Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-14 / 112. szám
5(365. május 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄO 3 Hogyan alakult népgazdaságunk helyzete ? — A takarékossági intézkedések első eredményei Interjú dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszterrel A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste dr. Tímár Mátyás pénzügyminisztert, s a népgazdaság helyzetével, az elmúlt hónapok takarékossági intézkedéseivel, valamint a gazdasági építő munkában előttünk álló feladatokkal kapcsolatosan néhány kérdést tett fel neki. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket s a miniszter válaszait. — Mi jellemzi az állami vállalatok első negyedévi gazdálkodását? — Az 1965. évi népgazdasági terv fontos elhatározásokat tartalmaz, amelyek legfőbb feladatként a munka és termékek minőségének, korszerűségének, a gazdálkodás hatékonyságának javítását tűzték ki, s a népgazdaság mindén területén szigorúan megkövetelik az ésszerű takarékosságot. E célkitűzések a gazdálkodás vezérfonalául szolgálnak és meghatározzák az állami vállalatok tevékenységét. Az állami ipar első negyedévi termelése 6 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban: a termelésnek ezt a szintjét 1,1 százalékkal nagyobb munkás- és alkalmazotti létszámmal érte el az ipar. A termelési többlet tehát mintegy 80 százalékában a munka termelékenységének javulásából származott. Ebből is kitűnik: helyesek és indokoltak voltak azok a határozatok, amelyek a létszám- gazdálkodás kérdésében láttak napvilágot. Megfelelő lépések történtek a normák felülvizsgálatára és korszerűsítésére is. A vállalatoknál intézkedések történtek a szükségletre, termelés, az export-import arány kedvezőbbé tétele érdekében. Kedvező jelenség, hogy az importanyagtakarékossági intézkedések jórésze nem adminisztratív jellegű, hanem a műszaki fejlesztési tevékenységbe illeszkedik. Mindez kedvezően hat a vállalatok költség- gazdálkodására, nyereségének alakulására is. Az intézkedések hatékonysága természetesen csak a gazdálkodás hosszabb időszaka alatt, a végrehajtás során bontakozhat ki. Több területen még nem eléggé javulnak az eredmények, nehézségekkel küzdenek a vállalatok. Szükséges, hogy ezt a munkát ne kampányfeladatnak tekintsék, hanem folyamatosan szerezzenek érvényt e célkitűzéseknek a gazdálkodás minden mozzanatában. — Milyen intézkedések támasztják alá a beruházások koncentrálását? Hogyan valósulnak meg ezek a gyakorlatban? Történt-e valami az állóeszközgazdálkodás megjavítására? — Az 1965. évi állóeszközfejlesztési terv kidolgozásánál arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb népgazdasági célok elérésére koncentráljuk. A terv az eszközöket a már folyamatban lévő, befejeződő beruházásokra összpontosította, s csak kisebb mértékben kerül sor új beruházások megkezdésére. A terv megvalósításának még csak kezdeti szakaszában vagyunk. Számos intézkedés történt, hogy a végrehajtás igazodjék a terv célkitűzéseihez. Ezek közül a következők emelhetők ki: Az építmények határidőre történő megvalósítása és a rendelkezésre bocsátott eszközök koncentrálása céljából az építőipar elszámolási és finanszírozási rendszere átalakul: megtettük a kezdő lépéseket afelé, hogy az építőipar finanszírozásában a „befejezett építmény” szemlélet érvényesüljön. Ez annyit jelent: a kivitelező vállalat csak a létesítmény üzemelésre kész átadása után jut hozzá tevékenységének ellenértékéhez. Az idén az 5 millió forint alatti építési szerződések finanszírozása már ebben a rendszerben történik. Az eszközök tervszerű, koncentrált felhasználása szükségessé tette a túlszerződési és túltel- jesítési igények elbírálásának megszigorítását. Ilyen engedélyek kiadására — gondos vizsgálat után — akkor kerülhet csak sor, ha a túlteljesítéssel a tervben meghatározott feladatok megvalósítását, gyorsítását segítik elő. Ezek között fontos helyet foglalnak el a külkereskedelmileg fontos beruházások. — Mi a véleménye miniszter elvtársnak arról, hogy a felújítási eszközöket nem mindig megfelelően használják fel a vállalatok? — A tapasztalatok szerint a felújítási forrásból végzett munkák ellentmondásos képet mutatnak. Egyes helyeken a felújítási alap beruházásokra történő igénybevétele a műszakilag szükséges nagyjavítások elhanyagolásához vezet. Másutt — pótlási lehetőségek hiányában — elavult gépeken végeznek nagy ráfordítást igénylő, de minimális hatékonyságú felújítást, vagy elmulasztva a nagyobb költséggel járó esedékes felújítást, kisebb javításokkal igyekeznek ideig-óráig fenntartani az ilyen gépek üzemképességét. Sokszor az állóeszközök fenntartására igen sok erőt fordítunk, ugyanakkor végeredményben csak a technikát konzerváljuk. Ésszerűnek látszana a rendkívül munkaigényes fenntartási tevékenység csökkentése, részben a gyors leromlást akadályozó rendszeres karbantartással, részben az erkölcsileg avult és fizikailag elhasználódott állóeszközök kicserélésével. Az állóeszközcsere mértékét természetesen a rendelkezésre álló erőforrásaink határozzák meg. Egyébként előrehaladott stádiumban levő vizsgálódás folyik olyan finanszírozási rendszer kialakítására, ami az állóeszköz-gazdálkodásnak — ezen belül a szóban forgó témánknak — a korszerű követelményekhez igazodó továbbfejlesztésére törekszik. — Milyen eredményeket hoztak eddig a felesleges készletek csökkentésére tett rendelkezések? Folyik-e és milyen ütemben az egyes vállalatoknál fe- leglegessé vált készletek kedvezményes értékesítése? — A rendelet, amely a felesleges készletek hasznosítását szabályozza, februárban jelent meg. így a végrehajtás sokhelyütt még csak a szervezés időszakában van. Az eltelt rövid idő alatt teljes kép még nem alakulhatott ki, néhány tapasztalat azonban már figyelemre méltó és jelzi az elgondolás helyességét. A rendelkezésben megszabott lehetőség kétirányú. Lehetőség nyílott egyrészt arra, hogy a vállalatok a maguk által feltárt felesleges készleteket az eddiginél kötetlenebb feltételek mellett szabadon értékesíthessék. Az eladási ár szabad megegyezés tárgya, és az árveszteséget a költségvetés az 1965-ös évben megtéríti. Másrészt az újabb feleslegek képződéséneit megakadályozása érdekében az elmúlt évben rendelt, de időközben szükségtelenné vált termékek szállítási szerződéstót a rendelkezés megjelenése után pár hétig kötbérmentesen fel lehetett bontani. A vállalatok — a határidő miatt érthetően elsőnek a rendelések törlésével foglalkoztak. A tapasztalatok szerint számos helyen éltek is ezzel a lehetőséggel. A kohó- és gépiparban például március 31-ig a vállalatok 248 millió forint összegű rendelést bontottak fel. Több helyen a március 31-i határidőt meg is kellett hosz- szabbítani. A felesleges készletek értékesítésére eddig főleg az előkészítő munkálatok folytak. A vállalatok hozzáfogtak készleteik részleges feltárásához megkezdték eladásra szánt készleteik hirdetését, ún. börzék alakultak ki. Ilyen jellegű találkozókra került sor a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban, A Metalloglóbusz Színesfém Készletező Vállalatnál, továbbá — egyebek között — az építőiparban is. Dicséretes módon segíti ezt a munkát a sajtó, a televízió is. A gazdasági minisztériumok, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank élénk figyelemmel kísérik a vállalatoknak a felesleges készletek leépítésére irányuló tevékenységét. Bízom abban, hogy a vállalatok vezetői, műszaki és pénzügyi dolgozói élnek a lehetőséggel és biztosítják a kívánt eredmény elérését. — Milyen hatása mutatkozik az idén bevezetett takarékossági intézkedéseknek? A vállalati gazdálkodással kapcsolatban már eddig több takarékossági vonatkozású kérdést is érintettünk. A további intézkedések általában a reprezentációs költségek csökkentésére a kiküldetéseik alaposabb elbírálására, az improduktív költségek (bírság, kötbér, kocsiálláspénz, büntetőkamat, reprezentatív irodaberendezések beszerzése stb.) csökkentésére, illetőleg megakadályozására irányulnak. A népgazdasági hatást itt ma még _ nehezen mérhetjük le, de előbb-utóbb feltétlenül jelentkezik a pénzügyi mutatók javulásában. A közületi kiadások mérséklésére irányuló intézkedéseikre az a jellemző, hogy azokat valamennyi szervnél egységes elvek alapján hajtották végre és kötelező jellegűek. Legnagyobb részüket az 1965. évi államj költségvetés már érvényesíti, és a végrehajtást a pénzügyi apparátus folyamatosan ellenőrzi. Az intézkedések elősegítik a gazdálkodási keretekben meglévő tartalékok feltárását, ugyanakkor a költségvetési szervek biztosítani tudják a szociális és egészségügyi, valamint kulturális ellátás élért színvonalát. A fő feladatunk, hogy a takarékossági szemléletet, gondolkodásmódot a mindennapi munkában megszilárdítsuk és az eddigi eredmények megtartását, tovább fejlesztését a következő évek folyamán is biztosítsuk, — mondotta befejezésül dr. Tímár Máityás pénzügyminiszter. Ellopják ax időjárástól a napokat A porhanyósra elmunkáli földön mintha csak léniával húzták volna meg a sorokat. A nyílegyenes palántasorok Ben- cze József, a Szekszárdi Állami Gazdaság komplex brigád traktorosának jó munkáját dicséri. Nála jó kezekben van a kormány. A traktorvezető tagja a Szekszárdi Állami Gazdaság komplex brigádjának, amelynek célja a szocialista brigád cím elnyerése. Bencze József igényes munkát végez, és nagyon ügyel arra, hogy a palántasorok zsinóregyenesek legyenek. A Szekszárdi Állami Gazdaság B/3-as tábláján szerdán kezdték meg a dohánypalánták ültetését. A gazdaság 60 tagú „dohányos” brigádja 41 holdon termel dohányt. A dohánykertészek idejében és jól elkészített melegágyba vetették el a magot. A kelési százalék jó volt. és a nem éppen kedvező időjárás ellenére is úgy fejlődtek a palántáJc, hogy el lehetett kezdeni az ültetést. A döhánykertészek ugyan tartottak az időjárás szeszélyétől, különösképpen a fagyveszélytöl. Mégis vállalták a kockázatot. A legjobbakra bízták a nagy figyelmet igénylő munkát, az ültetést. A palántázást két RS— 09-es vontatású palántázó gép és gépenként 6—6 asszony végezte. A 6 asszony közül három a gépen ülve adagolta a palántákat, míg a másik három a gép után járva ellenőrizte a gép munkáját és pótolta az esetleges hiányokat. A dohányültető gép S órai teljesítménye — egy gépre számítva — egy hold palántázása volt, de a brigád 8 órán túl is dolgozott. Úgy vélekedtek, ha ismét esnék az eső, akkor tétlenségre lennének kárhoztatva. Ha másként nem megy, hát ellopják az időjárástól a munkára alkalmas napokat. POZSONYI 1GNÁCNÉ Dombóvári neonosok a Balatonon A nyári üdülési idény még I csak néhány hét múlva kezdődik, a Dombóvári Vegyesipari Ktsz neonszerelőinek azonban már befejezéshez közeledik a balatoni főszezon. Március végén kezdték meg a Balaton déli partján a neonberendezések szokásos tavaszi karbantartását, felújítását és a közeli napokban kerül sor e munkák befejezésére. A téli hónapokra ugyanis a szabadban felszerelt neonreklámok nagy részét leszedik és raktárakban tárolják, hogy a téli időjárás ne tehessen kárt bennünk. Az üdülési idény kezdetéig azonban valamennyit visszarakják a helyére, közben természetesen pótolják a hibás, törött részieket. A napokban készültek el a szövetkezeit üvegtechnikai műhelyében Nemcsak a meglevő berendezéseket javítják meg. szerelik fel, hanem újakat is készítenek. Már eddig is tizennyolc új neonreklámra kapott megrendelést a szövetkezet, köztük több újonnan megnyíló ABC áruház, étterem, presszó homlokzatát díszítik majd a dombóvári neoncsövek. Most dolgoznak a szerelők a balaton- boglári Hullám-szálló, a fonyódi Gyöngyhalász étterem és a siófoki turistaszálló neonberendezésén. A dombóvári neonszerelők a nyári hónapokra is a Balatonnál maradnak, hogy elvégezzék a neonreklámok karbantartását, a szükségessé váló javításokat, betű- cseréket. Munkájukat megkönnyíti, hogy a szövetkezet gépjármű- ellátottsága jobb a tavalyinál, a pótlandó neoncsövek, azokat így a neonosok is kaphattak egy már el is szállították a Balaton gépkocsit, ami állandóan rendtó- mellé. ' kezesükre áll. Epería a levegőben Nem valami mesebeli óriás tépte ki tövestől ezt az útmenti eperfát a hőgyész—dombóvári úton. A talajt szedték ki alóla. Úgy látszik, az illetőknek csak homokkitermelési engedélyük volt, a fát már nem áshatták ki. (U. L.)
