Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-23 / 197. szám

lOfifc. augusztus 23. fOtSrA MEGYEI NÉPÚJSÁG S M tengetici tragédia A TEMETÉSEN szinte ott volt az egész falu. Az eset még a leg­hidegebb szívű embert is megráz­ta: úgy mondják, Marika egyike volt Tengelic legszebb lányainak... A tragikus véletlenekkel épp­úgy vagyunk, mint a csodákkal: három napig eltöprengünk rajtuk, aztán napirendre térünk fölöttük. Volt, nincs. A közben maradó, kongó ürességet már csak a szü­lők, vagy a legközelebbi hozzá­tartozók érzik a továbbiakban. Vagy — mint a tengelici tragé­diánál — a vőlegény, akit erő­szakkal kellett elvinni a frissen ásott sír közeléből. Ebben az esetben azonban mint­ha másként lett volna. A temetés után majd egy héttel jártam Ten- gelicen. A frissen hantolt sír mór megbámult, harmat érte, eső vág­ta. A koszorúk szalagjai is meg­fakultak. Az emlékezet azonban még frissen őrizte Braun Marika arcát. S mindenki az okokat la­tolgatta, azt próbálta megfejteni, miért is tette a 21 éves lány amit tett, miért nyitotta ki csendes es­ti magányában pesti lakásán a gázcsapot. A búcsúlevélben nem sokat kö­zöl. Állítólag csak ennyit: garat­polipja volt, s nem tudta volna elviselni a műtétet. Első hallásra el is lehetne ezt fogadni, csak­hogy akikor miért nem lesz ön­gyilkos az a másik néhány em­ber is, aki hasonló bajjal küszkö­dik. Mesélik a falubeliek, hogy akad Tengelicen több olyan, aki garatpolipos, s időnként „elmegy” a hangja. Hogy ennek a betegség­nek milyen a természete, nem tu­dom. Annyi azonban bizonyos, hogy gyógyítható, s a mai világ­ban az orvostudomány kompli­káltabb műtétek megoldására is képes. Ejtsük el tehát Marika magya­rázatát? Nincs hozzá jogunk, hin­ni kell az utolsó, papírra vetett mondatoknak. Napjainkban azon­ban egyre inkább csökken az ön­gyilkosok száma, s az okok gyak­ran személyes természetűek, s a kérdések nyitva maradnak. Mint ebben az esetben is jobbadán (s^k következtetni lehet. A múlt- bél. a jelenből. Marika árvalány- ként tette élete első lépéseit: az édesapát a háború sodorta el. Idő­sebb testvérét nem sokkal később egy vízikatasztrófa ragadta magá­val. Motiváló vonások a zakla­tottságra tehát kerülnének. De Marika nyugodt volt. Az apa he-‘ lyett Kozma József személyében másikat kapott. Azt mondják má­sodik apjáról, hogy nagyon sze­rette a kislányt. S a mostohák megítélésében gyakran elfogult falusiak igazmondásának lehet hinni: ha az asszonyok mondják, hogy úgy szerette, mint a sajátját ne kételkedjünk a szavukban. Ők igaz bírák a szeretet megítélésé­ben. De akkor mégis mi történt? AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK hézago­sak. Néhány éve, amikor Marika elment a faluból, nem gondoltak az emberek semmire. Tragédiára a legkevésbé. Életútja úgy in­dult, ahogy sok más társáé: nem talált magának elfoglaltságot a faluban, a városban kereste he­lyét. A csalód, ahova költözött, ismerős volt. Nem volt meg a főbérlő és albérlő között gyakori feszültség, feloldódhatott. Néhány hónapja talán éppen a feüoldó- dottság segítette a háziasszonyt a felfigyelésben. Mi tűnt fel előtte? Talán az, hogy Marika zárkózot- tabb, mint régebben, szívesebben marad otthon, s gyakrabban töp­reng magában. Múló hangulat? Amikor húsz­évesekről hall hasonlót az idő­sebb, gyakran ítéli átsuhanó bo­rongásnak a töprengést. Olyan­nak, ami elmúlik előbb-utóbb, s kezdődik újra a régi, a nevetés, a vidámság. Marika azonban nem vidult, állandósult nála valami­lyen szorongás. De ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége? _ A tulajdonképpeni okot magá­val vitte a sírba. Arról vajmi keveset lehetne mondani. Van azonban egy inkább csak sejtés­féle érzés, ami súg valamit. Mi­közben Marikáról beszélgettünk, állandóan ott remegett közöttünk egy gondolat: a 21 éves lány tu­lajdonképpen magányos volt. Egyedül élt az emberek között. Hiányzott neki az a közeg, ami­ből kiszakadt. Azt mondják róla: úgy szerették egymást az édes­anyjával, hogy az ritkaság. Hi­ányzott tehát az anya? A válasz csak a „valószínű” lehet, a biz­tos semmi esetre sem. Ám mégis hiányzott valami. Inkább megint csak találgatásra támaszkodunk, amikor megpró­bálunk összeállítani egy mai kór­képet. A város vonzása sok fia­Hordozható műanyag légcsarnok A mezőgazdasági termények biztonságos elhelyezése sok eset­ben okoz komoly gondokat. Nemrég külföldön és legújabban hazánkban is olyan újrendszerű hordozható csarnokokat építettek amelyek meghatározott méret­határig kedvező körülményeket nyújtanak a termények elhelye­zésére. A szállítható légcsarnok egy fél hengerből és két negyed gömbből álló "térséget zár körül. A felszerelésnél a műszálakból készült csárnokburkolatot szét­terítik a csarnok helye fölött. A határvonal úgy rögzíti le a bur­kolatot a földhöz, hogy lehetőleg légmentes zárás keletkezzék. Ez­után kompresszorokon keresztül — amelyek a csarnokon kívül helyezkednek el — levegőt táp­lálnak be, így túlnyomás kelet­talt húz magával. Egy részükből városi ember lesz, a nagyobb többség azonban még gyermekei­ben is falusi marad, nem tudja megszokni a nagyváros sajátos légkörét: magára marad a mil­liók között is, s magánosabb, mint a kisebb falusi közösség­ben. Az ellenérv kézenfekvőnek tűnik: ha így áll a helyzet, ak­kor szaporodni kellene például a Marikáéhoz hasonló tragédiák­nak. A probléma azonban össze­tettebb egy magától adódó ellen­érvnél. A felismerés, a bátorság és a gyávaság sajátos keveréke szükséges ahhoz, hogy valaki ki­nyissa a gázcsapot, beleugorjék a vízbe, vagy más módon vessen véget életének. S sokakból, akik ma is egyedül vannak a zsúfolt nagyvárosban, talán éppen ez hi­ányzik; tül Általánosan hangzik mindez? Valójában minden kö­vetkeztetés általános. Még az ilyen kivételek esetében is, ami­lyen a tengelici tragédiára ráil­lik. Felfigyelni azonban nem árt rá, mert ez az öngyilkosság, s az a temetés, amelyiken majdnem az egész falu részt vett, olyan kivé­tel volt, amelyik a szabály ereje mellett szól. S amelyik egyben azt is mutatja, hogy a garatpolip lehetett kiváltó ok, de az igazi ok mélyebben, a magánosságban rejlett valahol; Sz. I. Tengerjáró a Dunán. kezik, a csarnok felfúvódik és kialakult a terménytároláshoz kívánt légtér. A levegő kiszüremlésének megakadályozására a csarnok bejáratát zsilipként alakítják ki. A bejáratok és a zsilipek be­illesztése a csarnokburkolatba különleges gondosságot igényel, mert a nagy felületeknek a sar­kokhoz vagy szélekhez való il­lesztése és az ezáltal előidézett redőképződés a csarnokburkolat­ban a szövedék helyi túlfeszülé- sét okozhatja. A hordozható légcsarnokok hasznosítási lehetősége igen sok­oldalú. Felhasználásukra nagy jövő vár különösen a mezőgaz­dasági termelésben. LIGETI GYÖRGY Egy földműves ember Medináról V alamilyey, elhallás követ- oíi.kéziében Szabó József ne- va Szanóként jelent meg a Nép- szabadság augusztus 14-i számá­ban, abban a rövid hírben, amely tudatja az olvasóval, hogy Sza- bópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke őt életmentő emlék­éremmel tüntette ki és a kor­mány nevében megköszönte ön­feláldozó tettét. Ez az elhallás most szinte jól jön, mert alka­lom Szabó József bemutatására, aki olyan ember, hogy őt igazán érdemes közelebbről is megis­merni. Ha valaki tőlem azt kér­dezné, hogy szövetkezeti gazda ismerőseim közül kiben látom leginkább kiteljesedve pártunk parasztpolitikáját, ha ezt kér­deznék, habozás nélkül Szabó Jó­zsef medinai tsz-tag nevét mon­danám, mert benne megtalálha­tók mindazok a tiszteletet ér­demlő földművestulajdonságok, amelyek szocialista közegen tényleg kánaánná varázsolják hazánk mezőgazdaságát. Nem titok, hogy tunya, életre nem való emberekkel sokra menni nem lehet. Ahol pedig alja em­berek uraljak a terepet, ott elő­rehaladás tényleg nincs. De az sem titok, hogy a magyar pa­raszt nem tartozik sem az egyik­hez, sem a másikhoz. S ha való­ban szóhoz jut, akkor keze nyo­mán kivirágzik az élet, s a nagy­üzem nem átok, hanem áldás. Az emberanyag, a vitalitás, min­dig sZ/ámított. Most is sokat szá­mít, hiszen egy teljesen új pa­raszti életformát kell megte­remteni. S ebben Szabó József kitűnően közreműködik. Leg­először egy zárszámadó közgyűlé­sen hallottam a hangját. Ki ez az okos beszédű ember? — Sertéstenyésztő — mondta szomszédom, mintegy hangsúlyo­san jelezvén, hogy nem kanász, hanem tenyésztő. — Valamikor parasztpárti em­ber volt. — mondták róla a zár­számadást követő ebéden. Ezen egyébként nem lehetett megle­pődni, hiszen a parasztpárt leg­tekintélyesebb erői mindig kö­zel álltak a kommunistákhoz. S a paraszti életsors történelmi át­rendezésének szükségét nem egy­szer ugyanúgy látták, mint a kommunisták. Sokan persze a fordulat éve után, heves belső nosztalgiák és jövőt féltő gondok között befelé fordultak, megné- multak, a közélettől távol marad­tak. Az átszervezés lett a görcs­oldó, azóta kezdenek éledni, az új talajon önmagukra találni, s egyre kevesebb restellkedés nél­kül, egyre bátrabban mernek hozzánk tartozni az olyan vágá­sú emberek, mint amilyen Sza­bó József. C amikor egy ilyen ember a ^ passziv szemlélődés he­lyett aktív cselekvésre lendül, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az általános politika jó. az emberi közérzet teljes és a pa­raszti jövő reménykeltő. Milyen bizonyosság szerint merem mind­ezt egyetlen ember ürügyén fel­tételezni, sőt állítani? A típus jogán, hiszen a medinai Szahó Józsefben mindaz kifejezésre jut, ami a jó politika vetületeként jelentkezik a parasztemberben. Legelsősorban meg lehet nézni az otthonát. Ahol bizonytalan a jövő, ott a fásultság, a kedvet­lenség nyomait magukon viselik a házak is. Ahol viszont értel­me, s célja van a dolgos hétköz­napoknak, ott a házak ezt is el­árulják. A Szabó-porta tiszta, rendes, tágas. A félig gépesített- háztartásban, a könyvek, folyó­iratok sokaságában, a tágas és világos szobákban lépten-nyomon fellelhető a korszerűség, a kul­turáltság. Medinán is sok még az agyagpadlós, a szgbadkém$- nyes. rideg lakás, de abban biz­tos az ember, hogy ezek már nem szaporodnak, az előbbiek annál inkább. Kktív, cselekvő embert lá- tunk Szabó Józsefben ak­kor is, amikor középiskolás diák. Negyven évét betöltötte, és több társával együtt az átszervezést követően, beiratkozott a mező- gazdasági technikumba. Az osz­tály legjobb tanulója. Nemreg előléptették, a termelőszövetke­zetben anyagraktáros lett. De számára ez a beosztás nem je­lent könnyebbséget, mert meg Szekszárdra is képes bekerék­pározni, csak azért, hogy fél na­pig se álljon alkatrészhiány miatt a gép. Amit vállal, azt szívből csinálja. Amire egyszer leadja a szavazatát, abban tény­leg hisz. Három gyermek édes­apja. Nemesveretű ember. Azt a földművestípust formázza, aki érti és érzi, hogy mit vár íő’e a történelmi sorsforduló. Lakás- és konyhafelszerelési cikkek -----vására ~ ----­a kijelölt vas- és műszaki szakboltokban VIII. 23-tól IX. U-ig 30, 60 %-os árengedménnyel (207) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom