Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
4 1965. június 25. tOLNA MEGVET NEPÜJSAG Feketeribiszke — új C-yitaminforrás A dombóvári iskolától — a velencei biennáléig Műteremlátogatáson Sarkantyú Simon festőművésznél Néhány év óta a kirakatok üvegtáblái mögött új palackozott készítmény hívja magára a figyelmet: a Fertődi Kísérleti Gazdaság konzervüzemének fe- keteribiszke-szörp készítménye. A feketeribiszkét már a XVII. századi gyógynövénykönyvek a meghűléses és mellbetegségek, a gyomorbajok jó gyógyszereként emlegették. Szintén régi adatok szerint reumaellenes és hosszú életet eredményező szernek tartották. Ezek a régi vélemények igaznak bizonyultak manapság is. Néhány esztendeje Bécsben nemzetközi konzervipari kongresszust tartottak, ahol több előadás ismertette a feketeribiszkével végzett klinikai és táplálkozástani vizsgálatok eredményét. Az előadások szerint egyéves feketeri- biszke-szörpkúra fokozza a vérerek rugalmasságát, napi 200 ml lé pedig növeli a meghűléssel szembeni ellenállóképességet. Mi okozza a kedvező hatásokat? A biokémiai vizsgálatok során először a lé C-vitamintartal- mát állapították meg. Kiderült, hogy literenként 2—3 g-ot tartalmaz. (1 liter almalében csupán 0,1 g. 1 liter citromlében 0,5 g C-vi- tamin található! Emiatt a második világháborúban az angol Élelmezésügyi Minisztérium rendelete szerint a csecsemők és kisgyermekek C-vita- minszükségletét feketeribiszke- szörppel kellett kielégíteni. Azóta más, nagyfontosságú anyagok jelenlétét is kimutatták a feketeribiszkében, még olyan vegyüle- tet is, amely a rákos daganatok terjedését gátolja. A feketeribiszke, bár némi hasonlatosságot mutat a közismert piros ribiszkével, több lényeges tulajdonságban eltér ettől. Európában, Észak- és Közép-Ázsiában őshonos növény. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli. Víztűrőképessége nagy, ezért olyan területeken is termeszthető, amelyeket időszakosan víz borít, tehát rendszeres mezőgazdasági művelésre alkalmatlanok. Üzemi szaporítása egyszerűen fásdugványozással történik. Vesz- szői már egy hét alatt meggyökeresednek. Termését főként az egyéves hajtásokon, tehát a vesz. szókon hozza, ezért arra kell törekedni, — metszéssel — hogy mindig elegendő fiatal hajtás fejlődjék a bokrokon. Mivel a növény nem öntermékenyül, porzópartnerről kell gondoskodni. Ez azt jelenti, hogy legalább két, egymást jól termékenyítő fajtát kell váltakozó sorokban telepíteni. Termesztése egyszerű, az egyetlen problémát a szüret kellő időben történő elvégzése okozza. Túlérett állapotban ugyanis a gyümölcsök könnyen lehullanak. A felmerülő termelési költségek legnagyobb része, kb. 40%-a a szüretre esik, de biztató kísérletek folynak a gyümölcs gépi szedésének a megoldására. Az eddigi tapasztalatok szerint a termésátlag 20 q/kat. hold körül mozog, ez azonban még könnyen növelhető. A gyümölcs nyers fogyasztásra is alkalmas, de kissé kellemetlen mellékíze miatt sokan nem szeretik. A feketeribiszke-lé azonban — megfelelő hígítással, ízesítéssel — már mindenki számára élvezhető. Értékes tulajdonságai miatt termesztése Európa-szerte előretör. Hazánkban eddig csaknem 2000 kát. holdon termesztik, de néhány év alatt ez a terület négyszeresére növekszik, annál is inkább, mert a magyar feketeribiszke keresett cikk és a nyugati piacokon szinte korlátlanul elhelyezhető. Magas világpiaci árával valamennyi gyülmölcsünk árát megelőzi. Termesztése tehát termelőszövetkezeteink közös és háztáji részle. geiben egyaránt, ahol erre lehetőség van (csapadék, munkaerő) előnyös, H. J. Az alkotások szétszóródtak. A jó képeknek ez a sorsuk, nem sokáig maradnak az alkotó közelében. A vászonra megfogalmazott mondandók legfeljebb egy-egy zsűri bizottság előtt gyűlnek egybe, vagy néhány kiállításon összegeződnek. Ezek után a festmények útjának nyomonkövetése nem könnyű dolog, pedig nélkülük szinte lehetetlen a portrérajzolás, amely ezúttal nem ecsettel, hanem szavakkal történik. Olyan segédeszközöket \ eszünk hát igénybe, amelyeket a művész nem használ: adatokat, évszámokat, fényképmásolatokat. A kép így is vázlatnak illik be csupán, hiszen a felvillantó határvonalak nem helyettesítik a festmények színeit, a kompozíciók beszédes dinamikáját, a kidolgozások sokféleségét. Ha az évszámok eligazító sorrendjére bízzuk magunkat 1950 jelenti talán az első határállomást. Ekkor szerepelt első ízben Sarkantyú Simon a nemzeti kiállításon, ahonnan ezentúl már egyetlen esztendőben sem hiányzott. Huszonkilenc esztendős ekkor — hátamögött a képzőművészeti főiskolán és magántanároknál eltöltött évek, a dombóvári nevelőskö- dés, az ugyancsak dombóvári gimnáziumi osztályok és a küzdelmes fiatal évek sok-sok kisebb állomása. A művész számára jelentősebb évek ezután számítódnak. Egy fotókópiáról ismerős kép villan elő. A szekszárdi direktórium tagjainak kivégzését ábrázolja, az 1919-es hősöknek állítva méltó emléket. A kompozíció leírása szinte feleslegesnek tűnik, sok-sok reprodukció által közismert lett, qgyik másolata pedig a szekszárdi megyeháza nagytermét díszíti. A festmény eljutott Moszkva, Szófia, Berlin kiállítótermeibe is, hogy csak a nagyobb állomásokat említsük. Ehhez a festményhez egy másik évszám kapcsolódik: 1952. Egy évvel ezután Sarkantyú Simon már végleg a festészetnek szenteli magát, és ezután csupán a művek felsorolása is hosszú lenne. 1955-től a Képző- művészeti Szövetség festőtagozatának titkára és a szövetség megbízásából ekkor hívják életre a Tolna megyei Tanács művelődési osztályával karöltve a megye első művésztelepét Faddon. 1956-tól Derkovits ösztöndíjjal támogatja az állam alkotó munkáját, 1958-ban Párizsban a Salon Populiste-ben állít ki, ahol képeit Prix D’ Honoure-díjjal jutalmazzák. Két hónapot tölt ezután a Szovjetunióban egy Fekete-tenger parti művésztelepen, amelyről 1959-ben számol be alkotásokkal idehaza, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállító- termében. A tanulmányutak a Szovjetunión, Csehszlovákián, Lengyel- országon, Hollandián, Németországon keresztül elvezetnek a festők, művészek örök ihletőjé- hez, I tál iához is. Az 1959-es esztendő a Tanács- köztársaság negyvenedik évfordulója. Ekkor születnek Sarkantyú Simon műtermében a Fegyverosztás, a Börtönudvar című képek, amelyek újabb elismeréseket szereznek a művész számára. 1960-ban Munkácsy- díjjal tüntetik ki, és ugyancsak ekkor állít ki először a képzőművészek nagy nemzetközi tárlatán a Velencei Biennálen Ettől az évtől kezdve tanít ad junktusként a Képzőművészeti Főiskolán és ekkor már tulajdonosa a miskolci országos kiállítás nagydíjának. Éveket ugrunk a legfrissebb dátum említése érdekében. Sarkantyú Simon képeit is ott láthattuk Dombóváron azon a kiállításon, amelyet a társadalmi szervek felszabadulásunk huszadik évfordulójának tiszteletére rendeztek az idén tavasszal. A várakozást ábrázoló két nőfigura vászna most itt van előttünk a műterem festőállványán. Mellette néhány újabb alkotás sorakozik: egy sárga kabátos önarckép, a Párizst, Közel-Keletet megjárt Börtönudvar kompozíció és egy sárga ragyogásé csendélet. A Küzdelem című festményt csak egy pillanatra veszi elő, mert az izgalmas mondandójú képről az a véleménye, hogy még nem nyerte el a végső megfogalmazást. A többi festmény felidézésére csak fénykép reprodukciók állnak rendelkezésünkre. A Fegyverosztás a kiscelli múzeumban van, a Színpadi készülődés című panó a komlói ifjúsági művelődési ház falát díszíti, a Tragédia és Komédia címűek pedig a Madách Színházban láthatók. Egy másik kép eredetijéért Esztergomba kellene utazni, a Halas esedéletért, és egy Akt című festményért pedig a Nemzeti Galériába kellene jegyet váltani, sok kép útjának felidézésére pedig már az alkotó sem vállalkozik. A tervekkel kapcsolatos válaszokat nem lehet pontosan körvonalazni. Mielőtt ezekről beszélne, felidézi a legutóbbi olaszországi utazás emlékét, a quattrocento, az olasz kora reneszánsz nagy mestereinek újra ható példáját. „Érezhető jelei vannak a nonfiguratív festészet válságának, a bejárt utak úgy látszik végesek. Újra a beszélő, a valamiről valló festészetben látom a kibontakozást. A tisztaság fogott meg e korszak nagy festőinél Fra Angelico-nál, Ma- saccio-nál, Piero della Fran- cescá-nál, Giotto-nál és még folytathatnám a sort. Lehet, hogy véletlenül esik egybe ez az utazás, a frissen kialakuló véleményemmel, de törekvésem a tisztaság megvalósítása a forma, a szín a térbeliség világában, a magam piktúrájában.’* *Végh Miklós ' ■ A hurok imqszcml lesz mit írni a lapoknak... Együttlétük alatt Kürten tartózkodóan viselkedett — s ezért nem is tett jelentést a rendőrségen. Kürten a családi veszekedés után kirohant a lakásból. Sabinet már nem érte utói, helyette másvalaki fizetett az életével. Este tizenegy órakor a gyilkossági nyomozócsoport tagjai abban az évben már nyolcadszor álltak egy összekaszabolt holttest előtt, akkor, mikor azt hitték, hogy az előző hét áldozat gyilkosa már a rendőrség foglya. S ha netán abban reménykedtek, hogy Gertrud Allermann nem a tömeggyilkosnak esett áldozatul, dr. Berg rendőrorvos szertefosz- latta minden reményüket. — Csak annyit mondhatok, hogy a gyilkos ugyan olyan szadista kéjjel kaszabolta össze az áldozatot, mint az eddigieket. Nem kételkedem, hogy ugyanaz a személy volt a tettes... És a másnapi lapok, ahelyett, hogy részleteket közöltek volna Josef Staussenberg letartóztatásáról és kihallgatásáról, azt jelentették, hogy a düsseldorfi rém még mindig szabadon garázdálkodik. * 1929. szilveszterén Peter Kürten otthon várta az új évet. Időközben kibékült a feleségével. A kiadós vacsora után a rádió szilveszteri műsorát hallgatták, de Peter Kürten gondolatai másutt jártak. Nemrég megismerkedett egy fiatal özveggyel. Már kétszer meglátogatta. Az özvegy három apró gyermeke a második látogatás alkalmával már ismerősként üdvözölte. Felkapaszkodtak az ölébe, felborzolták a haját..; Még jobban az özvegy bizalmába férkőzik, s akkor.,; akkor Az új év első hónapjai eseménytelenül teltek el. Habár a rendőrségi nyomozás teljes erély- lyel folyt, még Gennath, a nagy szakértő sem tudott fényt deríteni az előző évben történt rémtettekre. Peter Kürten az esti órákban, szokása szerint a mellékutcákat rótta, újabb áldozatra leskelödött, de nem volt alkalma gyilkolási vágyát kielégíteni. * Barátnője meghívására márciusban Düsseldorfba érkezett Maria Butlies. Még sohasem járt Düsseldorfban. Arra számított, hogy barátnője várja a pályaudvaron, de hiába tekintett körül, sehol sem látta. Egy fiatalember lépett hozzá, magabiztos mosollyal s megszólította. Peter Kürten egy oszlop mögül figyelte a tétovázó vidéki lányt, s tanúja volt a jelenetnek. A fiatalemberhez lépett. — Rendőrség! — mondta szigorú hangon. — Mi jogon zaklatja a hölgyet. Azonnal igazolja magát! — Mit akar tőlem? — kérdezte a fiatalember dühösen. — Tűnjön el, mielőtt bekísérem. A fiatalember jobbnak látta engedelmeskedni. — Miért áll szóba ismeretlen fiatalemberekkel? Nem tudja, hogy ez veszélyes lehet? Nem hallotta még a düsseldorfi rém hírét? Miért jött Düsseldorfba? Hová szándékozik menni? A kérdések pergőtüzére válaszolva a leány elmondta, hogy barátnője meghívására érkezett Düsseldorfba, de az nem várta a vonatnál. — No, majd rendbe hozzuk barátnője mulasztását. Elindultak a város felé. — Nem éhezett meg időközben? — Bevallom, elég éhes vagyok. Már délelőtt vonatra ültem, s dél már régen elmúlt. — Akkor engedje meg, hogy megvendégeljem. A Mettmanner Strasse 71. számú ház előtt a leány egy pillanatig habozott, de rövid unszolásra engedelmesen követte pártfogóját a manzardlakásba, abban a szent meggyőződésben, hogy egy rendőrtisztviselő gondjaira bízta magát, tehát nem történhet baj. Kürten rántottát készített, s felbontott egy üveg sört. — Egyedül lakik itt? — kérdezte a leány. — Igen. Miért kérdi? — Tudomásom szerint legénylakásokban nincs ilyen rend és tisztaság, mint itt. Bizonyára nagyon lelkiismeretes a takarítónője. Egyébként köszönöm a szíves vendéglátást.. ; — Csakhogy én nem elégszem meg puszta szavakkal — válaszolta Kürten. Magához vonta a leányt, hogy megcsókolja. Maria Butlies ellenkezett, de a férfi tovább erőszakoskodott. — Ha nem bocsát azonnal szabadon, segítségért kiáltok, s fel- lármázom a házat. Kürten kénytelen volt engedni. Elhagyták a lakást. — Voltaképpen hová szándékozik menni? Hol lakik a barátnője? — A Bethania otthonban, a grafenbergi erdőben. A barátnőm ápolónő. — Akkor induljunk gyorsan, barátnője már bizonyára aggódik. — De csak akkor fogadom el kíséretét, ha rendesen viselkedik és többé nem próbálkozik meg ilyesmivel..; Azt hitte, hogy az utcán biztonságban lesz. Villamosra szálltaik, a város szélén kiszálltak. — Innen már nincs messze a Bethania otthon. Egy-kettőre ott lesz a barátnőjénél. — No lesz is mit hallania .. . Megígérte, hogy megvár az állomáson, s nem várt. .. Nem is tudom, hogyan találtam volna ide az ön segítsége nélkül. — Ha már ilyen szépen összehozott a véletlen, remélem a jövőben is találkozunk. Hiszen tudja, hol lakom. — Nem hiszem, hogy újra oda. találnék. Peter Kürten csak ezt akarta hallani. A néptelen erdei úton magához rántotta a lányt. — Most már megérdemlek egy csókot. Maria kitépte magát a férfi karjaiból és futni kezdett. Kürtén üldözőbe vette, utolérte, s megragadta a blúzát. A leány segítségért kiáltott; Fényes nappal volt. Kürten attól tartott, hogy emberek tartózkodnak a közelben az erdőben, ezért jobbnak látta, ha futni hagyja kiszemelt áldozatát * Ez volt a veszte. Tizenhat hónapig nyomozott a düsseldorfi rendőrség a tömeggyilkos után, s végül mégis a véletlen juttatta rendőrkézre Peter Kürtent. Maria Butlies megírta kellemetlen kalandját szüleinek, de a levelet elmulasztotta megcímez, ni, címzés nélkül dobta a postaládába. A postán, az előírásoknak megfelelően felbontották, hogy a szövegből megállapítsák a címzettet vagy a feladót. A levél elolvasása után a postatisztviselő rögtön értesítette a rendőrséget. Néhány órával később Mertens és Faber a Bethania otthonban megtalálták Mariát. Részletesen elmondatták vele élményét, majd felszólították, tegye meg velük ugyanazt az utat, amit támadójával együtt megtett. A pályaudvarról indultak el a leány határozatlan, habozó vezetésével. Jóidéig bolyongtak a bel. város szűk utcáin, többször visz- szafordultak, mert Maria Butlies — aki életében először volt Düsseldorfban — nem volt biztos, hogy helyes irányba mennek-e. Végül mégis elértek a Mettmanner Strasse-ba. (Folytatjuk) 4. J
