Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

4

TÖLSTÄ MEGYEI NÉPÜJSÁG

1965. július 11.

Akkor dolgoznak jól, ha nem akad munkájuk

Fuvargondok a tüzeloszállításnál

Az AKÖV-nek szerződése van magilnfuvarosokkal. Ezek szállítanak állami vállalatoknak és vállalnak egyéni fuvarokat is. Esetleges visszaélések csak akkor történhetnek, ha „maszek” fuvart vállalnak a szállítók.

beszállításnál már különböző problémák vannak. Különböző áron hordhatják be a tüzelőt a távolságtól és a szintkülönbségtől függően. Ez a tarifa úgy átlagosan nem éri el a két forintot sem.

Első hallásra kissé furcsán hangzik a mondás azokról, akikről az alábbiakban szó lesz: Akkor dolgoznak jól, ha nem kell semmit sem csinálniuk. Ezek az emberek a tűzoltók, jelen esetben a Éonyhádi Zománcgyár önkéntes üzemi tűzoltói.

— Ez a látszólagos semmittevés azonban körültekintő, rendszeres kemény munkát takar — mondja róluk Weiszenburger Vilmos, az üzem tűzrendészen előadója. — Az 1959-ben alakult 16 fős csoport azóta állandó készenlétben van. Nem kis áldozat tőlük, hogy amikor más végez munkájával, ők kezdik önként vállalt társadalmi munkájukat: elméletileg és gyakorlatilag is képzik magukat, ha szükség lenne rá, megvédhessek az üzemet a tűztől.

De nemcsak maguk tanulnak, hanem dolgozó társaikat is igyekeznek felkészíteni a védelemre. Részt vesznek az üzem munkásainak tűzrendészen oktatásában is. Szükség van erre a gyárban nemcsak az óriási értékek miatt, hanem a fokozott robbanás- és tűzveszély miatt, amelyet a különböző festék- és más alapanyagok okozhatnak.

— Munkájukhoz tartozik az is — mondja Weiszenburger elvtárs —, hogy rendszeresen ellenőrzik a tűzoltó készülékek állapotát, a védelmi szabályok betartását. Sü- rítődik a munkájuk, ha az évenként rendszeresen megtartott versenyekre készülnek. A gyors szerelés biztonságát, percnyi pontosságát bizony sok-sok ismétlés előzi meg.

Oklevelek serege mutatja, hogy a különböző járási és megyei versenyeken jól megállta a helyét a. csapat. S most legutóbb kiharcolták Szegeden, hogy a szeptemberben sorra kerülő országos döntőn is ott lehetnek.

Ilyen előkészület után nem csoda, ha nincs dolguk, tehát közvetlenül tüzet oltani a csapatnak csak egyszer kellett ez év elején. Kiválóan oldották meg a robbanásveszélyes feladatot ez év januárjában, amikor a festőműhelyben volt tűz. Most volt csak szükség a biztonságra, a gyorsaságra, s nem kevés bátorságra. Molnár János parancsnokot éppen ezért, ekkor léptették elő alhadnaggyá. Tik Miklós pedig dicséretben részesült. Hosszan lehetne sorolni a különböző egyéni kitüntetéseket is. Es nemcsak a tűzrendészen, hanem a foglalkozásuk közben szerzetteket is.

— Molnár János a Kiváló dolgozó oklevél és jelvény tulajdonosa — mondja W eiszenburger elvtárs — de a többiek is, Szabó Sándor, Fazekas István, Molnár István, Molnár Albert, hogy csak néhányukat említsük, rendszerint azok között vannak, akik jutalmat kapnak jó munkájukért.

A csapat eredményességéhez hozzá tartozik, hogy az üzem párt- és szakmai vezetése minden erkölcsi és anyagi támogatást megad nekik. Érzik, tudják milyen fontos áldozatos munkájuk. Ennek látható jeleként kapott a gyár igazgatója, Nagy Ferenc dicsérő oklevelet a belügyminisztertől. Ezt mutatja Weiszenburger Vilmos kitüntetése, a Tűzrendészeti érem ezüstfokozata.

(i—e)

Igaz, hogy még természetes meleg uralja a földet, erre mifelénk, a családok azonban már előrenéznek, a közeljövőbe gondolnak, amikor a világ fehérbe öltözik és a kályháktól kell várni ezt a melegséget. A tüzelőbeszerzés gondja, bármennyire is furcsa, de a nyárra tartozik. Sokaknak már a pincéje mélyén terpeszkedik a tíz, tizenöt, húsz mázsa, vagy még annál is több fekete szén. Ott már letették a gond terhét, de sokak még most szerzik be a télirevalót.

A TÜZÉP-telepen van szén. de hogyan kerül haza?

NYOLC FORINT MÁZSÁNKÉNT

— Aki nálunk bejelenti fuvarozási igényét, azt legkésőbb három napon belül elszállítjuk. Ezt a határidőt már nyolc hónapja betartjuk. Akkor lehet némi elcsúszás, ha az illető nem tartózkodik otthon. Ebben az esetben értesítést küldünk, hogy mikor kíséreljük meg a fuvart újra.

Az AKÖV igazgatóhelyettese, Pech József adja a készséges felvilágosítást. Késedelmes szállítás miatt semmiféle panasz nem érkezett hozzájuk már hónapok óta. Az AKÖV-nél szabott árak vannak. A házhoz szállítás négy forint, a behordás is ugyanennyit tesz ki mázsánként.

A tüzelőszállítás az AKÖV-ön keresztül szabályosan történik, mert szállítólevelet állítanak ki a továbbított áru mennyiségéről. Egyes emberek esetleges uzsoráskodásáról a vállalat vezetői nem szereznek tudomást, mert ha érkezik ilyen bejelentés, azt azonnal felülvizsgálnák,

HOVA LESZ A TÖBBI MÄZSA?

Sajnos a behordás még kevésbé ellenőrizhető, mint a szállítandó szén mennyisége. Nagy úr a távolság és szintkülönbség. Valahogy úgy lehetne ellenőrizni, ha valamennyi fuvaros mögött állna egy ellenőr. Ez pedig ugye lehetetlen volna!

A lakosság segítsége

SZÜKSÉGES

A szerződtetett egyéni fuvarosokkal akadhatnak inkább problémák. A TÜZÉP szerint naponta legalább 100 mázsa tüzelőanyagot szállítanak, továbbítanak. Az AKÖV hivatalos elszámolásai szerint 40—45 mázsa körül van ez a mennyiség. Ezek a számok átlagot, hozzávetőleges napi meny- nyiséget jelentenek. Hogy a kettő közti különbözettél nem számolnak el a szállítók, tehát ezután nem fizetnek semmiféle adót, az igaz. De azt, hogy a plusz melyik fuvarosnál mutatkozik, hogy kinek a szállítását nem számolják el, vagy kinek szállítanak kevesebbet, ezt csupán nagyon alapos ellenőrzéssel lehetne megállapítani;

A magánfuvarosok, akik szerződésben állnak az AKÖV-vel, három forint húsz fillérért szállítják házhoz a tüzelőt. Ennyi a

A TÜZÉP-telepen különben nem adnak ki fuvarozásra .árut, akinek nincs szerződése az AKÖV-vel. Ha azonban egy lovas kocsival rendelkező ember saját részére akar szállítani, azt természetesen kiszolgálják. Utána természetesen senki sem megy megfigyelni, a saját udvarán hajt-e be, vagy más utra tér le;

Ezért az ilyen „fekete fuvarok’’ amelyek táptalajai lehetnek uzsorafuvaroknak, — csak a lakosság segítségével szüntethetők meg. Ha nem fogad fel a lakosság maszek fuvarost, nincs kitéve az államilag meghatározottnál magasabb díj kifizetésének.

Erre pedig megvan minden lehetőség, az AKÖV vállalja és biztosítja a fuvart. A magánfuvarosok esetleges visszaéléseit is megakadályozza, ha arról tudofuvarozás hivatalos összege. A mást szerez.

BAICZER GLEME'R

7.

— Emi... suttogta maga elé felesége nevét, mintha abból akarna erőt meríteni.

ügy látta, hogy a forgó légcsavar mögül, mintha a csodálatosan szép, szőke asszony nézne reá. A nagy, sejtelmes fénylő szemekben, mintha könnyek csillognának...

— Ne sírj... mozogtak öntudatlanul ajkai.

A gép orra megbillent. A motor dübörgése szaggatottá vált. A benzinmérő műszerre nézett. Már alig volt a gépben üzemanyag. Valami baj lehet a benzintankkal... Sziszegő, éles hangot hallott jobbfelől. Pilótacsizmájában egyszerre melegséget érzett.

— Elvérzem — nyögte maga elé. S rábukott a botkormányra.

A gép zuhanni kezdett. 4300, 2000... 1300 olvasta le a magasságmérő műszer számlapjáról a gép helyzetét. Feje kegyetlenül fájt. Erősen szédült. Mintha egy nagy mező forogna odalent... A bal csűrő lóg, landolni kellene... A bombázógép imbolyogva zuhant a Don széles vize felett. Lentről úgy látszott, hogy menthetetlenül a mély vízbe zuhan. Most... Tehetetlen, ernyedt testtel esett a kormányműre. S a gép félkörben, mint valami óriási. beteg darázs, közvetlenül a föld közelében levágódott a puha, homokos partra. A pilótafülke ablakán lassan tódult ki a füst. A gép felett alig 200 méter magasságban egy Kata keringett.

Vezetőjének csengő dallamos hangja sürgetően szólt a rádió mikrofonjába: azonnal jöjjön a mentőkocsi.,, még él a pilóta...

A gépből már szállt fel a füst.

— Vége — suttogta maga elé a pilótanő. Még egy kört írt le a lelőtt magyar repülő gépe felett.

Odalent egy kis pont sebesen közeledett, majd megállt a gép mellett. A mentőautó volt.

*

A villában történt események után Emi félve ment be munkahelyére. Elhatározta, ha a főnöke továbbra is prédának tekinti, vagy közeledni akar, rögtön otthagyja. A vezér azonban rá sem nézett, Azaz, mégis. Zsuzsa, hangjában kis kárörömmel fogadta:

— A vezérigazgató úr azt mondta, küldjétek be hozzá, ha megjössz...

Úristen! Már ilyen korán bent van az öreg. Pont most, amikor nem jött villamos. Elfogódottan nyomta le a hatalmas, párnázott ajtó kilincsét. A vezér az újságja mögül szigorú pillantást lóvéit feléje.

— Kérem, öt percet késett Többet ez ne forduljon elő!

— Vez...

— Elmehet!

Vegyes érzelmekkel hagyta el a szobát. Tudta, most már nagyon kell vigyáznia, mert a legcsekélyebb hibát is_ kérlelhetetlenül megtorolja a főnöke. Igyekezett mindent tökéletesen elsajátítani.

Belátta, ha egy nő a hivatalban a szépségével, s nem a tudásával akar érvényesülni, előbbutóbb a lejtőre jut... A gépelést már jól begyakorolta. Állandóan bújta a különböző szakkönyveket. Gyors felfogóképessége, remek memóriája valódi titkárnővé tették. A gyár minden rendes és piszkos ügye ott futott össze a vezérigazgatói irodában.

Belevetette magát a munkába, hogy ne jusson ideje önmagával foglalkozni. Egyre ritkábban jöttek Istvántól a tábori lapok. Pedig mindennap úgy várta a kis, rózsaszínű kartonlapot, mintha az üdvössége függne tőle.

Hideg, esős őszi nap volt, amikor a tragédia elkezdődött. A reggel még úgy indult, mint más hétköznap. Leveleket írt, tárgyalt a vezér helyett, hivatalos telefonokat bonyolított le a minisztériummal, s a különböző vállalatokkal. Délután hivatta a vezér. Rosszkedvű, mogorva volt. Szeme alatt petyhüdt táskák fityegtek.

— Emi! Megbízhatok magában ugye?

— Természetesen!

— Itt van egy fontos levél. Szeretném, ha személyesen vinné el. Induljon most, amíg világos van. Elég messze kell mennie. Nem akarom, hogy a sötét utcán botorkáljon. Ha végzett, nem kell visszajönnie.

— Hova kell vinnem a levelet?

— A cím rajta van a borítékon. A levél titkos. Senkinek sem, kell róla tudnia. Komoly összeg van a kezében. Húszezer pengő. Hát úgy vigyázzon.

Emi táskájába tette a vaskos, sárga borítékot. S elindult. Nyálkás ködben fürdött a város. Sivár, álmos fásultság feküdt az emberekre. Sokáig topogott a megállónál. Nem jött a villamos. Vékony cipőjének a talpa .átázott. Fázott a lába. Gondolta, hazaugrik először. Cipőt vált. Felveszi a barna bagaria sportcipőjét, amelyet a férje csináltatott neki. István ... melegség szaladt a szívére. Hátha lesz ma tábori lap a postaszekrényben ...

Végre! Nehézkesen, mint valami nagy cserebogár, jött a villamos. Bepréselte magát a zsúfolt kocsiba. Már csaknem hazaért, amikor váratlanul hátborzongató

uvoiuesseu. nnegszoiatcaK. a nák. Légiriadó!!!

A villamos megállt, karszalagos lógósok terelték az óvóhelyre a riadt, menekülő embereket. Ügyesen kicsúszott a gyűrűből. Sietve igyekezett hazafelé. Ha jött egy rendőr, vagy légóparancsnok, behúzódott a legközelebbi kapu alá, aztán rohant tovább. Lihegve, zakatoló szívvel futott fel a lépcsőn. Az előszobában meggyújtotta a villanyt, s megnézte jött-e levél. A levélszekrény üres volt;

Az udvarról valaki felkiáltott, _ — Oltsa el a villanyt, maga őrült. A repülők itt zúgnak, nem hallja?!

Gyorsan leoltotta a villanyt. S futott le a lépcsőn. Aztán, hogy mi történt, arra m.ár nem emlékezett. A kórházban tért magához. Minden tagja fájt Az egész teste csupa véraláfutás volt.

ügy húzták ki a romok alól. A házat bombatalálat érte.

Három hét után hazamehetett a kórházból. De hová? Lakása nem volt. A ház és a környék romokban hevert. A gyárba nem mert visszamenni. Odaveszett a húszezer pengő. Végső kétségbeesésében elhatározta, elmegy Hajdú Józsi bácsiékhoz. Józsi bácsiék rendes emberek. Bizonyára segítenek rajta. Megkapta a kórházi elbocsátó levelet, felvette a tépett, malterfoltos kabátját, amiben behozták a mentők. S elindult.

Fázósan, sietős léptekkel ment az utcán. A Baross utcában meg. állt a szürke, tipikusan józsefvárosi bérkaszámyák előtt. Kifulladva érkezett a harmadik emeletre. Az előszobaablakon félig letépve lógott a kis csipkefüggöny. Egy pillanatra átfutott az "gyán. hogy visszafordul. Valami baj lghet odabent. Erzsi nénit '•endes, gondos háziasszonynak 'smerte, aki ilyen hanyagságot iom tűr a lakásban. Á fogai sszekoceantak a hidegtől. Na- yon vágyott egy kis melegre és edves szavakra. Becsengetett.

Magas, egyenruhás suhanó nyitott ajtót. Revolver volt a kezében.

(Folytatjuk