Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

1065. augusztus 18. fÖLNA MEGYEI VÉPÜJSAG Mai beszélgetések Milyen elvek uralkodnak a lakáselosztásnál? Akinek van lalcása, örül. Aki­nek nincs, kesereg a helyzetén, aki pedig igényléssel áll sorban, gyakran türelmetlen. Időnként kifakad, mondván: megint az ke­rült sorra, aki kevésbé rászorult. Olyan is előfordul, hogy vám­szedők jelentkeznek, s az esetle­ges kényszerhelyzeteket kihasz­nálva sápot próbálnak szedni a megszorultaktól. Lakás ... lakás.,. lakás. Vi­lágprobléma. Néhány országban külön kormányállásfoglalások rögzítik: kik és hogyan kaphatnak a kornak e nagy becsületü kin­cséből. Lengyelországban például jövedelem-kategóriákat állítottak fel, máshol a lakbéren keresztül biztosítják az igények és az épít­kezési költségek valamilyen egyen­súlyát. Egyszóval: államnak és állampolgárnak egyformán gond­ja: miként oldják meg a családok elhelyezését. * A dolgot szűkebb körre szo­rítva maradjunk Tolna megyé­nél. Dr. Lencsés Gyula, a megyed tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztályvezetője beszél­getőpartnerünk. — A lakáselosztást eleve meghatá - rozza mostani helyzetünk. Sok az igénylő, s kevés, még mindig ke­vés a közöttük szétosztható lakás. Az igazságosság keresése, s a méltányosság elbírálása közben sokféle gyakorlat alakult ki. Szombathelyen, Pécsett, Kecske­méten, Székesfehérvárott, Mis­kolcon évek óta kísérleteznek kü­lönböző módszerekkel, a főváros­ról nem is beszélve. — Mi úgy tudjuk, hogy a jó eljárási, elosztási gyakorlat kialakításánál sűrűn emlegetik a szekszárdi példát. — Igen, és nem is méltatlanul. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának valamint az Építés­ügyi Minisztériumnak is az volt a véleménye, hogy a szekszárdi tanács lakásügyi albizottsága ulvan rendszert honosított meg a hatósági lakásgazdálkodás alá eső !-‘rsítmények elosztásánál ame­lyikre nem árt ha felfigyelnek más városok ilyen bizottságai. Az igények vizsgálatánál, valamint a szétosztásnál egyaránt társadal­mi erőket vettek igénybe, s a sok szem többet lát elv alapján bí­rálják el az igényeiket. — Nem lehet könnyű dolguk, közismert, hogy Szekszárdon talán még a megszokottnál is nagyobb a sorhanállás. A vá­ros magán viseli még az ötve­nes évek nyomait, amikor lé­nyegesen kevesebb beruházást kapott, mint a többi megye- székhely. — A hátrányosabb helyzet két­ségtelen. S hogy ennek ellenére azért sikerült az igazságosságot leginkább megközelíteni, nem le­becsülhető érdem. Volt előttük példa, ám azokat nem mindig lehetett követni. Szegeden kiala­kítottak egy olyan elképzelést, amelyik szerint a 3000 forinton felüli jövedelemmel rendelkezők nem kaphattak állami lakást. Csakhát a népgazdasági érdek a legtöbb esetben felborította az ilyen meggondolást. Főként olyan helyen, mint Szekszárd. ahol tu­lajdonképpen ezekben az években indult és indul a város fejlődése. — Sok városbelivel beszélge­tünk. Szóvá teszik, hogy jó ide­je benyújtották kérelmüket, de még mindig csak ott tartanak, ahol az elején voltak, vagyis nem lett még belőle lakás. — Az ilyen kifogás gyakran el­hangzik. Két várost említenék: Budapestet és Kecskemétet. Mind­két helyen kartonokat fektettek fel az igénylőkről. Ezek alapján aztán a lakásügyi bizottságok fe­lülvizsgálták az igénylések sor­rendjét, s a vizsgálatok eredmé­nyeként kategóriákat állítottak össze. Első helyre a nagycsaládo­sokat tették, másodikra a romos lakásban, vagy egészségre ártal­mas körülmények között lakókat, a harmadikra azok kerültek, akik lakással nem rendelkeztek, két család lakott egy lakásban s ugyanígy gondoltak a fiatal háza­sokra. — Ez így felsorolva jónak látszik. Van azonban olyan sej­tésünk. hogy a betartás már nehezebb, mint a sorolás. — így van. Már a tapasztalat- gyűjtés és a vizsgálat közben is jelentkeztek olyan igénylők, akik jobban rászorultak a lakásra, mint aki belekerült valamelyik kategóriába. Ezeket is sorolni kel­lett, s az előre elképzelt rend mindjárt felborult. Mert szinte elképzelhetetlen, hogy minden kategóriát egyformán lehessen csökkentem, s az egészségtelen körülmények között élők, vala­mint a fiatal házasok csoportja közül egyformán kapjon minden­ki. — SzeksZárdon is vannak különböző sorolások. Ha nem jó ez, hogyan válhatott be még­is? — A kettő között lényeges a különbség. A szekszárdi lakás­ügyi albizottság ugyanis szinte ál-. landóan foglalkozik az igénylők helyzetének vizsgálatával, s így állapítja meg a fontossági sor­rendet. A csoportok közül kivá­lasztja a legrászorultabbakat, s még velük is végez helyszíni szemlét. Aztán dönt a józan em­beri megfontolás meg egy kicsit a szerencse. Dombóvárott és Bonyhádon is próbálkoztunk a szekszárdi tapasztalatok bevezeté­sével, de egyelőre még kevés eredménnyel. — Az igazi eredmény termé­szetesen az lenne, ha sikerül­ne megszüntetni a gondokat. Ez azonban még távlat. A mában kell maradnunk, lehetőségeink között. Szűkösek ezek, s itt kell keresni valamilyen célravezető megoldást. — Nézzük a korlátozott szám- bán épülő bérházakat. A köztu­dat szerint a lakásokat ezekben személyek kapják, pedig nem így van, hanem tárcák, intézmények, vállalatok. S az elv itt az, hogy a lakások nagyobb hányadát köz­vetlenül a termelésben részt vevő fizikai és műszaki dolgozók kap­ják. Hogy érvényesül-e mindig ez az elv? Nem ártana, ha betartá­sára nagyobb gondot fordítaná­nak a vállalatok, üzemek és in­tézmények vezetői. — Gondok tehát bőven van­nak. Megítélésünk szerint hoz­na valamilyen enyhülést, ha mint néhány külföldi ország­ban. nálunk is felállítanának valamilyen jövedelmi határt. Ezt aztán betartanánk, s csak a- népgazdaság nagyon fontos érdeke idézhetne elő változáso­kat .,. — Amennyire célszerűnek lát­szik a javaslat, legalább annyira fontos lenne a szövetkezeti lakás­építés szorgalmazása. A megye helyzete ebben a vonatkozásban sem a legjobb. Évenként 48 szö­vetkezeti lakáskeretet kapunk. Két-három esztendeje ez még elégséges volt, szervezni kellett a szövetkezeteket. Ma viszont 200—300 jelentkező közül kell ki­válogatni azokat, akik szövetke­zeti úton építhetnek maguknak otthont. Ha furcsán is hangzik, elveket kellett kidolgozni a kérel­mek elbírálására. A lehetőségeket a népgazdaság teherbírása befo­lyásolja. így aztán tartják magu­kat az illetékesek ahhoz, hogy szövetkezeti lakásépítkezésben csak az vehet részt, aki legalább két éve dolgozik munkahelyén, rendelkezésére áll a szükséges anyagi fedezet, s igényjogosult­sága vitathatatlan. Enyhülés csak akkor várható, ha növekszik a keretszám. • S most összegezzük. A lakás- helyzet sok problémát vet fel. Ezeket máról holnapra megoldani lehetetlen. A jövőre nézve van­nak .remények, s». elvek is, ame­lyek az igazságos elosztást szol­gálják. Az is bizonyos azonban, hogy a gondok csak akikor kiseb­bednek, ha a lakosság, a lakás­igénylők nem kis tábora részt vállal a megoldások tervezésé­ben, végrehajtásában. Sz. I. Nem lesz fennakadás a ~tűzelőe 11 áfásban: Több mint ötezer tonna szén raktáron A nyár még tart, az időrelémát okoz az elhelyezés. egyelőre nem panaszkodhatunk, de gondolni kell már a hűvö­sebb napokra, a téli tüzelő biz­tosítására is. A Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat szekszárdi telepén a tü­zelőanyag-ellátásról érdeklőd­tünk: milyenek a raktárkészle­tek, megfelelő mennyiség áll-e rendelkezésre, mire számíthat­nak a vásárlók? Réti István, a TÜZÉP szek­szárdi telepének helyettes veze­tője elmondta: jelenleg nagy az árubőség szénből. Akkora meny- nyiséget szállítottak belőle, ami már tárolási nehézségeket is okoz. A jelenlegi készletekre jel­lemző, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva háromszoros mennyi­ség áll rendelkezésre. A folyamatosan érkező tüzelő­anyag mennyisége meghaladja a lakosság által megvásárolt szén mennyiségét, így sokszor prob­A választék ellen sem lehet kifogás. Jelenleg 16 különböző fajtájú és minőségű szén között válogathatnak a vásárlók. Leg­több a 24,50 forintos komlói dió­szénből van, összesen 18 221 má­zsa. Bőséges a készlet a hidasi lignitbrikettből, pécsi rostált aknaszénből, első osztályú brikettből, kőszénbrikettből, pé­csi iszapszénből, és még vagy tucatnyi fajtából, úgyhogy min­denki kiválaszthatja a nála leg­jobban bevált szénfajtát. Az idei télnek nyugodtan néz­hetünk elébe, semmilyen fenn­akadástól sem kell tartani. A most raktáron lévő szénmennyi­ség elegendő Szekszárd és kör­nyékének ellátására, mivel a szekszárdiak nyolcvan százaléka már biztosította a téli tüzelőt. Ki tudják elégíteni az igénye­ket a TÜKER-alágyújtósból is, megfelelő készletek állnak ren­delkezésre. Szorgos munka folyik a nagykónyi Haladás Termelőszövetkezet kombájnszérüjén. A beérkezett gabonát szorgos asszonykezek tisz­títják a gép segítségével. Paksiak figyelmébe! Rádió, tv, lemezjátszó, magnetofon és egyéb elektroakuszti­kai készülékek javítását, porszívó, mosógép, hűtőszekrény és minden egyéb elektromos háztartási gépek javítását (garan­ciális javítását is) rövid határidőre kiváló minőségben vé­gez a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz paksi részlege Dózsa Gy. u. 34. (116) — Tessék Dobler elv- társ, a mai posta! — nyújtja át az első mun­kanapon indulás után a vaskos levélköleget egy csinos, barna asszonyka, a Bonyhádi Cipőgyár igazgatójának, Dobler Istvánnak. — Mit rejteget ez a csomag? Belenézhetek? — Semmi akadálya. Lapozok az aláírt le­velek között. Egy pilla­natra úgy érzem engem is kötnek ezek a min­denhonnan érkező szá­lak. Megrendelőlevelek megbízható, tárgyilagos szövegekkel, számlák, hivatalos iratok. Egy csomagban a gyár napi reakciója a külvilágból. Már-már úgy érzem, il­letlenség volt kérelmem, hiszen ez a gyár magán­ügye. Általuk belekap­csolódom önkéntelenül az üzem érverésébe. De találok egy papírost, hosszúkásra hajtogatva. Nyomtatott címe van: Tudakozvány. — Kerestettük egy volt dolgozónkat. Foga- rasí Piroska már nem dolgozik nálunk, de tar­tózkodási helyét nem közölte velünk. Miért nem? A gyár pénzt kö­vetel tőle adósság fejé­ben. Annyit már sike­rült kideríteni, hogy Bu­dapesten, a XX. kerüle­ti Téglagyári Leányszál lóban lakik Küldtünk • címére értesítést, de nem jelent meg a megadott időpontban. Most hat­hatósabb intézkedéseket teszünk, nem bújhat ki a felelősség alól. Tovább keresgélek. Hi­vatalos számla: A Mér­legjavító Ktsz-től. Egy analitikai mérleg, javí­tási díj: 406 forint. — Már nagyon várták a laboratóriumban, hiányzott a munkához. — Parányi, jelentékte­lennek tűnő papíros, de szívesen fizetik ki, ez érződik Dobler elvtárs szavaiból. Meghívó, szeptember harmadikai dátummal. gyedévi megrendelése­inkkel, a meglévő anya­gainkkal, és ha szüksé­ges, inkább a megrende­lőlevélről húzzuk ki a kívánt tételt, mert így azonnal hozzájuthatunk, ha hiánycikkünk van. Régi jó szokás ez, mi is közöljük más üzemekkel a saját feleslegünket, ha akad. Kis füzetecske, a Mű­szaki Tudományos Egye­sülettől. Meghívja az üzem műszaki embereit Budapesten tartandó ér­dekes előadásokra. Az előadások díja minimá­Az igazgató postája Budapesti tárgyalásra kell utaznia a gyár szak­embereinek, jövő évi építési terveik közös megbeszélésére a terve­zőkkel, és a beruházási program készítőivel. — Harmadikán lesz? Ezt azonnal feljegyez­zük! Levél a Tisza Cipő­gyártól: „Felajánljuk normafeletti készletein­ket.” Utána hosszú lista következik, a végén fon­tos mondat: .,Kérésükre azonnal szállítunk.” — Természetesen le­egyeztetjük a jövő ne­lis összeg, negyven-öt- ven forint körül mozog. De ha hozzászámítjuk az útiköltséget, a kiesett időt, amely alatt a gyár valóságos problémáival foglalkozhattak volna, már nem is olyan olcsó művelődési lehetőség. — Utazott valaki a meghallgatásukra? — Nem. Vezetőképző- tanfolyamat végeznek a szakem béreink. Tréfás hangsúllyal ki­egészíti a választ: — Nem érünk rá. dol­goznunk is kell. Újabb érdekes levél, a Komlói Helyiipari Vál­lalattól. Műszaki érdek­lődés — ez a címe. „Szeretnénk, ha fel­világosítanának, hol szer zik be karton csoma­goló dobozaikat a mieink minőségével elégedetlen a kereskedelem. Ha le­het, küldjenek egy min­tadobozt részünkre.” Az udvarias hangú le­vélre készséggel vála­szolnak még a nap fo­lyamán. Hiszen a gyárat ugyanígy érdekli egy mi­nőségi festéseljárás, vagy új anyagfeldolgozási mód amelyet más termékek­nél tapasztalnak. Végül egy rendőrségi okirat, Sopronból érke­zett. A gyár igazgatóját arról értesítik, hogy egyik dolgozónőjük a 11. sz. önkiszolgáló boltból fizetés nélkül akart el­vinni egy doboz fenyő- fürdőtablettát. — Egy doboz fürdő- tablettáért a becsületet? Mennyibe kerülhet? — Talán tíz forintba. Nyilván az bátorította fel, hogy ismeretlen he­lyen üdül. A büntetés ennek az összegnek har­mincszorosa is lehet. Valamennyi levelet- aláírtak, láttamozott az igazgató már. — Talált köztük ér­dekeset említésre mél­tót? — Köszönöm, igen. M, i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom