Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-18 / 194. szám
1065. augusztus 18. fÖLNA MEGYEI VÉPÜJSAG Mai beszélgetések Milyen elvek uralkodnak a lakáselosztásnál? Akinek van lalcása, örül. Akinek nincs, kesereg a helyzetén, aki pedig igényléssel áll sorban, gyakran türelmetlen. Időnként kifakad, mondván: megint az került sorra, aki kevésbé rászorult. Olyan is előfordul, hogy vámszedők jelentkeznek, s az esetleges kényszerhelyzeteket kihasználva sápot próbálnak szedni a megszorultaktól. Lakás ... lakás.,. lakás. Világprobléma. Néhány országban külön kormányállásfoglalások rögzítik: kik és hogyan kaphatnak a kornak e nagy becsületü kincséből. Lengyelországban például jövedelem-kategóriákat állítottak fel, máshol a lakbéren keresztül biztosítják az igények és az építkezési költségek valamilyen egyensúlyát. Egyszóval: államnak és állampolgárnak egyformán gondja: miként oldják meg a családok elhelyezését. * A dolgot szűkebb körre szorítva maradjunk Tolna megyénél. Dr. Lencsés Gyula, a megyed tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztályvezetője beszélgetőpartnerünk. — A lakáselosztást eleve meghatá - rozza mostani helyzetünk. Sok az igénylő, s kevés, még mindig kevés a közöttük szétosztható lakás. Az igazságosság keresése, s a méltányosság elbírálása közben sokféle gyakorlat alakult ki. Szombathelyen, Pécsett, Kecskeméten, Székesfehérvárott, Miskolcon évek óta kísérleteznek különböző módszerekkel, a fővárosról nem is beszélve. — Mi úgy tudjuk, hogy a jó eljárási, elosztási gyakorlat kialakításánál sűrűn emlegetik a szekszárdi példát. — Igen, és nem is méltatlanul. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának valamint az Építésügyi Minisztériumnak is az volt a véleménye, hogy a szekszárdi tanács lakásügyi albizottsága ulvan rendszert honosított meg a hatósági lakásgazdálkodás alá eső !-‘rsítmények elosztásánál amelyikre nem árt ha felfigyelnek más városok ilyen bizottságai. Az igények vizsgálatánál, valamint a szétosztásnál egyaránt társadalmi erőket vettek igénybe, s a sok szem többet lát elv alapján bírálják el az igényeiket. — Nem lehet könnyű dolguk, közismert, hogy Szekszárdon talán még a megszokottnál is nagyobb a sorhanállás. A város magán viseli még az ötvenes évek nyomait, amikor lényegesen kevesebb beruházást kapott, mint a többi megye- székhely. — A hátrányosabb helyzet kétségtelen. S hogy ennek ellenére azért sikerült az igazságosságot leginkább megközelíteni, nem lebecsülhető érdem. Volt előttük példa, ám azokat nem mindig lehetett követni. Szegeden kialakítottak egy olyan elképzelést, amelyik szerint a 3000 forinton felüli jövedelemmel rendelkezők nem kaphattak állami lakást. Csakhát a népgazdasági érdek a legtöbb esetben felborította az ilyen meggondolást. Főként olyan helyen, mint Szekszárd. ahol tulajdonképpen ezekben az években indult és indul a város fejlődése. — Sok városbelivel beszélgetünk. Szóvá teszik, hogy jó ideje benyújtották kérelmüket, de még mindig csak ott tartanak, ahol az elején voltak, vagyis nem lett még belőle lakás. — Az ilyen kifogás gyakran elhangzik. Két várost említenék: Budapestet és Kecskemétet. Mindkét helyen kartonokat fektettek fel az igénylőkről. Ezek alapján aztán a lakásügyi bizottságok felülvizsgálták az igénylések sorrendjét, s a vizsgálatok eredményeként kategóriákat állítottak össze. Első helyre a nagycsaládosokat tették, másodikra a romos lakásban, vagy egészségre ártalmas körülmények között lakókat, a harmadikra azok kerültek, akik lakással nem rendelkeztek, két család lakott egy lakásban s ugyanígy gondoltak a fiatal házasokra. — Ez így felsorolva jónak látszik. Van azonban olyan sejtésünk. hogy a betartás már nehezebb, mint a sorolás. — így van. Már a tapasztalat- gyűjtés és a vizsgálat közben is jelentkeztek olyan igénylők, akik jobban rászorultak a lakásra, mint aki belekerült valamelyik kategóriába. Ezeket is sorolni kellett, s az előre elképzelt rend mindjárt felborult. Mert szinte elképzelhetetlen, hogy minden kategóriát egyformán lehessen csökkentem, s az egészségtelen körülmények között élők, valamint a fiatal házasok csoportja közül egyformán kapjon mindenki. — SzeksZárdon is vannak különböző sorolások. Ha nem jó ez, hogyan válhatott be mégis? — A kettő között lényeges a különbség. A szekszárdi lakásügyi albizottság ugyanis szinte ál-. landóan foglalkozik az igénylők helyzetének vizsgálatával, s így állapítja meg a fontossági sorrendet. A csoportok közül kiválasztja a legrászorultabbakat, s még velük is végez helyszíni szemlét. Aztán dönt a józan emberi megfontolás meg egy kicsit a szerencse. Dombóvárott és Bonyhádon is próbálkoztunk a szekszárdi tapasztalatok bevezetésével, de egyelőre még kevés eredménnyel. — Az igazi eredmény természetesen az lenne, ha sikerülne megszüntetni a gondokat. Ez azonban még távlat. A mában kell maradnunk, lehetőségeink között. Szűkösek ezek, s itt kell keresni valamilyen célravezető megoldást. — Nézzük a korlátozott szám- bán épülő bérházakat. A köztudat szerint a lakásokat ezekben személyek kapják, pedig nem így van, hanem tárcák, intézmények, vállalatok. S az elv itt az, hogy a lakások nagyobb hányadát közvetlenül a termelésben részt vevő fizikai és műszaki dolgozók kapják. Hogy érvényesül-e mindig ez az elv? Nem ártana, ha betartására nagyobb gondot fordítanának a vállalatok, üzemek és intézmények vezetői. — Gondok tehát bőven vannak. Megítélésünk szerint hozna valamilyen enyhülést, ha mint néhány külföldi országban. nálunk is felállítanának valamilyen jövedelmi határt. Ezt aztán betartanánk, s csak a- népgazdaság nagyon fontos érdeke idézhetne elő változásokat .,. — Amennyire célszerűnek látszik a javaslat, legalább annyira fontos lenne a szövetkezeti lakásépítés szorgalmazása. A megye helyzete ebben a vonatkozásban sem a legjobb. Évenként 48 szövetkezeti lakáskeretet kapunk. Két-három esztendeje ez még elégséges volt, szervezni kellett a szövetkezeteket. Ma viszont 200—300 jelentkező közül kell kiválogatni azokat, akik szövetkezeti úton építhetnek maguknak otthont. Ha furcsán is hangzik, elveket kellett kidolgozni a kérelmek elbírálására. A lehetőségeket a népgazdaság teherbírása befolyásolja. így aztán tartják magukat az illetékesek ahhoz, hogy szövetkezeti lakásépítkezésben csak az vehet részt, aki legalább két éve dolgozik munkahelyén, rendelkezésére áll a szükséges anyagi fedezet, s igényjogosultsága vitathatatlan. Enyhülés csak akkor várható, ha növekszik a keretszám. • S most összegezzük. A lakás- helyzet sok problémát vet fel. Ezeket máról holnapra megoldani lehetetlen. A jövőre nézve vannak .remények, s». elvek is, amelyek az igazságos elosztást szolgálják. Az is bizonyos azonban, hogy a gondok csak akikor kisebbednek, ha a lakosság, a lakásigénylők nem kis tábora részt vállal a megoldások tervezésében, végrehajtásában. Sz. I. Nem lesz fennakadás a ~tűzelőe 11 áfásban: Több mint ötezer tonna szén raktáron A nyár még tart, az időrelémát okoz az elhelyezés. egyelőre nem panaszkodhatunk, de gondolni kell már a hűvösebb napokra, a téli tüzelő biztosítására is. A Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat szekszárdi telepén a tüzelőanyag-ellátásról érdeklődtünk: milyenek a raktárkészletek, megfelelő mennyiség áll-e rendelkezésre, mire számíthatnak a vásárlók? Réti István, a TÜZÉP szekszárdi telepének helyettes vezetője elmondta: jelenleg nagy az árubőség szénből. Akkora meny- nyiséget szállítottak belőle, ami már tárolási nehézségeket is okoz. A jelenlegi készletekre jellemző, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva háromszoros mennyiség áll rendelkezésre. A folyamatosan érkező tüzelőanyag mennyisége meghaladja a lakosság által megvásárolt szén mennyiségét, így sokszor probA választék ellen sem lehet kifogás. Jelenleg 16 különböző fajtájú és minőségű szén között válogathatnak a vásárlók. Legtöbb a 24,50 forintos komlói diószénből van, összesen 18 221 mázsa. Bőséges a készlet a hidasi lignitbrikettből, pécsi rostált aknaszénből, első osztályú brikettből, kőszénbrikettből, pécsi iszapszénből, és még vagy tucatnyi fajtából, úgyhogy mindenki kiválaszthatja a nála legjobban bevált szénfajtát. Az idei télnek nyugodtan nézhetünk elébe, semmilyen fennakadástól sem kell tartani. A most raktáron lévő szénmennyiség elegendő Szekszárd és környékének ellátására, mivel a szekszárdiak nyolcvan százaléka már biztosította a téli tüzelőt. Ki tudják elégíteni az igényeket a TÜKER-alágyújtósból is, megfelelő készletek állnak rendelkezésre. Szorgos munka folyik a nagykónyi Haladás Termelőszövetkezet kombájnszérüjén. A beérkezett gabonát szorgos asszonykezek tisztítják a gép segítségével. Paksiak figyelmébe! Rádió, tv, lemezjátszó, magnetofon és egyéb elektroakusztikai készülékek javítását, porszívó, mosógép, hűtőszekrény és minden egyéb elektromos háztartási gépek javítását (garanciális javítását is) rövid határidőre kiváló minőségben végez a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz paksi részlege Dózsa Gy. u. 34. (116) — Tessék Dobler elv- társ, a mai posta! — nyújtja át az első munkanapon indulás után a vaskos levélköleget egy csinos, barna asszonyka, a Bonyhádi Cipőgyár igazgatójának, Dobler Istvánnak. — Mit rejteget ez a csomag? Belenézhetek? — Semmi akadálya. Lapozok az aláírt levelek között. Egy pillanatra úgy érzem engem is kötnek ezek a mindenhonnan érkező szálak. Megrendelőlevelek megbízható, tárgyilagos szövegekkel, számlák, hivatalos iratok. Egy csomagban a gyár napi reakciója a külvilágból. Már-már úgy érzem, illetlenség volt kérelmem, hiszen ez a gyár magánügye. Általuk belekapcsolódom önkéntelenül az üzem érverésébe. De találok egy papírost, hosszúkásra hajtogatva. Nyomtatott címe van: Tudakozvány. — Kerestettük egy volt dolgozónkat. Foga- rasí Piroska már nem dolgozik nálunk, de tartózkodási helyét nem közölte velünk. Miért nem? A gyár pénzt követel tőle adósság fejében. Annyit már sikerült kideríteni, hogy Budapesten, a XX. kerületi Téglagyári Leányszál lóban lakik Küldtünk • címére értesítést, de nem jelent meg a megadott időpontban. Most hathatósabb intézkedéseket teszünk, nem bújhat ki a felelősség alól. Tovább keresgélek. Hivatalos számla: A Mérlegjavító Ktsz-től. Egy analitikai mérleg, javítási díj: 406 forint. — Már nagyon várták a laboratóriumban, hiányzott a munkához. — Parányi, jelentéktelennek tűnő papíros, de szívesen fizetik ki, ez érződik Dobler elvtárs szavaiból. Meghívó, szeptember harmadikai dátummal. gyedévi megrendeléseinkkel, a meglévő anyagainkkal, és ha szükséges, inkább a megrendelőlevélről húzzuk ki a kívánt tételt, mert így azonnal hozzájuthatunk, ha hiánycikkünk van. Régi jó szokás ez, mi is közöljük más üzemekkel a saját feleslegünket, ha akad. Kis füzetecske, a Műszaki Tudományos Egyesülettől. Meghívja az üzem műszaki embereit Budapesten tartandó érdekes előadásokra. Az előadások díja minimáAz igazgató postája Budapesti tárgyalásra kell utaznia a gyár szakembereinek, jövő évi építési terveik közös megbeszélésére a tervezőkkel, és a beruházási program készítőivel. — Harmadikán lesz? Ezt azonnal feljegyezzük! Levél a Tisza Cipőgyártól: „Felajánljuk normafeletti készleteinket.” Utána hosszú lista következik, a végén fontos mondat: .,Kérésükre azonnal szállítunk.” — Természetesen leegyeztetjük a jövő nelis összeg, negyven-öt- ven forint körül mozog. De ha hozzászámítjuk az útiköltséget, a kiesett időt, amely alatt a gyár valóságos problémáival foglalkozhattak volna, már nem is olyan olcsó művelődési lehetőség. — Utazott valaki a meghallgatásukra? — Nem. Vezetőképző- tanfolyamat végeznek a szakem béreink. Tréfás hangsúllyal kiegészíti a választ: — Nem érünk rá. dolgoznunk is kell. Újabb érdekes levél, a Komlói Helyiipari Vállalattól. Műszaki érdeklődés — ez a címe. „Szeretnénk, ha felvilágosítanának, hol szer zik be karton csomagoló dobozaikat a mieink minőségével elégedetlen a kereskedelem. Ha lehet, küldjenek egy mintadobozt részünkre.” Az udvarias hangú levélre készséggel válaszolnak még a nap folyamán. Hiszen a gyárat ugyanígy érdekli egy minőségi festéseljárás, vagy új anyagfeldolgozási mód amelyet más termékeknél tapasztalnak. Végül egy rendőrségi okirat, Sopronból érkezett. A gyár igazgatóját arról értesítik, hogy egyik dolgozónőjük a 11. sz. önkiszolgáló boltból fizetés nélkül akart elvinni egy doboz fenyő- fürdőtablettát. — Egy doboz fürdő- tablettáért a becsületet? Mennyibe kerülhet? — Talán tíz forintba. Nyilván az bátorította fel, hogy ismeretlen helyen üdül. A büntetés ennek az összegnek harmincszorosa is lehet. Valamennyi levelet- aláírtak, láttamozott az igazgató már. — Talált köztük érdekeset említésre méltót? — Köszönöm, igen. M, i.
