Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

1965. augusztus 21. fOUNA MFG TFT NfiPtJJSÄO s Mázolok a hídon Keresztes József bri gádvezetö mm® *ákönyököl a híd erős vaskorlát­jára, s úgy mondja, nagy büsz­keséggel: — Tizenhat éve vezetem a brigádot a pécsi igazgatóság te­rületén, azóta én javítom a hida­kat .: . , És bemutatja a nagylétszámú brigádot Mi, itt állunk a simon- tomyai nagy vasúti híd lábánál, > felnézünk a magasba, ahol egy, kereszttartón fiatal segéd siet a túlsó oldalra — harminc méter x magasban a víz színe fölött. — Veszélyes munka a maguké,* Keresztes szaktárs. jy — Hát az. De még nem volt \ balesetünk — és ezt lekopogja, festékmarta nagyujja bütykével: £ — Vigyázunk egymásra, meg másra is, aki a híd körül jár. Könnyen leeshet egy nagy ecset,-^ egy vödör festék, és akkor máris kész a baj. f A híd tetején álló Wéber Jánosi leszól a híd lábához: — Azt is mondd el Jóska, ho-S» gyan tanítod az embereket hidat mászni. Mert ez is külön tudomány. Kt nem elég, ha valaki kiváló má­zoló. Az kevés. Majdnem artistá- nak kell lenni, ■ — Amikor elmegy egy ereibe-5 rimk s újat kapunk, az mindig í fél. Hiába állok a híd elejére és A elindulok a magasiban végig a A legkisebb sarkot is be kell festeni, peremen, nem mer utánam jön­ni. Fokozatosan kell belenevelni a fiúkat. Először átküldőm egy Kereszttartón, azután a ferdetar­tón, és' felntászatam a függőlegesen állított létrán, és végül már ő kéri, hogy megpró­bálja egyedül a hídon való át­haladást. Még ekkor sem szabad elengedni, csak az első kereszt­tartóig. Ott üljön le, pislákoljon vagy tíz percig, húnyja be a sze­mét, azután jöjjön le. Ha utána ismét felmegy, akkor már át le­het ereszteni a hídon. Még akkor sem esne le a hídperemről, ha leszakadna a nagy acélszerkezet. És ebben a pillanatban hajó­kürt bődül a hídon. Vonatot jelez a figyelő. Mert nem elégséges a sípoezlopok kiállítása a híd két végétől fél kilométernyire, külön figyelőt is kell állítani, aki hajó- kürttel jelzi a vonatot. (De sok­szor kiszaladtak a simontomyai lakosak, hogy megnézzék a Sión lefelé úszó hajót...) Az várható e nagyhangú kürt­jei után, hogy a hídról gyors tem­póban leszalad minden munkás, megerősíti, szorosabbra köti még jobban a kötelét. Nem ez törté­nik. A Budapestről Pécsre szá­guldó vonat száz kilométeres se­bességgel rohan, zúgva, dübörög­ve át a nagy, majd száz méter hosszú acélhídon, és a mázolok fent a hídperemen, az oldalakon, a kereszttartókan lógnak a köté­len és festenek, mintha mi sem történt volna ... tűk, megmossuk a hidat vegy­szerrel, azután lekaparjuk és csak ekkor mázolhatunk. A simontomyai híd is sok munkát ad a mázolóknak. Há­romszor kell átfesteni a híd min­den részét, a legkisebb sarkát is. Pedig a híd nagy: 9522 négy zetméter felületű, és egy négyzet- méterre egyszeri festéskor 42 de­ka festéket kell felhordani. Hét fürge kezű mázoló szor­goskodik napjainkban is a hídon. Néhány nap múlva elköltöznek, becsomagolnak szerelékes vagon­jukba és mennek a vasútigazga- tóság más hídját felújítani, új ruhába öltöztetni. P) Foto: Túri M. — A motoros vonat, az jó — mondja Kovács II. András, a bri­gád egyik legrégibb mázolója — a füstösök, mindig kitolnak ve­lünk. A fene tudja, de mindig a híd előtt ráknak a gépre szenet és ide zúdítják a nyakunkba a kormot, szikrát, mindent. Szid­juk is őket. A brigád magja — Keresztes, Wéber és Kovács II. — 16 éve együtt dolgozik. Most vették törzstagnak a fiatal Deli Lászlót, itt az „öregekkel” tanulta a híd- javítást. Most már mesterként mozog a magasban és kitűnő a füle is. — Mert nem elég csak ráütni arra a szegecsre, és tovább kopog­ni, végig a hídon — magyarázza a brigádvezető — meg kell hal­lani. hogy melyik szegecs szakadt. A létra tartása is nagv iolog. A repedt. Az mindjárt más hangot magasban Kovács M. András rd. Amikor az összes szegecset át- ...Tizenhat éve javítom a hida- mázoló. zörgettük, és a rosszakat pótol- kát... 1 Ismét megnyílt a dunalöldvári szálló Dunaföldvár Tolna megye egyik legforgalmasabb helysége. E köz­ségnél híd szeli át a jó öreg Du­nát, ezért vasúti és közúti köz­lekedés kapcsolja itt össze a Du­nántúlt és az Alföldet. Itt nyúj­tózik a Budapest—pécsi főközle­kedési útvonal, de nagyforgalmú út vezet innen Cece, Simantor- nya, Dombóvár irányába is. Ez a nagyforgalmú centrum ugyan­akkor hosszú időn keresztül nem rendelkezett elfogadható vendég­látással. Indokolt volt tehát, hogy a megye vezetői nagy erőfeszíté­seket tettek a dunaföldvári hely­zet javítására. Nagy üggyel-bajjal sikerült kiüríteniük egy régi, iro­dának használt épületet, s azt át­alakították szállodának. A ker követelményednek megfelelően a vendégszobák mellé megfelelő ét­termet, presszót, konyhát is be­rendeztek. Néhány évvel ezelőtt az egész falu örült, büszke volt, amikor sor kerülhetett a megnyi­tóra. Am az öröm nem tartott sokáig. A szálloda vezetősége egy szép napon arra lett figyel­mes, hogy az emeleten megrepe­dezett a fal, elferdültek az ab­lakok. Szakembert hívtak, vizs­gálat, mérés, ellenőrzés, s kide­rült, hogy az épület egyik köz­ponti része megsüllyedt, életve­szélyes benne tartózkodni, ezért nem lehetett mást tenni, mint be­zárták a szállodát, a presszó- rész kivételével. Ez tavaly ősszel történt. Azon­nal munkához láttak, rontottak- bontottak, építettek ismét és mintegy háromnegyed éves mun­ka után most ismét megnyílha­tott a dunaföldvári szálloda. Az ember azt hitte volna, hogy ez a kiesés nagy zavarokat okoz, hosz- szú időnek kell eltelnie, míg visszazökkenhet a régi kerékvá­gásba, de a visszazökkenés sze­rencsére csak néhány napig tar­tott. Délben, este már ugyanúgy megtelik vendégekkel az étterem, mint máskor, érkeznek az éjsza­kai pihenést kereső utasok és az IBUSZ is rendszeresen irányít már ide autóbusz-társasutasokat. Bogyiszlói népművész faragása Szigetváron — A várvédelem 399. év­fordulójára készülnek — A jövő évben jubileumi ünnepségek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szigetvári hősökre emlékez­nek majd szeptember ötödikén. Ekkor ünnepük a vár védelmé­nek 399. évfordulóját. Jövőre te­hát a jubileumi, a négyszázéves évfordulóra kerül sor. Az előké­születek már megkezdődtek és két irányban folynak. Egyrészt tovább folytatják a vár feltárá­sát, a vármúzeum kiállítási anya­gának rendezését, másrészt a község is szépül, fejlődik, kultu­ráltabb körülmények között fo­gadja hazai és külföldi vendégeit. Ugyanis nemcsak Baranyából, a szomszédos Tolnából és Somogy­itól, az ország távolabbi vidé­keiről jelentkeztek már érdek­lődők, hanem külföldről is jön­nek a levelek. Ezekben kérik a rendező bizottságot, hogy adjanak tájékoztatást a jubileumi ünnep­ségekről, a részvétel lehetőségei­ről. Éppen ez utóbbinak az érdeké­ben csatornázzák a községet és az egykori, az országban elsőként működő kőszínház (az utóbbi években sóraktár) helyén szál­lodát létesítenek. Korszerűsí­tik az utcákat is. Ezen­kívül parkírozó helyeket je­lölnek ki a várható nagy autó- forgalom számiára. Az idei szigetvári ünnepségek­nek érdekessége —■, többek kö­zött — hogy szeptember 5-én he­lyezik el a vár kazamatasorának egyik termében azt a faragványt, amelyet Kiss Ernő bogyiszlói nép­művész készített. A faragás a szigetvári, vár ostromát, Zrínyi­nek és társainak hősies védekezé­sét mutatja be a török sereggel szemben. A népművész mintegy 250 alakot faragott a kompozíció­ba, amelyet harmincezer forin­tért vásárolt meg a Baranya me­gyei Tanács Idegenforgalmi Hiva­tala; Az évforduló közeledtével egy­re több Zrínyi korabeli emlék ke­rül elő. Többek között felajánlot­ták a vármúzeum számára azt a Zrínyi-képet is amelyik a török- verő hős arcképének hiteles má­solata és eddig Horváth István kéthelyi lakos birtokában volt. A múzeum és a várbarátok köre máris több tárggyal, ajándékba kapott dokumentumokkal gazda­gította a kiállítási anyagot, amelynek nagyrésze majd a 400. évforduló ünnepségei alkalmával kerül a nagyközönség elé; CSAK EGY LÉLEGZET... .. .kell ahhoz, hogy a következő hetekben sorra kerülő írásomat Kedves Olvasó végigolvasd. Abban a reményben veszek el Tőled egy lélegzetnyi időt, hogy utána bizonyára nem lesz lélegzési zavarod. HA ÉN LENNÉK A... Igen, ha én lennék a Nagy Főnök, akkor két helyen másként szerveztem volna az építőmunkát a városban. Je­lesen a megyei tanácsház bővítésénél és a kertvárosi iskola építésénél. Tegnap jártam mindkét munkahelyen. Dolgoz­tak, szépen, tőlük telhetőén. Az iskolánál négy kőműves, három segédmunkás és három csőszerelő kezdte a fűtés csővezetékét szerelni. Az iskola építését másfél éve kezdték helyet ad vagy száz nebulónak, de még nem készült el. (A lapokban olvastam, hogy Jugoszláviában, Ljubljanában, az pingpong-világbajnokságra hat hónap alatt készítettek ter­vet és egy épületet hatezer ember részére.) A tanácsházbővítés is fontos munka. Szorosan vannak az irodákban, érthető, hogy a bővítéshez nagy igyekezettel fogtak hozzá. Tegnap vagy huszonöt ember szorgoskodott itt... Az iskolánál tízen — maximum. Ha én lennék a Nagy Főnök, a tanácsi ház építőit is az iskolához rendel­ném, hogy mielőbb új iskolába költözhessenek a kis diá­kok . .. addig nem fordulna fel a világ, amíg a munkások az iskolát készítenék. Majdcsak elszoronkodnának valahogy a megyei tanács irodáiban két héttel tovább ... Hogy tetszik mondani? A két munkán más és más vállalat dolgozik? Ugyan kérem, emiatt még gyorsabbá le­hetne tenni az iskola építését! PÁLKOVÁCS JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom