Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

4 TöLNÄ MTüGTFT NÉPÚJSÁG Í965. augusztus 20. Szállításra készen az exportra készGlt ruhaakasztókkal megrakott ládák sora a Gyönki Vegyesipari Ktsz-ben. Halászat fén, villamossággal A Csendes-óceáni sprottni-halá- szok hatalmas lámpák segítségé­vel gyűjtik hálójukba ezt a ná­lunk is kedvelt halfajtát. E halak a víz felső, 2—3 méteres rétegé­ben élnek, s ha a vizet kék és vörös fénnyel .megvilágítják, nagy csapatokban verődnek össze a fény közelében. A szovjet halá­szok a part mentén, a víz alatt 2—2,5 m mélységben 16 erős fé­nyű lámpát állítanak fel, s elő­ször kék fényükkel odacsalogat­ják a halakat, majd a csapdák fölé erősített világítótestek vörös fényével összeterelik őket. A hálót egyetlen éjszaka 12—20- szor kell bevonni és visszaeresz- teni, ami természetesen hossza­dalmas és fáradságos munka. A Távolkeleti Halászati Kutatóinté­zet mérnökei ezért azt javasolták, hogy az egyjegyűit halakat egy­szerűen szivattyúzzák ki a vízből. A műanyagból készült szívósze­lep közelébe alumínium elektró­dokat helyeztek. Ha a halak az így létrehozott villamos térben a pozitív elektródok közelébe kerül­nek. izmaik és uszonyaik össze­húzódnak, s az áramtól mintegy „narkotizálva” maguktól beúsznak a szívócsőbe. A berendezés keze­léséhez három ember elegendő, s a halászzsákmány nagysága semmiben sem marad el az eddi­gitől. SZÉKELY MIKLÓS »TTTTZr ZTTTTTTTTTTTTTTZTZTTTT' Pintér Istvánt GYILKOSSÁG NEW YORKBAN Egy MOM ébresztőórát már ki­lencven forintért is lehet kapni. A legdrágább „forgalomban lévő” óra ára ötezer dollár. Ez a Patek gyár készítménye és a pontos időn kívül a Hold járását, a kalendá­riumot és a csillagos ég elfordu­lását is mutatja. Ez azonban csak két szélsőérték, végtelen hosszú az időmérő eszközök sora és ezer­évek távolába nyúlik a történel­me is. A nyolcvanperces óra Az időbeosztás alapjaiért az embernek nem kellett messzire nyúlnia. Szolgáltatta azt maga a természet, a nappal és éjszaka változásával. Ebből azonban sok­féle furcsaság származott. A nap­palok hosszúságát figyelembe vé­ve például Egyiptomban a nyári óra hetven perces volt, a téli csak öt ven. Oroszországban a téli nap­pali órákat nagyon sokáig negy­ven percével mérték, míg az éj­szakaiak nyolcvan percesek vol­tak. A legtermészetesebb időmé­rő eszköz a napóra volt. Egyál­talán nemcsak nagyméretben, mint azt általában ismerjük. Még a XVIII. században is használtak hordozható gyűrű-napórát. Ezek­nek a „számlapja” a gyűrű belső felén volt és egy kis nyíláson beeső napsugár mutatta az időt. A homokórát valószínűleg Chartresi Lipót szerzetes találta fel 765-ben tehát ezerkétszáz esz­tendeje. Az idő homokóráján le­pergő szemeket képes beszéd for­májában néha még ma is emle­getjük, ami egyben a szerkezet lényegét is magyarázza. Az időt egy szűk nyíláson lepergő homok­szemek mérték. Hasonló elven működött a vízóra. Voltak azon­ban tűzórák, sőt illatórák is. Ez utóbbinál egy gyertya törzsében helyeztek el különböző átható il­latú anyagokat, ami akkor tudat­ta az időt, ha a kanóc lángja el­érte. 613 éve jár A kerekes órák a gátszerkezet feltalálásával születtek meg. A gátszerkezet úgy szabályozza egy hengerkerék forgását, hogy az minden percben egyenletes le­gyen. Az első faliórák a XIV. században bukkantak fel és két­ségtelenül időtálló szerkezetek voltak. Egy strassbourgi óra 1352 óta működik, persze többszöri ja­vítás árán, a híres prágai torony­óra apostol-alakjai pedig 1402 óta mutatják mozgásukkal az időt. Az idő ekkoriban azonban még igen­csak relatív fogalom volt. A kö­zépkori német városok lakóival például megtörténhetett, hogy otthonukból délben elindulva, egy órai lovaglás után délelőtt fél­tizenegykor érkeztek a szomszéd városba, mert az ottani magisztrá­tus másféle helyi időt használt. Hasonló volt a helyzet a cári Oroszországban is, ahol csak a szovjethatalom léptette életbe az úgynevezett zónaidőt és vetett véget annak a kedélyes össze­visszaságnak, hogy az egyes kor­mányzóságok a saját külön idő­számításuk szerint élhettek. Az inga hossza és lengésideje közötti fordított, négyzetes össze­függést Galilei fedezte fel. En­nek alapján szabadalmaztatta a holland Huyghens 1657. június 16-án az első ingaórát. A henger-, vagy cilinderjárat, mely a mai tömeggyártásra készült órákban is működik, a XVIII. században élt angol Graham találmánya. A stopperóra kétszázadik születés­napját jövőre ünnepeljük, az el­sőt 1766-ban készítette a svájci Pourrait. Orakülönlegességek Évszázadokon keresztül az órák megrendelői csak a gazda­gok. legtöbbnyire főurak, ural­kodók voltak. Csak ők tudták megfizetni az órásmesterek mű­vészetét. Minden idők egyik leg­nagyobb órása, a francia Abra­ham Breguet volt, akinek száz- nyolcvan éves zsebórái ma is irigylésre méltó pontossággal mutatják az időt. XVI. Lajos a felesége részére rendelt nála egy nyakba akasztható órát há­romszázezer frankért. A király­nőd nyakat már régen elvágta a forradalom nyaktálója, mire a csodaóra tizenkilenc évi munka árán elkészült. Mutatta a percet, a másodpercet, az évet, hónapot, napot. Volt benne hőmérő, ütő- szerkeziet és sosem kellett fel­húzni, tulajdonosának mozgása gondoskodott járásáról. Az ugyancsak francia Antidé Jan- vier olyan órát szerkesztett, me­lyen hetvenkét hajó mozgása mutatta a világ hetvenkét leg­nagyobb kikötőjében a dagály és az apály változásának idejét. A dán Ulsen órájában tizen­négyezer alkatrész ötszázhetven- ezer műveletet végzett. Ez az óra nem kevesebbet mutatott, mint a helyi időt, a közép-euró­pai időt, a csillagidői, a nap­pálya főbb pontjait, a nap- és holfogyatkozásokat. a hold fázi­sait, a főbb csillagok kelési ide­jét és a teljes dátumot, az évet, hónapot, napot, a nap revét is beleértve. A régi zsebórák még kulcsra járták, egészen a XIX. század derekáig. Az első karórát 1700- ban Jaqueis Droz készítette. Leg­fiatalabb a vízmentes óra. 1927- ban mutatta be a svájci Rolex- gyár, amikor egy úszónő tizenöt óra hosszat tartotta vízben, ugyanis átúszta vele a La Manche-csatornát. ar órák — varcóra A legrégibb Magyarországon készült óra 1643-ból származik, Kassán van. Népi mesterek sok teljesen fából fabrikált és tiszta vasórát is készítettek. A legna­gyobb hazad óra Csury Ferenc alkotása : a szegedi fogadalmi templomban van. Számlapjának átmérője négy méter húsz centi. A tudomány fejlődése egyre pontosabb időmérő gyártását te­szi lehetővé. Az etilldoriddal működő óra hajtóereje a hodnga- dozás, elméleti számítások sze­rint 1800 évig keld, hogy járjon. E pillanatban legtökéletesebb a kvarcóra, mely a Szovjetunió­ban van. A kvarckristály ugyan­is másodpercenként százezer rez­gést végez, összehúzódásának és kiterjedésének nagysága egy­két milliomod, azaz 0,000001—2, milliméter. Ez tartja üzemben az órát, mely azonban a hőre érzékeny, ezért maximálisan 0,002 C fok hőingadozást tűrő termosztátban helyezték el. Az óra egyébként szorgalmas jószág. Egy zsebóra évente száz- ötvenhétmjillió-haitszáznyoicvan ez­ret ketyeg és billegőkereke 3908 kilométer utat tesz meg. ORDAS IVÁN — 82 — Mr. Förster titkárnője is a nevemet tuda­kolta. A Kása Bertalan név az elmúlt huszon­négy órában tovább veszthetett értékéből. Már nem lehetett vele eredményt elérni. — Sajnálom, Mr. Kása — mondta a titkárnő, — az ügyvéd úr egy nagyon fontos ügyben tárgyal... — De én egy még fontosabb ügyben keresem — próbáltam érvelni. — Sajnálom, uram, nem vehetem figye­lembe. ön nem tartozik az ügyfelei közé... Azt sem tudtam hirtelen, hogy köpjek-e vagy nyeljek. — Talán nem jól tetszett érteni a nevemet. Kása vagyok. Kása Bertalan, Ká, mint.,. Nem hagyta, hogy lebetűzzem. — Felesleges, uram. Az ön neve nem isme­retlen előttem. Azt is tudom, hogy irodánk megbízója, az Evening News szerkesztősége utasítást adott, hogy egyelőre ne foglalkozzunk az ön ügyével. Ügyfelünk kívánságait az ügy­védi kamara szabályzata értelmében tisztelet­ben kell tartanunk... — De hát itt rólam van szó, s nem az Eve­ning News-ról! — harsogtam, mert elöntött a pulykaméreg. — Talán csak jogom van hozzá, hogy a saját sorsomról Mr. Forsterrel beszél­jek?! — Hogyne, uram — mondta továbbra Is ud­variasan a titkárnő. — Meg vagyok róla győ­ződve, hogy Förster úr szívesen üdvözli önt ügy­— 83 — felei sorában. Hétfőn öttől hétig a rendelkezé­sére áll. Akkor külön bejelentés nélkül is fel­keresheti. .. Ne felejtsen el egy ötszáz dolláros csekket magával hozni. Ezt előlegként kezel­jük, és természetesen beleszámítjuk majd a végelszámolásba... Letettem a kagylót Honnan lenne nekem öt­száz dollárom? Es időm sincs hétfőig várni! Nekivágtam az utcáknak. Szinte gépiesen vittek a lábaim, se láttam, se hallottam; azt sem tudtam, merre járok. Nem törődtem a két tagbaszakadt alakkal sem, akik az FBI meg­bízásából természetesen továbbra is követtek. Leszaladtam a metróállomás lépcsőjén, beszáll­tam az első szerelvénybe. Jólesett odalent a tömegben, a zsúfolt kocsiban elvegyülni. Aztán ugyanilyen gépiesen kiszálltam egy állomáson. Még mentem néhány száz métert és akkor ész­revettem, hogy Ruthék háza előtt állok. Gyors elhatározással becsöngettem a kapun. Még sohasem voltam náluk, szégyellt volna egy bevándorlóval mutatkozni a szülei előtt. Az idős asszony, aki ajtót nyitott, minden bizony­nyal az anyja lehetett. — Mit óhajt? — kérdezte. — Miss Ruth Caldwellt keresem — mondtam. — Itthon van? — Rögtön küldöm... Az asszony eltűnt, s két perc múlva megje­lent Ruth. Pongyolában volt, kikészítetlenül, de így is csinosnak találtam. Nagyon meglepődött. — 84 — — Hello — üdvözöltem. — Sajnálom uram — mondta —, elvesztettem az állásomat és emiatt fel kell mondanom az életbiztosításomat,.. Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek. — De hát... — nyögtem. —* Nem, már az e havi részletet sem tudom kifizetni — mondta Ruth hangosan, de sut­togva hozzátette: — Menj tovább az utcán, két sarokkal odább van egy teázó, várj meg ott... Félórát vártam. Közben az FBI-osok két asz­tallal odább alaposan megreggeliztek. Fejen­ként négy lágytojást hozattak, dupla adag sonkát, és narancslevet ittak hozzá... Nemsokára mégiscsak megjelent Ruth. Szo­kás szerint meg akartam csókolni, de ő elhúz­ta az arcát. — Megőrültél? — mondta halkan. — Itt en­gem mindenki ismer. Ha meglátja a tulaj, es­tére tudja az egész környék. Így is elég sokat kockáztatok, hogy lejöttem.. . Az anyámnak azt hazudtam, hogy állás után nézek. Elmondtam a lánynak Banless látogatását, meg a két telefont. Sírvafakadt. — Véged van, drágám — mondta könnyek kö­zött, de tárgyilagos hangján. Ezek az amerikai lányok a legmeglepőbb helyzetekben is racioná­lisak tudnak lenni, viszont a legracionálisabb dolgokban is érzelmesek. — És most mit akarsz tenni? Ha igent mondsz Banlessnek, soha többé nem láthatlak... Nem élném túl...

Next

/
Oldalképek
Tartalom