Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1965. augusztus 1. Az idén megyénkből 520 mázsa uborkát vásárolt a Szövetkeze­tek Megyei Értékesítő Központja. Képünk a tolnai Aranykalász Tsz-ben készült, ahonnan eddig kétszázötven mázsát szállítottak a MÉK-nek. Túri M. felvétele. „Híd-ház" Érdekes hidat tervezett a Brit parkolót. A gyalogosok automata Üvegipari Fejlesztési Bizottság. A mozgójárdán közlekedhetnének a 6 nyomsávos közúti híd egy hét- hídon keresztül. A híd teherhordó szintes klirhatizált épületet tart. szerkezetét páros betontartók al- A tervek szerint az épületben üz- kotják, amelyek négy ponton ká- leteket, 120 ágyas luxushotelt, belekkel lesznek ráhorgonyozva a korcsolyapályát, kultúrházat, az pillérekre épített betonszerkeze- épület tetején pedig nyilvános tekre. A szokványostól jelentősen parkot és nyitott színházat ren- eltérő „híd-ház’’-terv, amelyet deznének be. Az úttest és az egyesek a jövő hídjának nevez- épület üvegezett része között 300 nek, komoly vitát váltott ki az gépkocsi részére létesítenének angol szakkörökben. VTTTTTyTTTTTfTyT^TTtfTTTTTTffTTrm 7fffTYTTfffffTfffffYfTfTtTTffTYYY Pintér Istvánt GYILKOSSÁG NEW YORKBAN INTERPELLÁCIÓK Egy ablak a tanácstagi munkára Interpelláció..: Az értelmező szótár szerint: „Az országgyűlés tagjának a parlamentben, a kor­mányhoz, vagy valamely mi­niszterhez intézett és meghatá­rozott idővel előbb írásban be­nyújtott kérdése, felvilágosítás kérése, vagy panasz orvoslása végett”. De manapság nemcsak a par­lament falai között hangzik el interpelláció. Interpellálnak, fel­szólalnak panaszos közügyekben a falvak, községek, városok, ke­rületek, járások, megyék tanács­tagjai is, választókerületük ne­vében. Hol és hogyan ? A Szekszárd városi Tanácsnak nyolcvan tagja van, s ez a nyolc­van tanácstag interpellál, fel­szólal, javaslatot tesz és választ vár felvetett problémáira, — amelyekben választókerületük gondjait továbbítják. Döntő többségükben városfejlesztési, kereskedelmi, vagy egészségügyi témákkal foglalkoznak. A tanácsülésen kívül „interpel­lálhatnak” a tanácstagok más fó­rumokon is. Negyedévenként je­lentést készítenek tanácstagi te­vékenységükről, amelyben szin­tén felvetnek rengeteg ilyen or­voslásra váró feladatot, amely választókerületükben felmerül. Ezeken kívül bármelyik tanács­tagnak jogában áll és él is ezzel a joggal —, hogy szemé­lyesen keresse fel a választók panaszával az érdekelt osztályo­ké? az illetékes hivatalokat. Az utóbbi módszerrel általában sürgős esetekben élnek. A körzet lakói nevében Milyen esetekben interpellál­nak a tanácstagok? És mi lesz a felvetett problémák sorsa? mint nagyon fontos volna a Ber­zsenyi utca járdájának megépí­tése is. — Várbíró Miklósné szintén még 1963. novemberében interpellált, választókerülete ne­vében. Egy-egy felszólaló sok esetben több kérelmet terjeszt elő. A pa­nasz illetékes fórumon elhang­zott, s tovább miként alakul a sorsa? Amire tudnak, az illetékesek azonnal válaszolnak. Amelyek meg hosszabb utánajárást, vizs­gálatot kívánnak, azokra a ké­sőbbiekben írásban válaszolnak, közérdekűbb esetekben az egész tanácsülés előtt egy későbbi idő­pontban. Az igények szerint Az interpellációkból tanács­ülésenként jut vagy tíz. Sok a kérdés, kérés, panasz és sürge­tés, s az sem kis feladat, hogy fontossági sorrend szerint végez­tessék el a korszerűsítéseket. Nem is lehet megvalósítani va­lamennyit egycsapásra azonnal. A kiragadott példák közül talán nézzük meg Szabó József előter­jesztésének a sorsát: A Bezerédj utca járdáját ta­valy építették meg. Tehát egy éve az interpelláció elhangzása után. Az út most, ebben az esz­tendőben készül, s a villanyvilá­gítás korszerűsítésére pedig csak a jövő évben kerülhet sor. Mert a panaszok meghallgatásra találnak, a felvetett problémák kiküszöböléséhez azonban renge­teg körülményt kell figyelembe venni. Az interpellációk — még 1$ pillanatnyilag megoldhatat- lanok is *—, a tanács jelzőrend­szerének fontos részei. A meg­lévő lehetőségeket — anyagi és kapacitásbeli —, a legszüksége­sebb igények szerint tudják fel­használni, biztosítani. Így pél­dául az évi, mintegy 15 kilomé­ter hosszúságú járda- és útépítés az így beérkezett kérések alap­ján valósul meg. Örök téma Vannak visszatérő és már-már örök témák is, amelyek végre­hajtásához még a tanács hatás­köre is kevés. — Az újvárosi italboltból kétes társaság jár át a gazdakörbe. Hiába minden erőfeszítés, hogy ezeket az embereket kizárják onnan. Erőszakosak, izgágák, bajt okozók. Az ügy végleges lezárása érdekében az italbolt megszünte­tését, illetve a fő útvonalról való áttelepítését javasolnám. — Fög- lein Ferenc interpellált így, még 1963. augusztusában. S a legutóbbi tanácsülés jegy­zőkönyvében lapozgatva, újból felbukkan a téma. Űjból, és azóta számtalanszor már, egyre többen sürgetik az újvá­rosi italbolt bezárását, vagy át­helyezését. Hogy még mindig nem sike­rült célt érni, nem a városi ta­nácstagokon múlott, s nem is a tanácson. A szándék nemes, meg­valósítása azonban egyelőre „át­hághatatlan” akadályokba ütkö­zik. A tanácstagok szorgalmát és odaadó munkáját, interpellá­cióiknak súlyát azonban nem csökkentik az ilyen esetek, még a Vendéglátóipari Vállalat csö­könyös ragaszkodása spm. M. £, — A Bezerédj utcai lakosok kérelmét szeretnénk továbbítani. Nagyon-nagyon sürgős volna már az utca járdájának, útjának és villanyvilágításának korszerűsí­tése — mondta Szabó József, még 1963 novemberében a ta­nácsülésen. Kérelmét egy utca valamenyi lakosa nevében ter­jesztette elő. Vagy vegyünk egy másik ré­gi példát: — A Damjanich utcai patak mellé korlátot kellene minél előbb felszerelni, mert így elég nagy a balesetveszély. Sürget­ném az északi kertváros villany- világításának bekötését, vala­Az angolna szaglása Közismert dolog, hogy a ku­tyáknak jó orruk van. Bebizo­nyították, hogy mm3-ként még 9 molekula vajsavat is észrevesz- nek. Ezt a teljesítményt egy hal­fajta, éspedig az európai angolna „túlteljesíti”. Ezek az állatok be- bizonyíthatóan mm3-ként 2 mo­lekula feniletilalkoholra is rea­gálnak, Ez olyan hígításnak fe­lel meg, mintha pl. a Bódeni tó 58-szoros vízmennyiségébe 1 cm3 illatos anyagot helyeznék. A kísérleteknél a fiatal angol­nákat olyan aquáriumba helyez­ték, ahol az ott lévő csövekben — alaptermészetüknek megfe­lelően —, elbújhattak. Minden csövön tiszta víz áramlott ke­resztül, egyetlen kivételével, melybe rendkívül kis (2 moleku- lányi) mennyiségű, illatos anya­got kevertek. A halak csak eb­ben a csőben tartózkodhattak, mert a többiekből állandóan el­űzték őket. A 250. kísérlet után az állatok csak az illatos csőben bújtak el, a többit figyelemre sem méltatták. YYYVYY*VVYY»»YVYYYYYWVYYYVYYYYYVVVVWVVYYYVYYYYYYVYYVYVYVVVVVVVYV — 34 -r Velük mentem, de nem azért, mert kíváncsi voltam a továbbiakra, hanem azért, mert mást nem tehettem. — Ne félj, szívem — mondta Ruth könnyes szemmel —, van egy újságíró ismerősöm, az majd segít. Csak légy türelmes, nem hagylak el... Lám, az imént, amikor a harmadik emeleten balra fordultunk, már azt hittem, hogy nem kell tovább türtőztetnem magam. És most to­vább gyakorolhatom a türelem erényét, ráadá­sul fogdában, amelyet újonckoromban sikerült elkerülnöm. Türelemre pedig kétszeresen is szükségem volt ezen az éjszakán. Tudniillik a poloskák miatt. Ezek a kellemet­len állatok mindenesetre megkíméltek attól, hogy megint Ruthtal álmodjak, s aztán rá kell­jen ébrednem a keserű valóságra. Nemcsak ál­modni nem hagytak, hanem aludni sem. Azt már gyermekkorom óta tudtam, hogy a poloska szemtelen. A tanítóm egy alkalommal szemte­len poloskának nevezett, mert rajzszeget tettem a székre és beleült. Azt, hogy a jenki szemte­len, már nem egyszer volt alkalmam tapasz­talni az Egyesült Államokban eltöltött egy esz- tenő alatt. De, hogy a jenki poloska egyszerűen kibírhatatlan, azt csak ezen az éjszakán tud­tam meg, az Emigration Service fogdájában. Egyszerűen érthetetlen, hogy ez a szervezet, amelyben ezrek és ezrek kapják fizetésüket, csak azért, hogy ne engedjenek be kellemetlen — 35 — lényeket Amerikába, miképpen adhatott ott­hont ilyen kellemetlenkedőknek? Megjegyzem, valamiképpen a poloskák ellen is küzdöttek, nemcsak ellenem. Ezt abból gondoltam, hogy nemcsak a cellám, hanem a reggelire kapott étel is rovarporszagú volt. Ezt a csodaszert azonban a poloskák vígan ették, semmi bajuk sem esett tőle, sőt, csak növekedett az étvá­gyuk, amelyet aztán belőlem elégítettek ki. Alig vártam, hogy reggel legyen, és meg­szabaduljak a szemtelen élősdiktől. Reggel egy fokkal sem jobb modorú jenki elé kerültem, de legalább megtudtam, miért törtek rám a szállodában, éppen a legalkalmat­lanabb pillanatban. Egy Búrt nevű úriember színe elé vezettek Igazi amerikai tempóban támadt rám: — Azonnal mondja meg, hogy kik a cin­kosai, és milyen titkos üzenetet akart átvenni abban a szállodában! Eszembe jutott, hogy mit nem sikerült le­vennem, de azt nem kötöttem Búrt orrára. Csak ennyit mondtam neki: — Nem értem, mit beszél! Búrt meglazította nyakkendőjét, mint aki nagy munkához készülődik. — Mi majd megértetjük magával! — fenye­getett. — Megvannak az eszközeink, hogy ma­gát szóra bírjuk! — Például mi? — kíváncsiskodtam nyugod­tan, hiszen nemigen bírhattak szóra: nem tud­tam semmit. — 36 — Brut elővette az asztalfiókból a Magyar Nem­zetmentők Bajtársi Körének teájáról szóló meg­hívót és diadalmasan az orrom alá tartotta. — Például ez! — Ez? — csodálkoztam. — Mit akar ezzel? — Ez a bizonyíték, hogy maga a helyszínre készült, aljas tervét végrehajtani! Nem tudtam megérteni, miért aljas terv az. ha valaki honfitársaival szeretne találkozni, hogy anyanyelvén beszélhessen. De eszembe jutott a tegnap délutáni újságcikk. Csak nem engem gya­núsítanak, hogy Csánkó vezérelnök életére törnék? — Ha azt az alakot keresik, aki le akarja lőni azt az öregurat, akkor rossz helyen tapogatóz­nak! — mondtam higgadtan. — Két okból is lehetetlen, hogy megöljem. Először is, nem is­merem, másodszor pedig én még egy csirkének sem tudnám elvágni a nyakát. — Ismerjük mi már az ilyen fickókai — mondta a nagyhasú Búrt. — A Bob is ilyen volt. Sőt, vegetáriánus. .. — Ki az a Bob? — Hogyhogy ki? A virginiai gyilkos. Egyszer megkérték, hogy nyisson ki egy marhanyelv- konzervet és rosszul lett tőle, mivelhogy élő­lény hullájának része fekszik a dobozban. Az­után megölt tizenkét nőt. Tizenhat éves volt a legfiatalabb, tizenhét a legidősebb. Ehhez mit szól?

Next

/
Oldalképek
Tartalom