Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
t 1»6S. július 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 «=»-< > i Szocialista brigád a tolnai gubóbeváltónál A GUBÓBEVÁLTÁS IDEJÉN élénk az egyébként csendes Herbária selyemtermelő kirendeltség tolnai telepe. A máskor zárt kapu tárva-nyitva áll. Nem érdemes becsukni, mert egymást érik a gubóskosarakkal megrakott teherautók. A dunántúli megyék közül Tolna községben foglalkoznak a selyemfonal gom- bolyításával és a feldolgozásra kerülő nyersanyag előkészítésével. A Herbária selyemtermelő ki- rendeltség tolnai telepére hordják össze a kirendeltséghez tartozó 53 dunántúli gubóbeváltó állomáson összegyűjtött gubóter- mést. Eddig 65 000 kiló selyem- gubót vettek át, amely átvétel után először a fojtóba. innét a szárítóba kerül. Végül minőség szerint osztályozva adják feldolgozásra a selyemfonónak. A telep egész éven át kis létszámmal dolgozik. A tulajdonképpeni „szezon” június végén, július elején a gubóbeváltással kezdődik, s körülbelül 4—5 hétig tart. Naponta 4000 kiló gubó kerül a fojtóba, s ez úgy történik, hogy a célnak megfelelő kádakban 12 órán keresztül 86—87 ° C on szárítják a gubót. A munkafolyamat ezzel nem fejeződik be. Még követi néhány, s ezek közé tartozik a gubó minőség szerinti osztályozása, válogatása. . A telep dolgozói közül a válogatók a selyemfonó gyár dolgozóinak példájára elindították a szocialista brigádmozgalmat. A beváltás és a fojtás idején a válogatók is segítenek, de éven át 24 nő a válogatásnál dolgozik, Kerényi Ferencné irányításával. A válogatás nagy gyakorlatot, kézügyességet és jó szemet igénylő munka. Egy műszak alatt 19,30 kilogramm súlyú gubót osztályoznak. A mennyiségi követelmények mellett a minőségre kell nagyon ügyelni. A válogatók jó, vagy kevésbé jó munkája nagyban befolyásolja a fonodái dolgozók munkáját. így kapcsolódik egymáshoz tulajdonképpen az előkészítő üzem és a feldolgozó üzem dolgozóinak szocialista brigádmozgalma. A válogatók között vannak idősebbek és fiatalabbak. A fiatalok kezdeményezték a szocialista brigádmozgalmat. Vállalásaik a mennyiségi tervek teljesítésére, a minőség javítására irányultak. Minőségi vállalásukat sikerült teljesíteni, a mennyiséggel pedig eddig sem volt különösebb baj. A brigád hibapontja most, hogy javították a minőséget, 1 százalék alatt van. A TÉLI HÓNAPOKBAN a brigádtagok szorgalmasan tanultak a munkásakadémián. Jó eredménnyel vettek részt a baleset csökkentésére meghirdetett ki mit tud vetélkedőn is. A brigádtagok jól felkészültek és jól szerepeltek. Könyvjutalmat kaptak szereplésükért. Teljesítették társadalmi munka vállalásukat is, személyenként 25—30 óra társadalmi munkát végeztek. A kilenc tagú brigád nemrég kapta meg a szocialista brigád oklevelet, s erre nagyon büszkék. Lehetnek is, munkájukkal szolgáltak rá az elismerésre. P. M. Hz együttműködésről tárgyait a Népfront és a TIT megyei elnöksége A Népfront és a TIT megyei elnöksége szombaton együttes tanácskozást tartott, amelyen megvitatták a két szerv közötti együttműködés módozatait. Az előadások és a vita középpontjában az állt, hogy az őszitéli felvilágosító, politikai nevelő és ismeretterjesztő munkában a Népfront segítségével erősödjék a TIT tevékenységéneik társadalmi jellege. A vita megmutatta, van lehetőség arra, hogy a TIT az eddigieknél nagyobb mértékben segítse tevékenységével a Népfront politikai célkitűzéseinek megvalósítását. Néhány TIT-szakosztállyal —, mint az agronómiái és a nemzetközi, már eddig is gyümölcsöző együttműködés valósult meg. A szombati tanácskozás értelmében a szekszárdi járásban kialakult tapasztalatok alapján a TIT pedagógiai és közgazdasági szakosztályaival is hasonló kapcsolatot épít ki a Népfront. Az előadások és a vita alapján a közös tanácskozás a két szerv együttműködését rögzítő határozatokat is elfogadott. Lassú, monoton, majdnem hang- súlytalan a beszéde. Szavai ösz- szefolynak, elég közülük kiválogatni a jelentősebbeket. Egy mondata végén azonban mégis nyomatékeit kap. Nem akartam a más tarlójára kerülni... S most fellebbenti azt a fátylat, amelyik elmúlt életét, negyvenkét esztendejét takarja. Tizenkilenc hold földjük volt Tengeli- cen. Jófajta, mindent termő földek húzódnak a falu határában, boldogultak, és boldogulnak is a 2 emberek, főként a szorgalmasabbra!. Csakhát a szorgalom mai értelmezése egészen más, mint az, amit ezen Huberék értettek. Szerezni, ragasztani, szaporítani — körülbelül ezek a megfelelői az akkori „szorgalmas gazda” fogalomnak. — Hárman vártunk az oszto- zásra. Mi jutott volna egynek- egynek? így is, amikor megnősültem, az új asszonnyal lakbérbe kellett mennem. S azok a horgas ujjak erről a méltánytalanságról is beszélnek. Arról, milyen idegen volt a Huber Fe- renc-féle emberektől a lakbér, a bérlet. Kiszolgáltatottságot, kötöttséget, elkötelezettséget jelentett számultra. — Pedig, látja, összehoztuk mi a nagy házat is. Ez az itt, előttünk. Kitúrtak belőle. Ebbein van az én kezem, ez okozta a nyomorúságomat... Megcsuklott a hangja, alig észrevehetően váltott át elkeseredésbe, keserűségbe. Kis túlzással, siránkozásnak is lehet minősíteni, amit a házról mondott. Ám ott bújkált közte a dicsekvés is, arról, hogyan sikerítették ki az árát azokban a nehéz időkben, mint szedték rendbe, állították mai formájába a városias, nagyablakos épületet. — Nem ért az egész egy fenét se — fakad ki. — Jöttek egy délután, s a gyerekeknek, öregeknek menni kellett belőle. Ügy hozattam vissza őket a határról, titokban. Pedig nem ártottunk senkinek. Sőt: az apámnak, ha nem jönnek az oroszok, komoly kellemetlenségei lehettek volna. Én nem törődtem senkivel, semmivel, nem értem rá olyasmire. Amikor a történelmi igazságszolgáltatás került szóba, Huber Ferenc úgy nézett rám, mint aki nem érti, miről van szó, vagy mintha nem is magyarul beszélnék. Nem fér a fejébe, hogy neki is el kellett menni Medinára, szakítani a régi életmódjával, s beállni bérért, fizetésért Dalmandon végeztek az árpaaratással Kitűnő termés — Tudnak kombájnnal aratni — Az első kombájnos eredmények Megyénk állami gazdaságaiban jó ütemben halad az aratás. Vasárnap is dolgoztak a kombájnok, valamennyi gazdaságban. Az állami gazdaságok megyei igazgatóságáról kapott tegnapi jelentés szerint az őszi árpa aratása befejeződött a Dalmandi Állami Gazdaságban és igen jó termést adott: 822 holdon átlagosan 17 mázsa 80 kilót. Ez jóval több a tervezettnél, az ugyanis 15 és fél mázsa. Hétfőig összesen 2856 holdon történt meg az őszi árpa aratása a gazdaságokban. Ebből csak 50 holdat vágtak le kézzel, a többit mind a kombájnok aratták. Szűcs József, az igazgatóság tervcsoportvezetője azt mondja, mindenütt tudnak dolgozni a kombájnok, egyedül ez az 50 holdas tábla volt gépi aratásra alkalmatlan a Gerjeni Állami Gazdaságban. A termés az eddigi eredmények szerint nemcsak Dalmandon jó, hanem mindenütt: 2742 holdon az egy holdra jutó átlagtermés 16 mázsa 53 kiló. Az eddigi eredmény tulajdonképpen csak az elmúlt hét aratása, de két napig nem lehetett dolgozni az eső miatt. Tehát végeredményben 5 nap alatt aratták le az említett meny- nyiséget. Nyolcvan kombájn dolgozik Tolna megye állami gazdaságaiban. Néhány helyen tegnap már a búzaaratáshoz is hozzáfogtak, máshol pedig ma kezdik meg a kenyérgabona betakarítását. Szombaton Iregszemcsén akadályozta az aratást az eső, de másnap már folytatni tudták. A kombájnosok eredményeiről is érkezett már jelentés: a gazdaságok eddigi két legjobb kombájn vezetője Jóbi György és Keresztes József, mindketten Dalmandon dolgoznak. Jóbi György 17 vagon 14 mázsát takarított be eddig, Keresztes József pedig 15 vagon 72 mázsát, SZK—4-es, illetve SZK—3-as kombájnnal. A szalmalehúzást akadályozta az esős idő. Az eddig learatott területből 920 holdról tudták lehúzni a szalmát. Amikor kedvez az időjárás, egy-egy területen egymást követik a munkafolyamatok minden gazdaságban. A kombájn után lehúzzák a szalmát, aztán a tarlószántás következik, nyomában pedig mar ott a másodvetést végző gép. FEHÉR PERZSÁT SZŐNEK A perasasíőnyeg 'ZZZZ' színű mintáikat idéz. Pakson most fehér perzsát szenek a Villany utcában. A szövőszékeken fehér fonál feszül, köztük szemkápráztató gyorsasággal mozognak vékony leány ujjak. A mozdulatok olyan sebesen követik egymást, hogy lassítaniuk kell, ha látni akarjuk, hogyan készül a bolyhos, puha szőnyeg. Apiró csomókból. Hosszanti szálakra hurkolják, keresztben. Egy sorba 300—400 csomót is kötnek, mindegyik után nyisszan tás az ollóval. A végén egyenletesen levágják a kiálló szálakat Tíz centiben átlag 16 sor van, de az egyik szőnyeg éppen 6 négyzet- méteres. Temérdek csomó! Mennyi műnkért, mennyi aprólékos gondot rejt magában a lakásnak ez a dísze. Nem csoda, hogy mire elkészül, kicsit az alkotóik szívéihez nő. Figyelik a minta alakulását, örülnek a szín- haitásoiknak és ők gyönyörködnek dolgozni. S a lelke, a szíve itt bezárult. Ahogy beszélgettünk, inkább a ki nem mondott dolgokra figyeltem. Negyvenkét éves, de nem érti ezt a mai világot, de talán nem is fogja felfogni tényeit, jelzéseit. Megrekedt annál a pontnál, ahol az ujjai megbénultak. Innen egy lépést sem tesz tovább. Eljár a környéken a szőlőkbe, permetez, kapál, dolgozik, ahogy tud. Másra nem is vágyik, más előtt becsukódik az esze és a szíve. • Sokféle kezet láttam már. Huber Ferencé azonban egyedülálló a tapasztalataim között. Amikor kinyújtja az ujjait, hogy mutasson valamit, mintha görbére sikerült C-betű meredne a levegőbe. A fenyegetéséből is hiányzik az ilyen mozdulattól megszokott tréfás motívum. Az ökle emelkedik fel, s a tenyérhús fölé görbült ujjak nem egyenesednek ki. Bezárulnak, ahogy bezárult Huber Ferenc is, aki talán néha magában szomorkodik, ha ránéz két nyomorék kezére, s olyankor megkérdi, vajon érdemes volt-e? SZOLNOKI ISTVÁN a Villany először a kész szőnyegekben. Hat év óta először szőnek egyszínűt. — Hányszor ábrándoztunk róla, hogy ez biztosan könnyebb lehet! — Sóhajt Medzker Ferencié, aki a legelső széken ül. — De ál másító, rossz vele dolgozni — panaszkodik Fritzné. Egész nap csak fehér táncod a szemünk előtt, munka végeztével havas tájakra gondolunk. — Pedig szép lesz, ha elkészül! Holnap már leszedjük. Akkor érdemes eljönni. ■ Nyugatnémet megrendelésre készítik. Könnyű is odaképzedni egy tágas szobába, ahol a falat ag- gancsok díszítik és a szőnyeg úgy nyújtózkodik a földön, mint egy sárgásfehér jegesmedvebőr. Néhány szép bútor és a lakás marasztalóul otthonossá válik. — Én azért a színeset kedvelem. Ha választhatnék, olyan kívánnék magamnak! — mondja Szrnger Ferencné. Kiesd, világos helyiségben dolgoznak a szőnyegszövők, mind a nyolcán fiatal nők. A részlegvezető is huszonnégy éves szép fekete,- kontyos lány. A többiek úgy tartják, ő a leggyorsabb köztük. — Már nem így van —, tiltakozik Bódi Lenke mosolyogva. Három éve kijöttem a gyakorlatból, kellene néhány nap, míg visszazökkenek. A munka egyhangúságát tánczene enyhíti. Táskarádió áll az ablakban. Mindenki kedvencét nyilvántartják. — Magdi, figyelj, most a „Non oletá” — kezdődik! — szódnak Fritznének. Egy két percig áhitartós csend, aztán a középső két kislány újra elkezdi a suttogást. Tizenhét évesek. vidámak, gondtalanok. — Ha lemaradunk egy kicsit, meggyorsítjuk a tempót. De szó nélkül nem lehet kibírni egész nap — mondják. A vöröses szőke hajút Ispaics Editnek hívják, a bogárfekete szemű Fodor Panni, ö újságolja azt is, hogy: — Az új szőnyegnek be kedl fonni majd a végét, mint a copfnak. Eddig csomóra kötöttük. Kíváncsi vagyok milyen lesz? utcában gozik a ktsz-nél. Szeretik a szőnyegszövést, nőies foglalkozásnak tartják. Otthonszeretetet kíván és ezért. — Csak az a baj, hogy nincs folyamatosan munka. Az elmúlt hónapban is három hétig álltunk. A részlegvezető magyarázatot fűz ezekhez a szavakhoz. Az elmúlt évben szovjet rendelésre dolgoztunk, az idén nem költöttünk velük üzletet. Megkedvelték a gépi perzsát, mert az jóval olcsóbb a miénknél. De ez egy emberöltőre szól és szebb is, szerintünk. így nincs állandó megrendelőnk, s az alkalmi kívánságokra nem áll készenlétben különlegesen festett fonal, A fonalat Békéscsabáról és Mezőtúrról kapjuk^ Az út is időbe telik. Az utcán most vonul a paksi óvoda kis csoportja (sétára. A lányok és a fiatalasszonyok megélénkülnek, egy percre abbahagyják a munkát, az ablakhoz szaladnak. — Nézzétek, ott megy a mi lányunk a sor végén! Valóban, az óvónő kezét fogva ott tipeg egy szöghajú apróság, és vadul integet. Amikor észreveszi, hogy mindenki látja, kéf- szer-háromszor a lábát iis felemeli, és buzgón megrázza, hogy majdnem orrabukik. — Az új cipőjét mutatja. Tegnap kapta, de nem tud betelni vele! — magyarázzák nevetve. Amikor a kicsik haladnak, visszalendülnek a szokott ritmusba. Az ujjak megint gyorsan táncolnak a fonalak között, egy kislány fáradt arccal a szálakhoz simul. Most olyan, mintha hárfát pengetne. Pajkos gyerek szalad az utcán, b a nyitott ablakon keresztül vizet önt a kimelegedett asszonyokra. A mamák is jobban vigyázhatnának a csintalan csemetékre, mert mint kiderült, nem ez az első eset, hogy megzavarják a szőnyegszövőket. A bosszúságot hamar elfelejtik, mert időnként olyan örömük íb akad, mint amit Fodor Panni édesanyja szerzett nekik. Hajó® férjével Németországban járt és onnan hozta a hírt. — Egy kirakatban láttam egy ismerős mintájú perzsát. Lehet, hogy ti csináltátok! plaijj szövőszéknél ülő há- c w rom asszony: Medzker Ferencné, Fritz Ádámné és Papp Sándomé már 1958 óta doiA Villany utcai lányoknak, fiatalasszonyoknak ilyenkor a szokottnál fényesebb a szeme. MOLDOVÁN IBOLYA V
