokat, oly álom megvalósu­lásában bizakodva, hogy az anyakönyv­vezető előtt elrebe- gett igennel bejuthat még itt a földön egy más jellegű, s na­gyon is reális menny­országba. Mindezt tudtam Ka­tikáról. így érthető csodálkozással kérdő tekintettel néztem rá. Szürke papucscipő­ben álldogált. Meg­magyarázta: — A hatos fordult, megingott a tűsar- kam> s beleestem egy férfi ölébe. — No, tudod ez azért a másik túlzás — így én. — Egy ilyen esetből még nem kell végső kö­vetkeztetést levonni. Mással is előfordult már hasonló ... — Jaj, dehogy is! — szakította félbe mondandómat. — Hát a Karcsi, tudod aki­nek az ölébe poty- tyantam, elvett fele­ségül. Aztán ő nem engedi, hogy tű sarkú­ban járjak, fél egy hasonló esettől, mert hogy esetleg elválnék tőle. «.itt pedig már a telt ládák, aztán irány az NSZK, Svédország és az NDK. Aprómag- és napraforgócséplésre alakítják át a kombájnokat A Bölcskei Gépjavító Állomás kombájnjainak egy része az ara­tás befejeztével pihenőre tért. Kombájnra azonban még szük­ség van. a különféle aprómagva­kat kell kicsépelni, azonkívül több termelőszövetkezetnél a nap­raforgót betakarítani. Főleg Ma- docsán és Dunaföldvárott vár be­takarításra sok napraforgó. A gépjavító állomáson ezért há­rom kombájnt szereltek át apró­t magcséplésre, hármat pedig a napraforgó betakarítására. Ha az aprómagcsépléssel végeznek, ezt a három kombájnt is napraforgó, na állítják át. E munkák mellett a termelőszö­vetkezetek traktorainak javítása a gondja a bölcskei szerelőknek. Jelenleg öt traktor áll bent fő- és folyó javításon. Tudják, hogy a termelőszövetkezeteknek mennyi­re szükségük van a gépekre, ezért igyekeznek mielőbb elvégezni a javításokat. Egy K—25-ös Zetor három nappal ezelőtt érkezett fő­javításra, két nap múlva már is­mét munkába lehet állítani. „Megy az eke. szaporodik a barázda../’ (Foto: Bakó Jenőá

Next

/
Oldalképek
Tartalom