Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-03 / 181. szám
4 TOLNÄ MEGYEI NÉPÜJSAG 1965. augusztus 5. Cikkünkre válaszolnak: A Népújság f. hó 2l-i, majd biztonsági rendszabályok belartá- 23-i számában ,,A szalma is ér- sával. ték” és „Megjegyzés az égő tarló- Az említett „irányelvek”-et a ról” című cikk jelent meg BI., községi tanács vb-k és a termelőilletve — pj — aláírással. Mind- szövetkezetek is megkapták és a két szerző kifogásolja a tarló, az módszert egyre inkább gyakorol- elszóródott szalma, törek és pely- ják. va felégetését. Kétségtelen, hogy ez az eljárás bizonyos mennyiségű szerves- anyag-veszteséggel jár együtt, viszont a letakarításnál visszamaradt szalma ipari nyersanyagként való értékesítése egyébként sem jöhet számításba, legfeljebb almoz,ásra. A vetésszerkezet sajátosságából kifolyólag elkerülhetetlen, hogy kalászos elővetemény után a következő évben ismét kalászos növény következzék. Ez a körülmény kedvező a kártevők elszaporodására. A tarló és egyéb visz- szamaradt növényi részek kiváló védelmet és tenyészhelyet nyújtanak mind az állati, mind a gombakártevők számára. Ilyen meggondolás késztetett bennünket arra, hogy a nyári és őszi mezőgazdasági munkák végrehajtására kidolgozott irányelvekben, melyet a megyei tanács vb is jóváhagyott — a kalászos gabonakártevők irtására a tarlóégetés módszerét is javasoljuk — a tűzMegemlítem, hogy az ún. ,.irányelvek”-et T. Szerkesztőségnek is megküldtük. A hivatkozott cikkek megjelenése érezhető zavart okozott a tsz-eknél, ezért az egyértelmű állásfoglalás érdekében kérem a szerkesztésükben megjelenő Népújság hasábjain szives helyreigazításukat. Gaál Endre Növényvédő Állomás főagronó nuisa Somorjai 3ándor megyei főagronómus * Fenntartjuk álliíásiinkat. A tarlóégetést mi nem vitattuk. Mi csak azt tettük szóvá, l\ogy a kombájn után nem gereblyézik össze a szalmát, hanem tarlóégetés címén elégetik. Ez pedig nem helyes, mert lehet, hogy Tolna megyében van elég szalma, de országosan alomhiány van, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szerkesztőbizottság Fókák a sarki jégmezők alatt Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett, hogy szovjet atomtengeralattjárók nagyobb utat tettek meg a Sarkvidék összefüggő jégmezői alatt. Most De Vries és Wohlschlag zoológusok arról adtak hírt, hogy megállapításaik szerint állatok is tudnák jól tájékozódva úszni nagyobb, összefüggő jégmező alatt. A déli Sarkvidéken honos három méteresre is megnövő Wed- dellfókák 4000 kilométeres utakat is megtesznek a tengerben a Sarkvidékről Ausztráliáig, New Seelandig a La Platá torkolatáig és a Juan Fomández szigetig. Eközben a déli Sarkvidéken hatalmas zárt jégmezők alatt kell átúszniuk, miközben a többi között 350 méter mélyre is lemerülnek és ,,egy szuszra” 32 kilométeres távolságot tesznek meg a jég alatt. A fókáknak nyilván kitűnő tájékozódási ösztönük van, hogy a jég alatti koromsötétben is pontosan betartják útirányukat. Hogy tulajdonképpen miként tájékozódnak, azt még nem sikerült megállapítani. Vizesvödör, vizespohár Felületükön csillog a fehér be emelkedik. Hosszú kosarakba dörnek szürkésfehér erezett lesz zománc, ^ belse- rakják, így viszik a szárítóba, a belseje, az még olyan gépre is jükben áttetsző a víz. Főzéshez, Csak előbb még pihennie kell né- kerül, amilyenek a Vidámpark mosdáshoz és uram bocsá, ivás- hány órát, tiszta vízben. Az asz- tréfás rázogató székei, hoz — belőlük, vélük merítenek. 6ZOnyok, akik itt dolgoznak, hosz- Gránitgépnek hívják. A sötét- Álinak a szamukra készült pad- szu gumicsizmában lábalnak a szürke alapra fehér zománc- kan bölcs nyugalommal. Hűvös, kiömlő folyadékok között, kezű- masszát öntenek, olyan löttyin- elokelo darabjai a konyhának. kön konyákig érő gumikesztyű. léssel, ahogy a palacsinta készül. ei^mek a meff: - Nehéz munka, de mi már A gép tetején ütemes rázkódáscsuleset, fel sem veszik, ha valaki megszoktuk — mondja Bändel sa] billeg a vödör Erezett csí- bosszankodva szol: Ádámné, aki 17 éve már, hogy kokban folyik le róia a festék A — Hol az a vödör. Mar megint a gyárban dolgozik. Kovács Ist- vödröket egy fekete hajú fiatal- vizet húzhatok. vánné a társa, kilencedik éve ember, Szekeres József könnyeHideg zománcozott testük sok van az üzemben. dén emeli a feie fölé tortúrán ment keresztül, amíg TI. ,, _____UA. ... , , , e hhez a nyugalomhoz jutottak — Vjabban csak het orat dol‘ Megint egetes, utanfestés és Kísérjük el őket — az indulástól gozunk' ^ 1° a kereset- csíkkal díszítetten világos színekA Bonyhádi Zománcgyárban elő- ütra^A & a^zomá’ncb5 Raszter b?1, P°™Pázik a vizesvödör. Az szőr a nyersárúműhelybe kell el- A.z a^Pzomarlcba Suszter utolsó helyiségben kémény ferfimennünk. Itt a vödör még: szürke bádoglemez. Csúnya, jelenték- . , alaDzománc száradása télén lapokként hevernek a mű- előtt VilTg^zürk^Tzínű A kí hely padlóján. Csiszolják szélüket, mencéb^n§ 4ol LS etoször s egy asszony osszehegeszti okét János és Dürr János merítik, kezek harapófogóval szorítják be- Most furcsa dolog történik a vö- le az előre elkészített füleket. A műhelyben megkapják merevítő tétszürke lesz ~ égetik, megváltozik a színe. SöA zománcgyári «gj* mélyedésüket, de formájuk még csak emlékeztet a tulajdonképpeni vödörre. Vizet senki sem hozhatna bennük: alul-felül lyukasak. De itt már a későbbi füle- nak- légiesnek, folyékony vörösPintér István: GYILKOSSÁG NEW YORKBAN két is meghajlítják A bádogpalást most forró helyre utazik. A beleillesztett fenéklapot összehegesztik és a zsírtala- nítóban le kell égetni savazás előtt az összes szennyeződéseket. Tüzes kemence előtt két vidám férfi. Fejük felett lyukas a meny- nyezet. kéznyújtásnyira tőlük 800 fokos forróság. Sósavval leöntik a vödröt, szögekre aggatják és egy sínen a tüzes kemencébe csúsztatják. Meztelen felsőtestükről az izzadság csíkokban mossa a port. Himpli József és Péter Károly a sósavas vödröt mutatja. — Ebből elég egy fél pohár, és nem éreznénk a forróságot többet! — Történt már itt baleset? Nem „kóstolta” meg senki? .— Ide dolgozni járnak az emberei!, nem meghalni. Mi férfiak különben sem leszünk életuntak, amíg csinos nők vannak a világon. A szürke bádogvödör felületén megcsillan egy magasból jövő fénysugár, mintha mosolyogna. n A savazó előtt “ gf 3anyagokat távolítják el, megtor- 3panok. Bemenjek? Ne menjek? 3Topogok az ajtóban, azt mondatok, s savas folyadék tönkreteszi ^a cipő talpát. A kíváncsiság az ^erősebb Sárga oldalú hatalmas ká- 3 dák. Szögletes is van, gömbölyű 3 is. A kádakban gyanús színű 3folyadék. Föléje hajolok. Orrfa- 3csaró sósavillat. A vödör a sósavkattogásban, színfoltok kavargásában hűsítő halomként gyűlik az elkészült vi- A tátott kemenceszáj vörösen zesvödör, és a gúlákba rakott vizespohár. A háziasszony, amikai' a boltban megvásárolja, megkérdi az eladót: nek hatnak. A levegőre érve má- — Azt mondja, ötvenhárom fo- sodpercek alatt sötétedik a szí- rint? Mi kerül ezen ennyibe? nük. Vizesvödrünk útja utolsó szakaszaihoz érkezik. Amelyik vö- Moldován Ibolya izzik. Mielőtt kiemelnék a vödröket, áttetszőén ragyognak. PuháA vándorló város A címben talán csak a város szó a túlzás, de Ausztráliában egy-egy négy-ötszáz lakosú település már városnak számít. La- kewood-ot például, amelynek lé- lekszáma meghaladja a félezret, hiába keresnők a térképen. Ilyen település a legrészletesebb mappán sem szerepel. Ennek ellenére Lakewood mégis létezik! Csak éppen bizonytalan, hol „tartózkodik”. Mert ez a város időnként felkerekedik és elköltözik más vidékre. Ha eredeti lakóhelyén elfogy a munka, illetve megszűnik a munkalehetőség, új területet keres magának. Lakewood lakói ugyanis bányafát termelnek ki ausztráliai bányáknak. Évente kb. 300 000 tonna bányafát ad a bányászatnak. S ha a környéken nincs már elég fa, akkor költözik.. Lakewood 1902-ben alakult meg — pontosabban: alapították, hiszen városról van szó. Lakossága ma meghaladja az 500 főt, akik közül körülbelül 300-an élnek magába a városban, a többiek a hét munkanapjain a várostól néhány mérföldnyire lévő mun3ba kerül és fürdés után a levegő- kahelyeken dolgoznak. És amikor elfogy a környéken o fa, — amikor kitermelték az erdőt —, Lakewood néhányszáz kilométerrel odébb költözik. Nemcsak a lakosság, — az egész város áttelepül. És igen rövid időn belül, úgyszólván napok alatt már az új helyen állnak a házak, kopog az írógép az irodában, tanulnak a gyerekek az iskolában, süt a pék, rendel az orvos, sőt, virulnak a kertek és a fák árnyékában megpihennek a lakók. Mindez valószínűtlennek tűnik, de így van, mert Lakewood városhoz azok a vasúti teherkocsik is hozzátartoznak, amelyekre az egész várost igen rövid idő alatt fel lehet rakni. Meri az összes épületet, üzleteket, iskolákat úgy tervezték, hogy jóformán órák alatt szétszedhetők és összerakhatok, és ilyenformán a költözés nem okoz nagy gondot. A költözési apparátushoz az elmondottakon kívül még vasúti sínek is tartoznak, hiszen Lakewood a legritkább esetben települ fővonal mellé. K. I. — 37 — — Mit szólnék? — kérdeztem vissza kihívóan. — Maga még nem hallott olyan férfiakról, akik bizonyos esetekben túl hevesek, és ezzel fájdalmat okoznak a hölgyeknek? — Mit fecseg itt összevissza? Hülyének néz bennünket? Jobbnak láttam, ha hallgatok. Igent nem mertem, nemet pedig nem akartam mondani, mert ha nem muszáj, nem szoktam hazudni. Valóban őrültnek tartottam Burtot, meg a társait. Mi a nyavalyát akarnak tőlem? Hiszen én aztán igazán biztos voltam benne, hogy semmi közöm sincs az egészhez. Hagyjanak engem békén, és kész! — Ügy, tehát nem válaszol?!... Ügy is jó! Majd én mindjárt bebizonyítom magának, hogy nem vagyunk hülyék! Örültem ennek az ígéretnek. Elmeállapota tökéletességének legfőbb bizonyítékát altkor adhatta volna, ha azonnal szabadon enged, s abbahagyja ezt a felesleges és értelmetlen faggatózást. De Burtnak esze ágában sem volt elengedni. Diadalittasan harsogta: — Miből szállt meg a Hotel Clive-ban?!;.. Miért nem jelent meg egyszer sem ezen a lakhelyén, és miért töltötte az éjszakákat albérletben? ... Miért szereltették le a magyar hadseregből? ... Miért nem volt hajlandó válaszolni honfitársainak, amikor otthoni tevékenysége felől érdeklődtek? — 38 — Búrt villámgyorsan hadarta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válaszra. Sőt, a végén is belémfojtotta a szót. — Hallgasson! Ezek a kérdések már a maga főbenjáró bűneire vonatkoznak. Törvényeink szerint kötelességem felvilágosítani, hogy a válaszadásnál jelen lehet az ügyvédje. Kérem, közölje ügyvédje nevét és címét. — Nincs ügyvédem — mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám, mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelentem volna meg az államelnök tanácsadóinak szűkebb értekezletén. Véleménye szerint minden jobb embernek rendelkeznie kell ügyvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügyvédje? — háborodott fel. — Ügy, szóval húzni akarja az időt. De figyelmeztetem, hogy hiába manőverezik. Egyetlen olyan bíró sincs New Yorkban, aki akár másfél millió dollár óvadékért engedélyezné a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok biztonságáról van szó. Mi, amerikaiak, szeretjük a tréfát. De ebben nem tréfálunk. Szerettem volna, de nem mertem azt mondani, hogy igenis tréfálnak. Éppen tőlem féltik az Egyesült Államok biztonságát. Én aztán igazán ártalmatlan szegénylegény vagyok, aki örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek ellenem, azzal is számolnom kell, hogy megfosztanak ettől az örömtől. Az időhúzásra vonatkozó célzást nem értettem, pedig szerettem volna egy kis időt nyerni. Jó lett volna végiggondolnom — 39 — helyzetemet, hiszen alighanem jókora csávába kerültem. Búrt kérdéseiből láttam, hogy a bukméker irodában tett látogatásom hozta a fejemre a bajt. Az ezredesből lett paripaszakértőnek valahogyan felkeltettem a gyanúját. Így kerültem a pácba. És most hogyan mászom ki belőle? Ki segítene rajtam? Hiszen alig ismer itt valaki. Senki sincs, akinek a barátságára és támogatására számíthatnék. Ha csak Ruth nem. De hát nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágrólszakadt, mint én, és alighanem akadt már egy-két hozzám hasonló szerelme' az életében. És akadnak majd újabbak. Sőt, talán már van is valakije, akivel több szerencséje lesz, és a döntő pillanatban nem törnek rájuk marcona alakok a szállodaszobában. Jó lenne az egészet végiggondolni. De hogyan? Búrt akaratlanul is segítségemre sietett. Kijelentette: — Ha most azt mondja, hogy él az ügyvéd- választás jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a törvény ez esetben biztosít, vagyis ha csak egy nap múlva és az ügyvédje jelenlétében hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesszük, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrányosan értékelheti.
