Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

* 4 Tötsrs MEGYEI VEPÜJSÄG Í9BS. augusztus 18. Kicsi a könyvtár, sok az olvasó és a könyv Ezer főre ezerhafszáz kötet a tamási járásban A tamási járási könyvtár he­lyiség szempontjából a megye szegényes könyvtárai közé tar­tozik. Két kis szobácskájábán zsúfolt könyvespolcok, közöttük megmozdulni is alig lehet. A könyvtár állománya kitűnő, de az olvasók nem úgy válogathatják Természetesen a járás területén találunk olyan községeket, ahol nagyon jó az olvasók aránya, de sajnos van néhány olyan falu is, ahol kevésbé kedvelik az embe­rek a könyvet. Belecskán, Diós- berényben. Szakadáton és Udva­riban a könyvtárak látogatottak. A régi könyvtárosok többnyire kedvenc köteteiket, ahogy az: pedagógusok, akik a faluban nép­megfelelő lenne. A tizenhárom- ezer-ötszáz kötet már nem fér el a két kis helyiségben és ezért egy részét az irodában, más ré­szét pedig a raktárnak egyáltalán nem nevezhető sötét szobácská­bán tárolják. Az irodában a pol­cokon elhelyezett könyvek mel­lett hatan dolgoznak. Olvasóte­rem helyett csak olvasószobát tudtak létesíteni, de a közeljövő­ben a könyvtár vezetője ezt is kénytelen megszüntetni, hogy a könyveket, folyóiratokat tárolni tudja. Ilyen nehéz körülmények kö­zött megfeszített munkát kell vé­gezni a könyvtár beosztottainak ahhoz, hogy az olvasókat meg­tartsák, illetve akik még nem kedvelték meg az irodalmat, azokkal megszerettessék. Az ál­datlan állapotok ellenére is a já­rási könyvtárnak sok olvasója van, számuk egyre emelkedik. A második negyedévben 162 fővel nőtt az olvasók száma. A mező- gazdaságban dolgozók egy kissé elhanyagolták ugyan az olvasást, mert számuk 42 fővel .cwl^ent, ... Az oívagószob4baíl mintjen dél de ezzel szemben a munkás olva- ^ m ház van> de sajnos nem sók száma 51 fővel emelkedett. . .. .. , . st <hefcy hiány miatt Hogy a tamása jarasban az eTOe- tcwí a rek szeretik a könyvet, ez jó­részt a könyvellátottságnak kö-. szönhető. Ezer főre ezérhátszáz kötet jut. amely országos vi­szonylatban is kiváló. szerű emberek, mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a „minden házban egy olvasó” mozgalom sikerüljön. Ezekben a községekben egyre emelkedik az olvasók száma. A létszám csak azokon a he­lyeken fogyatkozott, ahol a könyvtárosok változtak és a kö­rülményeket még nem ismerték meg teljesen. Ilyenek például Uj- ireg, ahol tavaly 131 olvasó volt, idén pedig csak 91, vagy Fürgéd, ahol az elmúlt évihez képest 22- vel csappant az olvasók száma. A járásban mindenütt műkö­dik könyvtár, de a 26 községi egység mellett 44 pusztái könyv­tárat is létesítettek. A művelődé­si autó állandóan járja a vidé­ket, havonként úi könyveket szál­lít a pusztákra. A járási könyvtár előre megál­lapított program szerint dolgozik, amelyet minden tekintetben igyekszik betartani. Állandó TIT- előadásokkal, könyvismertetések­kel, könyvkiállításokkal és író­olvasó találkozókkal igyekeznek megszerettetni a könyvet. megszüntetik. Kicsi a könyvtár, sok az olvasó és a könyv. Amíg a problémákat megoldják, „sok jó ember kis helyen is elfér!” (Fertői) TTfTf Pintér Istváns A PROGRAM GYILKOSSÁG NEW YORKBAN ! '„Volt ünnepség is, egy még szinte vad. lármás, pucér lámpa alatt a jéghideg pici „kultúrteremben” —* Magam is szerepeltem. Úgyis, mint szólam — fülemnek is tapinthatatlan fogalom — „kis pusztánk érdemes fia” s úgyis (már szemmel láthatóan) ahogy a csöppnyi színpadon a díszelnökségből fázva-köhögve, de mosolyogva le-lenéztem, ha fölmosolygott lányom, feleségem a kisded hallgatóság közepében, amíg folyt pontokba sorolton A PROGRAM” I llyés Gyula sorai ezek. Ma élő legnagyobb köl­tőnk így örökítette meg szülőföldjének, Rácegres-pusztá- nak (talán már nem is kellene idebiggyeszteni a „puszta” szót) egy nagyon fontos eseményét, a villanyavatást Mozgó világ, című költeményében, amely az­óta már ismertté, híressé vált. A „pucér lámpa alatt” pon­tokba soroltam folyt a prog­ram ... Mindenki ünneplőbe öltözött erre az eseményre, minden ház­ban ünnepi eledel készült, mint karácsonykor. Rácegres villanyt kapott 1962-ben és ez­zel elérkeziett történeténeik egyik jelentős állomásához. Folyt a program ... Aztán másnap mindenki felöltötte is­mét munkaruháját és most már a munkás hétköznapok prog­ramja folyt tovább, s folyik napjainkban is. A tsz-irodán a könyvelő mel­lett egy ifjú leány segédkezik. Neve 111 Anna, és azzal dicse­kedhet, hogy előtte még senki sem szerzett érettségi oklevelet a rácegresi fiatalok közül. A pontosság kedvéért meg kell je­gyezni, hogy ez év nyarán érettségizett Viszberger Máriá­val együtt- aki ugyancsak rác­egresi leány, ök ketten az el­sők! Ök ketten törték meg a jegeit! Ha súlyában, jelentőségében nézzük, azt kell mondani, hogy a pusztának ez is meglehetősen fontos állomása. Más helységek viszonylatában már arról be­szélhetünk, hogy a fél falu ta­nul, már nem újdonság az érett­ségiző parasztember sem, nem­hogy a fiatalok közt különö- 'sebben említésre méltó lenne akár az érettség; oklevél, akár az egyetemi, főiskolai diploma. Rácegresen azonban nagyon so­káig kísértett a múlt, a fel­szabadulás után hosszú időnek kellett eltelnie, míg anyagilag egy kicsit helyrejöttek az em­berek, s csak utána lehetett szó művelődésről. Tiz-tizenkét év­vel ezelőtt még akadt olyan rácegresj fiatal, aiki bevonult katonának, de a feleségé leve­lét másokkal volt kénytelen el- oivastatni. Bár az iskolakötele­sek akikor már jártak iskolába, ezután nem következett a kö­zépiskola, a tanító legnagyobb erőfeszítése ellenére sem. Talán mindössze egy, vagy két fiatal próbálkozott meg a középisko­lával — sikertelenül. Nagy szó tehát, hogy 111 Anna és Viszberger Mária leérettsé­gizett. A villany nem egészen há­rom éve ért el a „pusz­ták népé”-hez. Ennek nyomán a változások egész sorát figyelhetjük meg Sok házban már mosógép köny- nyíti meg a háziasszony mun­káját, de van padlókefélő, por­szívó is. Több házban televíziót is nézhetnek, s csaknem min­denütt rádió szól. Ezek már ugyancsak nem érdekesek másutt, itt azonban még új- daruságszámba mennek és nap­jainkban, szemünk láttára ala- fiitják, formálják tovább a rác- egresi ember életét. Képzeljük el milyen volt az élete még a közelmúltban i.s annak az em­bernek, aki csak 6—7 kilométe­res sártaposás után tudta elér­ni a legközelebbi községet, mert kövesútja nincs. Most a villany jóvoltából már eljön ide az egész világ a rádió és a televí­zió hullámain. Tehát szórakoz­hatnak is, művelődhetnek is. És, hogy most már ilyen iránt is meglehetősen nagy az igény, mutatja, hogy a televíziós csa­ládok szobája esténként zsúfo­lásig megtelik szomszédokkal. Azelőtt a férfinépség legfeljebb vette a „bütyköst”, aztán be­rúgott, hogy világon voltáról is alig tudott — tisztelet a kivé­telinek. Arról nem is beszélve, hogy Illyés Gyula gyermekkorában, de később is a puszta emberé­nek belegömyedt a háta, amint cipelte a rúd végére akasztott vizesdézBákat, ma pedig meg­nyomnak egy gombot az állat­tenyésztők, feizúg a villany- motor és fóiyik a víz. De a kombájnszérűn is három-négy ember annyit dolgozik — a vil­lanymotor segítségével — mint azelőtt tizenhárom. Rácegres önálló termelőszö­vetkezettel rendelkezik, szántó­ja mindössze 600 hold körül van, tehát semmiképpen sem lehet ideális nagyüzemnek te­kinteni. Mégis nagyüzem és mégis ez az alapja, hogy Rác­egres gyors léptekkel halad elő­re. Sok hátránnyal jár, hogy ki­csi a gazdaság. Lázár István agronómus szerint mindenek­előtt a gazdasági beruházások­nál érzik. A tagság szorgalma azonban sok mindent ellensú­lyoz. Balaskó Lajos elnöknek, vagy az agronómusnak nem azzal kell tölteni az idejét, hogy előteremtsen néhány embert, ahova éppen szükséges. Min­denki tisztességesen kiveszi ré­szét a közös munkából. Tavaly egy-egy tag átlagjövedelme meghaladta a 19 000 forintot, s a könyvelő, Böcz Katalin sze­rint az idei év is jónak ígér­kezik, mert eddig úgyszólván nincs semmiből sem kiesésük. E nnek ellenére nehéz lenne körvonalazni Rácegres holnapját. A tagok szor­galma jó alap a szövetkezet to­vábbi fejlődéséhez, még akkor is, ha a kis gazdaság sok gátió tényezőt rej/t magában. De kér­dés, hogy meddig sikerül feszí­teni a húrt. Rácegres nem önál­ló község, de nem is valószínű, hogy valaha is azzá fejlődik. Településszerkezete ugyan nem pusztai, mert az új házakból szabályos utcákat képeztek ki, de jóval kisebb, mint az a falu, amelynek önálló fejlődési pers­pektívája van. Mindössze egy­két család költözött el innen és a többiek sem vágyódnak el, ami viszont biztatóbb, több nagy község állapotánál. így te­hát legfeljebb egy sor ellent­mondást lehet előre sejteni, de hogy ezek hogyan oldódnak meg, az a jövő kérdése. BODA FERENC « *TTTV*»VT*»»-» — 76 — — Ezt nem értem — nyögtem, és éreztem, hogy elönt a veríték. — Pedig a dolog rendkívül egyszerű. Nem válthatjuk be az újságolvasók millióinak, hogy FBI tévedett. A szabad és demokratikus Ame­rika biztonságának védelme szempontjából el­engedhetetlen, hogy a közvéleményben szün­telenül fenntartsuk a kommunisták részéről fenyegető veszedelem érzetét, önnek tehát to­vábbra is meg kell maradnia vörös ügynöknek. Nem hiszem, hogy akadna bíróság, amely el­ítélne engem olyasmiért, amiben nem vagyok bűnös — érveltem. — Mint tapasztalt tisztviselő, akinek kitűnő a minősítése és szakmai körökben becsben áll, csak azt tudom javasolni önnek, hogy ne pró­bálja ki ezt a lehetőséget. Ha a szabad világ védelméről van szó bármennyire fájdalmas is számunkra, időnként fel kell áldoznunk egy- egy embert. Én most nyíltan beszélek magával, hiszen négyszemközt vagyunk, és szüksége van rá, hogy tájékoztassam. Mi rendkívül sokat költöttünk Csánkóra meg a szervezetére, és ha most kiderül a szélhámosságuk, aligha vehetjük hasznukat a későbbiek folyamán. — Tehát bukjam inkább én?! — háborodtam fel. — Szó sincs róla — nyugtatott meg mézes hangon Banless. — Ellenkezőleg: akármilyen kellemetlennek tűnt is fel az ön számára, hogy ilyesmibe keveredett, tulajdonképpen ez lesz — 77 — szerencséjének kezdete. Az óragyárban, ahol dolgozott, nemigen figyeltünk volna fel az ön képességeire. így azonban vizsgálat alá vettük személyét és mondhatom, hogy a legkedvezőbb benyomásokat szereztük. Mr. Kása, ön tökélete­sen alkalmasnak látszik arra hogy a szolgála­tunkba álljon. — Ne haragudjon de nem értem, mit akar tőlem. Az előbb azt mondta, hogy maradjak vörös ügynök. Ezért alighanem hosszú éveket kell börtönben töltenem. Hogyan állhatnék én akkor a CIA szolgálatába? — A megoldás egyszerűbb, mint gondolná — jelentette ki vendégem, s komótosan kiverte pipájából a hamut. — Mr. Kása, ön megszökik. — Lehetetlen! Rendőrkopók állnak a kapunk előtt. Banlessnek a szeme sem rebbent. — Helyesebben kormánytisztviselők. Mr. Ká­sa, kormánytisztviselők. Az FBI munkatársai. Mi az FBI-jal egyetértésben szöktetjük meg önt. Oda megy ahol senki sem találja meg. Dél-Karolinában egy erdő közepén fog élni. Két esztendőt tölt el ott, annyi egy kurzus ideje. Már a tanulóévek alatt mintegy ötszörösét ke­resi annak az összegnek, amit az óragyárban kapott. Később, a kiképzés befejeztével, egy­két bevetésre indul a vörösök hátába. Az anyagi ellenszolgáltatás, amelyet azért biztosítani tu­dunk, természetesen a küldetés eredményétől is függ. Annyit azonban elárulhatok, hogy az összeget csak öt számjegyben lehet kifejezni. — 78 — Alighanem örömmel veszi ezt a megoldást... — Ezt jól kieszelték — vetettem oda kedvet­lenül. Banless azonban nem vett róla tudomást. — Örülök, hogy tervünk megnyerte a tetszé­sét. Hogy is mondják maguknál? — váratlanul tiszta magyarsággal kezdett beszélni: — A kecs­ke is jóllakik, a káposzta is megmarad. — Az­tán ismét angolul folytatta: — Amikor ön el­tűnik, sajtónk nagy kampányba kezd, figyel­mezteti az amerikai közvéleményt a növekvő vörös veszélyre. Megírja, hogy minden ame­rikainak nyitva kell tartania a szemét és a fü­lét, hiszen a vasfüggöny mögötti országok olyan kiterjedt kémhálózattal rendelkeznek ideát is hogy az FBI ellenőrzése alatt álló ügy­nöküket is meg tudják szöktetni és ki tudják csempészni Amerikából. Ez nekünk nagyon jó, sokkal jobb, mintha bíróság elé állítanánk, mert az ilyen ügyben mindig akad egy-két ró­zsaszínű tollnok, aki igyekszik kellemetlen­kedni. Viszont jó magának is, mivel maga vég­eredményben odaát fog dolgozni, s ezek után a vörösök közül senki se fog gyanakodni magára. Szabályos engedéllyel megy haza. Majd kitalá­lunk valami jó mesét, hogy miként szökött meg tőlünk, és mit csinált addig. Odahaza sajtóérte­kezletet tart, hogy mi magát koholt váddal gyanúsítottuk. Két-három évig dolgozik nekünk, aztán visszajön és itt elmondja nekünk, hogy az egész hazugság volt, amit ott mondott, de kényszerítették rá. Nagyszerű terv. Nemde?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom