Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
1965. július 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAa © ,}4 MÉÓ06H Hitted Ojtá Nyomban megismerték egymást, csupán az volt hihetetlen mindkettőjük számára, hogy az egész ennyire egyszerű. A halottak nem szoktak visszajárni. S ha mégis feltámadnak, akkor ez ennyire egyszerű? Minden csak jött magától, megérzés nélkül, anélkül, hogy az asszony bármit megsejtett volna. Az asszony hitt a megérzésben. Amikor rálépett a macska farkára, ő is felszisszent: vendég jön, pedig maradhatna. Aztán legtöbbször valóban jött. Régen, nagyon régen, amikor viszketni kezdett a bal szeme, akkor arra gondolt, hogy öröme lesz. Teste igenkor megbizsergett, apró borzongások bujkáltak benne és az urára gondolt, akit akkor, nagyon régen még haza várt. Tíz évig küszködött egyedül, aztán nem bírta tovább. A nyarak még elmúltak valahogy, jó időben eljárt a szőlősgazdákhoz napszámba, és a két gyereket magával vitte, vagy otthon hagyta. Legjobban szerette magával vinni őket, mert nem kellett reszketnie attól, hogy gyufa kerül a kezükbe és bajt csinálnak, felgyújtanak valamit. A tél volt mindig nagyon hosszú. Tíz telet, két gyerekkel, egy magányos hadiözvegynek, éppen elég átvészelni. Hadiözvegynek tartották, ő is annak mondta magát, és a 11. tavaszon hozzáment egy vele egyidős, elvált emberhez. A férfi eleinte kedves volt hozzá, de később gyakran kimutatta a foga fehérjét. Többször megverte. Újabban nem meri ütni, mert nagyok a gyerekek. Együtt élve a második emberrel, sokasodni kezdtek a rossz jelek. Többször elpattant a lámpaüveg. Egyszer, éjféltájt, teljesen magától, megrepedt a nagy porcelán tál. 1956-ban, vagy 57-ben az egyik fekete tyúk Péter-Pál másnapján kukorékolni kezdett a diófa alatt. Ettől az asszony nagyon megrémült. Még a nagyanyjától tudta, hogy a tyúkkukorékolást vészjósló jelnek kell tekinteni. Felült tehát a biciklire, és bekerekezett a városba, a nagy műhelybe. Csuromvizes lett, mire odaért. Szólt nyomban egy őgyelgőnek, hogy hívják ki a fiát, a nagyabbikat, a legidősebbet, azt, aki már mondani tudta, hogy papa, papa, amikor az apja bevonult. A gyerek előjött, 6 pedig szinte hozzátapadt. — Kisfiam, nincs semmi bajod? — rebegte. — Mi van magával? Azt akarja, hogy kiröhögjenek — dörmögte indulatosan a legény, és visszament a műhelybe. Később a legénynek néha eszébe jutott még anyja különös viselke- , dése, de mivel nem tudta mire vélni, egyszerűen napirendre tért fölötte. Nehezen éltek, és a legénynek is megvoltak a maga külön gondjai. Csupa véletlen, hogy ezen a napon a rendőr a lakásán találta az asszonyt. Tavasztól őszig ritkán fordult elő, de most a következő történt: délben hazajött lepihenni, mert elviselhetetlenül gyötörte a fejfájás. Aszpirint, vagy más fájdalomcsillapítót szeretett volna bevenni, ám nem volt a háznál semmi. A konyhaszekrény kis fiókját kétszer is megnézte, aztán lepiheni. Nem sok idő múlva csoszogást hallott. Az asz- szony a csoszogásról ráismert a szomszédra, és elhatározta, hogy csendben marad. Nem szerette volna, ha megtudják, hogy hétköznap, dologidőben otthon hever. A szomszéd, nem túl erősen, megzörgette az ablakot. — Van itthon valaki? — kérdezte, és nyomban a rendőr felé fordult. — Ugye mondtam, elvtárs. Nem szoktak ezek itthon lenni. Este járnak haza. A rendőr bíztatására erélyesebben zörgött. — Szomszédasszony, egy rendőr keresi! — kiáltotta jó hangosan. Ekkor az asszony gyorsan ajtót nyitott és kilépett a folyosóra. A rendőr rá akart mutatni a mellette álló elnyűtt férfire, és meg akarta kérdezni az asszonytól, hogy ezt az illetőt ismeri-e? De végül is nem tett semmit, mert észrevette, hogy az asszony arca színt játszik: egyik pillanatban mészfehér, a másikban tűzpiros. A rendőr tehát pillanatok alatt megbizonyosodott arról, amiért ideküldték, ezért sar- konforduít és elment. A szomszéd követte. — Megjöttem — mondta a férfi, megtörve a csendet, és lépett egyet előbbre. Magához akarta ölelni az asszonyt, de valami visszatartotta. Lehajtotta a fejét és várt. Megöregedett az asszony, pedig tulajdonképpen még ötven sincs. Rég látta. Huszonkét évvel ezelőtt, 1943. tavaszán, amikor elment. Az asszony haja tiszta fekete volt. most meo tiszta ősz. — Sokáig vártalak — felelte az asszony, s szelíden nézte a férjét, úgy mintha meg akarná engesztelni. Aztán gyorsan, szinte hadarva beszéltek. A férfi felnézett. — A gyerekek? — Felnőttek szépen. — Megvan mind a kettő? — Négy. — Négy? — csodálkozott a férfi, és az asz- szony egy ideig hallgatott. A férfi tekintetében sürgetés volt. — Kettőről tudok. Nem? — Tíz évig vártalak — válaszolt az asz- szony és szeme sarkából kibuggyantak az első könnyek. — Nem jöhettem — mondta a férfi, és úgy folytatta, mintha gyónna. — Volt ott egy asz- szony, aki megmentette az életemet. Te barna vagy, ő szőke volt. A haja is egészen szőke, búzaszínű. Negyvenhárom telén szökni akartam. Elfogtak. Megint szöktem, ö segített rajtam, aztán nála maradtam. Jó asszony volt, de tavaly meghalt. Már nem élnék én se. ha 6 nincs. — Jó volt hozzád? — Jó. — Tisztán tartott? — Nagyon. — Mindig a mákos tésztát szeretted. — Megmondtam neki is, sokszor főzött. — És tudta? — nézett rá várakozásteljesen az asszony. A férfi erre nem válaszolt. Arról kezdett beszélni, hogy amikor másodszor szökött, akkor utána lőttek. Eltalálták és csupán annyi ereje volt, hogy behúzódjon az ukrán falu egyik sertésóljába. Ájult volt, amikor az asszony rátalált. Két hétig tartott az önkívületi állapot. Fél évig lábra állni sem tudott. Később a front elhúzódott és csönd lett. A férfi pedig lábadozó betegként, később családtagként, majd házastársként ott maradt. — Eszedbe jutottunk? — kérdezte az asz- szony. — Sokszor. Hidd el! — felelte a férfi. — Legalább írtál volna! — nézett rá az asszony neheztelően. A férfi kicsinek és szerencsétlennek érezte magát. Gomolygó gondolatai között felvillant valami arról, hoy a porszem ott köt ki, ahová a vihar viszi. Ezt azonban nem tudta megfogalmazni és inkább szótlan maradt. — Mi lesz velünk? — szólalt meg újból az asszony. — Van másik urad? — Van. Itt lesz nemsokára. — Jó ember? — Segített fölnevelni a gyerekeinket *- mondta az asszony kitérően. — Árvákat neveltem én is. Kettőt. Az asszony arca elfelhősödött. — A te árváidra meg nem gondoltál? — ezt szemrehányóan mondta. — Sokat szenvedtem — hangzott tompán a férfi hangja. — Betegnek látszol — enyhült meg az asszony. — Pedig nincs bajom, csak öregnek érzem magam. Az asszony befelé könnyezett és odalépett hozzá, megsimogatta. Suta mozdulatokkal kezdte, mert már elszokott rég a férficirógatástól. A huszonkét évvel ezelőtti búcsúzás jutott eszébe. Sas-behívót kapott a férfi. Akkor is a ház előtt álltak, egyedül, gyámoltalanul, mint két porszem. Egyszerűen felfoghatatlannak tartották, hogy jön a parancs és menni kell. A férfi akkor azt mondta: Jó lenne a világon ajtót vágni, kilépni rajta, hogy ne találjon meg senki, aztán a háború után szépen visszajönni. Csakhát a világon nincs ajtó és menni kellett. — Mindent meg szoktam érezni. Ezt nem éreztem meg. Mi lesz velünk? — Neked urad van. — Van. Most már kettő. — A törvény csak egyet enged. Nekem mennem kell — mondta a férfi, de nem mozdult. Elbizonytalanodva álltak mindketten. Egymás szeatbogarát nézték, mintha abban keresnék azt az ajtót, amelyiken vissza lehetne lépni, úgy, mintha nem történt volna velük soha semmi, úgy, mintha nem lett volna soha há ború. SZEKUL1TY PÉTER A nyári fürdés élettana Milyen ártalmai lehetnek a nyári fürdőzésnek? Kérdezi S. N. olvasónk. A strandfürdő, vagy az uszoda vize a nyári kánikulában nemcsak kellemesen hűsít, de egész szervezetünkre kitűnő hatással van. Sok előnyös hatása mellett azonban az újságok balesetrovatában tragikus végű fürdésekről is olvashatunk. Fontos tehát ismernünk a nyári fürdés mindkét oldalát. Hideg vízbe lépve a bőrben hiszta- min s egy hozzá hasonló, vérbőséget előidéző anyag szabadul fel. Ezek; nemcsak a bőr ereire, hanem az egész vérkeringésre és a sejtek anyagcseréjére is hatnak. A bőr erei először összehúzódnak — megborzongunk, „lúdbőrösek” leszünk — és kevesebb lesz bennük a vér. A mélyebb rétegekben ekkor összeköttetések nyílnak meg a hajszálerekhez vezető kis ütőerek és visszerek között. A vér nagy részének megrövidül az útja, nem jut ki a bőrfelszínre, kevesebb hőt ad le. Ennek következménye, hogy a bőr sápadt lesz, márványozottá válik. Az erek összehúzódása után azonban az egészséges szervezetben, ideg- rendszeri hatásra, vérbőség keletkezik. Mégpedig nemcsak a bőrfelsz!- nen, hanem távoli reflexhatások révén, a test mélyén is megjavulhat a Vérellátás. Ilyen hatás észlelhető pl. az emésztőszervekben, sőt egyes ku tatók szerint, a szív ereiben is. A gyomor és bélmozgás ilyenkor lassúbb lesz, kezdetben kevesebb, de félóra múlva már több gyomorsav képződik és ez a fokozott gyomor- hbdv-klválasztás órákig eltarthat. A májból több cukor kerül a vérbe. Mindez az egészséges emberre vonatkozik: számukra hasznosak ezek a jelenségek. A fokozott hisztamin kiválasztás azonban ártalmas, sőt súlyosabb esetben életveszélyes is lehet, magasvémyomásban szenvedők, szívbetegek és gyomorfekélyesek részére és a vér megnövekedett cukor- tartalma rontja a cukorbetegek állapotát. Vannak olyan emberek is, akik túlságosan érzékenyek a hidegre és a bőrfelület hajszálerei már a 20 fokos fürdővízben is hirtelen, túlzottan összehúzódnak. Ennek következtében a vér a hasüregbe tódul, agyvérszegénység következik, ami szédüléssel, esetleg ájulással fenyeget. A szédülő ember erőlteti a légzést, teli tüdeje nyomja és nehezíti a szív munkáját. Viszonylag sok az olyan ember, — a 14—IS év közötti fiatalok között is — akik úgynevezett ideges légzés- szindrózában szenvednek. Ez normális körülmények között semmilyen panasszal, tünettel nem Jár, de ha a vér széndioxidtartalma lesüllyed, a végtagok zsibbadásával, majd teta- nuszos görcsökhöz hasonló állapottal, ájulással járhat. Többnyire ingatag Idegrendszerű fiatalok szenvednek benne. A nyári fürdőzésben a tiltott helyen való fürdőzés — örvények, hajók közelsége, stb. — valamint a vízalámerülés veszélyein kívül, a legtöbb balesett abból származik, hogy a napozásban felhevült ember, hirtelen beugrik a vízbe. A belső fül gyors lehűlése megzavarja az egyensúlyozó szerv munkáját, az úszó nem talál ki a felszínre, vagy pedig izom-, esetleg érgörcse támad és ezért nem jut ki a partra. Akinek a dobhártyája betegség, vagy műtét következtében átfúródott, annak nem szabad víz alá merülnie. A teli gyomor a hasban vérbőséggel jár, nehezíti a légzést; ezért nem ajánlatos fő étkezések után fürödni. A sorozatos fürdők egész szervezetünket áthangolják, s ebben a víz hőmérsékletén kívül, szerepe van például annak is, hogy a víz felhajtóereje csökkenti a testsúlyt. Ez megkönnyíti a testmozgást, tehermentesíti az izomzatot, hajlékonnyá teszi az ízületeket. Az egyensúly fenntartásához nagyobb izommunka kell, fokozódik a szívműködés, gyorsabban kering a vér és megnő a ki- és belélegzett levegő mennyisége. A fürdőzés élettani hatásai szorosan összefüggenek az éghajlattal is. Üdülésünk helyét tehát aszerint kell megválasztani, hogy egészségi állapotunknak melyik felel meg leginkább. A gyermek lelki fejlődése Kaptuk az alábbi levelet: „Kedves Négyszemközt! Van egy kisgyermekem s én úgy veszem észre, hogy szellemileg nem üti meg a kívánt mértéket. Legyen szíves a gyermek szellemi fejlődéséről felvilágosítani, a gyermek helyes neveléséhez tanácsot adni. Egy olvasó.” Kedves Olvasónk! E témakörrel rovatunkban már többször foglalkoztunk. Kívánságának eleget óhajtunk tenni s a lényeget ismertetjük. Három hónapos korban jelentkezik az első lelki tünet, a nevetés. Féléves korában tárgyak után is kap, személyeket kezd megismerni. Az egyéves, kor általában a beszéd kezdete. Ha a gyermek egy éves korában nem beszél, akkor sokszor a hallásával van baja. Ezért a szülőknek különös figyelemmel kell kísérni a gyermek fülének állapotát. Nincsen-e gennyes folyás, fájdalom... stb. A beszéd kezdete normálisan is két és fél, három évig is eltolódhat. Az érzékszervek hiánytalan működése, a tapasztalás; és érzékelés által a lelki fejlődésre Is kihat. ,,Ép testben ép lélek!” Fontos a szabályos időközökben való étkezés, könnyű fűszermentes ételek fogyasztása, szesz és dohány abszolút tilalma... stb. Nem szabad engedni, hogy sokat üljön a szobában; túl sokat tanuljon, mert ez nemcsak a szükséges mozgás és a kellő anyagcsere hiányát okozza, hanem az éjszakai nyugodt alvás kárára is van. Ez azonban nem azt jelenti, hogy semmi szellemi munkát ne végezzen a gyermek; mert ez viszont a lelki fejlődését veszélyezteti. Ne halljon általában sok olyan beszédet, amit nem ért meg. A gyermek lelki nevelése tekintetében legfontosabb a példaadás. A példa az, ami legjobban hat a gyermekre. A beszédet, olvasmányokat is ilyen alapon kell megválasztani a későbbi gyermekkorban. Ha a szülőknél jót lát, akkor jót is tanul. Nem szabad a gyermeket társaságban, sokak előtt figyelmeztetni, megverni, megszégyeníteni. A gyér* meknek igen erős az önérzete. A testi fenyítés is többnyire bántja a gyermek önérzetét. Ha valami igen helytelen jellembevágó dolgot cselekedett, akkor szeretetteljes rábeszéléssel, példákkal kell ennek helyességére rávezetni. A parancsolás makrancossá teszi a gyermeket. Érezze a gyermek mindig a szeretetet! Igazán boldoggá, csak jó neveléssel és példaadással tehetjük gyermekeinket. Több ezer éves kagylóhéj réteg a bölcskei Duna-parton Több ezer éves, rendkívül gazdag kagylóhéj, haltüske és egyéb állati csonthalmazból álló réteget fedezett fel Bölcske környékén a szekszárdi múzeum segítségével Nováki Gyula, az Országos Mezőgazdasági Múzeumnak az őskor mezőgazdasági növény- és állatvilágát kutató tudományos munkatársa. Erről a Dunaparton nagy hosszúságban lakott helyről sok értékes régészeti lelet került már a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumba. A vastag csontréteg feltárását rövidesen megkezdi a kutató, ugyanakkor a szekszárdi múzeum is feltárásokat végez a helyszínen a bronz- és középkori maradványok napvilágra hozására.
