Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

TOLNA WRGYßl NßPCJSAö 1SC5. májas 23. Úgy látszik, mindenütt, és mindennel takarékoskodnak. Amint hallom, otthon máa « szUidátrcb felvonásaival is. Ireg­szemcsén például a színészek két felvonásban játszottak egy háromfeIvonásas darabot. Egy felvonást elspóroltak és ezzel a népgazdaságnak megtakarítottak egy fiiggönyszéihúzást és összehúzást■ Arról még nem kaptam hírt. éppen ezért nem is tudom megírni, hagy ezért * megtakarításért mennyi újí­tási dijat vettek fel. Nemcsak nálunk, de külföldön is takarékoskodnak. A napokban Párizsban jártam. Ott-tarlázkodásom idején ép­pen arról vitatkoztak a párizsi közlekedési vállalat és a francia kormány szakemberei: hogyan lehetne e közlekedési vállalat mérlegét aktívvá tenni. Elhangzott olyan javaslat is ezen a tanácskozáson, legyen ingyenes Párizsban a metró és az autóbusz. Az érv: ha ingyenes 1esz a metró és az autó­busz, akkor megszűnik a vállalat súlyos deficitje. Az angyalát! Ilyet még nem hallottam. De megmagya­rázták: a munkavállalók havi tizenhat frank összegű állami közlekedési pótlékot kapnak Párizsban. Ha ezt az összeget közvetlenül a vállalatnak adják, okkor nem lesz szükség kalauzra, megszüntethetik a jegyet és a vállalat mérlege pozitív lesz. Párizsban csak ingyenessé akarják tenni a közlekedést, Észak-Dakotában viszont már a mozdonyt is elvették a sze­relvény elöl. &s a szerelvény mégis ment. Ezt magam is tanúsíthatom, hisz én is riszt vettem ennek a szélvonatnak a próbaútján. 144,$ kilométeres utat tettünk meg szélvona­ton, amit az óránként 121,7 kilométeres sebességű szél haj­tott. Megszületett az első szilvánál- Remélem, egyszer ná­lunk is elterjed majd, és akkor a főnök után érdeklődőnek azt mondja majd a titkárnő: „Sajnos. nincs bent. elszelelt". És mikor szelei vissza? „Majd, ha ellenszél lesz.” Tehát, akkor is pontosan olyan bizonytalan lesz a fő­nök visszatérte, mint most. A főnök elszelelhet, a szabálysértő gépkocsivezető vi­szont nem, legalábbis Nyvget-Németocsságban, Itt ugyanis egyre több az automata rendőr. Ha a sofőr látja, hogy tilo­sat mutat a lámpa, de nincs a környéken rendőr, áthalad a tiloson. Azt gondolja: becsapta a rendőrt. Nyugodtan haza­megy. elmeséli fűnek-fának hőstettét, és egyszeresek hozza a postás a felszólítást, ekkor is ekkor szabálytalanságot kö­vetett el, fizessen be ennyi, meg ennyi büntetést. És akkor gondolkodni kezd d gépkocsivezető. Rájön, hogy automata fényképezőgépet szereltek fel az útkereszte­ződésnél. az lefényképezte és... Szóval megállapítja: ja, könnyű ími « rendőröknek. Ét ekkor megfogadja magában: nem nyugszik addig, amíg lel nem találja azt a készüléket, nmein zavarni tudja az automata fényképerágép munkáját. És. ha feltalálja, akkor « rendőrök feltalálják a zavarást elhárító készüléket... Egyszóval: így fejlődik a tudomány. Mert ugye, az egyház is még mindig egyhelyben topog­na. ha a közlekedés nem fejlődött volna. Califomiábau ma már nemcsak „Drive in" mozik, piacok vannak, de vannak mér ilyen templomok is. Hogy mit jeleni ez? A gépkocsi- vezetők csak odaállnak a templom elé, ki sem szállnak a kocsikból, csak úgy, kocsiból hallgatják a plébános intel­meit, János evangéliumát. Nem hivatalosan, de közölték velem, hamarosan beve­zetik, hogy a gépkocsivezetők kiszállás nélkül a pokolba, vagy a mennyországba is eljutnak. Ki. ki az érdeme szerint. Persze attól függ, hogy kinek mit mond a stoplámpája. Los Angelesben ugyanis nagyon meglepődtem, amikor ilye­neket mondtak a stoplámpák az útkereszteződésnél: „Gyalo­gosoknak szabad az átjárás!” így mondta. Persze, találkoz­tam olyan stoplámpával is, amely szituén szabad utat biz­tosított, de valami leírhatatlan helyre. Ez utóbbi biztosan a pokolba kerül, ha csak nem szerez magának valami protek­ciót. És az sem lehetetlen ma már, hogy a barátnőt a hideg rázza, ha benéz a másik barátnő autójába és a következőt látja: a barátnő mellett egy csinos férfi ül. És mit tesz ilyenkor az irigy barátnő: vásárol ő is egy jóvágású viasz- gavallért. Chicagóban ugyanis ilyen gavallért potom $0—1Í0 dollárért lehet már kapni. Tehát nagyon olcsón. Olcsóbban, mint egy férjet. És ezzel legalább ezt tehet a nő. amit akar. Olyanra formálhatja, amilyenre akarja, sőt, ha nem tetszik, be is olvaszthatja és gyertyát készíthet belőle. Hát, ide jutottunk mi férfiaki Dt sebaj! Lesznek majd viasz nők is. És mi férfiak majd okosabbak leszünk. A viasz­nőt « csomagtartóba tesszük, is élőt ültetünk magunk mellé. És, ha netalánlán észreveszik, akkor azt mondjuk: „Meg­őrültél, hisz egy viaszhölgy volt velem.1" Amint látjuk, fejlődik a világ, fejlődik a közlekedés. Ugye, most már mindenütt bevezették azokat a csúnya készülékeket, amelyekbe az ember belefúj és már fel is jelentik szabálysértésért, vagy mehet a börtönbe. Csak egy fújásba kerül. Persze a gépkocsivezetőnek. Az államnak sokkal többe vám Legyártani azt a sok vacakot... Ezért van egy ötletem. A «apókban Jugoszláviában jár­tam, és ott mutattak nekem egy levelet. Egy tiltakozó levél volt. Égy boszniai lakos, név szerint Hadzíoszmankaroka- petanovics a leghosszabb nevű jugoszláviai lakosnak tartat­ta magát. Nemrégiben azonban egy Útfelet kapott Szkopjé­ból, méghozzá tiltakozó levelet, amelyet egy bizonyos Papandovalorakomondurowikalakopvlovszkí irt alá. Télre a fúvékákkal. A rendőrök vegyék elő est az utol­só nevet és aki dadogás nélkül ezt ki tudja mondani, biztos, hogy nem ivott. És mennyivel olcsóbb ez a módszer, mint a mostani leheUetés. Zárom soraimat, Tisztelettel: Gyermekkereskedelem az Egyesült Államokban Három kilogramm ember — Háromezer dollár A gyermek gyermeket vért. Elizabeth D. 12 esztendős volt és hathónapos terhes. Nem Is nagyon értette, hogy mi tör­tént vele. „Hasfájással" küldték «1 az orváéhoz. Anyja már nem élt. Apja, amikor megtudta, hogy miről van szó, egészen kétség­beesett, aztán mikor megnyu­godott, elküldte a kislányt egy bizonyos címre. Liz el is ment oda, de ott art mondták, hogy már késő, tül veszélyes lenne a dolog. Kezé­be nyomtak viszont egy másik címet. Egy ügyvéd címét, — az majd segít rajta, ne féljen semmitől. Ha okosan viselke­dik, még néhány szép ruhát is vehet magának. Az ügyvéd csakugyan na­gyon kedves és segítőkész volt. Liz hamarosan minden félelmét elfeledte. Az ügyvéd felajánlot­ta; elküldi egy nagyvárosba, hogy itt — a kisvárosban — senki ne tudjon meg semmit. Fizeti az utazást, az orvos és kórházi ápolás költségeit. És ráadásul még ad 200 dollárt. (A kis Liz gyorsan kiszámította, hogy ez két esztendei zsebpén­ze). És mit kell mindezért tennie? — kérdezte Liz. Semmit, az ég-világon sem­mit Csak meg kell szülnie a gyereket és zrtán a7- ügyvéd úr gondjaira bízni, Hiszen Liz úgysem akarja a gyereket, nem is térhetne vele haza a város­kájába. Mit szólnának az em­berek? És ki gondoskodna a gyerekről? Ki viselné felneve­lésének költségeit? Talán bi­zony Liz apja? Az ügyen nem, ezt Liz jól tudta. Szépen aláírta hát hogy le­mond a gyerekről. Abba is be­leegyezett. hoey hamis néven, Mrs. Millerként fekszik be a kórházba. Három hónap múlva Liz kis­fiút szült, az ügyvéd pedig az igazi Mrs. Millertől és férjétől 3000 dollárt kapott a gyerekért. Neki magának mindössze 800 dollárjába került Liz utazása. Liz 200 dollárt kapott 3 kilóa, egészséges csecsemőjéért. Uj ru­hát vett magának a nagyváros­ban, azután hazautazott. A szomszédok azt mondták: mi­lyen Jól néz ki, meghízott, meg- osinoöodott a szünidő alatt. Az ügyvédnek még ki kellett fizetnie a 200 dollárt örökbe­fogadási eljárás költségeire, összesen 1200 dollárt költött, 1800 dollár tiszta haszna ma­radt. Az Egyesült Államok törvé­nyei szerint az ügyvéd eljárása nem büntetendő. Liz szülőváro­sa másik államban van, mint ahol az örökbefogadás történt. Mindkét államnak van ugyan törvénye a gyermekkereskede- lem ellen, de arra nincs jog­szabály, hogy egyik államból a másikba tilos gyermekeket el­adni. Az Egyesült Államokban évente 45 000 csecsemőt adnak el és vesznek meg. Igazi em­berkereskedelem ez. amelynek hasznából ügyvédek, orvosok, ápolónők és más közvetítők évente majdnem százmillió dollárt vágnak zsebre. A dolog kivizsgálására létre­hozott szenátusi bizottság meg­döbbentő tényeket derített fel. Egy gyermek feketepiaci ára 1000—10 000 dollár között van. Az egész országban folyik a kereskedelem, Califomiától Ho_ ládáig. • Egy ősz hajú asszony a kö­vetkezőket mondotta el a sze­nátusi bizottság előtt: , „Cntharine B. Oettinger va­gyok, az egészségügyi miniszté­MORZSÁK DKÁGA FÉLTÉKENYSÉG X. Y. felesége híres a félté­kenységéről. Jobb nem beszélni arról, hányszor kellett a férjnek magyarázkodnia a zakóján talált világos vagy sötét hajszál miatt. Amikor azonban a feleség hosz- szas keresés után sem világos, sem sötét hajszálat nem talált, így kiáltott fel: — Most kopasz nővel csal meg az aljas! A LÁNY A FIŰIIOZ: — „Esküszöm, hogy az első szerelmem vagy, mindenre ami számomra a legdrágább: a gyer­mekem életére”. • A lány a fiúhoz az utcán: „Itt várj rám, pillanatok múlva visz- szajövök! Közben a fodrásznál meanyi rat kozhatsz és megborot­válkozhatsz”. a Az egyik barátnő a másik ba­rátnőjének azon állítására, hogy csak evy férfi van az életében: „Mondd, a férjed tud róla?” • A feleség: A tengerhez akar­tunk utazni, de az új fürdőruha- divat miatt az a véleményem, hogy a férjem számára megfele­lőbb lesz a hegyvidék. • KERESKEDŐK Egy maszek éWmisaerüztetbe belép a vásárló. — Mennyibe kerül a tojás? — 3,50. — A szomszédban 3.20. — Akkor miért nem vásárolt ott? — Mert nincs. — Ha nincs, úgy nálam is 3.20. • SZÖRNYŰ Két színész beszélget a közön­ségről; — Nincs szörnyűbb dolog azt 'átni. amint a közönség akkor érkezik n színházba, amikor az ember a színpadon van! — Dehogy nincs! — Micsoda? — Látni, amint eltávoznak. HÁZASSÁG A fiatal házaspár visszaérkezik nászútjáról. A férj így szól a fe­leségéhez; — Nos, mi a véleményed a há­zasságról? — Valami csodálatos! Mondd ilyen lesz egészen a válásig? csoportosítás A spicces ember betér a bárba s Jobbra mutatva a kővetkezőket momdia: — Önök mind idióták! Pál pillanat múlva balra mutat és ezt motyogja: — Önök pedig felszarvazott fér­jek! Ekkor az egyik hölgy így for­dul a férjéhez: — Talán csak nem hagyod ma­gad így sértegetni! — Persze, hogy nem — mondja a férj és a részeghez fordul: — Kikérem magamnak, én nem vagyok felszarvazott férj. — Rendben van — mondja a részeg — pa ráesői jón uram, jobb. ra! • kíváncsiság Feleség a férjhez: — Drágám nagyon kérlek, egy­szer s mindenkorra hagyd abba a motyogást alvás közben, mert már nem bírom idegekkel. — Nem fogok kiabálni azért, hogy kielégítsem kíváncsiságodat! • DIAGNÓZIS A filmoperatőr jelentkezik a szemorvosnál: — Nézze csak meg uram a fa­lon lévő képet. Mit ábrázol — kérdezi az orvos. — 18-as számot látok. — önnek kezeltetnie kell a szemét. A kép ugyanis nem 18-pst ábrázol, hanem Áurtrev Hepbumt. amint Ella Fitzgeralddal beszélget rium gyermekvédelmi osztályá­nak vezetője. Amerikában éven­te 245 000 törvénytelen gyer­mek születik. 1962-ben 5000 anya volt 15 éven aluli. Ezek az anyák maguk la gyermekek és gondoskodásra volna szük­ségük. 1982-ben az Egyesült Államokban 121000 gyermeket fogadtak örökbe, közülük 97 000 törvénytelen gyermeket. A 121 ezerből 45 ezernek az örökbe­fogadása nyereséges — a köz­vetítők számára nyereséges — kereskedelem útján”. Nevada áüam főügyésze el­mondotta: „ A Les - Angeles-ben székelő, Nevada és California között működő, kitűnően megszerve­zett gyermekkereskedő banda 1000—4000 dollárért árulta a csecsemőket. A gyermekkeres­kedelem központja egy califor- niai ügyvéd irodája volt. Az ügyvéd egész csapat „felhajtó” lányt szerződtetett, akik az anyákat és a vásárlókat „szál­lították”. A banda 13 személv­ből állt, akik főleg orvosok és ügyvédek voltak." Egy Carson City-beli egyén, akit tiltott magzatelhajtásért elítéltek, áttért a repülőgépes gyermekkereskedelemre. Az elő­rehaladott terhes lányokat bé­relt különrepülőgéppel elvitte a saját magánrepülőterére, a „Carson City” játékkaszinó kö­zelébe. Ottani moteljében he­lyezte el a lányokat a szülésig, majd az újszülötteket eladta. Egy New York-i ügyvéd no­tórius bűnözőt szerződtetett fel- ha.i tónak, aki a terhes lányokat szállította. A csecsemőket 4300 dollárért adta el, a fiatal anyá­kat pedig később call girl-nek szerződtette. Egy washingtoni ügyvéd tele­fonon adta el a csecsemőket, nem is ismerte az örökbefogadó családot, A csecsemőről azon­ban kiderült, hogy süket Az ügyvéd visszavette és nyomban visszaküldte természetes any­jához. „Mint valami hibás áru­cikket” — kommentálja a tényt a szenátusi bizottság jegyző­könyve. Bamard Tanmhaum New York-i ügyvéd a szenátusi bi­zottság fő nyomozója megdöb­bentő tényeket fedezett fel: „Gyakori, hogy az eladott gyermek anyját a közvetítő call girlnek „minősíti őt”. De még ennél rosszabb esetek is van­nak. Előfordult, hogy a gyer- mekkereskedő rábeszélte a fia­tal leányanyát: „termeljen” to­vábbi gyermekeket eladásra”. A gyermekkereskedelem nem­csak amerikai „áruval” folyik. Régebben főleg olasz csecsemő­ket adtak el, újabban görögö­ket. Az elmúlt 18 hónapban 300 görög csecsemőt „importál­tak” az Egyesült Államokba, és valaki 750 000 dollárt keresett az üzleten ... A második világháború óta 22 724 gyereket „importáltak” az Egyesült Államokba, közülük kb. ezer nyugat-németországi, kb. 3000 olasz, 3000 japán, 3000 görög és közel 5000 koreai cse­csemőt A lakosság svárnához viszonyítva Görögország „ve­zet” az eladásra szánt csecse­mők arányát tekintve. Jellemző Olaszország helyze­te: amióta Olaszországban nö­vekszik a jólét, azóta erősen csökkent az eladott gyermekek száma. Görögország persze ma is a legszegénvebb a „nyugati” országok közül. „Alkotmányunk 13. kiegészí­tő cikkelyében a kongresszus törvénytelennek nyilvánította a rabszolgatartást és a rabszolga­kereskedelmet — mondotta T. Reese, a wilmlngtoni katolikus jótékonysági szervezet igazgató­ja a szenátusi bizottság előtti — Következetlenség, hogv or­szágunk még mindig eltűri a gyermekkereskedelmet. A gyer­mekkereskedelem és a rabszol­gakereskedelem között nincs semmilyen különbség.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom