Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-11 / 109. szám
Í953. május 11. tolna Mücm mrtusAa B termelés és a nők érdeke Tgk”éak°fjff- , ■ Más dolog beszélni és más cselekedni A dunaföidvári asszonyok bizakodóak Az írás azokról a tsz-a&szo- ja megkapálni kimért területét, gyünk dolgozni, mert minden nyokról szól, akiket a közösségi s ha úgy látjuk, hogy segítségre évben többet szeretnénk. A be- élet, a közös munka alakított át szorul, azoknak segítünk. Most szed helyet dolgozunk, de meg közösségi emberekké. Lépten-nyo. már nem elegendő, ha valaki is becsülnek bennünket, mon találkozunk asszonyokkal, csak úgy dolgozik, mintha rnagá- akik az időjárással dacolva eső- nak kaparna. Az új mérce azt is ben, sárban dolgoznak. Energiá- méri, mit teszünk a közösségért, jukon, hallatlan akarásukon nem fog az időjárás szeszélye. A közösségi munkáról a tógazdaságok elé kitűzött célok eléréséről, s azokról a tennivalókról tanácskoztak a Dunaföldvá- ron megtartott tsz-nőbizottsági ^ ülésen, amelyen Fehér Lajosné, őreiméről “be^'zélt: a Magyar Nők Országos Tana- __ Tsz-elnökünkre íőte SS^ra^nöS,tS; i°S^Í mondaiü’ í? igen’ “zetóíót saját maguk és a többi feladatitól t^nobizottóágok hog nem szered, ha nU asszo- nevében is igen csak reiaaaiairoi. nyok beleszólunk a tóé dolgaiba. Pi|«*eredetten beszéltek s nem Miről beszéltek az asszonyok? A vezetőségben nincs nő. Igaz, is X^küT Erei? a taAácskozá- Volt aki a szereples izgalmában hogy csak tizennyolc beiratkozott -j*-. au ^ bizakodóan beszeltek az eredményektől, JaA dunaföidvári tsz-asszonyok: Vasa Józsefné, Tamás ístvánné, . , , „ , Bognár Vilmosné és Jónás IstA belecskai tsz-nobazottság tit- vánné két évvei ezelőtt, amikor kára, Csikós Mihályné az asszo- a dunaföidvári művelődési otthon nagytermében, vagy 300 asz- nem lehet szony gyülésezett, a négy tsz hely. mondott. Volt aki arról beszélt ben lennénk, ha bennünket, nő- ^tak a terméseredmények, s nagy hozzáértéssel es tájékozott- két is jobban bevonnának a tsz hüR^keséff^el valSággal, mennyire gépesített tér- belső ügyeibe. Ez* többször szó- fXk Zguk mondták ef hogy meio^vetkezetuk, milyen no- yá tettük már, de olyan választ cserélődött ki a föld és nem vényfelesegbol mennyi a terv es kaptunk: „,.,u _ .. . _ ezt hogyan, milyen munkával — Nem kell az asszonyoknak cserélődött ki a vezetőség sem, akarják elérni. Beszéltek jogos, mindent tudni, mert amit egy de más lett az emberek gondol- vagy vélt sérelmekről. A tsz-asz- asszony tud, az egész falu tudja, kodásmódja. A földet jobban szony ok vitafóruma volt a duna- Ha valóban így vélekednek a megművelték növelték tépefejét. földvári nőtanácskozós, a munka belecskai tsz-vezetők, nem jól jobbá tételéről vitatkoztak, s kői- van. A tsz ügye nemcsak a veze- csönősen kicserélték a tapasztala- tők ügye, a közösségé is. tokát. A tudatunk változott... Balogh Jánosné. a dombóvári Alkotmány Tsz nőbizottságának Az egyenioguságot munkával harcoltuk ki miWMIMlli; AU. JtVlUAAAbWA&AUlCWV A dobtOkÖZl ZÖld Mező TSZr" bői titkára mondta ezt meggyőző ér- Tapaszt! Gyuláné mondott el né- lasUKal- vekkel és a közösségi életből vett hány, mások számára is megsziv- példákkai igazolva. A tsz-tagok megtanultak bízni a vezetőkben, a vezetők pedig a tagságban. Azért lett eredményesebb a négy dunaföidvári tsz munkája, mert az emberekben erősödött az a tudat, hogy a tsz-ben kell megtalálni boldogu- A 81 tsz-asszony ilyen szedlemleiendo d<^«ot: ben tanácskozott a dunaföidvári vniT valamiért a vezetőséghez nőgyűlésen. Soós Pétemé, Zank gátiak cJTa maga patája! menUi^t' Ján0sné’ ^ val törődött, magának kapart. És T "* sorolni a neveket, mert merni lyenek vagyunk most? Mások sem Uldnak’ gyénkben évről évre szaporodik vagyunk, mint húsz évvel ezelőtt csak követelőzni. imitnnt a írfvríiaczo— Ha őszinték akarunk lenni, 3 ^o1.g?5“LtfS^^ri0 «■ voltunk. A közösségi munka ősz- , , „ ismernün> hotrv mi J S a jól dolgozók közül Kvanduk c^nmk°a rnnnkátem hibásak voltunk. 'Bementünk a Istvánná zombai parasztasszony együttérzünk embertísairiklSl. tovaly’ VörÖS Istválmé mőcsényi részt veszünk örömükben, béna- h gy a p nem megyünk dolreszi veszunx ommuKoen, oana- go^ ^ n^^y^ keU tsz-asszony az idén kapott kor- Mert e kimutatáSok jelentős ré«»«ni zöldségféléért. Hát persze,; mányid tüntetést a Parlamentben. szét ^ osztály is gyűjti, lajstró- Elromlott a kombájn, s a hriffv . ... . mozza, — esetleg más elnevezés Elrendelték az egyik szekszárdi hivatalnál, hogy le kell adni egyik gépkocsit. Azóta a hivatal dolgozói külszolgálatra taxival utaznak. A volt vállalati kocsi kilométerköltsége alig érte el a másfél forintot, a taxi költsége megközelíti a hármat. Legtöbb szekszárdi üzemben, hivatalban elrendelték, hogy a telefonálással takarékoskodni kell, mert egy városi beszélgetés egy forintba kerül. Azóta aktával hónuk alatt emberek jönnek-mennek, egyik hivatalból a másikba, az ügyek részleteit személyesen beszélik meg, avagy levelet küldenek. És még egy szekszárdi htr: elrendelték, hogy a vállalati kocsik csak teljes terheléssel közlekedhetnek. Tehát, ha valakinek sürgős dolga van, mondjuk Ozorán, akkor mellé Ültetnek még két atyafit, hogy meg legyen a létszám — ha másra nem, egy ultlpartira... SZIGORÚ FEGYELEMKE VAN SZÜKSÉG. Csak ennek birtokában lehet takarékoskodni. Annak csak látszat- eredménye van, ha az alárendeltségben lévő termelési egységekben csökkentik a létszámot, ugyanakkor a felügyeleti hatóságnál növelik. Örök és sarkalatos Igazság, hogy minden íróasztal munkát kér. Minden íróasztal mellett ülő ember bizonyítani akarja szükségességét, s ezt csak kimutatások kérésével, szerkesztésével, nagyon gyakran bárgyú adatszolgáltatással „bizonyítja". Holott tudjuk, hogy a vezetés nélkülözhetetlen tartozéka a jó adatszolgáltatás... A Tanácsi Építőipari Vállalat egyik osztályának havonta 104 (!) jelentést és kimutatást kell készíteni. .. Ez semmiesetre sem azt bizonyítja, hogy az osztály által sok munkával, fáradsággal, utánjárással szerkesztett SZÁZNÉGY KIMUTATÁS feltétlenül Szükséges a vezetéshez. kimutatások jelentős réalatt vezetőség úgy látta, egy percig sem késlekedhetünk. Kézi kaszásokra. marokszedőkre, kötélterelőtökre volt szükség. Nem sokat ^ a városha szaladtanakodtunk, hanem cselek ed- - ka»_ hogy nem tetszett a vezetőségnek, mert kiesett egy munkanap. Meg is mondták a szemünkbe: „Szégyene a falu asszonyainak, tünk. Mentek a férfiak, s mentek az asszonyok, de még mengálnak”. Tanácsolták, hogy a háztáji területen termeljünk zöldséget. Megszívleltük a tanácsot. rkö^geSfloälÄ “ 4z-=Tyni tudtunk. Mindnyájunk kényé- Sk sze. A novenyapolósban is úgy eJ -s tu<jnajt adni. Nálunk, Döb- dolgozunk, hogy ne legyen egyet- röközön közös munkára nem len négyszögölnyi megkapálatlan M1 ígéretekkel csalogatni a to_ területünk. Aki egészségi, vagy gokat, legyen az férfi, asszony, más családi okok miatt nem tud- vagy lány. Amikor csak kell, mefüves részeken is a virágok ezrei díszelegnek. A szigetet, most így, ahogyan van, kiállításra kellene vinni, hogy milliók csodálják. — Ez az én irodám. Gyümölcstermesztési brigádvezető vagyok. Sorolja, mennyit exportáltak az öreg fákról, mit hozott a közösnek a szigeti gyümölcsös, hogyan gyarapítják az állományt új telepítésekkel. Példás rendben érte a május a — Nem gondolt arra, hogy jó lenne valamilyen hivatalnoki tisztséget betölteni? Elvégre most már megvan hozzá a középiskolai végzettség is.;, Értetlenül néz rám, vajon mit gondolok én róla. Tekintetével azt mondja, nem azért tanult ő felnőtt fejjel paraszti szakismereteket, hogy most beüljön egy íróasztal mellé, akármennyit is fizetnének ott, s aztán mindezt gyümölcsöst; a fák alja felszántva, szavakba is foglalja. a koronák megpermetezve, szakszerűen megmetszve. Egy kis ész- szerűsítéssel — hosszú vonólánc alkalmazásával — a földre hajló koronák alját is géppel tudják felszántani, anélkül, hogy a koronák kárt szenvednének. Bobesik Pál ugyanolyan lelkendezve meséli, hogy mit tesznek a — Tudja, hány ezer forintomba került nekem, hogy eljártam a technikumba? Meg hányszor mérgelődött a feleségem, hogy már megint az a könyv... Nem tőle, azt már mástól tudom, hogy nem egyszer a présházba ment könyvvel a kezében, tudott volna többtermelés érdekében, mint mert otthon nem nyugodtan tanulni. És persze, egy- egy sikeres vizsga után a feleség is örömmel újságolta az ismerőévekkel ezelőtt. Most már tudom, hogy közben elvégezte a mező- gazdasági technikumot, figyelem, hogy nincs-e könyvillata mindannak, amit mond, mert az ilyenkor elő szokott fordulni, de inkább a gyakorló szakvezetőre ismerek benne, mint a definíciókat pontosan bemagoló emberre. Kétségtelenül érződik nála az is, hogy időközben tovább nőtt tudása, bét söknek a jó hírt. — Nem akarok én vándorolni, feltett szándékom, hogy itt hasznosítsam a tsz-ben a tudásomat. Mivé lett Bobesik Pál a közösben? Mezőgazdasági technikussá. A megnőtt lehetőségeket további tanulásra használta ki, és most rabban, magabiztosaljban irányít, tudásban meggazdagodva dolgozik végzi munkáját. a közösért. Váratlanul ezzel a kérdéssel lepem meg: Be da Ferenc Pozsonyi Ignicné 1 alatt.’ Ezideig jobbára a hivatali munkával kapcsolatos takarékosságról szólottám. Beszéljünk a termelésről is. A Bonyhádi Zománcgyár savazóüzemének munkásai maguk hordják kétkerekű, nehezen tolható szállítóeszközön a nyers- edényt a présmühelyből munkahelyükre. Naponta mintegy másfél órát tesz ki az anyagszállítás e módja. Ehelyett egy elektromos, vagy robbanómotoros targonca percek alatt végezne a munkával, azzal egyidőben, hogy más belső szállítást is gépesíteni lehetne. Ugyancsak egy másik bonyhádi példa: A cipők félkész állapotban, erős zsinórral vannak összefűzve, „pározva”. A tüzödéből a munkásnők járnak le a fűzőmadzagért az aljaüzembe. Naponta csak egy- szer-kétszer teszik meg az emeletről az aljaüzembe a2 utat, de a madzag nem ér annyit, ameny- nyit a munkásnő a tűződében a termelésből elmulaszt. DOMBÓVÁROTT „MEGSPÓROLTAK” EGY LABORATÓRIUMOT. Énnek hatása körülbelül ötmillió forint értékű hibás betoncső. A eemenáruüzembem ugyanis nincs arra lehetőség, hogy szemcse- összetétel-vlzsgálatokat végezzenek. A csöveket — még nagyteljesítményű, automata csőkészítő gépeknél Is —, csak tapasztalati alapon összeállított szemcsézetű kavicsból készítik. S azután természetes, hogy a csövet a megrendelő nem veszi át, bizalmatlan még az üzem más termékeivel szemben is. ÉSSZERŰEN TAKARÉKOSKODJUNK. A takarékosság és az ésszerű gazdálkodás rokon fogalom. Csak most kicsit elfeledkeztünk a révvel és vámmal kapcsolatos, régi magyar közmondásról, és hagyjuk, hogy menjen a réven is meg a vámon is. Vajon meddig?- PJ Hegyei dalostalálkozó Szekszárdon Változatos műsor 11 kórus részvételével Vasárnap este rendezték mega bátasaéki és a mözsd csoportok- tik majd a kórus életérői készült felvételeket. A karvezetőket zenei témájú szakkonyvekkel jutalmazták, fáradságos munkájúk elismeréséül. Legközelebb június közepén kerül sor hasonló jellegű nagyobb találkozóra. A dombóvári tánccsoport 10 éves fennállásának juszakszárdi művelődési ház elő- bán gondoskodnak megfelelően adótermében a felszabadulási kul- az utánpótlásiról. Talán az ének- turális seregszemle keretében a karok anyagi helyzetének javu- Lászt Ferenc megyei dalostalál- lására is lehet következtetni ab- közót. A Tolna megyei Tanács ból. hogy több kórus egységes népművelési csoport a megye 12 öltözékben lépett a színpadra, legjobb kórusát hívta meg erre a Valamennyi kórust sárközi hangversenyre. népviseletbe öltözött kislányok A bemutatón 11 kórus vett köszöntötték. A ctaioetalálkozó bJleumi ünnepsége keretében tart- rószt a Dombóvári Apáczai Csere emlékére díszes sárközi motívu- Ják meg idén Dombóvárott a sár- JánoB középiskolai kórus maradt mokkái hímzett fényképalbumot közi táncünnepeltet. A kétnapos távol A dalostalálkozón fellé- adtak át valamennyi részt vevő találkozón részt vesznek majd 5 pett két úttörő- és két diákikórus, együttesnek, amelybe elhelyezhe- megye legjobb táncegyüttesei. valamint a megyében lévő leg- -- m-i.,..,. . —........- . -......—------- -j obb felnőtt vegyeskarok. A kora délutáni órákban érkező csoportokat a Garay Gimnáziumban az iskola tanulói fogadták. A hangversenyt a karvezetők szakmai tanácskozása előzte meg A megyei dalostalálkozót Kajdí Béla, a népművelési csoport főelőadója nyitotta meg. A 11 kórus változatos műsorral lépett a művelődési házat megtöltő érdeklődő közönség elé. Műsorukban klasszikus és mai kórusműveket, munkásmozgalmi indulókat, népdalfeldolgozásokat mutattak be. Előadtak Mozart-, Bach-, Oszt-, Kodály- és Bárdos-műveket. A hangversenyen kiemelkedően szerepelt Kovács János karvezető által irányított tamási úttörökórus és Fetzer Ferenc karnagy vezényletével a bonyhádi járási művelődési ház felnőttkórusa. A legÜnnepség a győzelem napja alkalmából Szekszárdon A fasiszta Németország felett aratott győzelem 20. évfordulóján vasárnap délelőtt bensőséges ünnepség volt Szekszárdon a2 alsóváros! temetőben a szovjet hősi emlékműnél. Az ünnepségen a szovjet vendégeik mellett ott voltak megyénk és városiunk párt- állami szerveinek és tömegszerveoeteinak iskoláinak képviselői is. A szovjet és a magyar HimE zaj tán egy fiatal szovjet őrmester Mihail Sziancsin egy 20 esztendővel ezelőtt Szekszárd határában elesett és eltemetett szovjet harcos fia beszélt, majd Scherer Sándor, az MSZBT megyei titkára méltatta az évforduló jelentőségét. — Az emlékezés és a tisztelet hozott ide bennünket, — mondotta többek között — azoknak a szovjet hősöknek a sírjához, akik a legdrágábbat, az életüket adták a szabadságért, a mi szabadságunkért is. nusz elhangzása után a szovjet utóbbi, a két évvel ezelőtt meg- j küldöttség vezetői üdvözölték a rendezett dalostalálkozó óta kü- város lakosságát. Hangoztatták a lönösen szép fejlődésről tett ta- győzelem napjának jelentőségét, __________ n ubizonyságot a faddí kórus, ör- s elmondották, hogy intemacio-; halma2lták; vendetes dolog, hogy a karok- nálista kötelességüket teljesítet- bán szép számmal találhatók fia- ték, s örülnek, mert látják, h&r- 32 Xntemacicnále hangjaifrjnfc is Különösen a hőgyészi,' cuk nem votí hiábavaló. i vaj véget ért az ünnepség. Befejezésül a küldöttségek a megemlékezés és hála virágaival el az emlékművet,