Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-23 / 172. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1965. július 23. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány NYILATKOZATA az 1965. évi árvízvédekezésről (Folytatás az 1. oldalról.) seket, az árvízvédekezés sokoldalú, műszakj és igazgatási feladatainak összehangolását. Hazánkban az árvédelemnek kiemelkedő jelentősége van, — az árvizek elleni harcban fejlődött ki a vízügyi szolgálat magasfokú szervezettsége. A vízügyi szervek, e fegyveres erők és a közreműködő többi szerv többéves rendszeres felkészülése, megalapozott, példás együttműködése volt az egyik legfőbb tényezője a mostani védekezés eredményességének. Kimagasló szerepe volt a honvédség fegyelmezett, önfeláldozó munkájának. Katonáink mindig és mindenütt ott voltak, ahol leginkább fenyegetett a veszély. Ha kellett órák alatt építettek hidakat. részt vettek a legveszedelmesebb buzgárok elfojtásában, verték a szádfallemezeket robbantották a hullámtéri erdőkben a vízi szállításokhoz szükséges utakat, segítettek a veszélyeztetett lakosság átköltöztetésében. A katonai helikopterek részvétele jelentősen növelte a figyelőszolgálat hatékonyságát. A karhatalom alakulatai példát mutattak a kiválóan szervezett őrszolgálat ellátásában, a gátak rendszeres figyelésében. A belügyi szervek kifogástalanul fenntartották a rendet, gondoskodtak a vagyonbiztonságról, kiválóan látták el a folyamrendészeti feladatokat. A munkásőrség elsősorban a főváros területén vett részt derekasan a védekezésben. A tanácsokra háruló hatalmas feladatok megoldása államigazgatásunk nagy próbatétele volt. Jól vizsgáztak tanácsi szerveink a közerő mozgósításában, a lakosság átköltöztetésének és visszatelepítésének megszervezésében, az állami és szövetkezeti kereskedelem dolgozóival együtt a lakosság zavartalan ellátásában. A veszélyeztetett települések lakosságából szervezett közerő a védekezés fontos részét alkotta, áldozatkészen, öntevékenyen működött közre. Dolgos népünk munkaszeretetét dicséri, hogy az ideiglenesen áttelepített községek lakossága napközben visszatért a kiürített területekre és végezte a mezőgazdasági munkákat. A közlekedés dolgozói jó munkájukkal biztosították a védekezéshez szükséges anyagok gyors, késedelem nélküli szállítását és ha kellett — különösen Komáromnál — kimagasló helytállással vettek részt a közlekedési vonalak védelmében. Az egészségügyi szervek — a vöröskeresztes társadalmi munkások közreműködésével — lelkiismeretesen látták el feladataikat s gondoskodtak a járványok megelőzéséről A KISZ-szervezetek is a védekezők segítségére siettek és az árvízveszély elmúltával serényen tevékenykedtek a védekezésnél felhasznált anyagok «rászányérésében. Tanújelét adták szakmai hiva- tá^szeretetüknek a vízügyi nyugdíjasok akik nagy tapasztalataik átadásával segítettek. A baráti szocialista országok együttműködése az idei árvízvédekezésnél is megmutatkozott. Köszönet illeti az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatoknak azokat az egységeit, amelyek mind a nyugat-dunántúli, mind a dunai árvíz alkalmával segítettek a védekezésben és a mentésben. A Német Demokratikus Köztársaság vízügyi szolgálata baráti segítséget nyújtott egyes árvízvédekezési anyagok rendelkezésre bocsátásával és az árvédeko - zéshez szükséges gépek soronkí vüli ^állításával. A Duna völgyében 600 ezer hold értékes mezőgazdasági területet, városokat, községeket, Ipartelepeket, közlekedési útvonalakat veszélyeztetett az árvíz. Bárhol szakad át a gát, nehezen kiheverhető, igen súlyos anyagi károk keletkeztek volna. A védekezéssel sok milliárdnyi értéket sikerült megmenteni a pusztulástól. Ennek ellenére is az árvíz és a belvizek mintegy másfél milliárd forint kimutatható veszteséget és többletkiadást okoztak a népgazdaságnak. A nyugat-dunántúli árvizek és a hosszan tartó magas dunai vízállás miatt mintegy 670 millió (a Nyugat-Dunántúlon kb. 220 millió. a Duna mentén kb. 450 millió) forint kár keletkezett; a rendkívüli belvizek kb. 430 millió forint kórt okoztak. Az összes kárból mintegy 750 millió forint a mezőgazdaság vesztesége, ez jórészt az alföldi belvíz járta területek és a tiszai hullámterek elöntéséből keletkezett. A védekezési költség kereken 450 millió forintra rúg (a Nyugat- Dunántúlon kb. 40, a Duna mentén 350, a belvizeknél 60 millió forint). Ebből a visszanyerhető anyagok (zsák, pátrialemez, terméskő). valamint a védekezés során létesített végleges jellegű művek (szorítógátak, körtöltések, lokalizációs gátak) mintegv 80 millió forint értéke megtérül. A nyugat-dunántúli árvíz következtében 353 ház elpusztult, 870 megrongálódott. A 400 km hosszú Duna-szakasz mentén az eddigi felmérések szerint 340 ösz- szedőlt illetve erősen megrongálódott épületet kell újjáépíteni és 2300 kisebb mértékben megrongálódott házat kell kijavítani. Számos Duna menti üzem termelésében jelentős kiesést okozott a magas víz. Az árvíz rövid ideig tartó elöntést okozott a Nyugat-Dunántúlon 150 ezer holdon. A Duna mentén károk csak a hullámtéren és a töltések mögötti, fakadó- vizekkel borított sávon keletkeztek 60 ezer hold szántóterületen, ahol a vízkár természetes velejárója az árvíznek. 200 ezer holdat újra kell vetni. Ehhez a vetőmagot, a műtrágyát és a talajművelő gépeket a kormány rendelkezésre bocsátotta. A veszély elmúltával nagy erővel megindult a helyreállítás. A megrongálódott vízilétesítményeket és műtárgyakat az Országos Vízügyi Főigazgatóság dolgozói október végéig kijavítják. A védekezéshez felhasznált anyagok visszanyerése folyik. A közlekedési létesítményeket nagyrészt már rendbehozták. A személyi tulajdonban levő megrongálódott házak újjáépítésének segítésére a megyékben helyreállítási albizottságok alakultak. A helyreállítási munkához az OTP hosszúlejáratú, kamatmentes hiteleket biztosít. A károsultakat a kormány adókedvezményben részesíti. A veszteséget szenvedett termelőszövetkezetek gazdálkodásához szükséges anyagi és pénzügyi feltételek biztosítására intézkedés történt. Az elpusztult ingóságok, egyéb személyi károk pótlására a károsultak segélyben részesülnek a Vöröskereszt által társadalmi kezdeményezésre szervezett gyűjtésből. Bár a károk nagyok, a népgazdaság közeli és távlati céljainak elérését nem akadályozzák meg. A kormány felhívja és kéri az üzemek dolgozóit, a lakosságot: amilyen hősiességgel elhárították a fenyegető árvízveszélyt, ugyanolyan lelkesedéssel és szívóssággal munkálkodjanak a károk helyreállításán, a veszteségek pótlásán. A minisztériumok és az üzemek a helyreállításhoz szükséges _ösz- szegeket elsősorban saját erőforrásaikból biztosítsák, dolgozzanak jól, szervezetten, tervszerűen, hogy teljesítsék éves terveiket. A mezőgazdaságban gyors új rávetessél, gondos megmunkálással és betakarítással enyhítsék a károkat. Az állami és a helyi építőipar dolgozói segítsék a lakosság megrongálódott épületeinek helyreállítását Országunk egynegyede a folyók árvízétől elhódított terület, ezért évről évre tökéletesítjük árvízvédelmi rendszerünket. Az eddigi és a most levonult árvizek tapasztalatai alapján a kormány szükségesnek tartja a védőművek gyorsabb ütemű fejlesztését a korszerű védekezéshez szükséges anyagok beszerzését, a járási tanácsok megfelelő szakigazgatási szervének műszaiki dolgozókkal fokozatosan történő megerősítését, hogy — az évről évre növekvő árszinteket tekintve — árvízvédelmi szervezeteink és berendezéseink a biztonságos védekezés igényeinek mindjobban megfeleljenek. A Minisztertanács rendkívül nagyra értékelve az árvízvédekezésben részt vevők munkáját, kormánykitüntetésben részesíti azokat, akik kimagaslóan helytálltak őrhelyükön. Felhatalmazta az árvízvédelmi kormánybiztost, hogy a védekezésben tevékenyen közreműködők részére „Árvízvédelemért” emlékérmet adományozzon. Kezd kialakulni a sorrend Klamm Márton és Csóka Sándor as élen E héten a kenyérgabona-betakarítás feltehetően fordulóponthoz érkezik, mert a kézi kaszások helyett most rnár főleg és inkább a gépek fogják uralni a terepet. Az aratóegységek kihasználása egyébként valóban nagyon fontos, hiszen a kombájnokkal végzett betakarítás egyszerre több munka befejezését is jelenti, míg a kézi aratás még csak egy része a betakarításnak/ A kombájnvezetők megyeszerte jól kihasználják a rendelkezésre álló időt, biztosítják a gépek maximális üzemelését, természetesen ott, ahol számukra a közös gazdaságok biztosítják folyamatosan a területet. E héten kezd kialakulni a sorrend. Már sejteni lehet, hogy a gépállomási kombájn vezet ők közül kik lesznek a legjobbak. A verseny természetesen mindig olyan, hogy meglepetésre fel lehet készülni, ám a legjobbakat most már körülményes lesz utolérni. A bölcsikei, nagydorogi, a dalmandl. a teveíi és a Tamási Gépállomás dolgozói közül kerülnek ki az élenjárók. A megyei gépállomás! rangsorban Klamm Márton és Csóka Sándor, a két bölcskei kombájnvezető érte el eddig a legjobb eredményt. Ezekben a napokban a 400 tonnás cséplési eredménynél tartanak. Klamm Márton pedig túljutott a 300 holdon. A gabonabetakarítási versenyt évek óta figyelemmel kisérő újságolvasó jól ismeri a nagydorogi Török Sándor nevét. Klamm Márton és Csóka Sándor után ezen a nyáron ő következik. Nem sokkal marad el mögötte az ugyancsak nagy dorogi Borbély János. SZK-kombájnnal dolgoznak ugyanúgy, mint az ifjúsági verseny három élenjárója: a teveli Stív Mátyás, a tamási Gálosi György és a nagydorogi Dömötör László. A Balaltón kombájnnal dolgozó kombájnvezetők versenyében eddig a dalmondi Reizinger István és a szintén dalmandl Hetesi Géza érte el a legjobb eredményt. A rendre aratókkal dolgozó traktorosok versenyében a nagydo- rogi Németh András, a dalmandi Czigner József és a dalmandi Takács Lajos eredménye a legjobb. Nagy vetélkedés folyik az aratógéppel dolgozó traktorosok között is. Ilyen szempontból Nagy- dorog vezet, mert a három legjobb gépállomási arátógépes erről a gépállomásról került ki: Braun Konrád a 220. holdnál, Förster Mátyás a 170. holdnál és Bőhm Fülöp szintén a 170. holdnál tart. Újabb partizántámadások Saigontól északra A felszabadító harcosok mára negyedik egymást követő éjjel támadják a Saigontól 20 kilométernyire fekvő Bien Hoa amerikai támaszpontot. A csütörtökre virradó éjjel a partizánok megint akna- és gyalogsági tűzzel árasztották el Bien Hoát, illetve a támaszpont körüli amerikai állásokat. Az újabb cenzúra-rendelkezések értelmében amerikai részről nem közölnek veszteségeket. A dél-vietnami „Felszabadítás” hírügynökség jelentése szerint az év eleje óta a partizánok tíz délvietnami amerikai támaszpontot rohamoztak meg, illetve lőttek aknavetőkkel. Ha a Bien Hoa légitámaszpont ellen május 16- án intézett bombarobbantást hozzászámítjuk — írja a hírügynökség — az amerikai agresiszorok 307 különböző típusú repülőgépet vesztettek e támadások következtében: közöttük 46 B—57- es sugárhajtású bombázót és 11 Q—100-as, Q—101-es és F—102-es típusú repülőt. A támadások során 1023 amerikai katona esett el. Az itt közölt adatokba nem sorolták be azt a támadást, amelyet a felszabadító erők július 18-ra virradó éjjel, valamint 10én intéztek Bien Hoa ellen. A legújabb Bien Hoa-i ütközetek veszteséglistáján pedig, — mint ismeretes — az amerikaiak már nem is közük. Szerdán, a késő esti órákban, az amerikai légierő újabb kalóz- támadásokat intézett a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az AFP jelentése szerint 34 repülőgép kilenc hullámban Hanoitól 130, valamint 250 kilométernyire délre szórta le bombater- hét. A nappali órákban 30 amerikai gép öt bevetésben vett részt a demokratikus Vietnam fölött. A nehéz eset Rosszul esik neki, hogy így bánnak vele: bírót és igazságot keres, aztán az a legfájdalmasabb, hogy talán már soha nem fogja megérteni, éppen az a/ igazság amit ő igazságtalanságnak hisz. Elégedetlenül, keserű szívvel, sőt haragosan megy majd el ő is, úgy, mint hozzá hasonlóan még sokan. A szubjektumot nem tudom kiiktatni. Vele érzek. Bár igazság szerint... De kezdjük talán elölről. Úgy kezdődött, hogy a jó öreg Mohai levelet küldött, megírta benne, hogy hetvenhét esztendőt élt eddig, szenvedélyes újságolvasó, de újságírót még soha nem látott, ö „csak” egy idős parasztember, ám azért talán neki is lehet kívánsága. Keressük fel. Ha holnap nem, akkor később. Egyébként kivárja. Ilyen előzmények után ismerkedtem meg Mohai Józseffel, ezzel a szépszál pálfai öregemberrel, aki tulajdonképpen nem is annyira az újságírókra kíváncsi, hanem birót és igazságot keres. Az árnyékot adó lugas tövében ült, a konyhaajtó mellett, az asztalnál. Ennek az asztalnak nyáron kint a helye, mert a konyha meleg, meg különben tavasztól őszig kint szokás elfogyasztani a reggelit, a vacsorát. Vannak szokások, amelyek a parasztházakban talán soha nem változnak. Az öreg Mohai azt ajánlotta, hogy menjünk be a konyhába, ahol négyszemközt lehetünk. Tudniillik nem volt egyedül, asz- szonylánya a lugas alatt a zöldhagymával foglalatoskodott. Az öreg Mohai kilincsre csukta a konyhaajtót., mintegy jelezvén, hogy nem tartozik a lányára, amit ő idebenn mondani akar. A jó öt ven esztendős asszony szólt valamit, de a szálfatermetű vénember nem figyelt oda. S ettől kezdve lett nekem nagyon ismerős ez az itteni, de mégis távoli, nagyon távoli világ. Otthonos a konyha, emlékeket ébresztő az udvar, ám az asz- szony orra előtt az ajtót bezáró, kíméletlen szigorúság ez is nagyon ismerős. Hogyan erezhetné itt magát egy mában élő fiatalember. Azt hiszem rosszul, mert hiába, ezek a vaskos, goromba mozdulatok törvényeket fejeznek ki. A bajusz kész romantika: akár valami idegenforgalmi látványosság. Bajusza alá az öreg Mohai cigarettát dugott és a konyhai félhomályban beszélni kezdett. — Cselédgyerek voltam, sokat szenvedtem. Nem akarok erről nagy rigmusokat. Akkor még nehéz volt az élet. Amikor ez a rendszer, ez a miénk bejött, akkor bent voltam a pártban. A pusztán lakta ni, nehéz volt a bejárás és a pártból kimaradtam. Azóta a pusztát már lebontották. Az öreg szálfa előre hajol, szemei fénylenek. Ha tízezer évig élne, akkor sem tudná elfelejteni, hogy cselédgyerek volt. Hajnali kelések, kései fekvések, ütés, rúgás, szóval hallgatom és oldódni kényszerül bennem a feszültség. Nem vár bíztatást, folytatja. — Ötvenkilencben itt voltam a szigeten mezőőr. Majd beléptem a termelőszövetkezetbe és utána nyomban odamentem az elnökhöz, hogy meg szeretnék maradni továbbra is. Az elnök azt válaszolta. hogy mi az, mindenki mezőőr akar lenni? Innét tehát lemaradtam.
