Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. július 23. 9? nehezen nevelhető szülő“ A nevelőt, az óvónőt, a tanítót, „kérem, az életet nem lehet elég a tanárt — akiknek foglalkozó- korán kezdeni” — mondatokba sa, hivatása a nevelés, munkája sűrítik pedagógiájukat. Az ilyen közben tovább képezzük. A szü- családokban a fiú talán még löt, akinek a gyermeknevelés alsó tagozatba jár, de már meg- ugyancsak hivatása, s ezt napi kapja a legújabb „bringát”. S a 8—10 órában végzi, semmiféle kislány? Az egész család rajong alapképzésben nem részesítjük, érte. Hiszen még óvodás és már A szülők többsége a nevelés festi magát a nagynénije rúzsá­éi naturalistája ’, s ne csodáljuk val, és puderozkodik a drága, tehát, ha olykor hibát vétenek Ezekben a családokban mindent a nagyszerű hivatás, a gyermek- olvashat, láthat, hallhat a gye- nevelés közben. rek — kritikátlanul. Aztán ma­Rohanó életünkben sok. úgy- gunk lepődünk meg a legjobban, nevezett nehezen nevelhető gye- ha egyszer rájövünk, hogy a Princesz szabásvonal, bikini A stramdszezon kellős közepén mutaittálk be a legújabb — a kö­zép-európai igényeknek és a ma­rékkel találkozunk! Cigizik, ha zudik, csavarog, olykor lop a gyerek, „hiába beszélünk” neki. De valljuk be, mi, szülők is — a sok-sok pedagógiai cikk, elő­adás, jó tanács ellenére —, gya­korta mutatkozunk „nehezen nevelhető szülőnek”. Kellő és alapos Önvizsgálat so­rán minden szülő maga megálla­píthatja, vajon illik-e rá ez a jelző? A gyakorlati példákat ele­mezve az efajta szülők három fő „kategóriáját” különböztettük meg. A maradi szülők Az elsőbe az úgynevezett „ma­radi” szülőket sorolhatjuk, akik­nek legfőbb nevelési elvük: „Bezzeg az én időmben...”. Min­den jelenséget ezzel magyaráz­nak, közben elhárítják sajáí gyermekük iránti kötelező fele­lősséget is. „Az én apám..., ha ilyet lá­tott volna!” — hangoztatják. Sa­ját szüleik iránt érzett mérhetet­len tisztelettől indíttatva ugyan­azokat a nevelési elveket vall­ják, amiket egy emberöltővel ez­előtt talán még el lehetett fo­gadni, de ma már semmiképpen sem sorolhatjuk nevelési''elkép­zeléseink közé. A modern felfogás A második kategóriába a „mo­dern szülők” tartoznak. Ók a „hadd tanuljon a gyerek!”, meg hazánkban csak az ő gyűjtemé­rTTTTTTTTTT7VTT»TTT^TTTTTTTTTT»»tTT7TTTT»»»»T»TTTTTTT?T?»»T?»TTTtTTrrnyét díszíti p, , r t * ' . 5 Dr. Mákara György orvos gyűj­r intet* Istvánt 3teménye orchideáiról híres. Csak­<nem százféle található üvegházá- <ban. Véleménye szerint a jövő 3legjobb szobanövénye a Bromé- 5 lia. mert tölcsérben tárolja a vi- 3 zet a így a legszárazabb lakásban ^ is szépen díszlik. Cserepében nem * föld, hanem száraz lomb, s moha 5 van, hogy a levegő is hozzáfér­őjén a növény gyökeréhez. Az gyerek „többet tud”, mint mi, a felnőttek, olyasmiről, ami még messze nem tartozik rá! Az önző szülő , hangoztatja: „Amíg a gyerek az én kenyeremet eszi, azt csinál, amit éri megengedek”. S ennek megfelelően a gyerekhez csak tilalomról szól, órára beosztja tevékenységét, mivel, meddig töltheti idejét, milyen hivatást válasszon, stb. De ide tartozik az a szülő is, aki azt mondja: „Menj csak a fővárosba, az iparba, vagy mind­egy hová, csak jó messzire in­nen. Ne éljed az én életemet, mert hátha akkor nekem is könnyebb lesz. ..”. Sajnos kevés helyen működik a „szülők isko­lája”, ahol tervszerűen lehetne foglalkozni a „nehezen nevelhető szülővel” is. Kellő kritikával azonban meg kell állapítani ma­gunkról, vajon ha „nehezen ne­velhető szülők” vagyunk, mely kategóriába tartozunk. Nem árt, sőt használ, ha Oly­kor tükröt tartunk magunk elé és kellő önvizsgálat alapján bát­ran javítunk pedagógiai elkép­zeléseinken és gyakorlatunkon. Kolozsvári Gyula gyár nők ízlésének megfelelő — fürdőruháikat. A divatban válto­zatlanul a két fürdőruhatípus, — a bikini és a princesz a divat. Szemléltetésül, képeken mutatjuk be a három legszebb modellt. Fekete pikébői készült fürdő­ruha, divatos mély hátkivágás- sal. Főként a teltkarcsúaiknak ajánlható, mert a fekete szán kar­csúsít. Az egybeszabott princesz vonal számién előnyös mindazok­nak, akik a móléit testalkatnak közé sorolhatók. A fürdőruhát világoskék, piros és fehér, hímzett hajókerék-motívum díszíti. Figye­lemre méltó a kis köntös, amely narancs-türkiz pikébői készült, színes, vagy fekete szegényed, elöl végigigioimbolva. Princesz szabás­vonala miatt kitűnő kiegészítője a fürdőruhának. (Első képünk.! Szürke-pírdsesíkos szaténkar- tonbói készült bikini fürdőruha. 1 Csak fiaital és karcsú olvasóink­nak ajánljuk. A felsőrész zártabb szeles vállpánttal készült. Érde­kessége, hogy fekete seüyemrojt- tal díszítették. (Második képünk.) A harmadik képünkön közölt fürdőruha ötlete a tengeren túl­ról érkezett. Két részből áll. s Virággyűjtők — növénykedvelők A virágkedvelők között számo- üvegház egyik sarkában különle­ges növény, a ciklámen szinü Flamingó virít. Közelében az égővörös Hibiskus-virág, amelyet a trópusok asszonyai, leányai tűznek a hajukba. A közismert repkénynek is 26 féle változata található a gyűjteményben. S a legújabb a Glóriosa svájci köz­botanikus san akadnak, akik szenvedélye­sen keresik az érdekes termeszté­si módokat, valamint egzotikus növényeket gyűjtenek. Két nö­vénykedvelőt kerestünk fel, akik­nek egzotikus növénygyűjtemé­nye európai hírű. Bodó Jánosné üvegházában száz féle kaktuszon kívül sok érdé- vetítéssel a londoni kés, különleges növényt nevel. A kertből érkezett, házilag készített szobai üvegház fűthető, neonfény világítja meg, s nem hiányzik belőle a hő- és páramérő sem. Híresek vízinövé­nyei. s most kísérletezik egy me­legházi virág szobában tartásával. A Begónia ion rex, a Cikass és a Peronia mellett a legbüszkébb a Galathea makoyanára, amely YILKOSSÁG NEW YORKBAN Tíz éve alakult a Budapesti Központi Növénykedvelő Szak­kör a kertészekből, növénygyűj­tőkből. A 150—160 tagú „család” élőnövény-bemutatókat rendez, növénytartási módokat ismertet, így például, az Ephifita-fáról, a szoba-üvegházról, a vízkultúrá­ról a fali virágtartók növényei­nek kezeléséről. Rendszeresen lá­togatják hazánk híres botanikus kertjeit, de megismerkednek a különféle vadvirágokkal is. A gyűjtőszenvedélynek e szép megnyilatkozásaival az egész or­szág területén találkozhatunk. Nagy segítséget jelentene, ha a TIT keretein belül, minden me­gyében megalakulhatna a növény­kedvelők szakköre. RÉTI ERZSÉBET TTVfV*VTVV*»TTTTTTTTTTVTTVTTTTTTTTTTTTVTTTV»TTTTTT»TTTTVTTTTTTTTTf az egyes, fekete pikébői, készült részeket háló fogja össze. E für­dőruhát, féttűnősége miatt csak a kifogástalan alakú, magas nők­nek ajánlhatjuk. S mert máris nagy az érdeklődés iránta, több- ezer készül, és remélhető, mi­előbb a boltokba kerül. Természetesen ezt ugyancsak több színben készítik, s valószí­nű, olyan nagy sikere lesz, mint a bemutatón. —ács— — 10 — Reggel hatkor harsány berregés vert fel; Az ébresztőóra otthonomban is megmérgezte az életem. Gyorsan bekaptam a reggelimet, ame­lyet Mrs. Brown már előkészített, és elindultam a gyárba. Ütközben azon gondolkoztam, meny­nyivel jobb reggeli a gyulai kolbász, mint a zab- pehelykása. A háziasszonyom ugyanis zabpe- helykását etetett velem, valószínűleg abból a helytelen elgondolásból kiindulva, hogy akit Ká. sának hívnak, úgy kell neki: egyen kását! A gyárban aztán hozzáláttam, hogy a halálo­san unalmas ébresztőórákat ellássam a szükség ges kallantyúkkal. Szerencsére, már behunyt szemmel is tudtam minden egyes mozdulatot, hiszen akkor már sok százezer kailantyú állt mögöttem. így hát ébren folytathattam az álmo­dozást: md történik majd este hat órától reggel hat óráig, attól a perctől kezdve, hogy Ruthtal találkozom, addig a percig, amikor a szálló por. tása ébresztőül bekopogtat az ajtón, s én csókot lehelve a még szendergő lány fekete hajára, s becsukott, de mégis kék szemére, visszatérek a kallantyúk kicsiny, de számomra sajnos napi nyolc órát betöltő világába. A dolgot már Ruthtal is alaposan elterveztük. A lány azért tette keddre a szabadnapját, hogy alaposan kipihenhesse magát, és ne kelljen vé­gigszenvednie a karikás szemekre tett megjegy­zéseket. Az efféle megjegyzések ugyanis felet­tébb kínosak lehetnek egy lány számára. Én — m — alig vártam, hogy valaki eltréfálkozzon velem a szemem alatti karikáikról. Nemcsak a férfi­dicsőség miatt vágytam ezt, hanem azért is, hogy végre valamiképp észrevégyenek a munkatár­saim. Hiszem, amint már mondottam, szinte le­vegő voltam számukra. Igaz, az amerikaiak egy­mással sem voltak nagyon barátságosak és köz­lékenyek. Jöttek, munkaruhába öltöztek, neki­láttak az ébresztőórák összeszerelésének, aztán átöltöztek és hazamentek. Akadtak itt emberek, akik tíz év óta ültek a szalag mellett, de össze­sen tíz mondatot sem szóltak a társaikhoz. Munka után fütyörészve indultam el. Még volt másfél órám a randevúig, s ezért elhatároz­tam, hogy sétálok egyet. Nem levegőzni akar­tam, mert azt New Yorkban nem lehet. A füst és a por ellep mindent. Körül akartam nézni egy kicsit az utcákon, hiszen csak egy éve éltem New Yorkban, és bizony alig ismertem valamit belőle. Ám alig egy félórácskát nézegethettem az épü­leteket, a forgalmat, a kirakatokat. Észrevettem ugyanis, hogy két tagbaszakadt férfi van a nyo­momban. Hogy miből jöttem rá? New Yorkban mindenki siet, rohan, mintha állandóan mene­külnének az emberek. Ritka az olyan ráérősen sétálgató ember, mint amilyen én voltam. Na meg az a kettő, akik külsőre leginkább díjbir­kózóra hasonlítottak Csodálatosképpen mindig arra akadt dolguk, amerre ér jártam. Ha meg­— 12 — álltam egy kirakat előtt, ők is megálltak, s egy hirdetőoszlopot kezdtek tanulmányozni. Ha meg­gyorsítottam lépteimet, ők sem értek már rá olyan nagyon. Ha befordultam egy mellékutcába, ők is arra vették útjukat. Meg akartam bizo­nyosodni a dologról. Taxiba szálltam, és be- mondtam a vendéglőnek a címét, ahol Ruthtal volt találkám. Nem tévedtem. Alighogy leültem, a két tagba­szakadt is megjelent, és letelepedett az egyik szomszédos asztalhoz. Ügy tettek, mintha nem törődnének velem: sok mindenfélét rendeltek, és enni, inni kezdtek. Én azonban tudtam, hogy pillanatnyilag semmi egyébbel nem törődnek, csali velem. Elhatároztam, hogy megsétáltatom őket. Felálltam, elindultam a mellékhelyiség felé. Az egyik tagbaszakadt még a falattal a szájában jött utánam. Röpke húsz perc alatt négyszer megtettem ezt a sétát,- mint aki meg­fázott, vagy megivott egy fél láda sört. Aztán fizettem. Ök nem fizettek. Persze, hogy nem, hiszen ahogy kihozták a rendelést, máris kiegyenlítették a számlát, és zsebre gyűrték. Sok ponyvaregényt olvastam életemben. Egyszer meg is pofozott miatta az osztályfőnököm, mert a pad alatt bújtam a könyvet, ám akkori szenve­désemnek most hasznát láttam. Azonnal tudtam, hogy e két tagbaszakadt minden pillanatban készen akar állni, és a számlát megtérítik ne­kik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom