Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
s föLNA MEGVF1 NEPÜJSAÖ IS55. július 4. 1 Törvény és tapasztalat Beszélgetés dr, Horváth Béla válóperes bíróval Dög meleg van errefelé. Bizonyára otthon is meleg van. Ha most a turisták ellátogatnak hozzánk láthatják: ápoljuk a régi hagyományt, sok a gatyás ember a mezőn. De hagyjuk a nosztalgiát. Igaz, nagyon vágyódom haza. de hát ide szólít a kötelesség. Járom a világot és sok mindenbe beleütközöm. Itt külhonban is most nemrég fejeződtek be a vizsgák. Most értékelik a tapasztalatokat. Egy angliai iskolában például megkérdezte a tanár — sajnos itt is kérdeznek az iskolában — az egyik tanulót: „Hol érte Angliát a legnagyobb vereség?” A gyerek a kérdésre hosszas hallgatás után illemtudóan így válaszolt: „Nem tetszett mondani sír, hogy a labdarúgásra, vagy a teniszre tetszett-e gondolni ...” Szóval nem könnyű az angol diák helyzete, de még nehezebb a franciáé. Az egyik párizsi gimnázium első osztályában évzáró dolgozatot írtak a gyerekek ezzel a címmel: ..Mit tudok a gyermekekről?” Nem könnyű téma meg kell hagyni. De tény az, hogy mindenki tudott valamit■ Az egyik kislány például ezt: „A francia anyák leginkább rózsabokorban találják meg kislányukat, kisfiúkat pedig a káposztáskertben. Amerikában és Angliában gólya hozza a gyereket, a többi országban rendesen szülnek a nők”. A dolgozatokat most pszichológusok vizsgálják. Nincs könnyű dolguk. Ezt én tudom, mert a napokban beszéltem Amerikában egy nagy cég főpszichológusával. Amerikában ugyanis mostanában a „teszt”-járvány dühöng. A legkülönbözőbb módszerekkel vetik alá az alkalmazottakat képesség- vizsgálatnak. Egy New York-i cég igazgatótanácsának tagjai egyszer tréfából elhatározták, hogy saját magukat vetik alá alkalmassági vizsgálatnak. Egyenként elmentek a cég fő- pszichológusához, aki nem ismerte őket — tehát pontosan úgy van, mint nálunk, hogy nem nagyon ismerik a vezetőket, — hogy vizsgálja meg őket. Gyengeelméjűeknek és tudatlanoknak minősítette őket. És mi lett a vége? Elbocsátották. Hát ilyen a véleményszabadság Amerikában. Mindenkiről, mindent lehet mondani, csak a főnökről nem. Mást is hallottam Amerikában. Mégpedig a következőt. Az egyik amerikai coca-cola gyáros elment a pápához és ötezer dollárt kínált a földi helytartónak, ha elintézi, hogy a Miatyánkba a mindennapi kenyerünk után beilleszteti: és mindennapi coca-colánkat add meg nekünk ma. A pápa nem egyezett bele az ajánlatba, mire a coca-cola gyáros tízezer, majd húszezer, majd harmincezer dollárt ajánlott. Amikor a szentatya a harmincezer dolláros ajánlatot is elutasította a buzgó gyáros kétségbeesetten csapta össze a tenyerét: — Atyaúristen! Hát mennyit fizettek magának a pékek?! Most már tudóm, hogy miért nem szerepel a miatyánkban a coca-cola. Viszont azt is tudom, hogy ez az évszázad kinek az évszázada. És ezt Münchenben kellett megtudnom, ahol dr. Anna Martin, a müncheni egyetem szociológusa tartott előadást a dolgozó nők évi közgyűlésén arról, hogy mind több nő vesz részt a közéletben. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Ez már nem a férfiak évszázada! A mai nők — a „A házasságot komoly és alapos ok esetén bármelyik házas- t társ kérelmére — az erre megszabott előkészítő eljárás és per lefolytatása után — fel kell bon- j tani. Annak elbírálásánál, hogy ! a házasság felbontására van-e komoly és alapos ok, a közei? kiskorú gyermek érdekét is figye- , lembe kell venni”, jl Az 1952-ben megjelent IV. tör- , vény csak ennyit mond a vá- í lásród, a házasság felbontásáról. Ha a bíróságok statisztiká- j ját vesszük elemzés alá, megálla- S píthatjuk 'sokkal nagyobb prob- ' lémát jelentenek a válások nap- ! jainkban, mint amennyit a né- ' hányisoros törvényből kiolvasha- ; tunk. j A napokban dr. Horváth Béla járásbíróval beszélgettünk a válások okairól, megelőzéséről, a tárgyalásokon előforduló egyes kirívó esetekről. Az idős válóperes bíró már hosszú évek tapasztalatait egybegyűjtve, sok érdekes és tanulságos dolgot mondott el a beszélgetés alkalmával, i — A nemzetközi statisztika szerint a válások tekintetében nem valami fényes a helyzetünk. A vezető országok között foglalunk helyet, — mondotta dr. Horváth Béla. — A helyzet persze nem olyan súlyos, mert nálunk 1945 óta a házasságok szórna is nagyot ugrott. A válásoknál nem is az a nagy baj, hogy két olyan ember házasságát bontják fel, akik a továbbiakban már nem értik meg egymást. Ha csak ezen múlik, akkor talán jobb is így. Azonban sok esetben a két fél házasságából gyermek is származik, ebben az esetben már sokkal , nehezebb a bíróság döntése, jl — Mi a véleménye a válások okairól? I1 — Nem lehet mereven leszö- ■ gezni, hogy a legtöbb bontási per j miből is adódik tulajdonképpen. | Szerintem a válások nagy része meggondolatlanságból történik. Mostanában divatos lett a házasság, a fiatalok nagy része az első szerelem „hatására” életpárt választ. összeházasodik. Előfordul számos esetben, hogy még a nagykorúságot sem érik el, máris beleugranak — szinte gyerekfejjel — az életbe. A gyámügyi hatóságoknak kiasit jobban meg kellene vizsgálni az egyes eseteket, nem szabadna mindig csak a szülők véleményére hallgatni. Valamikor a felszabadulás előtt a falun, a plébános órákat adott a házasulandó feleknek, hogy mit csináljanak, hogyan éljenek isten hű alattvalóihoz méltóan. Annak idején megmagyarázták a fiataloknak, mit kell tenni. Mo&t is elkelne ehhez hasonló útbaigazítás a társadalom részéről. — A legnagyobb baj, hogy csak a jelenre gondolnak a házastársak általában. Nem gondolkoznak azon, hogy a későbbiek folyamán milyen nehézségek lesznek, hogyan kellene azt leküzdeni. Ráadásul, ha majd már a gyermek is megjelenik a családban, hogyan tovább, miként neveljék a továbbiakban. Ha fiataljainkat házasság előtt felvilágosítanánk, nem a plébánosok szempontjai, hanem a mi szájízünk szerint, állítom, sok segítséget . jelentene társadalmunknak, valamint saját maguknak is. Természetesen a válásoknak, bontási pereknek nemcsak a korán kötött házasságok az okai. Sok esetben előfordul, hogy két- három heti ismeretség után, megszületik a két félben az elhatározás, amelyet pár hónap múlva meggondolnak. — A közelmúltban egy érdekes eset történt. Egy idős özvegy ember, a fia rábeszélésére megfelelő nénikét talált, újsághirdetés alapján. Két-három nap múlva enz- szeházasodtak, de a meggondolatlanság, a hirtelen ‘elhatározás miatt, két hónap múlva válásra került a sor. Ezek idős emberek voltak még sem gondolkoztak. Több ezzel hasonló esettel találkoztam már a munkám alatt. Ál - lítom, ha a fiú és a leány nem siet, hanem egy-két évig vár, a házasságot cnak komoly • ismeretség után köti meg, a válás lehetőségének kisebb a valószínűsége. Sok bontási per születik a szülőkkel való együttlakásból is. A fiatalok és az öregek nézete más. A fiatalok mai szemmel, az idősebbek kissé konzervatívabban gondolkodnak, ez máris sok ellentétet szül. Megkezdődnek a veszekedések, az egyik fél a velük lakó szülők rábeszélésére beadja a válókeresetet. Az anyagiak is számtalanszor közrejátszanak a házasság felbomlásában. Megalapozatlan anyagi körülmények miatt gyakran romlanak el házasságok. A válások okait nem lehet külön- külön elhatárolni. Veszekedések, tettleges bántalmazások, nagy betegség, világnézeti különbség, közös kérelem és ki tudja hányféle ok játszhat közre, hegy két olyan ember, aki szorosan összekapcsolta életét, elváljon. — Nagyon kényes dolog a bontani per. A bíróság minden esetben az összes okot, körülményt, áttanulmányozza és csak utána hozza meg a határozatot. Igyekszünk minden olyan házasságot helyrehozni, amelyre még van valami remény. Ha már az egyik fél megpróbál közeledni élettár- sához, bizakodni lehet, hogy a kapcsolat megjavul. Különösen fontos ez a gyermekes családoknál. Itt .mindig a gyerekek síny- lik meg, ha szüleik úgy határoznak, hogy elválnak. A bíróság dolga is nagyon nehéz ezekben az esetekben. Olyan okot nem ismer a bíróság, amely miatt feltétlen szükséges volna a házasságot felbontani. Minden esetben mérlegelni kell a helyzetet, mert egy kisebb tettleges bántalmazás, egy elragadtatásból esett pofon, az egyik házasságnál válást, a másiknál csupán egy kis sértődést vált ki. „Ami magadnak nem tetszik, azt ne csináld másnak sem” közmondás a házaséletben igen találó. Ha a házaistársak mindig ezt tartanák szem előtt, a válások száma hamarosan csökkenne. FERTŐI MIKLÓS Hopp, Bruno, megállni 1 holnap férfiai! Könnyfakasztó bombákkal tettek ártalmatlanná egy milánói gengsztervezért Ezt megmondta. És van is benne valami. Elnézést kérek a szerkesztő úrtól, de én engedély nélkül egy táviratot adtam fel Rosy Dartmoor angliai, leedsi asszony férjének. Mentségemre legyen mondva, nem én voltam az egyedüli táviratozó. Nagyon sokan táviratoztak neki. Mindenki rész- véttáviratot küldött, mert szegény embernek a felesége megnyerte a sodrófahajító versenyt. Harminc méterre hajította el a sodrófát, méghozzá nagy biztonsággal. Szegény férj nagy bajban lehet, mert ha egyszer az asz- szony elhajítja a sodrófát, akkor bizony nem tudni hol áll meg! A múltkor kérte: írjak valamit a politikáról is. Nos most találtam egy kis politikát. Mégpedig a következőt. Ifjabb Habib Burgiba a tunéziai kormány minisztere. Legtöbb tanúbizonyságát adta annak, hogy nemcsak vicces, de gyermekszerető ember is. Párizsba küldött egy tevét és a tevét ellátta útlevéllel. Az útlevélbe • a következő adatokat jegyezte be: Neve: Zea, foglalkozása: Tunézia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a francia gyermekeknek, különös ismertető jele: púpos. Hát ennyit a politikáról. Most jut eszembe, van még egy politikai eseményem. Méghozzá a fegyverkezésről. A fegyverkezés átterjedt Lich- tenstein hercegségre is. Az itteni parlament elhatározta megkétszerezi haderejét. Jelenleg harminckét katonájuk van. Korábban csak tizenhat volt. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: A milánói gengsztervilág továbbra sem nyugszik. A lom- 5 bard fővárosban nap nap után j történnek vakmerőbbnél vak- ! merőbb betörések a bankokban és a nagy ékszerüzletekben. Leg- ; utóbb fényes nappal kíséreltek meg támadást egy Milano- | környéki bank ellen. Ez azonban meghiúsult. Hosszabb hajsza után letartóztatták a banda j tagjait. !| A gengszterbanda terve az ivóit, hogy kirabolja a sandrianoi ; mezőgazdasági bankot Milano közelében. 9 óra 40 perckor a bank előtt egy Giulietta-kocsi állt meg. A bankban abban a pillanatban az igazgatón kívül a pénztárnok, két tisztviselő és I egy üzletfél tartózkodott. Az egyik bandita belépett, de I rögtön gyanúsnak tűnt, mert ! észrevették, hogy belső zsebéből pisztolynyél kandikál ki. Az igazgató ijedten kiszaladt í és többször elkiáltotta magát: „Rablók, banditák!”. A küszöbön ! azonban két másik banditával találta magát szemben. Egyikük' pisztolyt fogott rá. Az igazgató kiabálása azonban mégis zavarba ejtette a támadókat, s pillanatnyi tétovázásukat | felhasználva, a pénztárnok megnyomta a vészjelző berendezés gombját. Az utcán maradt két bandita erre kocsiba vágta magát és elmenekült, benti társukkal mit sem törődve, akit hamarosan le is füleltek. Nem sokkal később a többiek is kézre kerültek. Csak a bandavezér, a 31 éves Antonio Bruno maradt szabadon. Persze, rögtön megindult a hajsza utána. A rendőrségnek tudomására jutott, hogy a Varesina utcában lakik. Két polgári ruhás rendőrügynök 13 óra 30 perckor becsöngetett Amelina Spagna asz- szony lakásának ajtaján, ahol a bandavezér lakott. Nem találták otthon. Amikor később visszatértek, maga Bruno nyitott ajtót. Ügy látszik azonban, megszimatolta a veszélyt, mert hátrálni kezdett szobája felé. Az egyik ügynök ekkor rákiáltott: — Hopp, Bruno, megállni! Bruno azonban a legnagyobb nyugalommal előrántotta pisztolyát, a rendőrökre fogta, majd az odaérkező háziasszonyára kiáltott: „Vezesse ki őket, vagy lövök!”. A rendőrügynökök kénytelenek voltak meghátrálni, Bruno ezután megivott egy pohár vizet, visszavonult szobájába és el- barrikádozta magát. Ajtaja elé egy nehéz, régimódi szekrényt tolt, s várt: A rendőrök persze jelentették a kapitányságnak, hogy mi történt. Ott azonnal kiadták az utasítást és megkezdődött az úgynevezett „ezüstfej” művelet. A fiatal gengsztervezér ugyanis néhány évvel ezelőtt súlyos agyműtéten' esett át, s az orvosok a koponyáján ejtett rést egy ezüstlemezzel zárták el. Hamarosan megérkezett néhány rendőrkocsi. A rendőrök az egész háztömböt körülvették, eL- vágva a bandita visszavonulási útját. Megkezdődött az ostrom. Egy rendőrtiszt azonban előbb felszólította a banditát, hogy adja meg magát, s figyelmeztette helyzete kilátástalanságára is. Bruno hallani sem akart a dologról, s azzal fenyegetőzött, hogy mindenkit, aki szobája felé közeledni mer, rostává lő. A rendőrök ekkor haditanácsot tartottak, s elhatározták, hogy a veszedelmes bűnözőt könnyfakasztó bombával füstölik ki. A könnyfakasztó bombákat azonban be kell juttatni a lakásba. Ezt úgy oldották meg, hogy néhány rendőr felment a lakás feletti emeletre, s hosszú horgokkal kifeszítette a lakás ablakának zsalugátereit. Bedobták az első bombát. Az azonban az ablakfának ütközött, s kiesett az udvarra. A második bomba már bezúzta az ablaküveget, s a lakásba esett. Hamarosan sűrű füst lepte el, az egész lakást. A rendőrügynökök ekkor feltörték áz ajtót, a lakásba nyomultak, s lefülelték a könnyekkel küszködő bandavezért. Antonio Brttnónak különben nem először gyűlt meg a baja a rendőrséggel. Több alkalommal szembeszállt már velük, 1961-ben pedig, amikor letartóztatták, az egyik rendőrállomásról megbilincselt kézzel sikerült megszöknie. Ezúttal azonban a rendőröknek gondjuk volt arra, hogy véglegesen ártalmatlanná tegyék.
