Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
1965. június 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tizenkétezer hold védelmezői Aki most jár erre először, azt hiszi, a Duna partján sétál. Mintha a folyam medrét határolná az országút, és az az erdőség, ott bent, az lenne a túlsó part. Pedig máskor innét nem is látszik a Duna, legalább három kilométernyire van az „igazi” medre. Jobbra víz, balra pedig száraz a föld, ahogy ráfor. dulunk a 6_os műútról a mado- csai útra. Kalászok híznak, érle_ lödnek, buján nő a kukorica. Pedig már nem emelkedik, de a gátat — amit már rőzsefonat véd a hullámveréstől — erősíteni kell. ha áttörne a viz... — Tizenkétezer hold van itt veszélyben — mondja Varga István elvtárs, a járási tanács elnöke. Ebből három és félezer kalászos, ami hamarosan kaszára, kombájnra érik, ötszáz hold pedig a gyümölcsös. És van néhány lakóház Madocsán, amit elöntene az ár, ha nem tudtuk volna megállítani. Múlt időben beszél a tanácselnök. Mert ezt úgy mondani, hogy „ha nem tudnánk megállítani” — csak egy héttel ezelőtt kellett. Most már megállították az áradatot. A gátak napról napra erősebbek, a víz pedig nem • árad tovább, sőt, lassan-lassan apad. Mindenki, akit ide küldtek, becsülettel megállta a helyét. Hivatásos árvízvédelmiek — műszakiak, kubikosok —, földmunkagép-kezelők, vontató- és dömpervezetők, tsz-parasztok. Ha háromszáz ember kellett a gátra, minden további erőfeszítés. Arra azonban még jutott az erőből, hogy hazafelé jövet, a falu szélén nyúlgátat építsenek négy veszélyeztetett ház köré. Ezen még ma sem tört át a víz, a négy családnak nem kellett kiköltöznie. Közel húsz kilométernyi nyárigát tartja vissza a vizet Mado- csa határában. A Duna szintje majdnem eléri a töltés koronáját, de víz van a másik oldalon is. Azt mondják, először egy lánctalpas merészkedett a gát közelébe, de aztán nem jutott célhoz. Megsüllyedt. Forgolódott egy darabig, majd nagy üggyel-baj- jal „visszavonult”. ■ — Nem is lehetett itt géopel csinálni semmit — mondja Hóka főhadnagy, az itt dolgozó alegység, ahogy a védelmi központban tréfásan nevezik őket, az „Északi hadseregcsoport” parancsnoka. — A töltés koronáján veszélyes len... Jelentem, hogy a szakaszon különös esemény nem történt. Hóka elvtárs katonái idejöttek. És ők, órákon keresztül szinte versenyt futottak a vízzel. Nem elsősorban az esővel, hanem a Duna emelkedő vizével. Már-már átbukott a víz a gát alacsonyabb pontjain, amikor a katonák futólépésben hozták a homokzsákokat és elreteszelték a betörést. Munkatempójukat átvették az itt dolgozó falubeliek is. Az első napon éjjel tizenegyig dolgoztak, csak ezután futotta az időből vacsorára. „Hazamentek” a faluba, lefeküdni, de hajnali fél háromkor miár újból riasztották őket: Egy veszélyesnek mutatkozó buzgárt kellett elfogni. Az első napok nyúlgátépítés- sel teltekei, ami éppen hogyvisz- szatartotta a vizet. Azután került sor a megmagasított gát kiszélesítésére, megerősítésére. Most már szinte napi ütemterv szerint dolgoznak, ott, ahol gyengébb, erősítik a gátat. A közvetlen áttörés veszélye megszűnt. A gáton — a tizenkettes kilométerkőnél — teljesít szolgálatot Csuzi Sándor híradós. Épp mcst jönnek a figyelőőrök is, akik óránként vizsgálják át a gátat. A híradós bekapcsolja a rádióadót: — Gyertya, gyertya, gyertya ... itt kémény ... Jelentkezem. Jelentem, hogy a tizenegy és tizenhárom kilométer közötti szakaszon különös esemény nem történt ... Viszt százados alegysége a déli „fontot” tartja. A közvetlen veszély már ott is elmúlt. Pedig náluk is meleg volt a helyzet az első napokban, a Szabados-foknál vetették be őket. Egy óra alatt ezer homokzsákot használtak fel, hogy elfojtsák a készülő vízbetörést. Most ők is erősítik — már nem magasabbra, hanem szélesebbre — a töltést. négyszázan jelentkeztek és akadt a falubeliek közül „sértődött” is, aki azzal jött: Micsoda dolog, hogy engem kihagytak? Azonban a vízügyiek, a tanácsiak, a falubeliek mind megegyeznek egy dologban: Ha a katonák nem jöttek volna, bizony kétséges, sikerült volna-e útját állni az árnak. A honvédek, akik most is itt Vannak a gáton, a legkritikusabb időben érkeztek. Egy héttel ezelőtt, kedden, szerdán. Amikor még nőtt a víz és helyenként a nyárigát (csak a következő években kerül itt sor egy erős töltés megépítésére) koronáját nyaldosta. Az első bevetésre kedden este került sor. Nagy főhadnagy alegysége kapta a feladatot: Megerősíteni a Bölcske-sziget gátját. Ekkor már tízméteres szakaszokon bukott át a víz a gát koronáján. Hiába küzdöttek derekasan a honvédek, hordták futólépésben a homokzsákokat, pár óra múlva a szigetet fel kellett adni. A várható vízállás jóval magasabb volt, mint a körtöltés koronája, értelmetlenség lett volna ne járművel közlekedni, lent pedig itt a gyümölcsös. Többet ártana, mint használna, ha beengednék a vontatót, vagy a dömpert Meg aztán mozogni se tudna a sok fakadóvíztől..; Itt mindent kézzel kellett csinálni. Zuhogott az eső, amikor Honvédek állnak őrt és dolgoznak a madocsai gáton. Azt teszik, ami a kötelességük, védik a hazát, a földet. Most nem a puska, a géppisztoly a fegyverük, h°nem a lapát, „puskaporuk” pedig a homokzsák. J. J. Homokzsákokkal teszik ártalmatlanná az egyik buzgárt. Küszöbön az aratás Az egyezkedés sikerült A gabonabetakaritás valóban itt van a küszöbön — kezdte nyilatkozatát Kerekes Ferenc, az aparhanti Búzavirág Tsz elnöke. — Ennek megfelelően az elmúlt hetek a „töményebb" felkészülés jegyében teltek el. Először is azt vettük számba, hogy a várható időjárásra való tekintettel hogyan sokasodnak, vagy, hogy úgy mondjam, sűrűsödnek majd a tennivalók. Latolgattuk a szövetkezeti gazdák közül, kik jönnek a kézi aratásnál számításba? Felmerült a gondolat, hogy elsősorban a fogatosok, majd részben az állattenyésztésben dolgozó tagok. Végül is azonban ezt a megoldást elvetettük, mert úgy találtuk, hogy ezzel a megoldással amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Megmondom, kissé érthetőbben, hogy mire gondolok. A következőkre. Nemcsak az aratás, tehát a talpon álló gabona levágása fontos, hanem a termés betakarítása, tehát a hordás is, azért, mert az esős időjárás következtében a behordás késedelmessége miatt szintén nagy lehet a veszteség. A hordást viszont jórészt a fogatosoknak kell elvégezniük, így ők a kézi aratásnál csak a legvégső esetben jöhetnek számításba. Esetleg néhány napot besegítenek, de rájuk főleg a betakarítás meggyorsításánál számítunk. Ez, szerintem, nagyon lényeges kérdés. Ennek megfelelően a kézi aratásra váró területet idegen munkaerővel, az eljáró emberek közreműködésével és segítségével akarjuk megcsinálni. Azoknak a férfiaknak a segítségével, akiknek az asszonyaik a termelőszövetkezetben dolgoznak. Ezek szem előtt tartásával a múlt vasárnap Hanton eredményes egyezkedést folytattunk, negyven olyan tsz-asszonnyal, akiknek a férje eljáró dolgozó, főleg bányász. Az asszonyok bejelentették, hogy férjeik vállalják a kézi aratást. Természetesen megfelelő munkadíjazás ellenében. Nekünk, a termelőszövetkezet vezetőinek a nagy munka megkezdése előtt még majd azt kell elintézni, hogy egy-egy turnust két-három napra a munkahely vezetői engedjenek el. Ügy gondolom, ez az egyezkedés is sikerülni fog. Természetesen a gabonabetakarítás zömét gépekkel szeretnénk elvégezni. Mindössze — számításunk szerint — kétszáz hold marad kézi kaszásokra. Felkészülünk azért a legrosszabbra, és nagy gondot fordítunk a kézi erő biztosítására. A terület kijelölése egyébként megtörtént. Pontosan meghatároztuk, hol dolgoznak majd a kombájnok, az aratógépek és végül a kézi kaszák. Nyilvánvaló, hogy a kijelölést megfelelő körültekintéssel csináltuk, a kézi kaszások ott végzik majd a munkát, ahol a gép már semmiképpen nem boldogul. Annyit szeretnék még elmondani, hogy a gépek kijavítása. ' jó minőségben megtörtént. Megszerveztük a cséplőbrigádokat is és azon vagyunk, hogy hamarosan befejezzük, a növényápolást. A kukorica első kapálása kész, a napraforgó kapálását szintén befejeztük, szóval az időjárás okozta elmaradás jó részét sikerült behozni. Még talán egy mondat erejéig annyit, hogy három kombájn érkezik majd a gépállomástól és mindegyikhez mi gondoskodunk egy-egy segédvezetőről. A segédvezetők most fejezték be a gépészképző szakiskolát — fejezte be nyilatkozatát Kerekes Ferenc, az aparhanti Búzavirág Tsz elnöke. — ir — Növényápolás az állami gazdaságokban A kukorica első kapálása már befejeződött Tolna megye állami gazdaságaiban, a mákot, cukorrépát, napraforgót már kétszer megkapálták, a burgonyát pedig most töltögetik másodszor. A kukorica nagy részén, a 12 000 holdból 10 000 holdon vegyszeres gyomirtást végeztek. A növény- ápolás terén a kedvezőtlen időjárás ellenére sincs lemaradás. Több állami gazdaságban, így Dalmandon, Hőgyészen, Fomádon megszervezte!«: a nyújtott, illetve kettős műszakot, hogy az elkövetkezendő napokban még nagyobb ütemben végezhessék ezt a nagyszabású munkát, s július elején, a gabona beérésekor minden erőt a betakarításhoz tudjanak összpontosítani. Kilátás van arra. hogy az aratás megkezdéséig minden időszerű kora nyári növényápolási munkát el tudnak végezni. Az SZMT elnökségének ülése Tegnap délelőtt Szekszárdon ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. A napirend első pontjaként — melynek előadója Hauszknecht János volt — megtárgyalta a Helyiipari, és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének jelentését a megyei bizottság és a szakszervezeti bizottságok mellett működő munkabizottságok és reszortfelelősök munkamódszereiről. Ezután — Körösi István a közgazdasági bizottság vezetője terjesztette elő a szakszervezeti szerveknek az első félévi tervek teljesítése érdekében végzett munkájáról és a felszabadulási munkaverseny tapasztalatairól szóló jelentést, amit megvitatott és elfogadott az elnökség. Schrottner Károly vezető titkár ezután előterjesztette az SZMT második félévi munkatervét, az elnökség a munkatervet elfogadta, majd egyéb ügyeket — köztük az árvízkárosultak megsegítésére indított gyűjtéssel kapcsolatos tennivalókat— társait az elnökség. Csónakról takarni dny ózzák a géni énei vadakat Az árvíztől megmenekült nemesvad nagyrésze elhagyta a ge- menci erdőt, messze vidékre ment. Néhány mesterséges dombon — göröndön — azonban ottmaradt vagy száz vad. Ezek borjaik miatt már nem tudtak elmenekülni, a magas árhullám körülvette menedékhelyüket, kiúszni sem bírtak a több kilométerre levő szárazföldre. Az alig apadó vízben úszó erdőben rekedt, leromlott állapotú szarvasokat most csónakokról takarmá- nyozza a vadgazdaság. Motor- és rohamcsónakokon kukoricát visznek ki a kis szigeteken levő vadnak.
