Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-12 / 189. szám

1965. augusztus 12. •TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A termőföldek védelme Hogyan hajtották végre megyénkben a VI-os törvényt? — Több mint háromezer holddal csökkent a parlagterület Törvényt hoztak hazánkban 1961-ben a termőföldek védelmé­re. Közismert ez az úgynevezett VI-os törvény, szükség volt rá, és tulajdonképpen állandóan na­pirenden volt a végrehajtása, ha a sajtó nem is foglalkozott vele állandóan. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályán az igazgatási csopor­ton bdlül földrendezők foglalkoz­nak a VI-os törvény végrehajtá­sának ellenőrzésével. Természete­sen minden járásnál van gazdá­ja, szakembere ennek a munká­nak és tizenkét szerződéses föld­rendező, négy agrármérnök, s két adminisztrátor mellett sok állami gazdasági agronómus is részt vett e munkában. A megyei ta­nácson Rutkai Lajosné vezető földrendező irányításával elsősor­ban a felmérés eredményeit ösz- szegezik. Rutkai Lajosné maga is gyakran járta a községeket, szövetkezeteket; pontos képet tud adni a helyzetről. A törvény lényege, célja az volt, hogy minden terület, fő­ként a külterületek, a legmegfe­lelőbb hasznosításba kerüljenek. Tolna megyében 1962—63-ban 1212 hold szántót találtak más művelési ágban. Megtörtént, hogy rétnek volt be­jelentve a szántó, vagy más te­rületnek. Ez a felismerés tovább bővült 1964-ben: 653 hold szántót találtak, amit más művelési ág­ban tartottak nyilván, illetve hasznosítottak. Sok parlagföldet és vizes rétet megtaláltak. Összesen 5090 hold volt az ilyen terület 1965 tava­száig, április 25-ig, de az idén háromezer-négyszázötvennégy hol­dat művelésbe vettek a határ­szemlék után, 193 holdat pedig kényszerhasznosításba. Viszont 1747 hold még mindig parlag, vagy vizes, nem használható rét. Rutkai Lajosné tájékoztatása sze­rint a parlagföldek nagyobb része úgynevezett zártkertekben ta­lálható, apró parcellákban. Ezek kipusztult szőlők, bokros, szántatlan szőlőföldek, vagy egy- egy kis szőlőterület mellett levő parcellák, amiket nem használ­nak a tsz-tagok és más falusi emberek, mert elég nehéz a meg­művelése, szántása. A tsz-tag jobban jár, ha ezt a földet nem veszi bele a háztáji területébe, ugyanis itt csak lófogattal lehet­ne szántani többnyire, viszont a szövetkezet megszántja neki a közös földön kiadott háztájit, sőt a kukoricát ekekapázza is trak­torral. Van még továbbá az 1747 hold műveletlen területben olyan rész is, ami víz alatt állt az idei tavaszon. Természetesen ezt jövőre ismét hasznosítják, többnyire már most Tizenkettő helyett harminc Lassan két hete lesz, hogy a szekszárdi Béri Balogh Tsz-ben befejeződött az aratás. Kétszáz hold árpát és 520 hold búzát arattak le a kombájnok, az arató­gépek, s most a cséplőgépek van­nak munkában. De azok sem so­káig, mert a számítások szerint még mintegy tizenhárom vagon az elcsépeletlen mennyiség. A terméseredmények csak ek­kor válnak véglegessé, de már most nyilvánvaló, hogy a terve­zett termésátlagot búzából jóval túlhaladják. Az őszi árpa ugyan­csak háromnegyed—egy mázsával haladja meg a tervet, a búza vi­szont jobban fizet; a 12,8 mázsá­nál hárommal-néggyel többet. A szövetkezet így a tervezettnél töb­bet is értékesít, ad el az állam­nak, tizenkét vagon helyett har­mincat. Ezt a harminc vagon bú­zát már be is szállították a ga­bonafelvásárló vállalathoz. A szövetkezet úgy számított; első az értékesítés, míg a saját szükségletet abból fedezik, ame­lyet most csépelnek. A terven felüli termés, illetve az értékesí­tés 430 000 forinton felüli többlet- bevételt hozott a szövetkezetne!:. öreg nem talál több kalapálni va­lót. De tévedett. Másnap reggel már nyitásra ott állt három sze­kér, vasalásra, ráfhúzásra vár­tak. Mintha csak rendelésre tör­tént volna minden, úgy jöttek egymás után aztán a szekerek és lovak. Késő estig tartott a mű­szak, de megint kifogyott min­den. — Most figyelj az öregre — mosolygott Miska, amint fárad­tan hazafelé ballagtak. — Ha csak a szomszéd faluból ide nem csődíti az embereket rossz lábasokkal, meg egyebekkel, nem tud felhajtani semmit. Hogy tévedett, az másnap reg­gel derült ki. Már megint a mű­hely előtt várták a nyitást. A változatosság kedvéért most ke­rítést kellett készíteni. Ez olyan munka, hogy művészetnek is el­megy. A kerítéseket hajdan, fia­tal korában, az egész környék­nek kétszer Kovács csinálta. Ne­hezítette a dolgot, hogy nem új anyagból, hanem mindenféle hulladékból csinálták az elsőt. Három, vagy négy napig bajlód­tak vele szótlanul, mint a hara­gosok. Amikor elkészültek vele, hárman három fele indultak. A segédeknek ahhoz sem volt ked­vük, hogy azon gondolkozzanak; mit talál ki másnapra az öreg? Tán mondani is felesleges már: alig virradt, a műhely előtt állt az új megrendelő. Megint kerí­tést kellett csinálni. Hamarosan három új vaskerítés került ki a kovácsok keze alól. Sorra jön talán a negyedik is, ha egy este a szikár, bütykös kezű öreg kovács meg nem szé­dül. Jancsi kapta el, különben ráesik az üllőre. Ügy vitték haza ölben. Az orvos azt mondta, nincs az öregnek különösebb baja, de nem való már az ilyen vén ember kezébe a nagykala­pács. Különösen nem az olyan, mint az övé. A két segéd szót­lanul ment hazáig. Másnap ki­nyitottak, de csak ténferegtek a műhelyben, még sepregetni is elfelejtettek. Este meg minden megállapodás nélkül az öreg Kovács házához mentek. Feküdt az ágyon, alig mozdította a kar­ját. Egy hónap kellett a felépülé­séhez. Amikor kissé még fehé­ren beállított, szó nélkül felmér­te a műhelyt, a kalapácsát ke­reste. Azt a marha nagy dögöt, amivel negyven évig verte a va­sat. Nem tudni azonban hogyan, de eltűnt. Helyén, formára ha­sonló, de sokkal kisebb állt a szerszámoson. Előbb szemmel mérte végig, aztán megfogta, megmarkolta a nyelét, mintha ízlelni akarná. S talán ekkor enyhült meg a két segéd iránt. A harag elmúlt, elszállt, de egy enyhe feszültség továbbra is fennmaradt. Ha munka van, az öreg beáll középre, Miska fél kézzel tart, csengeti az ütemet, Jancsi meg az öreg pedig ráver. Nem haragból, csak úgy, a vir­tus kedvéért. SZOLNOKI ISTVÁN ősszel felszántják. Varsádon igen életrevaló, okos kezdeményezés született: telepítenek szőlőt egy tagban a háztáji gazdaságok ré­szére is, és a zártkertet, az ilyen parlagföldeket felszántják gépek­kel, a közösnek. Előzetes kijelö­lést kértek szőlőtelepítésre. 26 holdhoz. A földrendezéssel egyidőben erdőrendezés is folyt hazánkban, igy Tolna megyében is. Erről az 1961. évi VII. törvény rendelke­zik. Nálunk az Országos Erdé­szeti Főigazgatóság erdőrendező­ségei közül a pécsi dolgozott, az utóbbi időben pedig kiegészítés­ként a váci erdőrendezőség. Fel­mérték, illetve ahol még tart a munka, felmérik a községekben, hogy lehetőség szerint nagyüzemi művelésbe vonják az erdőket: ne szétszórtan és megfelelő gondozás nélkül legyenek a kisebb erdők sem. A Tolna megyei tsz-elnökök következő dunaújvárosi tanácsko­zásán szó lesz a földrendezésről, a termőföldek legcélszerűbb hasz­nosításáról is. Előadást tartanak róla, vitát indítanak. Tisztázni kell minden kérdést annál is inkább, mert sok szabálysértés történt az elmúlt években: pél­dául engedély nélküli erdőtelepí­tés, engedély nélkül halastó lé­tesítése, stb. A szabálysértést pe­dig ezertől háromezer forintig büntetik. A munka még nem fe­jeződött be. hiszen parlagterület is van még, több mint 1500 hold. A végleges rendezés nemcsak or­szágos érdek, de érdeke minden szövetkezetnek, minden tsz-tag- nak. (ff. J.) A HELYETTES helyettese — Kérek egy lottószelvényt... — Ezt a levelet adnám fel a fiamnak, aranyoskám... — Halló! Igen, kapcsolom, 121-es... — Igen, Kovács bácsi, maga az? Volna két távirat is. Merre felé jár?... No, egy pillanat, beolvasom. — Mátó Já­nos nyúl a két távirat után, s már mondja is a szöveget az érdeklődő kézbesítőnek, Kovács Istvánnak. A dunakömlődi postahivatal kicsiny helyiségből áll, amelyet még kettészel egy választófal. Belül, az üvegabla­kon túl a hivatali helyiség. Két asztal — az egyiken a külső szemlélő szerint rendetlen összevisszaság. A szakavatottak szeme azonnal felleli a hivatali, ügyviteli rendet. Az író­asztalnak támaszkodik egy szekrény, — vajon iratokat, vagy ruhákat zár magába? — s vele szemben pléddel fedett úgy. A — Hát ez? — s folytatni sem kell, Mátó János érti, hogy a berendezés ejt zavarba. — Nincs szolgálati lakás, így azután itt lakom a hiva­talban. — Mióta? — Alig néhány napja, én ugyanis csak helyettes va­gyok. A helyettes helyettese. A dunakömlődi postahivatalból a múlt év szeptembe­rében helyezték át a paksi postára a hivatalvezetőt. Azóta Magyar Ferencné helyettesíti a jelenleg nem létező hivatal- vezetőt. Szolgálati lakás nincs a községben, így azután vég­legesen nem vállalja senki ezt a munkát. A helyettesítő Magyar Ferencné most tölti évi rendes szabadságát, s így került Mátó János ide, az íróasztal mögé. — Milyen a helyettesítő postások élete? — Vdndóriunk. Nem egész évben. Inkább tavasztól őszig. Ahogyan a szabadságot kiveszik a hivatalvezetők. Télen aztán otthon vagyunk mi is. — Hol az az otthon? — Gyulaion lakom. Az ottani postahivatalhoz tartozom. — Nem kellemetlen a vándorélet? — Akkor, amikor egy helyben kell otthon ülnöm. Vá­rom, hogy mehessek. Ebben is ván valami nagyszerű! Mindig más vidék, új emberek, körülmények... Én már megszoktam, meg szeretem is ezt a munkát. A helyettesítés nagyobb gyakorlatot, sok irányú képzést igényel. Mindennel tisztában kell lennie a helyettesítőnek, ami munka, feladat a nagy postahivatalokban reszorton­ként másra-másra hárul, itt egymagának kell elvégeznie. S ami komplikálja az egészet: ismeretlen helyen, ahol idegenek a szokások, az emberek. Foglalkozása: IDOtUNZO „Magyarul” normás. Brr! Rázkódunk össze ennek a szó­nak a hallatára. A köztudatba hálátlan feladatként vonult be ez a munkakör, és a. tevékeny­séggel járó ellenszenvünket gyakran plántáljuk át arra az emberre, aki ezzel foglalkozik. Szegedi Istvánt, a Faipari Vállalat időelemzőjét mégis szeretik. 0 a szakszervezeti bi­zottság elnöke is. Van aki ezt úgy határozza meg, hogy egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Pisch Ferencné, aki a kárpitos részlegnél dolgozik, utánam ki­áltott, mikor eljöttem a terem­ből: — Aztán sok jót írjanak ám róla! Kérése meglepő, mert néhány perccel azelőtt ő panaszkodott, hogy a januárban bevezetett új norma szorosabb munkatempót kíván. — Éppen, hogy teljesítjük. Hogyne bosszankodtunk volna, amikor közölték velünk. Ezért a munkáért, amit most csiná­lok, öt forinttal kevesebbet ka­punk, mint a tavalyiak. A ke­reset? Félévkor kaptunk jutal­mat is. én négyszáz forintot. Többet nem is kérdezünk. Az irodában megtudjuk, hogy a félévi jutalomosztáshoz a ja­nuári normarendezés is hozzá­járult. — Rendezés? A normakar­bantartás pontosabb szó. — he­lyesbít Szegedi István. — Miben különböznek? A karbantartás azt jelenti, hogy figyelemmel kísérjük a mun­kafázisokat. Höl állapítottak meg magasabb teljesítést, és hol érte el a begyakorlottság azt a szintet, hogy lazább mun­katempóval is magasabb szá­zalékot mutathatnak fel? — Sajnos, nekünk kell meg­értetnünk az emberekkel, ha olyan intézkedést hozunk, ami kihat ugyan a termelésre, de ideiglenesen kevesebb bért visz­nek haza fizetéskor. Ilyenkor megkérdik tőlem: „Olcsóbb lesz a szék, ha én kevesebbért dolgozom rajta?” Mit válaszoljak. Szeretném megértetni, hogy a gazdaságo­sabb termelés később feltétlen kihat az életünkre. A norma- rendezéskor csak a szigorítást veszik észre, a lazításért senki nem zúgolódik. Pedig a norma- karbantartás azt is jelenti, hogy ahol nehéz feltételeket szab­tunk, könnyítsünk. — Mi mutatja, hogy a nor­mák elavultak? — A munkanap-fényképezés. Jegyzőkönyvet vesz elő. Eb­ben percről percre bejegyzik, hogy mivel mennyi időt tölt egy dolgozó? Takarítás, gép­tisztítás 12 perc, munka 38, be­szélgetés 5 perc, szóval rendre mindent feljegyeznek. A nap végén összesítik, érdekes dol­gok derülhetnek ki. A munka­nap fénykép elárulja, hogy ha segédmunkások hozták volna az anyagot, kevesebb lett vol­na az időveszteség. — Ilyenkor beszélgetünk a művezetővel, és megkérjük, hogy jobb munkaszervezéssel próbálják csökkenteni a vesz­teségidőt. Ha ez megtörtént, megkezdhetjük az időelemzést. A vizsgált munkaműveletnél különböző időpontokban meg­mérem stopperórával, hogy mennyi időt fordítanak a mun­ka elvégzésére. — Ha ezért lassabban dolgoz­nak a szokottnál? — Észreveszem, és jogomban áll a rendes munkatempót szá­molni. Ha gyorsabb az átlagos­nál a dolgozó, azt is figyelembe vesszük. — Vagyis, nem történhet té­vedés? — Ritkán, inkább a becsült normáknál. Egy-egy cikkünk 6—700 munkaműveletre is fel­oszlik. természetesen nem vé­gezhetünk mindegyiknél idő­mérést. Vannak azonos idejű munkák is, például az osztó és csapóborda megmunkálásnál. Általában az időelemzéssel megállapított normák megfelel­nek a teljesíthetőség követel­ményeinek. Nem is erre panasz­kodnak az emberek. Mert sok­szor jönnek maguk is: Nézzük meg a normát, jól állapítottuk-e meg? — Akkor is, ha lazának ér­zik? — Előfordult az is, igaz nem mostanában. Szegedi István régi időelem­ző, még 1954-ben végzett há­romhónapos tanfolyamot. Két év múlva visszakívánkozott a fizikai munkához. — 1961-ben visszakerültem, erre a hálátlan posztra, abba­hagynám, mert nem szeretem ezt a munkát. Az asztalosság a tanult mesterségem. Kicsit szomorúan legyint, az­tán felderül az arca. — Megmutassam a teljesít­ményszázalékot ? Kedvezően alakult év eleje óta! Most a Béke-garnitúra egyes művele­teit vizsgálom felül. Lelkiismeretes gonddal rótt rubrikái fölé hajlik, számolgat. Amikor leteszi a ceruzát, fel­pillant. Kék szemében ártatlan öröm: — Lehet, hogy néhol valóban szoros a követelmény, és reális kérelem, hogy lazítsunk! M. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom