Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
1965. augusztus 29. tolna megyei népújság 5 Egyiknek A közvélemény olyan, mint az állóvíz, amelybe játszadozó gyerekek követ dobnak. Minél nagyobb a kő, annál tovább gyűrűzik a máskor mozdulatlan, sima víztükör. Hogy észen most nagy követ vetettek bele... A kő a nevelőotthonnal szemben, a dombon felépült szép ikerház, amelynek egyik háromszobás. szuterénos lakását az állami gazdaság főkönyvelője kapta. Magyarországon ezrek és ezrek kapnak lakást, akár állami bérházban, akár mint munkakörhöz kapcsolódó szolgálati lakást. Az emberek nagy többsége ezt a tényt — kevés kivételtől eltekintve — úgy veszi, hogy olyan kapta a lakást — legyen fizikai, vagy szellemi munkás —. aki körülményei alapján megérdemelte. Miért tartják mégis Hogy észen igazságtalannak az emberek, hogy a főkönyvelő új lakásba költözött? Miért vert akkora hullámokat az eset a gazdaság dolgozói és a község lakói közt? — Azért — mondták a megkérdezettek —, mert a főkönyvelő jogosulatlanul kapta a lakást. — Miért? — Azért, mert volt lakása. — Tán az. amelyben lakott, kicsi volt. Mindenkit megillet a jog, hogy körülményeinek megfelelő, nagyobb lakást igényeljen, és kapjon. — De a főkönyvelőnek saját, háromszobás, fürdőszobás lakása volt a Rákóczi utca végén ... Na, persze, az távolabb volt a központtól, és hát, nem új lakás. Ráadásul el lehet adni... Tán már el is adta. — Mondja, elvtárs — kérdez vissza egy traktoros —, a szocialista erkölccsel összeegyeztethető, ha valaki, akinek háza van, eladja, és nyomban kap háromszobás, gyönyörű lakást? — A tény az — mondja Fodor Sándor, a gazdaság párttitkára — hogy az említett ház nem a főkönyvelőé, hanem a feleségéé, és annak testvéréé, és ők már évek óta laktak benne. Tataroztatták is. Az igaz, hogy nehéz helyzetben voltunk, kinek is adjuk a lakást. Végül azt számítottuk, hogy ő már tizenöt év óta a gazdaságban van, nagyon jól végzi a munkáját. — Itt. a községben viszont azt emlegették az emberek, hogy a lakást már akkor odaígérték valakinek, amikor építeni kezdték? — Igen, Szűcs Jánosnak. De ő nem a gazdaság dolgozója, hanem a megyei igazgatóságé. Szüllő Béla, a gazdaság igazgatója: — Az elmúlt évben az alsópéli gazdaság kapott beruházási keretet lakásépítésre. Ök lemondtak róla. azzal, hogy építsék meg itt, csupán egyik lakást biztosítsuk az "ottani főkönyvelőnek. A megyei igazgatóságtól ezek után kaptunk egy írást, hogy egyik lakás az alsópéli főkönyvelőé lesz, a másik Szűcs Jánosé, jaki az igazgatóság műszaki ellenőre. — Amikor elkészült a ház ■— közben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és a főigazgatóság vizsgálatot folytatott állami gazdasági lakásügyekben — azt a rendelkezést kaptuk, hogy mi intézzük el. ki kapja az egy lakást. Az igazgatótanács — az szb- titkár tiltakozása ellenére — úgy határozott, hogy Beck János, a főkönyvelő kapja. — Akinek háza van ... — Az állami gazdaságokra nem vonatkozik a rendelkezés, hogy ígérik a lakást, a másiknak adják Ésszerű rendelkezés nem lehet lakásigénylő, akinek háza van ... Kótai Márton, a községi tanács titkára: — Amikor a ház építése megkezdődött. mindenki úgy tudta, hogy az egyik lakást Szűcs János kapja. 'Végül mindenki azon háborodott fel, hogy Beck költözött be. — A tanácsnak ebbe a lakásügybe nincs beleszólása, de szerintem nem lett volna szabad neki adni. Az igaz, hogy Beck János a munkája után megérdemelné, főleg, ha 5 is olyan körülmények között lakna, mint Szűcs, mert ők nyolcán laknak egy szobában. De akárhogyan is van, mindenképpen helytelen az az eljárás. hogy valakit biztatnak valamivel, végül nem ő kapja meg, hanem más. A vezetők ilyen intézkedései hamar megrendítik az emberekben a bizalmat Szűcs János: — Amikor az igazgatósághoz kerültem műszaki ellenőrnek, azt az ígéretet kaptam, hogy a miénk lesz a lakás. A család segítségével megvettük hozzá a bútort, ami most szanaszét van, ide-oda bezsúfolva. Tessék megnézni, ebben a szobában lakunk mi a kicsivel, az öregek, a feleségem húga a férjével... A feleségem óvónő. Tanul, ilyen körülmények között. Júliusban levélben kértem — az ígéretre hivatkozva —, engedélyezzék, hogy beköltözhessek. Még csak választ sem kaptam, nem hogy a lakást. A felesége sír: — Tessék elképzelni a helyzetünket .. í A gazdaság igazgatója: — Szűcs János nem a gazdaság dolgozója, tőlünk nem igényelhet lakást, csak a tanácstól. A tanács viszont írásba adta, hogy nem tud lakást biztosítani ... > Danka Vilmos, az szb. titkára: — Az igazgatótanács ülésén én tiltakoztam az ellen, hogy a főkönyvelő kapja a lakást. Nem azért, mert a személye ellen lenne kifogásom, hanem, mert a gazdaság dolgozói közt is vannak, akik jobban rászorultak. Ebben az állásfoglalásban egyetértett velem a szakszervezeti bizottság többi tagja is. Szerintünk törvényellenes, hogy ő kapta a lakást. A gazdaság egyik adminisztratív dolgozója: — Egyenesen dlsznóság ez a lakáskiutalás. Hogy nem Beck Jánosé a ház, hanem a feleségéé, és annak testvéréé, aki nem is lakik Hogy észen, illetve akinek van háza? A törvények szerint házastársak között vagyonközösség van. És ha nem aikart sokáig benne lakni, akkor miért alakított rajta annyit? Miért ne adják el, amikor hozzájuthatott egy jobb lakáshoz? Nem személy személy szerint Beck János főkönyvelő ellen van kifogásom, hanem az ilyen módszerek ellen. Maguk a tények beszélnek. A megyei igazgatóság lakást ígér egy fiatalembernek, akit, szociális helyzete miatt nagyon is megilletne a megfelelő lakás. Amikor dönteni kell, kiderül, hogy az igazgatóságnak erre nincs hatásköre, tehát döntsön a gazdaság vezetősége. Az pedig úgy dönt, hogy a főkönyvelő kapja, (akinek háza van). A vezetők úgy érzik, helyesen jártak el. Egy ember megbántott- nak érzi magát, mert neki mást ígértek. Az emberek pedig a megbántott mellé állnak, és joggal háborognak. Azt mondják, a vezetőknek nemcsak gazdasági ügyekben kell helyesen dönteni, hanem az emberek ügyeiben is. Dönteni, igazságosan, úgy, hogy a döntések megfeleljenek a szocialista erkölcs követelményeinek. A gazdaság igazgatójának szavai szerint: a „népi ellenőrzés azért folytatott vizsgálatot, mert az állami gazdaságok lakásügyeiben sokkal több a törvénytelenség, mint gondolták”. A felettes hatóságokra bízzuk a helyzet, a körülmények alapos vizsgálatát, mert nem lehet, nem szabad teret engedni olyan intézkedéseknek, határozatoknak, amelyek a törvényekkel, a szocialista erkölccsel ellenkeznek. Sem Hőgyé- szen, sem másutt.. j ’ ■, BI. Nemcsak a megyeszékhelyen, hanem a községekben is gomba- módra nőnek ki a földből a kertes családi házak. Az emberek különösen tavasszal kezdik meg az építkezéseket, hogy mire elérkezik az év vége, készen álljanak a házak, beköltözhessenek a családok. A tavaszi építési kedv miatt azonban hamar kiürülnek a TÜZÉP-teiepek, így az építők legtöbbje anyaggondokkal küzd. Nincs tégla, nem lehet kapni me- szet, hiánycikk az ablaktok és a cement. A rendelet előírja: annak, aki az Országos Takarékpénztárnál építési kölcsönt vesz fel, még abban az évben fel kell építenie házát. Érthető, hogy az építések zömét a tavaszi idényben kezdik, és a TÜZÉP-ek a zsúfoltság miatt nem tudják biztosítani a zavartalan anyagellátást. Nem egyszer előfordul az is, hogy kivitelezőt nem találnak az építtetők. Tavaly például június 30-ig 715 építési kölcsönt, illetve engedélyt adtak ki, ezzel szemben júliusban és augusztusban csupán 140 igénylő A tavaszi munkákat minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban nehéz körülmények között végezték az idén. A gépekkel sok esetben nem tudtak rámenni a felázott földekre, ezért nagyon sok helyen csak részben i?agy egyáltalán nem végezték el a növényvédő feladatokat. A műtrágyaszórás is sokkal körülményesebb volt a felázott talaj miatt, mint az elmúlt esztendőben. Természetesen a jövőben is előfordulhat hasonló időjárás. Nem kell különösebben fejtegetni, hogy manapság a növényvédelem milyen szerepet játszik a mezőgazdaságban. Nem kell bizonyítani azt sem, hogy a normálisan kezelt területeken mennyiül nagyobb a terméshozam. A közelmúltban a Tamási járási Tanács mezőgazdasági osztályán adta be kérelmét. Természetesen ezeknek az igénylőknek is év végére be kellett fejezni az építkezést. Az elmúlt hónapban új rendelkezést hozott az Országos Takarékpénztár. Az építeni kívánók a második félévben is nyugodtan igényelhetnek kölcsönt, az épületet nem kell év végére befejezni, csak a kölcsön kiadásától számított 1 éven belül. Ez a rendelkezés ésszerű, nagyban megkönnyíti az építtetők dolgát. A TÜZÉP-eknél zökkenő- mentessé válik az anyag-ellátás, nem a tavaszi hónapokra esik a csúcsforgalom, és nem utolsósorban a dolgozók könnyen kapnak kivitelezőt az őszi, valamint a téli hónapokban. Az Országos Takarékpénztár megyei fiókja a rendelet módosításával egyidőben, a második félévre 9 millió forintot kapott építési hitelre. Ez azt jelenti, hogy az év végéig a dolgozók korlátlanul kaphatnak építési hitelt családi és társasház építésére. F. M. érdekes javaslatot vetett fel Térmeg Sándor föagronómus. Jó volna ha járásonként néhány termelőszövetkezet összefogna és közös erővel az országút mellett egy-egy 200 méteres be- tonkifutó-pályát építene a mező- gazdaságban alkalmazott repülőgépek számára. A betonkifutó nem kerülne túl sokba, építése a gazdaságok részére kifizetődne. A repülőgépekkel nemcsak a növényvédő feladatokat lehetne ellátni, hanem a műtrágyaszórást, a különböző rovarkártevők irtását és a szőlők, gyümölcsösök permetezését is. A költségek a növényvédő munkálatok időbeni elvégzése után bőven megtérülnének. Jó lenne a javaslattal bővebben foglalkozni, megyei fórum előtt megtárgyalni s ha gazdaságos, bevezetni. F. M. Egy javaslat érdekében! Riporter inkognitóban Fuvarban Pincehely köxöti Gyakran hallani emberektől, akik a szakmájukról beszélnek: „Próbáld csak ezt csinálni, majd rájössz, mennyire más a munkám mint ahogy kívülről látszik." A vélemény helytálló: egy-egy szakmáról legtöbbször csak akkor derül ki, hogy jóval nehezebb, vagy könnyebb, mint aminek látszik, ha „benne van", vagyis ha csinálja az ember. A riporter egy időre szakmát változtat. Személytelenül, többnyire inkognitóban próbál végig néhány foglalkozás., tölt el bizonyos időt különböző munkahelyeken. Rendszámunk YV 19—02. A Csepel tehergépkocsi a 11-es szekszárdi AKÖV tulajdona. Fuvaroztató a Közúti Igazgatóság. Feladatunk: a pincehelyi vasútállomásról követ hordani Gyönk- re, útépítéshez. A munkaidő reggel fél hatkor kezdődik. Indul az első forduló. A kocsi körül nincs minden rendben, a hátsó, jobboldali irányjelző nem működik. Házilag nem lehet megjavítani, ki kellene cserélni a törött lemezt, ami az izzókat tartja. A műhelykocsiban nincs ilyen alkatrész, Szekszárdra pedig nem érdemes bemenni emiatt. Talán az egész nap is rámenne, a kocsira pedig szükség van, és a gépkocsivezető is keresni Gyünk— akar. így a „pilótáé” a rizikó, ha ellenőrzés jön, 40 forint a büntetés. Az út nyolc kilométer hosszú, istentelenül rossz. Alig lehet menni, emelkedők lassítják az iramot. A meghatározott norma szerint három perc alatt kell megtennünk egy kilométert. Csak a dombok miatt három perc, különben az út minőségétől függetlenül, ugyanúgy két perces lenne a menetidő, mint például a 6-oson Hiába: kövesút kategóriába esik, s ott ez a norma. Csakhogy mi nem normára dolgozunk. Rossz a kilométeróra, s a szabályok szerint így nem lehet normáztatni a kocsit. A kocsivezető jobban jár ezzel: hat forintot kap óránként. Ha defektet kell javítani, vagy a motorral bajlódni, ezt a pénzt akkor is kifizetik. Ha normáznánk, egyik okot s^m vennénk figyelembe: csak a teljesítményt számolják el. Lassan megyünk, így is akkorákat díccen a kocsi, hogy elég a volánt tartani. Nem érdemes hajtani: ka zavarja az ember, gyorsabban szétrázódik, akkor pedig javítani ^ell. Az néha egy hétig is eltart qs egyáltalán nem fize- tődik ki a sofőrnek. Azt mondják az az ember jöjjön az ilyen útra, akinek veseköve van. Hamar megszabadulhat tőle a rázodás miatt. Lehet, hogy annak jót tesz, nem tudom. De hogy a gyomornak nem, az biztos: már az első forduló után a torkomban érzem. Steiner Mátyás, a gépkocsi „igazi” vezetője azt mondja, szeptemberben kivizsgálásra megy. Úgy érzi, hogy a sok hideg élelem meg az állandó rázódás nagyon kikészítette a gyomrát. Most még istenes. Amíg a rakodók megpakolják a kocsit, jut idő egy kis pihenésre. Ha géppel végzik ezt a munkát, sokkal nagyobb a tempó. Három perc felrakodás, három perc lepakolás, így szinte lélegzetnyi pihenő nélkül kell menni. Ebéd. Fél kiló kenyér a boltból, meg az otthonról hozott elemózsia. Be lehetne fizetni a vendéglőbe is, de annak nincs sok értelme. Lehet, hogy reggel még Gyönkön van a kocsizó, de a dél már Szekszárdon, vagy a megye másik sarkában éri. Unalmas, álmosítóan szürke az út. Mindig ugyanaz a kép, ugyanazok a megszokott, beidegződött mozdulatok. Talán méterre egyezik még a hely is, ahol át kell váltani kettes sebességbe, hogy a kocsi fel tudjon kapaszkodni. Hatalmas döccenő, rosszat sejtető csörömpölés vegyül a zajba. Kitört az egyik ablaküveg. Erről most jegyzőkönyvet kell felvenni, különben a gépkocsivezetővel fizettetik meg a kárt, pedig nem tehet róla. A tankból időnként néhány csepp gázolaj fröccsen ki, matt fényt kap tőle a tartály. A csövön nincs „tanksapka”, ezért szökik az üzemanyag. Hagyni kell, nem érdemes rá újat tenni. Úgyis ellopják. Este beáll a kocsival valahova, reggelre már eltűnik ... A menetlevélen egyre hosszabb sor mutatja a napi munkát. Este nyolc, fél kilenc az utolsó forduló ideje, azután a kocsimosás következik. A gyönki fuvar kiküldetés, megjár érte a 41 forint, a sofőr itt is aludhatna a faluban, De ha együtt akar lenni a családdal, akkor mindennap motorra ül, és újabb 50—60 kilométert megy. Reggel négykor kelés, indulni kell vissza. S kezdődik minden élőiről... Kónya József
