Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

4 TOLNÄ MEGYEI NÉPÜJSAG 1965. augusztus 5. Cikkünkre válaszolnak: A Népújság f. hó 2l-i, majd biztonsági rendszabályok belartá- 23-i számában ,,A szalma is ér- sával. ték” és „Megjegyzés az égő tarló- Az említett „irányelvek”-et a ról” című cikk jelent meg BI., községi tanács vb-k és a termelő­illetve — pj — aláírással. Mind- szövetkezetek is megkapták és a két szerző kifogásolja a tarló, az módszert egyre inkább gyakorol- elszóródott szalma, törek és pely- ják. va felégetését. Kétségtelen, hogy ez az eljárás bizonyos mennyiségű szerves- anyag-veszteséggel jár együtt, vi­szont a letakarításnál visszama­radt szalma ipari nyersanyagként való értékesítése egyébként sem jöhet számításba, legfeljebb al­moz,ásra. A vetésszerkezet sajátosságából kifolyólag elkerülhetetlen, hogy kalászos elővetemény után a kö­vetkező évben ismét kalászos nö­vény következzék. Ez a körül­mény kedvező a kártevők elsza­porodására. A tarló és egyéb visz- szamaradt növényi részek kiváló védelmet és tenyészhelyet nyúj­tanak mind az állati, mind a gombakártevők számára. Ilyen meggondolás késztetett bennün­ket arra, hogy a nyári és őszi mezőgazdasági munkák végrehaj­tására kidolgozott irányelvekben, melyet a megyei tanács vb is jóváhagyott — a kalászos gabo­nakártevők irtására a tarlóégetés módszerét is javasoljuk — a tűz­Megemlítem, hogy az ún. ,.irányelvek”-et T. Szerkesztőség­nek is megküldtük. A hivatkozott cikkek megje­lenése érezhető zavart okozott a tsz-eknél, ezért az egyértelmű ál­lásfoglalás érdekében kérem a szerkesztésükben megjelenő Nép­újság hasábjain szives helyreiga­zításukat. Gaál Endre Növényvédő Állomás főagronó nuisa Somorjai 3ándor megyei főagronómus * Fenntartjuk álliíásiinkat. A tarlóégetést mi nem vitattuk. Mi csak azt tettük szóvá, l\ogy a kombájn után nem gereblyézik össze a szalmát, hanem tarló­égetés címén elégetik. Ez pedig nem helyes, mert lehet, hogy Tolna megyében van elég szal­ma, de országosan alomhiány van, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szerkesztőbizottság Fókák a sarki jégmezők alatt Néhány évvel ezelőtt nagy fel­tűnést keltett, hogy szovjet atom­tengeralattjárók nagyobb utat tettek meg a Sarkvidék össze­függő jégmezői alatt. Most De Vries és Wohlschlag zoológusok arról adtak hírt, hogy megállapí­tásaik szerint állatok is tudnák jól tájékozódva úszni nagyobb, összefüggő jégmező alatt. A déli Sarkvidéken honos há­rom méteresre is megnövő Wed- dellfókák 4000 kilométeres utakat is megtesznek a tengerben a Sarkvidékről Ausztráliáig, New Seelandig a La Platá torkolatáig és a Juan Fomández szigetig. Eközben a déli Sarkvidéken ha­talmas zárt jégmezők alatt kell átúszniuk, miközben a többi kö­zött 350 méter mélyre is leme­rülnek és ,,egy szuszra” 32 kilo­méteres távolságot tesznek meg a jég alatt. A fókáknak nyilván ki­tűnő tájékozódási ösztönük van, hogy a jég alatti koromsötétben is pontosan betartják útirányukat. Hogy tulajdonképpen miként tá­jékozódnak, azt még nem sikerült megállapítani. Vizesvödör, vizespohár Felületükön csillog a fehér be emelkedik. Hosszú kosarakba dörnek szürkésfehér erezett lesz zománc, ^ belse- rakják, így viszik a szárítóba, a belseje, az még olyan gépre is jükben áttetsző a víz. Főzéshez, Csak előbb még pihennie kell né- kerül, amilyenek a Vidámpark mosdáshoz és uram bocsá, ivás- hány órát, tiszta vízben. Az asz- tréfás rázogató székei, hoz — belőlük, vélük merítenek. 6ZOnyok, akik itt dolgoznak, hosz- Gránitgépnek hívják. A sötét- Álinak a szamukra készült pad- szu gumicsizmában lábalnak a szürke alapra fehér zománc- kan bölcs nyugalommal. Hűvös, kiömlő folyadékok között, kezű- masszát öntenek, olyan löttyin- elokelo darabjai a konyhának. kön konyákig érő gumikesztyű. léssel, ahogy a palacsinta készül. ei^mek a meff: - Nehéz munka, de mi már A gép tetején ütemes rázkódás­csuleset, fel sem veszik, ha valaki megszoktuk — mondja Bändel sa] billeg a vödör Erezett csí- bosszankodva szol: Ádámné, aki 17 éve már, hogy kokban folyik le róia a festék A — Hol az a vödör. Mar megint a gyárban dolgozik. Kovács Ist- vödröket egy fekete hajú fiatal- vizet húzhatok. vánné a társa, kilencedik éve ember, Szekeres József könnye­Hideg zománcozott testük sok van az üzemben. dén emeli a feie fölé tortúrán ment keresztül, amíg TI. ,, _____UA. ... , , , e hhez a nyugalomhoz jutottak — Vjabban csak het orat dol‘ Megint egetes, utanfestés és Kísérjük el őket — az indulástól gozunk' ^ 1° a kereset- csíkkal díszítetten világos színek­A Bonyhádi Zománcgyárban elő- ütra^A & a^zomá’ncb5 Raszter b?1, P°™Pázik a vizesvödör. Az szőr a nyersárúműhelybe kell el- A.z a^Pzomarlcba Suszter utolsó helyiségben kémény ferfi­mennünk. Itt a vödör még: szür­ke bádoglemez. Csúnya, jelenték- . , alaDzománc száradása télén lapokként hevernek a mű- előtt VilTg^zürk^Tzínű A kí hely padlóján. Csiszolják szélüket, mencéb^n§ 4ol LS etoször s egy asszony osszehegeszti okét János és Dürr János merítik, kezek harapófogóval szorítják be- Most furcsa dolog történik a vö- le az előre elkészített füleket. A műhelyben megkapják merevítő tétszürke lesz ~ égetik, megváltozik a színe. Sö­A zománcgyári «gj* mélyedésüket, de formájuk még csak emlékeztet a tulajdonképpe­ni vödörre. Vizet senki sem hoz­hatna bennük: alul-felül lyuka­sak. De itt már a későbbi füle- nak- légiesnek, folyékony vörös­Pintér István: GYILKOSSÁG NEW YORKBAN két is meghajlítják A bádogpalást most forró hely­re utazik. A beleillesztett fenék­lapot összehegesztik és a zsírtala- nítóban le kell égetni savazás előtt az összes szennyeződéseket. Tüzes kemence előtt két vidám férfi. Fejük felett lyukas a meny- nyezet. kéznyújtásnyira tőlük 800 fokos forróság. Sósavval leöntik a vödröt, szögekre aggatják és egy sínen a tüzes kemencébe csúsztatják. Meztelen felsőtestük­ről az izzadság csíkokban mossa a port. Himpli József és Péter Károly a sósavas vödröt mutatja. — Ebből elég egy fél pohár, és nem éreznénk a forróságot töb­bet! — Történt már itt baleset? Nem „kóstolta” meg senki? .— Ide dolgozni járnak az em­berei!, nem meghalni. Mi férfiak különben sem leszünk életuntak, amíg csinos nők vannak a vilá­gon. A szürke bádogvödör felületén megcsillan egy magasból jövő fénysugár, mintha mosolyogna. n A savazó előtt “ gf 3anyagokat távolítják el, megtor- 3panok. Bemenjek? Ne menjek? 3Topogok az ajtóban, azt mond­atok, s savas folyadék tönkreteszi ^a cipő talpát. A kíváncsiság az ^erősebb Sárga oldalú hatalmas ká- 3 dák. Szögletes is van, gömbölyű 3 is. A kádakban gyanús színű 3folyadék. Föléje hajolok. Orrfa- 3csaró sósavillat. A vödör a sósav­kat­togásban, színfoltok kavargásában hűsítő halomként gyűlik az elkészült vi- A tátott kemenceszáj vörösen zesvödör, és a gúlákba rakott vi­zespohár. A háziasszony, amikai' a boltban megvásárolja, megkér­di az eladót: nek hatnak. A levegőre érve má- — Azt mondja, ötvenhárom fo- sodpercek alatt sötétedik a szí- rint? Mi kerül ezen ennyibe? nük. Vizesvödrünk útja utolsó szakaszaihoz érkezik. Amelyik vö- Moldován Ibolya izzik. Mielőtt kiemelnék a vödrö­ket, áttetszőén ragyognak. Puhá­A vándorló város A címben talán csak a város szó a túlzás, de Ausztráliában egy-egy négy-ötszáz lakosú tele­pülés már városnak számít. La- kewood-ot például, amelynek lé- lekszáma meghaladja a félezret, hiába keresnők a térképen. Ilyen település a legrészletesebb map­pán sem szerepel. Ennek elle­nére Lakewood mégis létezik! Csak éppen bizonytalan, hol „tar­tózkodik”. Mert ez a város időn­ként felkerekedik és elköltözik más vidékre. Ha eredeti lakó­helyén elfogy a munka, illetve megszűnik a munkalehetőség, új területet keres magának. Lake­wood lakói ugyanis bányafát ter­melnek ki ausztráliai bányák­nak. Évente kb. 300 000 tonna bányafát ad a bányászatnak. S ha a környéken nincs már elég fa, akkor költözik.. Lakewood 1902-ben alakult meg — ponto­sabban: alapították, hiszen vá­rosról van szó. Lakossága ma meghaladja az 500 főt, akik kö­zül körülbelül 300-an élnek ma­gába a városban, a többiek a hét munkanapjain a várostól néhány mérföldnyire lévő mun­3ba kerül és fürdés után a levegő- kahelyeken dolgoznak. És amikor elfogy a környéken o fa, — amikor kitermelték az erdőt —, Lakewood néhányszáz kilométerrel odébb költözik. Nemcsak a lakosság, — az egész város áttelepül. És igen rö­vid időn belül, úgyszólván na­pok alatt már az új helyen áll­nak a házak, kopog az írógép az irodában, tanulnak a gyerekek az iskolában, süt a pék, rendel az orvos, sőt, virulnak a kertek és a fák árnyékában megpihen­nek a lakók. Mindez valószínűtlennek tű­nik, de így van, mert Lakewood városhoz azok a vasúti teher­kocsik is hozzátartoznak, ame­lyekre az egész várost igen rö­vid idő alatt fel lehet rakni. Meri az összes épületet, üzleteket, is­kolákat úgy tervezték, hogy jó­formán órák alatt szétszedhe­tők és összerakhatok, és ilyen­formán a költözés nem okoz nagy gondot. A költözési appa­rátushoz az elmondottakon kívül még vasúti sínek is tartoznak, hiszen Lakewood a legritkább esetben települ fővonal mellé. K. I. — 37 — — Mit szólnék? — kérdeztem vissza kihí­vóan. — Maga még nem hallott olyan férfiak­ról, akik bizonyos esetekben túl hevesek, és ezzel fájdalmat okoznak a hölgyeknek? — Mit fecseg itt összevissza? Hülyének néz bennünket? Jobbnak láttam, ha hallgatok. Igent nem mertem, nemet pedig nem akartam mondani, mert ha nem muszáj, nem szoktam hazudni. Valóban őrültnek tartottam Burtot, meg a tár­sait. Mi a nyavalyát akarnak tőlem? Hiszen én aztán igazán biztos voltam benne, hogy semmi közöm sincs az egészhez. Hagyjanak engem békén, és kész! — Ügy, tehát nem válaszol?!... Ügy is jó! Majd én mindjárt bebizonyítom magának, hogy nem vagyunk hülyék! Örültem ennek az ígéretnek. Elmeállapota tökéletességének legfőbb bizonyítékát altkor ad­hatta volna, ha azonnal szabadon enged, s abba­hagyja ezt a felesleges és értelmetlen faggató­zást. De Burtnak esze ágában sem volt elenged­ni. Diadalittasan harsogta: — Miből szállt meg a Hotel Clive-ban?!;.. Miért nem jelent meg egyszer sem ezen a lak­helyén, és miért töltötte az éjszakákat albérlet­ben? ... Miért szereltették le a magyar hadse­regből? ... Miért nem volt hajlandó válaszolni honfitársainak, amikor otthoni tevékenysége fe­lől érdeklődtek? — 38 — Búrt villámgyorsan hadarta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válaszra. Sőt, a végén is belémfojtotta a szót. — Hallgasson! Ezek a kérdések már a maga főbenjáró bűneire vonatkoznak. Törvényeink szerint kötelességem felvilágosítani, hogy a vá­laszadásnál jelen lehet az ügyvédje. Kérem, kö­zölje ügyvédje nevét és címét. — Nincs ügyvédem — mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám, mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelentem volna meg az államelnök tanácsadóinak szűkebb értekezletén. Véleménye szerint minden jobb embernek rendelkeznie kell ügyvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügyvédje? — háborodott fel. — Ügy, szóval húzni akarja az időt. De fi­gyelmeztetem, hogy hiába manőverezik. Egyet­len olyan bíró sincs New Yorkban, aki akár más­fél millió dollár óvadékért engedélyezné a sza­badlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok biztonságáról van szó. Mi, amerikaiak, szeretjük a tréfát. De ebben nem tréfálunk. Szerettem volna, de nem mertem azt mon­dani, hogy igenis tréfálnak. Éppen tőlem féltik az Egyesült Államok biztonságát. Én aztán iga­zán ártalmatlan szegénylegény vagyok, aki örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek el­lenem, azzal is számolnom kell, hogy megfoszta­nak ettől az örömtől. Az időhúzásra vonatkozó célzást nem értettem, pedig szerettem volna egy kis időt nyerni. Jó lett volna végiggondolnom — 39 — helyzetemet, hiszen alighanem jókora csávába kerültem. Búrt kérdéseiből láttam, hogy a buk­méker irodában tett látogatásom hozta a fejem­re a bajt. Az ezredesből lett paripaszakértőnek valahogyan felkeltettem a gyanúját. Így kerül­tem a pácba. És most hogyan mászom ki belőle? Ki segítene rajtam? Hiszen alig ismer itt valaki. Senki sincs, akinek a barátságára és támogatásá­ra számíthatnék. Ha csak Ruth nem. De hát nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágrólszakadt, mint én, és alighanem akadt már egy-két hozzám hasonló szerelme' az életé­ben. És akadnak majd újabbak. Sőt, talán már van is valakije, akivel több szerencséje lesz, és a döntő pillanatban nem törnek rájuk marcona alakok a szállodaszobában. Jó lenne az egészet végiggondolni. De hogyan? Búrt akaratlanul is segítségemre sietett. Ki­jelentette: — Ha most azt mondja, hogy él az ügyvéd- választás jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a törvény ez esetben biztosít, vagyis ha csak egy nap múlva és az ügyvédje jelenlétében hajlandó válaszolni a kér­déseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesszük, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrányosan értékelheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom