Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

1065. augusztus 20. VOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ‘ 3 1 949 augusztus 20-án a ma­gyar országgyűlés meg­alkotta, s törvényre emel­te állami és társadalmi életünk alapokmányát: a Magyar Nép- köztársaság alkotmányát. Tizenhat évvel ezelőtt szüle­tett a nép alkotmánya, a dolgozó emberek jogainak, kötelességei­nek törvényben való rögzítése. Szentesítette azt a hatalmas tör­ténelmi változást, amely a fel- szabadulással köszöntött a ma­gyar népre. Alkotmányunk paragrafusai tudtára adták országnak-világ- nak, hogy „A Magyar Népköz- társaság a munkások és dolgozó parasztok állama... A Magyar Népköztársaságban minden ha­talom a dolgozó népé. .. A Ma­gyar Népköztársaság állama har­col az ember kizsákmányolásá­nak minden formája ellen, szer­vezi a társadalom erőit a szo­cialista építésre”. Továbbá; „Min­den munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgoz­zék”. Az alkotmány hetedik pa­ragrafusa születésének időpontjá­ban még csak ezt mondja: „A Magyar Népköztársaság köteles­ségének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mező- gazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelő- szövetkezetek támogatásával elő­segítse a mezőgazdaság szocia­lista fejlődését”. Az alkotmány szocializmust építő társadalmi rendünk alap­törvénye, egy egész történelmi korszakra adott programot. Ez, annak ellenére, hogy megvalósí­tásában 1956 előtt voltak töré­sek, a Magyar Szocialista Mun­káspárt helyes politikája, a szovjet nép önzetlen, testvéri tá­mogatása, népünk szorgalmas munkája nyomán valósággá vált. Országunkban a hatalom bir­tokosa a dolgozó nép lett. Tár­sadalmi életünk demokratizálá­sán keresztül mindenki, aki be­csülettel eleget tesz állampol­gári kötelességének, egyre na­gyobb mértékben kapcsolódik be, közvetve és közvetlenül az ál­lamügyek intézésébe. Ma már nemcsak harcolunk az ember kizsákmányolásának min­den formája ellen, hanem mind­örökre megszüntettük azt ha­zánkban, s az emberek megítélé­sének, hovatartozásának, meg­becsülésének alapját nem a va­gyoni helyzet, hanem a szocia­lista társadalomhoz való vi­szony, a szocializmus felépíté­séért folytatott tevékenység, a végzett munka határozza meg. E helyes gyakorlat alapján kiala­kulóban van falun az egységes termelőszövetkezeti paraszti osz­tály. Az idei árvíz elleni védeke­zés egyik fényes bizonyítéka an­nak, hogyan valósul meg né­pünk nemzeti egysége, népünk egészének összeforrottsága. A gá­takon, az árvíztől fenyegetett te­rületeken, az emberek és javak megmentésében, az éjt nappallá tevő, fáradhatatlan munkában és helytállásban olyan összefogás valósult meg, ami örökké emlé­kezetes marad szocializmust épí­tő hazánk és népünk történeté­ben. Ebben az a tanulság is rejlik, hogy az ember egymagában gyen­ge a természet erőivel szemben, de amikor okosan összefog, le- győzheitetlenné válik. Mi a ma­gunk boldogulását munkáljuk, a magunk országát és jövőjét épít­jük, s ha veszedelmek törnek ránk. a magunk országát oltal­mazzuk. Népünk alkotó munkája meg­változtatta az egész ország ké­pét, népünk élete igazi szocialis­ta tartalmat kapott. A munka­SZÁMVETÉS Irta: Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke nélküliség ismeretlen fogalommá vált, sőt egyes helyeken munka­erőhiánnyal küzdünk. A mi me­gyénkben is sor került a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. és VIII. kongresszusának határo­zata alapján az iparosításra, melynek során több mint 100 millió Ft-os beruházással épít­jük Szekszárdon a mechanikai mérőműszergyárat, Dombóvárott a kesztyűgyárat, Tamásiban a budapesti Orion-gyár egyik rész­legét. A III. ötéves terv során a jelenleginek duplájára emeljük a paksi konzervgyár és a szek­szárdi bőrdíszmű vállalat terme­lését. Az alkotmány megszületése óta a megyében az iparban fog­lalkoztatottak száma 6919-ről 24 000 főre nőtt. 1949 óta a me­gyében 15 076 család költözött új lakásba. A fizetett szabadság, az üdültetés, a kulturális forrada­lom társadalmi méreteket öl­tött. Büszkék vagyunk arra is, hogy hazánkban magas színvo­nalra emeltük az iskoláztatást, középiskoláink és egyetemeink nyitva állnak minden tanulni vágyó, tehetséges fiatal számá­ra. Egyre növekszik azon ter­melőszövetkezetek száma me­gyénkben, ahonnét a jól végzett munka jutalmául üdülni küldik a munkában elfáradt termelő­szövetkezeti tagokat. Harkányban és a Balaton mentén külön üdü­lőket is építettek termelőszövet­kezeteink. Az állampolgárok teljes jog­egyenlősége, a nők egyenjogúsá­gának megteremtése, a családvé­delem, az ifjúságról való külön gondoskodás, a nemzetiségiek a vallásfelekezetek szabadsága és egyenjogúsága, mindez tény! Parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodás útjára tért, ezzel megoldottuk a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, befejező­dött hazánkban a szocializmus alapjainak a lerakása. Ebből a helyzetből adódóan ma egyik leg­fontosabb feladatunk szocialista mezőgazdaságunk felvirágoztatá­sa. Az elért eredményekben tömér­dek munka, fáradozás, szorgal­mas alkotás, lelkiismeretesség, néha botladozás van együtt; a nép a kommunisták vezetésével nagy történelmi feladatot oldott meg. Alkotmányunk születésének év­fordulóján elégedetten állapíthat­juk meg hogy mind gazdasági, mind társadalmi feitétéleink adottak a szocializmus teljes fel­építéséhez. A ugusztus 20-án amikor az alkotmány paragrafusait felidézzük, számot adva azok megvalósításáról, a pihenés közben is a munkára gondolunk, arra, hogy alkotmányunk nem­csak jogokat biztosít, hanem kö­telességeket is ró ránk. Az állam- polgári jogok gyakorlásának egyensúlyban kell lennie a köte­lességek teljesítésével. Ha azt akarjuk, hogy a holnapi — hol­naputáni életünk szebb, jobb, kul­turáltabb legyen, s gyorsabban haladjunk előre, akkor holnap és ezt követően még jobban kell dol­goznunk az üzemekben, szántóföl­dön, a hivatalban és az élet min­den területén egyaránt, mert a magunk javát csak mi magunk, a dolgozó nép teremthetjük meg. Éppen ezért a nép hatalmának erősítésén fáradozni mindannyi­unk legszentebb kötelessége, de érdeke is! II. ötéves tervünk utolsó évé­ben vagyunk. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1964. decemberében a nép­gazdaság helyzetéről, s a további feladatainkról szóló határozatá­ban megjelölte a gyorsabb előre­haladás érdekében megoldandó feladatokat. E határozat azt cé­lozza, hogy biztosítsuk II. ötéves tervünk, s annak utolsó évi elő­irányzatainak maradéktalan tel­jesítését, s hogy teremtsük meg a biztos alapokat a III. ötéves terv, ezen belül az 1966. évi népgaz­dasági terv törésmentes indulásá­hoz. A Központi Bizottság decemberi határozata hosszabb távlatokra szabja meg a feladatokat. Ezért helyes, ha munkánk során szinte napról napra figyelemmel kísér­jük annak végrehajtását, s néha nem árt felidézni főbb célkitűzé­seit, s azt hol is tartunk azok megvalósításában. Az ünnepi han­gulat közben jut időnk arra is, hogy számot vessünk saját ma­gunk munkaterületével, hogy is állunk a magunk posztján a párt és kormány célkitűzéseinek meg­valósításában. A Központi Bizottság határo­zata a termelés minimális növelé­se mellett a munka jobb megszer­vezésével a termelékenység növe­lését, az exporttervek teljesítését, illetve túlteljesítését, az ésszerű takarékosság következetes alkal­mazását, beruházásoknál az át­futási idő rövidítését, az ipar vo­nalán a felesleges készletek csök­kentését, a szükségletre való ter­melés biztosítását, s összességben: a tervek részletedben való teljesí­tését, az önköltség csökkentését írja elő. A mezőgazdaság terüle­tén továbbra is központi feladat a termelőszövetkezetek megszilár­dítása, a közepes és jó termelő- szövetkezetek gazdálkodásának további javítása, s a hozamok nö­velése mezőgazdaságiunk egész te­rületén. A Központi Bizottság határo­zata óta jó fél év telt el. Ezen idő viszonylag rövid, mégis bizonyos képet lehet adni arról, mit mutatnak megyénkben az 1965. I. félévének tapasztalatai: A minisztériumi iparban az I. féléves termelési tervtől a legtöbb üzem kisebb mértékben elmaradt. A tanácsi ipar féléves termelési tervét 101,4 százalékra teljesítette. A szövetkezeti ipar 12,2 százalék­kal növelte termelését a tavalyi évhez képest. Ennek ellenére első féléves tervfeladatát csak 98,5 százalékban teljesítette. Az építő­ipar 102,4 százalékra teljesítette globálisan I. féléves értékbeni ter­vét. Az ipari tervteljesítésen be­lül nem nőtt kielégítő mértékben, s a tervben előírtak szerint a munka termelékenysége, ezzel szemben az exporttervek eredmé­nyesen teljesültek és túlteljesül­tek. A minisztériumi iparban 0,5 százalék, a tanácsi iparban 12,1 százalék a túlteljesítés, a szövet­kezeti ipar 40 százalékkal termelt többet exportra mint 1964 azo­nos időszakában, azonban a terv­től 9,9 százalékkal elmaradt. Ör­vendetes, hogy a lakosság szük­ségleteinek kielégítése érdekében előírt javítás-szolgáltatási tervét úgy a szövetkezeti mint a tanácsi ipar túlteljesítette. Az iparban a határozat alapján 5 178 000 forint értékű felesleges készletet tártak fel, melynek egy részét hasznosították. A hasznosí­tás azonban nem történt meg ki­elégítő mértékben s az ipar kész­letgazdálkodása egészében a ter­vekben foglalt célkitűzéseknek nem felel meg. Egyes helyeken továbbra is fennállott a biztonsá­gi készletezésre való törekvés, a termelés konkrét ismerete hiá­nyában előzetesen eszközölt, ta­pasztalati alapokon nyugvó be­szerzés, az elavult beszerzési nor­mák alkalmazása, a szervezetlen készletgazdálkodás. A megye fej­lődését elősegítő beruházások meg­valósításában az előkészítő mun­ka javulása ellenére komoly prob­lémák mutatkoznak. A beruházá­sok túlnyomó része a szerződések­ben vállalt határidőre nem való­sult meg. Bár az építőipar féléves érték­beni tervét globálisan teljesítette (a tanácsi építőipart vállalat azt sem, s a szövetkezeti építőipar mindössze 88.2 százalékra) ennek ellenére a terv részleteiben való teljesítésében komoly lemaradá­sok vannak, s a létesítmények ké­szültségi foka igen alacsony szá­zalékon áll. Ezen belül a legala­csonyabb az Építésügyi Miniszté­rium Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalata által indított munkák készültségi foka, amely az I. félév végén csupán 15 szá­zalékot tett ki. A vállalat olyan létesítményt sem adott át több­szöri kötbérezés ellenére sem, mint a szekszárdi TBC-szanató- rium. A községfejlesztési alapból meg­valósuló létesítmények 55,3 száza­lékra teljesültek, melyhez a la­kosság 4 647 000 Ft értékű társa­dalmi munkával járult hozzá. A takarékossági intézkedések alapján a tanácsi apparátusban 42 fővel csökkentettük a létszámot, s a személygépkocsik számát 10 százalékkal. A mezőgazdaság területén az eredmények alakulását nagyban befolyásolta a kései kitavaszodás, az árvíz, a jég- és viharkárok. Az árvíz és belvíz mintegy 25 000 kh-t érintett a megye területén. Ez 45 millió Ft-os kiesést, a jég- és viharkár pedig mintegy 22 millió Ft-os kiesést jelentett ter­melőszövetkezeteinknek. Ennek el­lenére termelőszövetkezeti pa­rasztságunk szorgalmas munkája nyomán a mezőgazdaságban jók a kilátások. A gabonatermés a tervezetten felül lesz, s a felvá­sárlás is kedvezően alakul. Állati termékek felvásárlásánál tanácsi vonalon forintban a féléves terv teljesítése 102,8 százalékos. A gyenge termelőszövetkezetek­nél már a féléves eredmények so­rán is komoly fejlődés tapasztal­ható néhány termelőszövetkezet kivételével. A z I. félév adatai azt mutat­ják, hogy ha mérsékeltebb ütemben is, de tovább ja­vultak a lakosság életkörülmé­nyei, s növekedett jövedelme. A megye lakosságának jövedelme 14 millió forinttal haladja meg az előző év azonos időszakának készpénzjövedelmét. Tovább növe­kedett a tartós fogyasztási cikkek forgalma. Amíg 1964. I. félévében 3 383 000 Ft-ot költöttek a megye lakosai gépkocsivásárlásra, addig 1965. I. félévében 9 080 000 Ft-ot. Növekedett mintegy 6 millió Ft-tal a bútorvásárlásra fordított összeg az elmúlt év azonos időszakához képest. Az 1965.1. félévben végre­hajtott kereskedelmi kiárusítások mintegy 8 millió Ft megtakarítás­hoz juttatták a megye lakosságát. A félév során tanácsaink 1800 db gázbekapcsolási engedélyt és 240 olajkályhára szóló kiutalást adtak ki. A megye lakosságának taka­rékbetét állománya 77 millió Ft- tal nőtt a félév alatt, s meghalad­ta a 450 mülió Ft-ot. A kormány azon intézkedései, amelyekkel az alacsony nyugdíja­kat felemelte, megyénkben a nyugdíjasok bevételeit mintegy 4 millió Ft-tal, a kétgyermekesek családi pótlékának emelésével a jogosultak jövedelmét évi 7 mil­lió Ft-tal növelte. A félévi tapasztalatok azt mu­tatják: képesek vagyunk a na­gyobb, nehezebb feladatok megol­dására, melyeket a párt és a kor­mány határozatai előírnak szá­munkra. A helyenkénti elmara­dások, a gyengébb munka ellené­re lényegében jobb eredménye­ket értünk el mint az elmúlt év hasonló időszakában. Most az a feladat áll előttünk, hogy mara­déktalanul teljesítsük a párt Köz­ponti Bizottságának határozatait, hogy az első féléves tervteljesí­tésből levonjuk a megfelelő kö­vetkeztetéseket, s konkrét intéz­kedéseket téve biztosítsuk a ter­vek részleteiben való teljesítését. Nem ártana jobban ösztönözni arra, hogy különösen a minőségi mutatókban, valamint a tervek részleteiben való teljesítésében hogyan lehetne a népgazdaság Igényeinek megfelelően nagyobb feladatokat kitűzni, ennek követ­keztében jelentősebb eredményt elérni, tekintve, hogy még ma is gyakori és kisebb bűn a minőségi mutatókban való elmaradás, mint a mennyiséget jelző számoknál. Ez főként vonatkozik az építőiparra, s úgy gondoljuk, az építőipar ve­zetőinek nagyobb felelősséget k ’l éreznd a tervek részleteiben teljesítéséért;, és most már az ígé­retek helyett inkább tettekre van szükség. Ahhoz, hogy a párt és kormány célkitűzéseit teljesítsük, nem nél­külözhető a gazdaságszervező munka javítása, a termelés kor­szerű irányítása, a termelési költ-i ségek csökkentése, valamint a rendelkezésre álló eszközök maxU malis kihasználása. P ótolni kell az árvíz okozta kieséseket, természetesen az előírt terven felül. A megyei vezetés részéről bízunk abban, hogy az építőipari dolgon zók vállalásaikat teljesítve októ­ber végéig otthonhoz juttatják az árvíz során kárt szenvedett csa­ládokat. Kérjük a pártszervezete­ket, tanácsainkat, az üzemék, tér-: melőszövetkezetek, állami gaz­daságok, gépállomások dolgozóit a megye lakosságát, hogy amUyer. hősiességgel elhárították a fényé-, gető árvízveszélyt, ugyanolyan lel­kesedéssel és szívóssággal mun­kálkodjanak a károk helyreállí­tásán, az anyagi veszteségek póts lásán. Még szervezettebb, tervsze­rűbb munkával biztosítsuk éves terveink maradéktalan, minden részletében való teljesítését. Nekünk, a ma élő nemzedék­nek, akik a szocialista országok családjában élünk, s élvezzük a testvéri szocialista országok bará­ti támogatását, hazafias és inter­nacionalista kötelességünk a szo­cialista építés soron lévő felada­tainak megoldása, hogy ezzel még szebbé gazdagabbá tegyük orszá­gunk és önmagunk életét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom