Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

4 TÖLSTÄ MEGYEI NÉPÜJSÁG 1965. július 11. Akkor dolgoznak jól, ha nem akad munkájuk Fuvargondok a tüzeloszállításnál Az AKÖV-nek szerződése van magilnfuvarosokkal. Ezek szállí­tanak állami vállalatoknak és vállalnak egyéni fuvarokat is. Esetleges visszaélések csak akkor történhetnek, ha „maszek” fuvart vállalnak a szállítók. beszállításnál már különböző problémák vannak. Különböző áron hordhatják be a tüzelőt a távolságtól és a szintkülönbség­től függően. Ez a tarifa úgy átla­gosan nem éri el a két forintot sem. Első hallásra kissé furcsán hangzik a mondás azokról, akik­ről az alábbiakban szó lesz: Ak­kor dolgoznak jól, ha nem kell semmit sem csinálniuk. Ezek az emberek a tűzoltók, jelen esetben a Éonyhádi Zománcgyár önkéntes üzemi tűzoltói. — Ez a látszólagos semmitte­vés azonban körültekintő, rend­szeres kemény munkát takar — mondja róluk Weiszenburger Vil­mos, az üzem tűzrendészen elő­adója. — Az 1959-ben alakult 16 fős csoport azóta állandó készen­létben van. Nem kis áldozat tő­lük, hogy amikor más végez mun­kájával, ők kezdik önként vállalt társadalmi munkájukat: elméle­tileg és gyakorlatilag is képzik magukat, ha szükség lenne rá, megvédhessek az üzemet a tűztől. De nemcsak maguk tanulnak, hanem dolgozó társaikat is igye­keznek felkészíteni a védelemre. Részt vesznek az üzem munkásai­nak tűzrendészen oktatásában is. Szükség van erre a gyárban nem­csak az óriási értékek miatt, ha­nem a fokozott robbanás- és tűz­veszély miatt, amelyet a külön­böző festék- és más alapanyagok okozhatnak. — Munkájukhoz tartozik az is — mondja Weiszenburger elvtárs —, hogy rendszeresen ellenőrzik a tűzoltó készülékek állapotát, a védelmi szabályok betartását. Sü- rítődik a munkájuk, ha az éven­ként rendszeresen megtartott ver­senyekre készülnek. A gyors sze­relés biztonságát, percnyi pontos­ságát bizony sok-sok ismétlés előzi meg. Oklevelek serege mutatja, hogy a különböző járási és megyei ver­senyeken jól megállta a helyét a. csapat. S most legutóbb kiharcol­ták Szegeden, hogy a szeptem­berben sorra kerülő országos dön­tőn is ott lehetnek. Ilyen előkészület után nem cso­da, ha nincs dolguk, tehát köz­vetlenül tüzet oltani a csapatnak csak egyszer kellett ez év elején. Kiválóan oldották meg a robba­násveszélyes feladatot ez év janu­árjában, amikor a festőműhelyben volt tűz. Most volt csak szükség a biztonságra, a gyorsaságra, s nem kevés bátorságra. Molnár Já­nos parancsnokot éppen ezért, ek­kor léptették elő alhadnaggyá. Tik Miklós pedig dicséretben része­sült. Hosszan lehetne sorolni a különböző egyéni kitüntetéseket is. Es nemcsak a tűzrendészen, hanem a foglalkozásuk közben szerzetteket is. — Molnár János a Kiváló dol­gozó oklevél és jelvény tulajdo­nosa — mondja W eiszenburger elvtárs — de a többiek is, Szabó Sándor, Fazekas István, Molnár István, Molnár Albert, hogy csak néhányukat említsük, rendszerint azok között vannak, akik jutalmat kapnak jó munkájukért. A csapat eredményességéhez hozzá tartozik, hogy az üzem párt- és szakmai vezetése minden er­kölcsi és anyagi támogatást meg­ad nekik. Érzik, tudják milyen fontos áldozatos munkájuk. En­nek látható jeleként kapott a gyár igazgatója, Nagy Ferenc dicsérő oklevelet a belügyminisztertől. Ezt mutatja Weiszenburger Vil­mos kitüntetése, a Tűzrendészeti érem ezüstfokozata. (i—e) Igaz, hogy még természetes meleg uralja a földet, erre mi­felénk, a családok azonban már előrenéznek, a közeljövőbe gon­dolnak, amikor a világ fehérbe öltözik és a kályháktól kell várni ezt a melegséget. A tüzelőbeszer­zés gondja, bármennyire is fur­csa, de a nyárra tartozik. Sokak­nak már a pincéje mélyén ter­peszkedik a tíz, tizenöt, húsz má­zsa, vagy még annál is több fe­kete szén. Ott már letették a gond terhét, de sokak még most szerzik be a télirevalót. A TÜZÉP-telepen van szén. de hogyan kerül haza? NYOLC FORINT MÁZSÁNKÉNT — Aki nálunk bejelenti fuva­rozási igényét, azt legkésőbb há­rom napon belül elszállítjuk. Ezt a határidőt már nyolc hónapja betartjuk. Akkor lehet némi el­csúszás, ha az illető nem tar­tózkodik otthon. Ebben az eset­ben értesítést küldünk, hogy mi­kor kíséreljük meg a fuvart új­ra. Az AKÖV igazgatóhelyettese, Pech József adja a készséges fel­világosítást. Késedelmes szállítás miatt semmiféle panasz nem ér­kezett hozzájuk már hónapok óta. Az AKÖV-nél szabott árak vannak. A házhoz szállítás négy forint, a behordás is ugyanennyit tesz ki mázsánként. A tüzelőszállítás az AKÖV-ön keresztül szabályosan történik, mert szállítólevelet állítanak ki a továbbított áru mennyiségéről. Egyes emberek esetleges uzsorás­kodásáról a vállalat vezetői nem szereznek tudomást, mert ha ér­kezik ilyen bejelentés, azt azon­nal felülvizsgálnák, HOVA LESZ A TÖBBI MÄZSA? Sajnos a behordás még kevésbé ellenőrizhető, mint a szállítandó szén mennyisége. Nagy úr a tá­volság és szintkülönbség. Vala­hogy úgy lehetne ellenőrizni, ha valamennyi fuvaros mögött állna egy ellenőr. Ez pedig ugye lehe­tetlen volna! A lakosság segítsége SZÜKSÉGES A szerződtetett egyéni fuvaro­sokkal akadhatnak inkább prob­lémák. A TÜZÉP szerint naponta legalább 100 mázsa tüzelőanyagot szállítanak, továbbítanak. Az AKÖV hivatalos elszámolásai sze­rint 40—45 mázsa körül van ez a mennyiség. Ezek a számok át­lagot, hozzávetőleges napi meny- nyiséget jelentenek. Hogy a ket­tő közti különbözettél nem szá­molnak el a szállítók, tehát ez­után nem fizetnek semmiféle adót, az igaz. De azt, hogy a plusz melyik fuvarosnál mutatko­zik, hogy kinek a szállítását nem számolják el, vagy kinek szállí­tanak kevesebbet, ezt csupán na­gyon alapos ellenőrzéssel lehetne megállapítani; A magánfuvarosok, akik szer­ződésben állnak az AKÖV-vel, három forint húsz fillérért szál­lítják házhoz a tüzelőt. Ennyi a A TÜZÉP-telepen különben nem adnak ki fuvarozásra .árut, akinek nincs szerződése az AKÖV-vel. Ha azonban egy lo­vas kocsival rendelkező ember saját részére akar szállítani, azt természetesen kiszolgálják. Utána természetesen senki sem megy megfigyelni, a saját udvarán hajt-e be, vagy más utra tér le; Ezért az ilyen „fekete fuvarok’’ amelyek táptalajai lehetnek uzsorafuvaroknak, — csak a la­kosság segítségével szüntethetők meg. Ha nem fogad fel a lakos­ság maszek fuvarost, nincs ki­téve az államilag meghatározott­nál magasabb díj kifizetésének. Erre pedig megvan minden le­hetőség, az AKÖV vállalja és biztosítja a fuvart. A magánfuva­rosok esetleges visszaéléseit is megakadályozza, ha arról tudo­fuvarozás hivatalos összege. A mást szerez. BAICZER GLEME'R 7. — Emi... suttogta maga elé fe­lesége nevét, mintha abból akar­na erőt meríteni. ügy látta, hogy a forgó légcsa­var mögül, mintha a csodálato­san szép, szőke asszony nézne reá. A nagy, sejtelmes fénylő sze­mekben, mintha könnyek csillog­nának... — Ne sírj... mozogtak öntudat­lanul ajkai. A gép orra megbillent. A mo­tor dübörgése szaggatottá vált. A benzinmérő műszerre nézett. Már alig volt a gépben üzemanyag. Valami baj lehet a benzintank­kal... Sziszegő, éles hangot hal­lott jobbfelől. Pilótacsizmájában egyszerre melegséget érzett. — Elvérzem — nyögte maga elé. S rábukott a botkormányra. A gép zuhanni kezdett. 4300, 2000... 1300 olvasta le a magas­ságmérő műszer számlapjáról a gép helyzetét. Feje kegyetlenül fájt. Erősen szédült. Mintha egy nagy mező forogna odalent... A bal csűrő lóg, landolni kellene... A bombázógép imbolyogva zu­hant a Don széles vize felett. Lentről úgy látszott, hogy ment­hetetlenül a mély vízbe zuhan. Most... Tehetetlen, ernyedt test­tel esett a kormányműre. S a gép félkörben, mint valami óriá­si. beteg darázs, közvetlenül a föld közelében levágódott a pu­ha, homokos partra. A pilótafül­ke ablakán lassan tódult ki a füst. A gép felett alig 200 méter magasságban egy Kata keringett. Vezetőjének csengő dallamos hangja sürgetően szólt a rádió mikrofonjába: azonnal jöjjön a mentőkocsi.,, még él a pilóta... A gépből már szállt fel a füst. — Vége — suttogta maga elé a pilótanő. Még egy kört írt le a lelőtt magyar repülő gépe felett. Odalent egy kis pont sebesen közeledett, majd megállt a gép mellett. A mentőautó volt. * A villában történt események után Emi félve ment be munka­helyére. Elhatározta, ha a főnö­ke továbbra is prédának tekinti, vagy közeledni akar, rögtön ott­hagyja. A vezér azonban rá sem nézett, Azaz, mégis. Zsuzsa, hangjában kis kárörömmel fo­gadta: — A vezérigazgató úr azt mondta, küldjétek be hozzá, ha megjössz... Úristen! Már ilyen korán bent van az öreg. Pont most, amikor nem jött villamos. Elfogódottan nyomta le a hatalmas, párnázott ajtó kilincsét. A vezér az újság­ja mögül szigorú pillantást ló­véit feléje. — Kérem, öt percet késett Többet ez ne forduljon elő! — Vez... — Elmehet! Vegyes érzelmekkel hagyta el a szobát. Tudta, most már na­gyon kell vigyáznia, mert a leg­csekélyebb hibát is_ kérlelhetetle­nül megtorolja a főnöke. Igyeke­zett mindent tökéletesen elsajá­títani. Belátta, ha egy nő a hivatal­ban a szépségével, s nem a tu­dásával akar érvényesülni, előbb­utóbb a lejtőre jut... A gépelést már jól begyakorolta. Állandóan bújta a különböző szakkönyveket. Gyors felfogóképessége, remek memóriája valódi titkárnővé tet­ték. A gyár minden rendes és piszkos ügye ott futott össze a vezérigazgatói irodában. Belevetette magát a munkába, hogy ne jusson ideje önmagával foglalkozni. Egyre ritkábban jöt­tek Istvántól a tábori lapok. Pe­dig mindennap úgy várta a kis, rózsaszínű kartonlapot, mintha az üdvössége függne tőle. Hideg, esős őszi nap volt, ami­kor a tragédia elkezdődött. A reggel még úgy indult, mint más hétköznap. Leveleket írt, tárgyalt a vezér helyett, hivatalos tele­fonokat bonyolított le a minisz­tériummal, s a különböző válla­latokkal. Délután hivatta a ve­zér. Rosszkedvű, mogorva volt. Szeme alatt petyhüdt táskák fi­tyegtek. — Emi! Megbízhatok magában ugye? — Természetesen! — Itt van egy fontos levél. Szeretném, ha személyesen vinné el. Induljon most, amíg világos van. Elég messze kell mennie. Nem akarom, hogy a sötét utcán botorkáljon. Ha végzett, nem kell visszajönnie. — Hova kell vinnem a levelet? — A cím rajta van a borítékon. A levél titkos. Senkinek sem, kell róla tudnia. Komoly összeg van a kezében. Húszezer pengő. Hát úgy vigyázzon. Emi táskájába tette a vaskos, sárga borítékot. S elindult. Nyál­kás ködben fürdött a város. Si­vár, álmos fásultság feküdt az emberekre. Sokáig topogott a megállónál. Nem jött a villamos. Vékony cipőjének a talpa .át­ázott. Fázott a lába. Gondolta, hazaugrik először. Cipőt vált. Felveszi a barna bagaria sport­cipőjét, amelyet a férje csinál­tatott neki. István ... melegség szaladt a szívére. Hátha lesz ma tábori lap a postaszekrényben ... Végre! Nehézkesen, mint vala­mi nagy cserebogár, jött a villa­mos. Bepréselte magát a zsúfolt kocsiba. Már csaknem hazaért, amikor váratlanul hátborzongató uvoiuesseu. nnegszoiatcaK. a nák. Légiriadó!!! A villamos megállt, karszalagos lógósok terelték az óvóhelyre a riadt, menekülő embereket. Ügye­sen kicsúszott a gyűrűből. Sietve igyekezett hazafelé. Ha jött egy rendőr, vagy légóparancsnok, be­húzódott a legközelebbi kapu alá, aztán rohant tovább. Lihegve, zakatoló szívvel futott fel a lép­csőn. Az előszobában meggyúj­totta a villanyt, s megnézte jött-e levél. A levélszekrény üres volt; Az udvarról valaki felkiáltott, _ — Oltsa el a villanyt, maga őrült. A repülők itt zúgnak, nem hallja?! Gyorsan leoltotta a villanyt. S futott le a lépcsőn. Aztán, hogy mi történt, arra m.ár nem emlé­kezett. A kórházban tért magá­hoz. Minden tagja fájt Az egész teste csupa véraláfutás volt. ügy húzták ki a romok alól. A házat bombatalálat érte. Három hét után hazamehetett a kórházból. De hová? Lakása nem volt. A ház és a környék romokban hevert. A gyárba nem mert visszamenni. Odaveszett a húszezer pengő. Végső kétségbe­esésében elhatározta, elmegy Hajdú Józsi bácsiékhoz. Józsi bá­csiék rendes emberek. Bizonyá­ra segítenek rajta. Megkapta a kórházi elbocsátó levelet, felvet­te a tépett, malterfoltos kabátját, amiben behozták a mentők. S el­indult. Fázósan, sietős léptekkel ment az utcán. A Baross utcában meg. állt a szürke, tipikusan józsef­városi bérkaszámyák előtt. Kiful­ladva érkezett a harmadik eme­letre. Az előszobaablakon félig letépve lógott a kis csipkefüg­göny. Egy pillanatra átfutott az "gyán. hogy visszafordul. Valami baj lghet odabent. Erzsi nénit '•endes, gondos háziasszonynak 'smerte, aki ilyen hanyagságot iom tűr a lakásban. Á fogai sszekoceantak a hidegtől. Na- yon vágyott egy kis melegre és edves szavakra. Becsengetett. Magas, egyenruhás suhanó nyi­tott ajtót. Revolver volt a kezé­ben. (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom