Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-23 / 197. szám
4 ÍÖEKTS MEGYEI WRPtTJSAG 1965. augusztus 23. A lengyeii fürdő orvosa • nagy felszabadító háború zl után a Dunántúl déli há- m * rom vármegyéjében pár ezer családot írtak össze, sokan elbujdostak a török, a császári zsoldos hadak elől. Az elnéptelenedett tájat összefüggő végtelen erdőségek, kiterjedt füvesek borították, a völgytalpakat szétárahó, szabályozatlan vizek tették járhatatlanná. Az örökös pénzzavarral küzdő bécsi udvar ol- vasallanul adta a holdak tíz-- ezreit szállítóinak, tisztjeinek, Eszterházynak, Pálffynak,' Batthyánynak s a többieknek, rájuk bízva, hogyan hasznosítják birtokukat. A bénult testben lassan megindult a vérkeringés, visz- szatérő bujkálok, új telepesek falvai itt is — ott is kifehér- lenek a fűtengerből, erdőkből. Lengyel az Apponyi család birtoka, félezer lakója — 85 parasztcsalád — 71 házban szorongott a XVIII. század végén. A mezőkön egyre szűkültek a birkások legelői, a cserestölgyes erdők végtelenjében azonban még hatalmas kondá- Icat terelgettek a kanászok. A Bach-korszakban bujdosók, betyárok találnak - menedéket bennük. Lengyel akkor már nevezetes hely fürdője révén, hol több vármegye előkelő nemesei gyűlnek össze, szórakozni, vadászni. A fürdőnek orvosa is volt, egy perkátai kisnemes fia. Nehéz sorsa volt a kisnemesnek 48 előtt, s méginkább 48 után. Tamás úrfit, mint jófejű gyereket, Bécsbe küldték, János „úr- fiból” ácsmester lett Döbröközön A Bécsből hazatérő Tamás magával hozta seborvosi diplomáját, ami Lengyelre segítette, egy német asszonykát és cilinderét. Ott laktak az erdő szélén. Róza asszonyka maguk mártotta faggyúgyertya világánál csodálatos csipkekendö- ket készített a végtelen egy- hangó téli estéken^ Milcsike báli belépője lesz ebből. A cilindert nemhogy föltenni, de mutogatni sem volt tanácsos — kitűnő tojástartó lett belőle, mint utódaiból is, amik egy-egy bécsi út után idekerültek. Az erdőkben makkoltató kanászok, bujdosó szegénylegények hamar egymásra találtak, hatalmas szervezet, szoros szövetség alakult ki köztük. Egész kondák tűntek el nyomtalanul és kézről kézre adva Tolna, Baranya, Somogy rengetegein át valahol Verőczében kerültek eladásra. A tekintetes vármegye se bírt velük, annál kevésbé a német zsandárság. Hallgatott mindenki, mert ki is mert volna szembeszállni Patkóékkal, pandúr, úr és paraszt egyformán rettegett tőlük, kegyetlen bosszújuktól. Csak Buzánszky Tamás seb- orvosék nem. Akkor sem, ha sötét éjsza- . kán szűrös, fegyveres emberek kopogtattak az ablakon. — Adj isten nemzetes uram, a a pajtásunk véletlenül megsebesült, ha segítene. És ő kérdezés nélkül tisztította meg a szörnyű roncsolt sebet. Hallgatott a pajtás is, mikor a golyót kereste, húzta ki a csipesszel. Máskor szétnyíló homlokkal támolygott elő egy ka- násZi s magyarázta, hogy ösz- szezördültek jó komájával, s az „megintette” őt a baltájával. A seborvos úr nem kérdezett semmit akkor sem, ha síró asszony jött napok múlva — gyógyírért. Nem is kellett félnie. Fizetségül jó szót kapott. — Ne tessenek ám félni a nemzetes úrék. Ha meg holmi kapca- betyár járna erre, csak üzenni kell a ............-i kanásznak, i tt makkoltat közel, majd rön- döt csinálunk. Nagyobb biztonságban érezték így magukat, mint a grófék a kastélyban. Ha Bécsben járt, nyugodtan bízhatta a házat az ő őrizetükre, látatlanul is olt voltak. Különös világ volt az száz év előtt — orvos és betyár békés együttese, alig tudjuk hinni. hogy igaz volt, pedig így volt. SOMOGYI GÉZA TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT1» fVTTTTTTTTTTTTVTVTTTTMTTJTTTTTVT Pintér Istvánt GYILKOSSÁG NEW YORKBAN „Szélesebbre tárni az ajtót...“ A portás leüt tét: „Azonnal megkeressük kérem, lent van a műhelyben, de rögtön jön.” Nagy a sürgés-forgás a portán, meg a szemközt levő irodában, úgy látszik, mindenkinek van valami elintéznivalója. A portás bíztat: „Utánatelefonáltunk kérem ...” Paksi Andrást nem könnyű megtalálni a Bonyhádi Cipőgyárban, ilyenkor fizetés napján meg éppen nem. Művezető az egyik üzemrészben, ő adja ki a borítékokat. Jó félóra múlva megérkezik, mentegetőzik: — Hajszás ez a mai délután, simább napot kellett volna kifognunk ... Persze nemcsak egy napja ilyen mozgalmas Paksi Andrásnak. A gyári kultúrotthon igazgatója, és ez a beosztás sokszor teszi „élénkké” amúgy sem szürke óráit. Ez nem is csoda, mert nem könnyű egy nagy gyár „kul- túréletét” igazgatni, méghozzá úgy, hogy az minden egyes embernek kedvére legyen. Ez nem panasz, miért tenné? Saját maga vállalta ezt a beosztást és csinálja immár tíz esztendeje. Mennyi változás történt tíz esztendő alatt? Talán már el se tudná mondani, legalább is úgy kellene 'apránként összeszedegetni az emlékeket, meg az élményeket. Volt baj, nehézség, meg időnként bosszúság bőven, de a kellemetlenségek mindig elhalványulnak az elért sikerek mellett. Pezsgő, érdekes, színes életet sikerült kialakítani a gyárban, és ez a legfontosabb. A színes, eleven kultúrélethez természetesen „tárgyi kellékek” is szükségesek, anélkül nehéz dolgozni. — Ezekkel az úgynevezett „tárgyi kellékekkel” nálunk nincs baj, az idén fogtunk neki a kultúrotthon teljes felújításának, a színpadi világítást hozzuk rendbe elsőnek, eltűnnek a falról a huzalok, legalább rendes képet mutat a terem. Ez a kőműves- munka a leghosszabban tartó, de reméljük szaknyelven szólva „simán gördül majd a szalag”, azaz hamar elkészül a brigádunk;.. — Elkelne egy teljes új berendezés is. — Még az idén teljesen bebútorozzuk a kultúrházat, több mint hetvenhatezer forintot kaptunk arre a célra. Azt hiszem, el is költjük az utolsó fillérig. — Pedig nem kis összeg. t. — Az igaz, hogy komoly pénz, de kell is ide. összesen négy helyiségünk van, mindegyikbe új asztal 'k, székek, fotelok, csillárok, izőnyegek kerülnek. Úgy megsz pülünk, ránk se lehet ismerni az ősszel. irt j fpnífác eléS gondot L < a cipőgyária ad cipőgyáriaknak a . természetes, de emellett készül :ek az újabb tervek, hogyan 1 >vább? Miként lehetne valóban nindenkit érdeklő, változatos pi >gramot kialakítani? Láttam r ár olyan művelődési otthont,. thol minden adottsággal rendel eztek, ennek ellenére mégis una más, semmitmondó volt az élet, é i az emberek csak hébe- hóba r .entek el a kultúrotthonba, mondv in, televíziót otthon is nézhetnek . ; . — i legfontosabb most az ifjúság klub megalakítása. Régóta te vezzük az igaz, de most jutottu ík el odáig, hogy valóban tudjuk milyent akarunk csinálni. Mert i kármilyen klubot, — éppen 1 ogy elmondhassuk: van nekünl is ám ifjúsági klubunk, — ner érdemes ... Azt hiszem, sok hí yen, ahol gyengén mennek es sk a rendezvények, az a baj, h< gy maguk se tudják, mit akarna ., így aztán persze unalmas, e ysíkú lesz az egész. — k ennyiben lesz az a klub más? — leghatározott programot dolgozt :nk ki, a fiatalok hetenként ei yszer jönnek majd össze, lesz eg külön klubhelyiségük erre a e lra. Az egészet valahogy fiatalol ioz jellemző fiatalossággal aki rjuk megcsinálni, azt hiszem e: a legfontosabb célkitűzésünk. — M' nnyire sikerül megvalósítani? — U| ^nevezett komoly és szó- rakozta ó részekből áll minden egyes < iszejövetel. Nem akarom azt moi Jani, hogy szórakozva tanulunk, mert már nagyon elcsépelt szöveg, de valahogy hasonló módszert szeretnénk kialakítani; Megpróbálom valahogy érzékeltetni. Például így néz majd ki egy klubnapunk — mondjuk irodalomról lesz szó: Kezdjük valamilyen társasjátékkal, vagy tánccal, zenével, utána valaki tart egy előadást, amelyet esetleg filmvetítés követ. Persze a témához kapcsolódó kisfilmekre gondolok elsősorban, utána egy darabig megint zene, aztán esetleg meghallgatunk néhány verset, vágj’ vita alakul ki, amiben mindenki részt vesz. Ez, amit elmondtam, nem sablon, amitől nem lehet eltérni, ha jobb akad. A gyakorlat ugyanis megmutatja, hogyan jó, mi alkalmazkodunk hozzá. — A klub a fiataloknak, a fiatalok érdekében alakul, érdeklődnek iránta? — Nálunk a gyár jóformán a „fiatalok gyára”, az itt dolgozók hatvan százaléka a fiatalok korosztályába tartozik. Persze, hogy igénylik a nekik legmegfelelőbb szórakozási formát, és azt hiszem, a fiatalok klubja megfelel, ez vonzza az embereket. Nem elég ha az érdeklődési körük középpontjában, csak az egyedüli szórakozásnak kikiáltott tánc áll. Arra szükség van, kell is, én is azt mondom. De ne csak ennyiből álljon a klubest. Szélesebbre kell n.vitni az ajtót, hogy többet, szebbet is kapjanak, tartalmasabb,- értékesebb emberek legyenek. 1\pIií*7 feladat, az embereilCiicíi joej. sokszor nehéz kimozdítani megszokott életformájuk kerítései mögül. De meg kell próbálni és ha olyan tartalmas, érdekes tervekkel „csalogatják” a fiatalokat, mint Bony- hádon, minden bizonnyal sikerülni is fog —. CsE — S baris és a magnetometer A ré őszeknek új eszköz áll rendelki zésükre, amelynek segítségév 1 régi települések, városok elyét, sőt alaprajzát is pontosai meghatározhatják. Ez az eszk z a rendkívül érzékeny mágness gmérő, magnetometer, amely i földmágnességnek 1 milliomc 3 résznyi változását is érzékeli. Ez az eszköz lehetővé teszi, he iy föld vagy vízrétegen keresztü is megállapíthassák a régi teli pülések pontos alaprajzát, az épületeket, a kövezett utakat, esetleges emlékműveket, mert ezek — különböző anyagokból lévén — mind másként térítik ki az érzékeny műszer mutatóját. Az egykor lakott területek mágneses tere más mint az „érintetlen” területeké. Ennek a módszernek segítségével találták meg olasz és amerikai régészek Sibaris város helyét. Sibiris az Ion tenger partján feküdt, kb. 5 km2 területen. Jelenleg 5 méteres vízréteg borítja. K. J. fTTTTTTTT f TVTTVVTTTTTTTTT» TV TTTTTTV — 85 — Megnyugtattam, hogy nem mondok igent. Erre azonban még nyugtalanabb lett. — Ha nem engedelmeskedsz, megtalálják a módját hogy megszelídítsenek. Nem is tudom, mit lehetne tenni. Most már ketten voltunk tanácstalanok. Becsületszavamra mondom, nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy kettesben a bajokat is könnyebb elviselni. A helyzet továbbra is elviselhetetlennek látszott. Ültünk és hallgattunk. Aztán Ruth a. fejéhez kapott: — Terner! — mondta. — Kicsoda? — Hát Temer. Az a fickó, aki megkeresett, hogy beszéljek veled, aki azt hiszi, hogy Csánkó cinkosa vagy. Megkeressük és tanácsot kérünk tőle. — Megőrültél? Miért segítene ő Csánkó cinkosának? — Annak nem. De neked igen. Mert szépen elmagyarázzuk neki. hogy te nem vagy Csánkó cinkosa, és hogy milyen pácba kerültél. Segíteni fog rajtad, ha másért nem, hát azért, hogy üssön Cisánkón. Hiszen végeredményben Csánkó miatt kerültél ilyen helyzetbe... Taxiba ültünk, ljogy ne vesztegessük az időt. A bukméker iroda tömve volt. Terner úr. az „emigráns magyar kormány feje”, a Magyar Felszabadítást Egyetemes Alap ügyvezető elnöke ingujjban és nadrágtartóban, boszorkányos gyorsasággal adta ká a tiketteket, és szedte be — 86 — a pénzt. Ruth mint ismerős üdvözölte, s közölte, hogy halaszthatatlan ügyben akarunk vele beszélni. — Fél kettőig szó sem lehet róla — mondta Terner. — Jöjjenek vissza fél kettőkor.., A Livingstone Derbyt nem hagyhatom ki... Beleegyeztünk, hogy fél kettőig várunk. Terner úr pedig ismét belemerült a tikettjeibe. Kiléptünk az irodájából, és csak akkor vettük észre az ajtón függő táblát: „Fogadjon nálunk a Livingstone Derbyre! Kasszazárás fél kettőkor!” Én kissé furcsának találtam, hogy egy ilyen fontos személyiség, mint Terner úr aki a kinti magyarok vezetőjének vallja magát, többre becsüli a fogadásokon keresett dollárokat, mint a magyarok sorsdöntő kérdéseit. Ruthot azonban másképpen nevelték, ő mindezt természetesnek vette. Én is megnyugodtam, hiszen fél kettőkor még nem késő. Banless háromra jelezte látogatását, addig még cselekedhetünk... Fél kettő előtt tíz perccel már ott voltunk a bukméker irodában. A fogadók a pultnál tolongtak. — öt dollárt a hetesre! — Ötven dollárral befutóra az egy-hármat... Természetesen oda-vissza! — Rosyra nem fogadok. Majd ha ló leszek! — 87 — Virslinek való az, nem versenylónak! Temer úr tábornokhoz illő bátorsággal és hidegvérrel állta az ostromot. Pontosan fél kettőkor felberregett a telefon. Temer úr felvette, s beleszólt: — Oké! Még sokan álltak a pult előtt, kezükben a bankjegyekkel, hogy ne mulasszák el a pénzüket elveszíteni. Terner azonban ügyet sem vetett rájuk. Felvette a zakóját, meghúzta meglazított nyakkendőjét, és ünnepélyesen bejelentette: — Uraim, zártunk! Megjött a körtelefon... A hopponmaradt ügyfelek szitkozódtak, de a bukméker nem törődött velük. Intett, hogy fáradjunk be az irodájába. Az üvegfülkében leültetett bennünket, s hamarosan egy üveget vett elő az íróasztalából. — Igyál, fiam! Valódi magyar barack. — Aztán legyintve hozzátette: — Már amilyen valódit ma csinálnak. Közel sem jöhet ahhoz, amelyet annak idején az én szeszgyáramban magamnak főzettem. Én alig-alig kortyoltam belőle. Meg akartam őrizni a józanságomat. Terner viszont alaposan meghúzta az italt. Csak úgy üvegből ivott, ahogyan az aratók szokták erősíteni magúkat az aratópálinkával. — Nos, fiaim, hallgatlak—
