Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
4 TÖLÍJA IVfEGVFI NÉPÚJSÁG 1965. augusztus 12. Helikopterrel az út felett Szombat délután egy óra. A budaörsi repülőtéren indulásra készen várakozik a helikopter, hogy néhány perc múlva megkezdje szokásos forgalomellenőrző útját a balatoni országút felett. Gyors műszerellenőrzés, majd csattanva zárul a fülke ajtaja. V. százados, a pilóta gázt ad, surrogva indulnak a hatalmas légcsavarok, s a 750 lóerő pehelyként emeli magasba a gépet. Egy tiszteletkor — alattunk búcsút intenek a hangár előtt álldogáló szerelők —, és máris ráiordulunk a 7-es műútra. M. alezredes, a gép parancsnoka a helikopterrel rádióösszeköttetésben álló UEH-s kocsikat hívja: — Itt Vércse, itt Vércse... Jelentkezzen ! Szabálytalan előzés Az országúton autó autót követ, egyelőre nem látunk szabálysértést. A pilóta meg is jegyzi, hogy ebben nyilván nekünk is szerepünk van, mert a gépkocsivezetők nyomban óvatosak lesznek, ha meglátják az országút felett keringő gépmadarat. Persze nem mindenki. Például annak a tehergépkocsinak a vezetője sem, aki Érd előtt „kifő" a konvojból' ésr *S2äBälytsfta" nul előzni gkar. Egy mozdulat a botkormánnyal: a helikopter oldalra dőlve száguld lefelé! aíh? öt-hat méter magasból tisztán látjuk a gépkocsivezető megdöbbent, bűnbánó arcát: 25—30 év körüli, bajuszos férfi. A teherautó nyomban lassít és visszaáll a sorba. — Sajnos — mondja M. alezredes —, ez a leggyakoribb és legveszélyesebb országúti szabálysértés, amely az esetek többségében súlyos következményekkel végződik. Az előzés egyébként is a gépjárművezetés talán legnehezebb tevékenysége. Az előzni akaró gépkocsivezetőnek ugyanis általában három mozgó tömeggel és ezek esetleges variációival kell számolnia: a saját járművével, azzal, amelyet előzni akar és a szemközti forgalommal. Ugyanakkor az előzés egyik alapfeltétele a hirtelen felgyorsulás, a megnőtt sebesség. Egyetlen rossz mozdulat, vagy hibásan megítélt távolság és a karambol, a szerencsétlenség elkerülhetetlen. Ezt minden gépkocsivezető nagyon jól tudja, sőt azt is, hogy az előzés közbeni erőszakoskodással, szabálytalankodással annyira megzavarhatja a másik járművezetőt, hogy elveszti önuralmát, ami olyan forgalmas, zsúfolt országúton, mint a 7-es is, könnyen végzetes lehet. Mint látta, mégis szabálytalankodnak és azt is megjósolhatom, hogy nemcsak ez a tehergépkocsi lesz az egyetlen, amely szabálytalanul előz... Azok a gumimatracok Közben már Gárdony felett járunk. A tavon vitorlások vágják a vizet, a strandon „teltház”, nphány jókedvű fürdőző barátságosan integet a magasba. Lejjebb ereszkedünk, M. alezredes is visszaint de ez az intés nem üdvözlés, hanem figyelmeztetés. A vízen ugyanis tucatnyi színes gumimatracot látunk — lehunyt szemű, szendergő napozókkal. Hosszú “vek tapasztalata szerint az ilyen napozás az elképzelhető legnagyobb vízi veszély, amely évről évre szedi áldozatait a Dunán,- a Balatonon, a Velencei tavon. Az illetékesek hiába hívják fel a figyelmet, hogy a matracról a vízbe csúszva hány felnőtt és gyermek lelte halálát a hullámok között, a figyelmeztetés nem használ. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a tragédia csak másokkal történhet, velük nem... „Ki lesz a gyorsabb ?“ Addig körözünk a tó felett: amíg a matracok megindulnak a part felé, majd ismét „ráállunk” a 7-es útra. Percről percre nő a forgalom, a járművek között mind több motorost látunk, örvendetes jelenség, hogy majd minden motoros — és pótutas is — bukósisakot visel. Lassan ugyan, de mégis csak kezdik elhinni a motorosok, hogy a bukósisak nem a rendőrségnek fontos, hanem nekik. Polgárdi előtt egy fiatalemberre leszünk figyelmesek, bordó Pannóniájával szédületes iramban száguld, majd amikor észreveszi, hogy a helikopter követi, szemtelenül felint hozzánk, mintha azt kérdezné: „Na, ki lesz a gyorsabb?” Nyilván fogalma sincs arról, hogy néhány kilométerrel távolabb már vájra az URH-s kocsi, és arról sem, hogy három héttel ezelőtt pontosan ezen a helyen rohant az útszélen parkírozó teherautóba egy hasonló „vagány” motoros és — azonnal meghalt... A közlekedési rend és a traktorok Néhány kilométer után ismét „süllyednünk” kell: pótkocsis traktor pöfög az úton, Székesfehérvár után szám szerint a ne▼TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTm J Pintér István: GYILKOSSÁG NEW YORKBAN gyedik. Úgy látszik, vannak termelőszövetkezetek, ahol a vezetőség nem törődik a rendelettel, amely szombaton és vasárnap a mezőgazdasági munkagépeket, lovas kocsikat kitiltja a balatoni útról. Pedig — és ezt bizonyítja 1965 első hat hónapjának baleseti statisztikája — éppen velük van baj, és nem is kevés... Jellemző, hogy olyan megyékben, ahol a közúti forgalom egyébként nem is számottevő, a múlt év első félévéhez mérten a baleseti grafikon döbbenetes emelkedése tapasztalható. Békés megyében 74.1. Hajdú-Biharban 68, Heves megyében 63,8 százalékkal nőtt a balesetek száma. A statisztika szerint mindhárom — jellegzetesen mezőgazdasági — megyében elsősorban a mezőgazdasági munkagépek vezetőinek fegyelmezetlensége, gondatlansága — és ittas vezetése — növelte a baleseteket. Ez annál is inkább elgondolkoztató, mert a rendőrség és a közúti közlekedésben érdekelt más szervek hathatós és áldozatkész munkájának eredményeként a jellegzetesen nagy forgalmú, korábban „listavezetőnek” számító megyékben ugyanakkor csökkentek a balesetek. Pest megyében — amelyen egyébként az ország úgyszólván valamennyi főútvonala áthalad — például 3,2 százalékkal. — Sajnos — mondja M. alezredes — általános tapasztalatunk, hogy egyes állami gazdaságok és termelőszövetkezetek még mindig azt hiszik, hogy a balesetvédelem csak a hatóságok — és elsősorban a rendőrség — feladata. Pedig ez társadalmi feladat, amelyért nekik is tenniök kell legalább any- nyit, hogy betartsák a közlekedési rendeleteket:.. 9872 baleset hat hónap alatt A távolban lassan kitárul a kékség, közeledik a Balaton. Már Aliga felett dübörgőnk — a nyaralókból százan és százan intenek —, egy-két perc és a siófoki víztorony felett körözünk. A program: rövid pihenő a siófoki repülőtéren, aztán újra fel a levegőbe, ismét éber szemekkel kémlelni a kanyargó szürke utat, ismét inteni, figyelmeztetni, ha kell: URH-s kocsikat értesíteni, mert az idén — hat hónap alatt — 9872 közlekedési baleset történt az országban, 229 ember — saját vagy mások figyelmetlensége miatt — az életét vesztette, jónéhány éppen itt: a 7-es műúton! Balogh László A 7-es műúton. Mit keresnek a járókelők az út közepén? — 61 — Az egyik FBI-os megcsóválta a fejét. — Mr. Forsternak, mint vizsgázott és köz- tiszteletben álló ügyvédnek tudnia kell, hogy ön, aki ellen eljárás van folyamatban, és aki csak óvadék ellenében van szabadlábon, nem hagyhatja el New Yorkot. Este tíztől reggel hatig otthon kell tartózkodnia a lakásán, és látogatókat sem fogadhat. Ellenkező esetben kiteszi magát annak, hogy ismét letartóztatják. Ez világos beszéd volt. Szóval megint. Kényszeredetten szálltam ki a kocsiból és búcsúztam el az ügyvédtől. — Bocsánat, uram — mosolygott zavartan Mr. Förster —, el is felejtkeztem erről az előírásról. De egyébként nem szokták szigorúan venni. Nem számíthattam rá, hogy követik. Én viszont most már tudtam, hogy állandóan számíthatok rá. Nem éppen legényes hangulatban autóbuszoztam vissza a városba. Ruth az ügyvéddel tartott, neki nem kellett okvetlenül vállalnia a hosszú és fárasztó utazást, ő élhetett a meghívással. Abban az órában, amikor a buszon ültem, amely zabpehely szagú albérletem felé vitt, százat tettem volna egy ellen, hogy az ügyvéd szándékosan rendezte így a dolgot... Mrs. Brown majdnem hanyatt esett a csodálkozástól, amikor meglátott. Tudott letartóztatásomról, mert az FBI derék emberei meglátogatták az ő házát is, és alaposan átkutatták a szobámat. Nem találtak semmi kü— 62 — lönöset, s nem is vittek semmit magukkal, ha csak nem számítom azt a... hogy is mondjam csak,... folyóiratot, amelyet az éjjeliszekrényemben tartottam. Ezt még akkoriban szereztem, valahol Nyugat-Európában, amikor még nem értettem egyik nyugati nyelvet sem, s így csak olyan sajtótermékre volt szükségem, amelyben nincs szöveg. Ez a folyóirat ilyen volt. Csak képeket tartalmazott, mégpedig kizárólag különböző fiatal hölgyekről készült felvételeket, akik elég jó alakúak voltak ahhoz, hogy ruha nélkül fényképeztethessék le magukat. A háziasszon yom már régen elhullatta ifjúsága virágait, s emiatt meglehetősen felháborodva adta tudtul, hogy a házkutatás során mit találtak nálam. Elmagyaráztam neki, hogy kizárólag azért vásároltam a füzetet, mert fes* tészettel szeretnék foglalkozni, modellre viszont nincs pénzem. Bizonyítékul meg akartam neki mutatni, hogy „Műkedvelő festőknek” felirat található a lapon, de az olcsó múzsákat nem leltem sehol. Az FBI-osok magukkal vitték, noha ennek a „bűnjelnek” semmi köze nem lehetett ahhoz, amivel engem gyanúsítottak. Talán köztük is voltak műkedvelő festők? Mrs. Brown kijelentette, hogy tovább egy percig sem maradhatok nála. Az ő házában még soha nem tartott senki ilyen szemérmetlen — 63 — dolgokat, és az ő házában még soha nem töltötte az éjszakát a vörösök bérgyilkosa. Kérdésemre, hogy honnan veszi az utóbbi ostobaságot, elővette a New York News reggeli számát, amelyben egy rövid hírt közöltek letartóztatá-. somról. A hír szóról szóra így hangzott: „Letartóztatták a vörös ügynököt. Már közöltük, hogy Mr. Csánkó, aki a Német Szövetségi Köztársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba, és aki a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke, a régi magyar hadsereg vezérezredese, sajtóértekezleten közölte, hogy a budapesti kommunista kormány merényletet készít elő ellene. A gyilkosságot a budapesti kommunisták egyik különlegesen kiképzett szuperügynökének kell végrehajtania, akit már egy esztendővel ezelőtt, menekültnek álcázva sikerült becsempészni az Egyesült Államokba. Az FBI izgalmas nyomozás után elfogta a bérgyilkost, a huszonhét éves Kása Bertalan személyében. A vörös bandita csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, tehát az Idegeneket Ellenőrző Rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezért az FBI átadta őt az Emigration Service-nek”.
