Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
1963. augusztus 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Kajdacsi délelőtt Kajdacsi délelőtt... Kicsit ugyanolyan, mint bárhol, bármelyik kis faluban, községben. Csöndes, hallgatag még a fő utca is, csak néha-néha riasztja hangos gágogásra az út szélén legelésző libahadat egy-egy arra vetődő autó, vagy lovas szekér. Aztán elül a riadalom és újból a kánikulától fülledt csend lesz az úr. Az utcai kapukat általában nem zárják kulcsra. Nem megy be a házakba úgysem, akinek nem szabadna. A férfiak a földeken dolgoznak, most van errefelé is a munka dandárja. Az asszonyok többségét is leköti mostanság a dohány. Mert talán éppen a dohány az, ami ez idő tájt megkülönbözteti Kajdacsot, a hasonló nagyságú községektől. Ezen a környéken a dohány az úr. ötven holdon termesztik a tsz-ben. Kiadják felesbe, annak aki részt vállal a körülötte lévő rengeteg gondból, munkából. A szezon végén egy- egy embernek azután hoz is úgy 6—7 ezer forintot is. De nem könnyen gurul az erszényekbe ez az összeg. Útját sok munkával kell egyengetni. Palántáim, kapálni, leszedni (1. kép), behordani, felfűzni, szárítani, simítani kell a dohányt. Munkát ad a család aprajának-nagyjának. Nem valami jónak ígérkezik az idei termés. Szomorítja is az egész falu népét, hogy közbeszólt a peronoszpóra. Barnállik a leveleken, napról napra nagyobb foltokban. Sürgős a szedés. Délelőtt, délután színesedik a sok nyári ruhától a dohánytábla, amint az asszonyok hajlonganak benne. Sokan vannak a földön, meg a dohány körül is nap mint nap. Frissek, korán kelők a kajdacsi asszonyok. Napot ígért, meleget már a hajnal, s még mielőtt a határba indulnának összekapják a ház tájékát is. Egy-két gyors mozdulat, s az udvaron egész délelőtt szellőzhet, levegőzhet, illatosodhat az ágynemű (2. kép). A szomszédból gyomrot izgató illatok illannak a járókelők felé. Fennen hirdetik, jó ebéd készül. A konyhában melegséget ont a tűzhely, magasba párolog a leves gőze. Nagymamák, háziasz- szonyok birodalma ez. Nem kell külön keresgélni, a ház körül is akad tennivaló éppen elég. Most még a rántást és aztán hamar a kannát, ki a kis kapunx egyenesen a kútig, vízért. És a véletlen úgy hozta, hogy éppen akkor indultak a jó ismerősök közül is néhányon. S nincs az a sürgős munka, ami ne várhatna egy kis terefere (3. kép) idejéig. A leggondtalanabbak mégis csak a gyerekek. A falu végén árnyékba húzónak, s eredeti kajdacsi játékot játszanak. Jókora darabokat kanyarítanak ki a ke-1 ményre szorult homokdobból, s ügyes kezükben csodálatos „bútorok” formálódnak (4. kép). Kajdacsi délelőtt... Kicsit ugyanolyan, mint bárhol, bármelyik kis faluban, községben. Nagy a forróság. de azért az élet, a munka nem áll meg. M. É. (Túri Mária felvételei) A párttitkár gondja — Mit mondjak? Nincs semmi rendkívüli a munkámban. Azt teszem, amit más rendes ember, tsz-tag tesz. Reggel ötkor kelek, hat órakor a mukahelyemen vagyok, és dolgozom, ha kell este 8—9 óráig — mondja Magyar János, az iregszemcsei új Élet Tsz nemrég megválasztott párttitkára. Az igazat megvallva magam lepődtem meg legjobban azon, hogy rám esett a választás. Ügy gondoltam, lassan visszavonulhatok, s a közéleti funkciókat átadhatom a fiataloknak. Elég volt nekem a tsz ellenőrző bizottsági és népfronti munka, de mit csináljak, ha ismét „elővettek”? Magyar János elvtárs sokat dolgozott a nehezebb időben. Előbb párttitkár, később tanácselnök volt községében. Néhány évig, mint párttag, a tömegszervezetek munkáját segítette. Két hónappal ezelőtt, hogy Kelemen Istvánt, a tsz párttitkárát elnöknek választották meg, Magyar elvtársat — saját szavaival élve —, ismét „elővették”. Az „elővették” más szájából talán keserűen hangzanék. Magyar elvtársnál ennek nyoma sincs. A mozgalmi munkában járatos párttag öntudatával, jólesően veszi tudomásul, hogy az ő, az idősebb ember munkájára szüksége van a pártnak. Tudja, hogy friss erő kellene a párttitkári posztra, de addig, amíg fiatal utánpótlás nem lesz, elvállalta a többletmunkát. Arra, hogy milyen gondjai vannak a párttitkárnak, a maga egyszerűségével válaszol: — A párttitkárnak sem lehet más gondja, mint ami a közösségé. A gabonabetakarítás. Ez a legégetőbb gondunk most, mert nem vagyunk megelégedve a gépállomástól kivezényelt gépek munkájával. Nézze, éppen ott jön az SZK — 3-mas kombájn, ami miatt annyit mérgelődünk. Ki tudja, hányszor állt ki a munkából. Egyszer a hűtővel volt baj, máskor a dob tört el, vagy láncszakadás miatt állt 4—S napot. Ha így megy, még szeptemberben is aratunk, ha csak vissza nem térünk a kézi aratáshoz — mondja kifakadva. Ezt a megoldást a párttitkár nagyon komolyon gondolja, mert hozzáteszi: — Nem várhatunk. A 723 hold kenyérgabonából eddig csak 130 hold van learatva. Félünk az időjárástól is. Határunkat eddig ugyan elkerülte a jég, de körülöttünk egyikmásik község határát már megverte. Pillanatnyilag a gabonabetakarítás a legnagyobb gondunk. Időközben megérkezett a teherautó és a párttitkárnak menni kellett, hogy a rakodásnál segítsen. Mentében még visszaszólt: — A gépekről feltétlenül írjon. Tudja meg a gépállomás, nem elég csak a festék színét felújítani a gépen, azért, hogy szemre mutasson. Javítsák ki úgy, hogy folyamatosan dolgozhassunk vele. P. M. Kárpitos Tavaly a szövetkezet cipészműhelyében találkoztam velük. Akkor vásott cipőket talpaltak, foltoztak. Most mindhárman, Kovács János, Mészáros János és Szabó József, a műbőrbevonatot szabják ki, húzzák fel és szegelik a moziszékek támláira, ülőkéire. — Rokonszakma ez, hiszen itt is bőrfélével dolgozunk — mondja Kovács János —, nyáron uborka- szezon van a cipőjavításban, ezért ezt csináljuk. — És jobban, mint a kárpitosok — teszi hozzá Szenczy Béla, a Tamási Vegyes Ktsz. műszaki vezetője. — Mióta gyártanak moziszékeket? — Két hónapja kezdtük. Akkor cipészek kaptuk a rendelést az IFÉRT-től és természetesen örömmel vállaltuk. Asztalosműhelyünkben végezzük a famunkát, itt ebben a kis műhelyben és Regölyben a kárpitosmunkát. Eddig már több mint kétezer darabot szállítottunk el. A mi székeinkkel rendezik be a budapesti Május 1 mozit, a nagykanizsai, a kecskeméti és az ácsi mozit. Ez a szállítmány is Ácsra került. — Vannak további rendelések is? — Igen. Jelenleg 3200 darabra van rendelésünk, ebből 1800 mozifelújításhoz, a többi új mozik berendezéséhez kell. Jövőre pedig további tizenötezres rendelésit helyeztek kilátásba. <i) Kállai Gyula : A polgári nemzettől a szocialista nemzetig Kállai Gyula előadása — amely most füzet alakban jelent meg a Kossuth Kiadónál — 1965 június 11-én hangzott el az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján. Kállai Gyula előadásában először a nemzeti újjászületésért és felemelkedésért vívott harc felszabadulás előtti szakaszának elemzésével foglalkozik, s különösen nagy súlyt helyez a kommunisták szerepének és tevékenységének értékelésére; megállapítja, hogy ők jelentették a nemzeti függetlenségért és felemelkedésért vívott harc első vonalban álló katonáit, ők voltak azok, akik helyesen állapították meg e harc céljait és módszereit. A második részben a szocialista forradalom győzelmének időszakát elemzi s megállapítja, hogy ez egyet jelentett a szocialista nemzet alapjainak megteremtésével. Ez alapról kiindulva — a párt vezetésével — s az általa kijelölt úton, ma a nemzeti egység megvalósításán dolgozunk, s e különösen bonyolult folyamat alapos és részletekbe menő elemzése világos útmutatást ad mindenki számára. Kállai elvtárs előadása befejező részében a szocialista nemzet kialakulásának nemzetközi feltételeivel foglalkozik, s e tekintetben is több érdekes elvi megállapítást tesz. Kállai Gyula előadása mai hazai történelmünk legjelentősebb folyamatával foglalkozik, s éppen ezért mindenki számára világosan és áttekinthetően összefoglalja e folyamat fő jellemzőit és a fejlődés irányát.
