Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

/ 1965. szeptember 2. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG Kezdődik az őszi vetés előkészítése fi paksi járásban harminc százaléka megtörtént a vetöszántásnak — Kanacs segít a szövetkezeteknek — Nappal silóznak, este szántanak Majoson Közeledik az őszi gabonavetés ideje, a szövetkezeteket sürgeti a talajelőkészítés. A nyáron eléggé elmaradtak a közös gazdaságok a talajmunkában, tehát most nagy erővel kell hozzálátni. Megnéz­tük a paksi járásban és a megye egyéb vidékein, hogyan szervezik a munkát, mennyire jutottak. Már szinte hagyományos, hogy a paksi járás az első a talajmun­kákban, az év minden időszaká­ban. Jelenleg a talajelőkészítés­ben járnak élen a paksi járás termelőszövetkezetei. Juhász Ká- rolynak, a járási pártbizottság munkatársának tájékoztatása sze­rint 6400 holdon, a tervezett te­rület harminc százalékán vé­gezték el a vetőszántást. A cséplés tegnap befejeződött, és most minden gépet a talajmun­kába és a silózásba vonnak be. Négy tsz kivételével megkezdő­dött a silózás. Elég sok a gép, átlagosan egyre 34 hold silózni- való jut. Még biztatóbb a hely­zet, ha hozzávesszük, hogy * Ka- nacsi Állami Gazdaság átadja a silózógépeit a szövetkezeteknek, amikor e hét végén befejezi a munkát. Nem lenne teljes a kép és igazán nagy az elismerés, ha nem emelnénk ki a paksi járás­ban a nyári mélyszántás csak­nem maradéktalan elvégzését. Örökös probléma megyénkben a nyári mélyszántás, az idén is jóformán csak felét végezték el átlagosan a szövetkezetek, viszont a paksi járásban már 97 szá­zaléknál tartanak. Ez a 97 százalék csaknem tízezer hol­dat jelent. Ugyancsak mintaszerű munka folyik a Biritói Állami Gazda­ságban. Egy hét óta silóznak öt silókombájnnal, és három nagy teljesítményű gép kettős műszak­ban szánt: egy SZ—100-as és két D—4—K traktor. Ezenkívül a si­lódban dolgozó erőgépek közül négy Szuper Zetor is szánt éjsza­kánként. Nyilván nem véletlen, hogy a biritói traktorosok hajlan­dók két műszakban dolgozni, így is megtalálják a számítá­sukat. A szövetkezetekben nem megy a kettős műszak, például azért, mert egyik traktoros sajnálja át­adni fél napra a gépét egy másik traktorosnak. Feltétlenül tenni kellene valamit ennek megvál­toztatásáért. Szakszerű felmérés szerint lehetetlen elvégezni az őszi mélyszántást megyénk leg­több szövetkezetében, ha nem dolgoztatják a traktorokat éjjel­nappal, hanem csak nyújott mű­szakban. Biritó példája még más­ra is figyelmeztet. Arra ugyanis, hogy nem szabad sajnálni egy- egy nehéz időszakban idegen gé­pek igénybevételét, a többletki­adást. A Biritói Állami Gazda­ságban egy silókombájn és há­rom szállító erőgép dolgozik a Nagydorogi Gépállomás gépei kö­zül. Az eredmény természetesen nem marad el, például az ősziek alá történt talaj munka már 1090 hold. Majoson ugyan nincs kettős műszak, de aránylag elég jól kihasználják a silózásban le­vő erőgépeket. Este hétig silóznak, utána kö­rülbelül 11 óráig szántani men­nek a traktorosok. Egy hétig az összes erőgép a silózást segíti, az a három traktor is, amelyik ko­Negyven osztályban 821 hallgató Szeptember 7-én tanévnyitó az esti egyetem központi tagozatán rábban szántott. De a hét letelte után ismét átváltanak a talaj­munkára, és teljes erővel foly­tatják a taiajelőkészítést, a ve­téshez. Eddig 160 holdon végezték el a vetőszántást az őszi árpához és 80 holdon a búzához. A mun­kák egyedüli gátlója, hogy a csép­lés még tart. Lőricz Antal fő- agronómus azt mondja, szeptem­ber közepén kezdik vetni az ár­pát. Várongon augusztus 22-én kezdték meg a vetőszántást, és a tervezett 350 holdból tegnap es­tig 110 holdat végeztek el. Augusztus 24-én vetettek tíz hold bíborherét, szeptember 10-e körül akarják vetni az őszi takarmánykeveréket. A talaj munkán három erőgép dolgozik és egy hét múlva, ami­kor befejeződik a silózás, még egy traktor beáll közéjük. A tar- , lószántással végeztek a várongiak I elsős, akik a filozófiát tanulma- augusztus 20-ra. A pártoktatás legmagasabb me­gyebeli formája a Marxizmus- Leninizmuis Esti Egyetem. Nyolc éve, 1957-ben indították első osz­tályait. Azóta azonban kinőtte régi kereteit. Egyre több azok­nak az érdeklődőknek a száma, akik egyetemi színvonalon akar­ják tanulmányozni a marxizmus- leninizmust. Egy adat az esti egyetemi oktatás történetéből: 1957-től 1964-ig 205 fő végezte el sikeresen a hároméves tagozatot. A tavalyi tanévben a végzősök száma megnövekedett: az év vé­gén 134 hallgató tett sikeres vizs­gát. Megszaporodott az osztályok száma is. Az 1963—64-es évben 27 csoportban folytak az előadá­sok, az idén viszont már 40 osz­tályban 765 párttag és pártonkívüli kezdj az iskolaévet, közöttük 293 nyozzák. Az idén eem maradnak el a szakosított, államvizsgával járó tanfolyamok. Ezeket szep­tembertől júniusig hatvanötén lá­togatják. A számszerű gyarapodással egy időben állandóan emelkedett és emelkedik az oktatás színvonala. Az idén például az előadások és konferenciák során megismerked­hetnek a hallgatók a természet- és társadalomtudományos kutatá­sok legújabb eredményeivel. Eze­ket minden esetben feldolgozzák eRy-egy téma kapcsán. A megyei pártbizottság esti egyetemén befejezték az új tanév előkészítését. A jövő héten már sor kerül az évnyitókra. Szep­tember 6-án, hétfőn Dombóvárott. 7-én Szefcszárdon a központi ta­gozaton, 8-án a paksi kihelyezett osztályokban, 10-én pedig a bony­hádi tagozatnál kezdik meg az 1965—66-os oktatási évet az esti egyetem hallgatói. Önkéntes tűzoltókat tüntettek ki Ünnepségre jöttek össze kedden tűzoltó csapat parancsnoka a Tűz­Bölcskén négy falu: Decs, Báta, Harc és Madocsa önkéntes tűzol­tói. Ezekben a községekben az ön­kéntes tűzoltócsapatok sokat segí­tettek az árvízvédelemben, helyt­álltak a munkában. A bölcskei művelődési ház nagytermében több mint nyolcva- nan hallgatták Nagy Károly me­gyei tűzrendészeti parancsnok sza, vait. Eljött az ünnepségre Rév András, az MSZMP paksi járási bizottságának első titkára, Ter- meg János, a megyei tanács kép­viselője, a vízügyi' igazgatóság képviselője és a község vezetőig Nagy Károly beszédében mél­tatta azt az áldozatos munkát, amit az önkéntes tűzoltók az ár megfékezésében végeztek. A védekezés időszakában 79 önkéntes tűzoltó átlag har­minc napon keresztül látott el szolgálatot, a többiek felváltva telefonügye letet tartottak, vagy egyéb helye ken dolgoztak. Az önkéntes tűz­oltók nemcsak a védekezésben, az árvízkárosultak megsegítésében is példát mutattak: a hőgyészi önkéntes tűzoltócsapat 500 forintot ajánlott fel. a döbrököziek egy­napi fizetésüket, sokan jelentkez­tek helyreállítási munkára, és még lehetne folytatni a sort. Nagy Károly beszéde után ki­osztotta a Belügyminisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgató­ság által adományozott kitünte­téseket és érmeket. Vancsura Jenőt, az alsónyéki önkéntes tűzoltócsapat parancs­nokát, Bobesik Istvánt, a bölcs­kei önkéntes tűzoltócsanat pa­rancsnokát és Zsigmond Ferencet, a madocsai önkéntes tűzoltócsa­pat parancsnokát a belügyminisz­ter a „Haza Szolgai-iáért” kitűn­őé«; ezüstfokozatáv-l oltalmazta. lúuASt ■ sétái önkéntes rendéKocü jfrem arínjy-, Vancsura István alsónyéki önkéntes tűzoltó a Tűzrendészeti érem ezüst-, és Dömény Sándor önkéntes tűzoltó a Tűzrendészeti érem bronzfoko- zatát --kapta. A-í árvízvédelemben részt vett önkéntes tűzoltók közül 78-an kapták meg az „Árvízvédelemért” érmet. A kitüntetések átadása után Rév András, az MSZMP paksi járási bizottságának első titkára mondott köszönetét a párt és a tanács nevében azért az áldozatos munkáért, amit a veszélyezte­tett helyeken végeztek. A kitünte­tettek nevében Vancsura Jenő és Újvári József mondott köszöne­tét. Az ünnepség befejezése után a helybeliek vacsorán látták vendé­gül a kitüntetetteket, kellemes be­szélgetéssel, jó hangulatban telt az este. Mai beszélgetések A kisajátításról Az építkezési kedv ma olyan, amilyenre emberemlékezet óta nincs példa. Kapásból néhány említésre érdemes adat: Szedres községben a legutóbbi két évti zed alatt több mint 250 új csa­ládi ház készült el, Váralján új falu épült a régi mellé, Bony- hádon valóságos kertváros lé­tesült a község közvetlen szom­szédságában, — hogy csak né­hányat említsünk. Külön feje­zetet érdemelne valamilyen könyvben az: mennyien foglal­koznak házépítési tervvel a megyeszékhelyen. Ezzel kapcso­latban csak annyit: ugyancsak az utóbbi húsz évben két kert­várossal gazdagodott Szekszárd. Tehát: számos egyéni vállal­kozó lát hozzá ma, holnap, hol­napután a házépítéshez. Van azonban a sok örvendetes vo­natkozás között is bizonyos prob­léma: az általánosan elfogadott telepítési tervek szerint a nehe­zen közművesíthető külső terü­letekre nem tanácsos építeni. Az elvek — nagyon helyesen — azt rögzítik, hogy a községek belső területeit kell modernebbé, szebbé, egységesebbé tenni, még akkor is, ha ez a régi, nagy tel­kek rovására történik is. Sok község jár ebben a cipőben. Ta­lálomra választottunk egyet kö­zülük, Hőgvészt, ahol Kótai Már­tontól, a községi tanács titkárá­tól érdeklődtünk a telek-kisajáii- tásról, s az ezzel kapcsolatos el­járásokról. — A telek-kisajátítás, bármeny­nyire is hasznosnak és célrave­zető eljárásnak látszik, gyakran Megjelent a Jelenkor szeptemberi száma Gazdag, változatos tartalommal 1945—48. közötti időszakáról, s jelentkezik a Pécsett szerkesztett — Gyevi Károly írásával együtt a irodalmi és művészeti folyóirat szám bányászjellegét erősítve — új száma. Versekkel főleg fiata- érdekes írást Költészet és valóság labb költők, többek között Akác a Mecsek-vidéki bányák hagyo- István, Kiss Dénes, Németh Fe- mányaiban címen, renc, Simor András és Ténagy, A Művészet rovatban a Várpa- Sándor jelentkezik. A szép prózát . Irtán élő Nagy Gyula alkotásai- Gáll István és Mocsár Gábor el- ról ír Szíj Rezső, Heitler László beszélése mellet Gyevi Károly pedig dr. Tompa Kálmán képző- bányásztémájú és Thiery Árpád- művészeti gyűjteményének veszp- nak az árvízhez kapcsolódó írá-'rémi kiállításáról, sa képviseli. I A jegyzetek közül kiemelkedik TT . ,, . , Hamar Imrének Barta Lajosról A Hagyomany-rovatban tanul- S2ÓW taTnllmánya. s Bat* Imre mányt olvashatunk a Sorsunk cí- írása Rákos Sándorról, úi köte- mű Pécsett megjelent folyóirat tének megjelenése alkalmából. türelemjáték. A megszokottnál is türelmesebbnek kell lennie a tanácsnak, a kisajátítás alá eső telek tulajdonosának, s még- inkább annak, aki majd arra a helyre építkezik. A mi közsé­günk központi fekvésű részén 24 házhelyet jelöltünk ki magán­építkezőknek. A lakáshiány ná­lunk is ugyanolyan mértékű, mint másutt. Szeretnénk a faluban le­telepíteni pedagógusainkat, sza­porodó szakmunkásainkat, s min­denkit, akinek csak tetszik Hő- gyész. — Egy serpenyőben van te­hát a tanács akarata és köz- ségszépítési, gazdagítást terve. A másikban viszont ott talál­ható a szorongató lakáshiány. — A kettőt próbáltuk egy szintre hozni, amikor az idén, március 20-án elkészítettük a kisajátítási tervrajzot. A hivatali ügymenetnek megfelelően elküld­tük felettes szervünkhöz. Mező­gazdaságilag művelhető terület­ről volt szó, meg kellett tehát kérnünk a művelési ág változ­tatásához szükséges engedélyt is. ha nem akartunk szembekerülni a termőföldek védelméről szóló törvénnyel. A járási tanács kö­rülbelül májusban elrendelte a kisajátítást. — A kívülálló számára ennél a pontnál tulajdonképpen vé­get ért az aktus, a volt tulaj­donos megkaphatja a telek el­lenértékét, az új pedig kezd­heti az építkezést. — Dehogy. Még a felénél sem tartunk. Törvényeink értelmé­ben ugyanis a járási tanács igazgatási osztályának még min­den olyan tulajdonossal tárgyal­nia kellett, akinek a portájából bizonyos területeket akartunk kiszakítani. Ezeken a beszélgeté­seken történt meg az árajánlás, s ugyanitt mondták el kifogásai­kat az ügyfelek is. A tárgyalást követően határidőt kellett adni a fellebbezésekre. Huszonnégy te­lektulajdonosunk között egy akadt, aki nem értett egyet ja­vaslatunkkal és ajánlatainkkal. A panaszt természetesen el kel­lett fogadni, s elbírálás végett a járási, illetve a megyei szervek e'é utalni. S mivel egyetlen vi­tás eset is előfordult, az egész ü°y megállt, az építkezni aka­rók várakozhattak. kelle- ha az fel, s — Különösen akkor metlen az ilyen helyzet, építők kölcsönt vesznek ha a tanács sem az útépítést, sem a közművesítést nem kezdheti meg a szóban forgó területen, — Közelről érintett bennünket mindkét vonatkozás. Két peda­gógusunk részére megadták a hitelt, az esztendő pedig telt-telt, a felek sürgettek bennünket. Azt mondták: ha mást nem is tehet­nek, legalább az építőanyagot hordhassák a telekre. Bevallom: kis szabálytalanságot követtünk el: az eljárás vége előtt meg­javítottuk az utat, s azt is meg­engedtük, hogy azok, akik az idén szerettek volna a házépí­téshez kezdeni a téglát s egyéb anyagot odafuvaroztassák maj­dani telkük végéhez. — A rugalmas intézkedés jó visszhangra talált bizonyára, de nem szüntette meg mégsem az egész mechanizmus nehéz­kességét, s nem lett belőle egyetlen kész ház sem. — Mi azt szerettük volna, hogy azok, akik 1965-re tervezték az építkezést, be is tudják fejezni. Nem rajtunk múlott. Július 27- én kaptuk kézhez a járási ta­nács kisajátító határozatát. To­vább kellett küldenünk a járás- bíróság telekkönyvi hivatalához. Dicséretes gyorsasággal megtör­tént a bejegyzés, s augusztus 9- én a kisajátítással kapcsolatos ügyiratot megküldtük az Orszá­gos Takarékpénztárnak. * Hőgyészen 24 telekről van szó, máshol kevesebbről, vagy több­ről. Több mint öt hónap telt el a kisajátítási tervrajz elkészí­tése óta. A szóban forgó terüle­ten azonban még egyetlen ház sem áll, sőt: nem is kezdtek még építkezni. Hogy lesz-e az idén az egészből valami, nem tudjuk. Az augusztus 9-én újabb közbejövő szervhez elküldött akták még nem érkeztek vissza, de szep­tember már eljött, S ez mutatja, ho"v nehézkes, s valóban türe­lemjáték a kisajátítási eljárás. Sz. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom