Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
2 •TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 1965. július 13. Tanácskozik a béke tolt, hogy az amerikaiak elvesz- ség tagja is, aki biztosította a tették korábbi kényelmes több- delegátusokat arról, hogy az Egye- séguket az ENSZ-ben. Ma már a »ült Államok békeszerető közvéle- békés együttélés, a nemzeti füg- menye hallatni fogja szavát Wa- getlenség és a leszerelés hívei shingtonban. „Nem engedjük, vannak ott túlsúlyban. Lehet, hogy a délkelet-ázsiai háború hogy az amerikaiak számára ké- egyetemes háborúvá nője ki matt yelmet lenné vált az ENSZ, de gát” — mondotta többek között, megnyílt a lehetősége annak, A szovjet delegátus támogatta hogy a valóban jószándékú. bé- azokat, aikik hangoztatták, hogy két akaró népek százmillióinak az Egyesült Államok ma már fórumává, a béke hatékony esz- nemcsak a vietnami nép, hanem közévé váljék. Ezt a folyamatot az egész nemzeti felszabadító kell elősegítendők a béke harco- mozgalom éllen is háborút visel, sainak Ahhoz, hogy a vietnami háború Hétfőn délután 17.00 órakor a ne válhassak termonukleáris vi- finn parlamentben Eagerhodm, a lágháborúvá, még jobban atetávi- finn nemzetgyűlés elnöke fogod- záina kell a béke híveit, még ha- ta a küldöttségekben részit vevő tározottabban kell támogatni a nemzetgyűlési képviselőket A fo- vietnami nép jogos és igazságos gadás baráti légkörben zajlott le. küzdelmét — mondotta a szovjet Az a körülmény, hogy Virolainen küldött. Ebben az igazságos harc- miniszterelnök a megnyitó ülésen hon senki sem lehet semleges, s beszédet mondott és a békés a szovjet nép kész még inkább fokozni a vietnami népnek nyújtott segítséget, hogy olyan mére■világkongresszus Köszönet a helytállásért (Folytatás az 1. oldalról) Helsinki, Gombos László, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A béke-vi lágkon grajszus hétfőn egész nap bizottságokban tanácskozott. A bizottsági ülések első napján három magyar felszólalás is elhangzott. Az 5. számú bizottság délelőtti ülésén felszólalt Bognár József professzor. Kifejtette, hogy a jövedelmek, a társadalmi gazdagság és a termelő erők — közöttük a tudomány — rendkívül egyenlőtlenül oszlanak meg a világon. A nemzetközi kereskedelem mai struktúrájában újratermeli ezeket az egyenlőtlenségeket, mert a világkereskedelem mechanizmusában semmiféle kiegyenlítő tényező nem működik. így növekszik a szakadás a fejlett és a fejlődő országok között. Nagyarányú, új elveken alapuló nemzetközi segélypolitikára és gazdasági együttműködésre van szükség. Az 5. számú bizottság délutáni ülésén Bácskai Tamás docens a gazdasági függetlenség megerősítésére irányuló gazdaságpolitika elveit elemezte. Hangoztatta eg.y széles, nacionalizált szektorra támaszkodó állami tervezésnek, a nemzeti valuta- és bankrendszer megteremtésének, valamint a külkereskedelmi monopóliumnak a fontosságát. A 7. számú bizottság hétfőn délutáni ülésén felszólalt Darva- si István. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéről szólva szembeszállt azzal az amerikai állítással, hogy az ENSZ nehézségei pénzügyi okokkal magyarázhatók. Rámutaés a együttélés jelentőségét méltatta, valamint Fagerhomnak, a finn nemzetgyűlés elnökének hétfői fogadása újabb bizonyítéka a finn nép békevágyának és a semleges Finnország békepolitikájának. A vietnami kérdéssel foglalkozó 1. sz. bizottságiban felszólalt Belgium, India, Kína, Irak, Olaszország, Csehszlovákia, Pakisztán, Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok. Bulgária, Kuba, Japán, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Ceylon, az NDK és néhány más ország békeharcosainak küldötte. A többi felszólalóval együtt a vietnami nép iránti szolidaritásáról tett hitet az amerikai küldötttelkiben segíthessük, amilyenre csak szükség lehet. Az amerikai kormány újabb TÍetnami tervei Washington (MTI). Sajtójelentések szerint az amerikai kormányzat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy tényleges szolgálatra hív be tartalékosokat és a katonai költségvetés jelentős növelését kéri a vietnami háború növekvő kiadásainak kielégítésére. A tengerészgyalogosok és az ejtőernyősök után ugyanis most már gyalogsági alakulatokat is be kellett vetni Vietnamban és a hét elején partraszállt első megerősített lövészzászlóaljat rövidesen újabbak követik majd. A saigoni amerikai parancsnokság — egyes hírek szerint —• olyan terveket dolgozott ki, amelyeknek értelmében a harcokban csak amerikai egységek vesznek részt, a saigoni rezsim csapatait pedig kizálólag „belső rendfenntartásra” használják fed. A katonai szakértők hangoztatják, hogy Vietnamban minimálisan 150 ezer amerikai katonára van szükség. Johnson elnök már a múlt héten azt közölte, hogy „minden igényt teljesítenek” amely Westmoreland tábornoktól érkezik. Sajtókörökben úgy tudják, hogy ez a kijelentés elsősorban a harcoló csapatok létszámának megnövelésére vonatkozott. ez alakulatok honvédéinek, tiszt- helyetteseinek, tisztjeinek, tábornoki karának, kik a Duna Tolna megyei szakaszán részt vettek a várható katasztrófa elhárításában. Engedjék meg, hogy egy másik, igen megtisztelő megbízatásnak is eleget tegyek. Tegnap a Duna menti védekezést a Tolna megyei szakaszon is megtekintette Kádár János elvtárs, a párt Központi Bizottságának első titkára, aki elismerését fejezte ki a védekezésben részt vevők hősies munkájáért és megkérte a megye vezetőit, tolmácsoljuk az MSZMP Központi Bizottságának, személyesen Kádár elvtársnak a köszönetét, illetve elismerését. A továbbiakban az elmúlt három hónap eseményeire emlékeztetett a megyei tanács vb-elnöke, majd a védekezés sikerének okait elemezte. — Bár az árvíz során bizonyos károk előálltak — mondotta — így csak Tolna megyéből mintegy 2600 személyt kellett biztonsági okokból kitelepíteni, 25 000 hold került víz alá, sok ház megrongálódott, több összedőlt, de felmérhetetlen az az érték, melyet egy gátszakadás megsemmisített volna. Néha felvetődik a kérdés, vajon megérte-e ennyi rengeteg anyagi, emberi erőt fordítani a védekezésre. Erre a válaszunk nagyon határozott: Igen, megérte, mert csak a Tolna megyei szakaszon sikerült megmenteni Báta, Bátaszék, Alsónána, Sárpilis, öcsény, Decs, Szekszárd mélyen fekvő településeinek, Ma- docsa községnek lakosságát, otthonát, a megye legjobb termőföldjét a Sárközt. Ha bekövetkezik a gátszakadás, több mint százezer hold került volna a megyében víz alá. Tolna megye lakossága hálás Önöknek a hősies erőfeszítésekért. Bár a védekezés','még nem ért véget, intézkedések történtek a károk helyreállítására, a lakosság visszalköltöztetésére, egész társadalmunk összefogott a kárt ■ szenvedett lakosság megsegítésére, tekintetünket már a holnap felé fordítjuk. Nem feledkezünk meg arról, amit Kádár elvtárs mondott, hogy az egész védekezés akkor lesz eredményes, ha a népgazdaság terveit az iparban, mező- gazdaságban, a beruházások területén, egyszóval mindenütt teljesíteni fogjuk. Ezután Karászi Kálmán, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője köszöntötte a búcsúzó honvédeket. — A fővédvonalak — mondotta — nem egy ilyen magas és tartós árvízhez voltak méretezve kiépítve. És hogy kibírták az iszonyú víztömeg hosszú ostromát, az mindenekelőtt a gátak védőinek köszönhető, akik közt az első helyen kell említeni a honvédeket. Ha valahol kritikussá vált a helyzet, gyorsan kellett beavatkozni, a műszakiak honvédeket kértek segítségül. Eddig is büszkék voltunk honvédőinkre, de most magunk is meggyőződhettünk arról, ha itt a veszély, szervezetten, fegyelmezetten tudnak cselekedni. Hatszázezer homokzsákot építettünk be a töltések megerősítéséhez, ez több, mint három- százezer mázsa föld. Ennyit kellett kitermelni, zsákba tölteni többször fel-, lerakni, esőben, sárban, vízben vonszolni. És e munka zömét katonák végezték. Mi, vízügyi dolgozók szeretjük, nagyon szépnek tartjuk szakmánkat. A szakma büszkeségével tekintünk Önökre, akik most — ha csak átmenetileg is — vízügyi dolgozókká váltak. Legyenek olyan kiváló katonák is, mint amilyen nagyszerű vízügyi dolgozók voltak. Májtényi Miklósné, a Bátaszé- ki Földművesszövetkezet ügyvezetője ezután a helyi lakosság nevében mondott köszönetét a honvédeknek, majd Marczy Tivadar, a bátai Vörös Zászló Tsz elnöke köszöntötte a búcsúzó katonákat. Ezután Schwarzkopf Antal őrvezető, az alakulat egyik tagja válaszolt áz üdvözlő szavakra, Szabópál Antal és Karászi KáL mán ezután átnyújtotta az alakulatok parancsnokainak a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a vízügyi igazgatóság díszokleveleit, emléklapjait, majd az alakulatok díszmenetben vonultak el az ünneplő lakosság sorfala előtt. A díszmenetben „részt vett” — tisztelgőkörökert leírva — az ár- védelemben részt vevő helikopterraj is, Markó Gyula őrnagy vezetésével. A horgas ujjú ember Helsinki: Olga Poblete D’Espinosa chilei küldött V. Volszkíj szovjet egyetemi tanárral beszélget a béke-világkongresszus szünetében, a Kultúra Házában. (Telefoto —- MTI - Külföldi Képszolgálat) Bumedien bemutatta kormányát Algír (AFP, MÉN, Reuter). Bumedien ezredes, az algíri forradalmi tanács elnöke hétfőn bemutatta kormányát a hazai és nemzetközi sajtó mintegy 300 képviselőjének. A Népek Palotájának díszcsarnokában, amelynek bejáratánál fehérturbános szpáhik díszőrsége sorakozott fel, először a forradalmi tanács, majd a kormány tagjai foglalták el helyüket. Bumedien jobbján Rábán Bitat államminiszter, baloldalán Kaid Ahmed, a forradalmi tanács tagja ült. A miTiiszterelnök rövid beszédet mondott arab nyelven. A beszédet, a korábbi gyakorlathoz híven, most sem fordították, a hiteles francia fordítás szövegét csak később osztották ki. Bumedien hangoztatta, hogy hazája „a testvériség és barátság érzésével viseltetik minden nép iránt, amely hajlandó együttműködni vele, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásának alapján”. Az ezredes szavai szerint Algéria az arab világ egységén munkálkodik, és szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait a szocialista országokkal, valamint a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népekkel. Belpolitikai tekintetben „szilárd alapokon nyugvó nemzet- gazdaság létrehozását és valódi szocializmus megvalósítását jelölte meg a legfőbb feladatnak. A beszéd elhangzása után az új algériai kormány megtartotta az első minisztertanácsot. A miniszterek közül csak Abdessza- lam Béláid ipar- és gazdaságügyi miniszter volt távol, aki Párizsban a francia—algériai olajtárgyalásokon vesz részt. Sokféle kezet láttam már. A nagyapámén bütykösek voltak az ujjak, az anyámé meg úgy elvókonyodott a sok mosástól, hogy az embernek sírni lett volna kedve karcsúságuk láttán. Volt olyan is, amelynek ujjai vaspántként szorították a kezemet, akaratot, energiát árasztva magukból. De láttam ujjatlan kezet is, amikor csak a csupasz kézfej lógott az alsókar végén, akár egy élő bibircsókos bunkó. Mindegyik mondott valamit, mert a kezek, ha hangtalanul is, de beszélnek, csak érteni kell a nyelvükön. Nagyapám bütykös ujjai például arról meséltek mindig, hogyan markolta meg velük a kubikostalicska szarvát, miként görbedt kétrét a háta ha nagy nekirugaszkodásokkal elindult felfelé a pallón a töltésre. Meg arról is beszéltek a bütykös ujjak, hogy tizenkét talicsikával ki kellett tolni egy köbméter földet a gödörből, különben a hideg vízre valót sem kereste meg a kubikos. De ilyen kezet még nem láttam. Az ujjak ezen a kézen nem markoltak. Úgy fogták át a kerékpár kormányát, mintha örök időkre mágneses erő rögzítette volna őket hozzá. Megfigyeltem: Nem úgy vette le róla az ujja- kat, hogy egyszerre egyenesre nyitotta volna őket, hanem a félig zárt kézfejet végighúzta a vason, s a végén kibújtatta a horgok közül. Gyakorlott, megszokott mozdulat volt ez. De volt benne valami megrázó, szánakozást keltő. A régi ház előtt álltunk. Az ujjak gazdája, Huber Ferenc,, a horgas ujjú ember, a kezét nézte. Mintha egy régi emlék révedt volna fel benne. — A sorozó orvos annak idején azt mondta nekem: Fiam, a te szüléidét agyon kellene verni. Húszéves vagy, de már egy életre nyomorék. A szívébe hasított, amit hallott. Ö ugyanis akkor még fel sem figyelt az ujjaira. Úgy volt vele, olyanok, amilyenek, a lényeg, hogy a villanyelet, a kapát, vagy az éppen soron lévő szerszámot megfoghassa velük. A többi nem érdekes. Az sem, hogy időnként szúró, hasogató fájások teszik szinte elviselhetetlenné az életét. Meg lehet szokni még a fájást is, ha az embernek van valamilyen határozott célja. S Huber Ferencnek volt. Ezért tiltakozott a sorozó orvos előtt, kérte ki az öregek ellen felhozott vádat. — Hallott már a főorvos úr olyan kutyáról, amelyik kiskarában megharapja a kölykét? Ugye nem? Nohát azért... A szánakozó orvos bizonyára meghökkent a felindult fiatalember replikájától. Mert ő nem érthette, mi húzódik mögötte, talán nem is gondolkozott rajta sohasem, ő csak egy olyan tényt regisztrált, amit minden orvos megtesz, ha lát egy inzsugorodástól nyomorék parasztkezet. —í Azt nem tudhatta, mit korholt ölökké az anyám. Váltig mondogatta szegény: ne gürcölj annyit, te gyerek, rámegy az egészséged, s ha meghalsz, nem viszel magaddal semmit. De engem hajtott, mindig hajtott valami.
