Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

»965. április 18.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Tervek, lehetőségek a megye idegenforgalmában

Beszélgetés Bertha Kálmánnal a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével

Áprilisban indul a fő idegen- forgalmi szezon. Tolna megyében tavaly jött létre az idegenforgalmi hivatal, így tulajdonképpen nálunk csak most bontakozik ki az. idegenforgalom. Bertha Kálmánnal, az idegenforgalmi hivatal vezetőjével a gondokról, tervekről, lehetőségekről beszélgettünk:

— Mi jelenleg a legnagyobb

gondjuk, Bertha elvtárs?

— Azt mondhatnám, szinte a megalakulás óta azon fáradoztunk, hogy megteremtsük a fogadási feltételeket, természetesen figyelembe véve a vendégek kívánságát. Mivel Szekszárdon jelenleg nincs szálloda, más módot kellett keresni, hogy megfelelő szállást tudjunk biztosítani. Ilyen a fizetővendég-szolgálat. amelyet tavaly augusztustól működtetünk, és az év végéig 6451 vendégnapot szolgáltattunk,

— Most 25—28 szobával rendelkezünk, sajnos ez jelenleg is kevésnek bizonyul. Pedig nagyobb idegenforgalomra még csak ezután számíthatunk. A szállásproblémát sajnos még az átalakított Garay Szálló sem fogja megoldani. Kétségtelen azonban, hogy sokat segít a helyzeten. Mi arra törekszünk, hogy a fizetővendég-szolgálatot tovább szélesítsük, több — az igényeknek megfelelő — szobát szerezzünk.

— Nagyon nagy segítség lesz nekünk a 70 személyes turistaszálló, amely terv szerint ez év végén készül él. Viszont azt csak a jövő szezonban vehetjük figyelembe. Teljes egészében majd a Gemenc

kőrútból, a gemenci erdő megtekintéséből áll. Idegenvezetőkben nem lesz hiány. Nemsokára 30 idegenvezető végez, már csak a vizsgák vannak hátra.

— A szálláson kívül étkeztetési gondjaink is vannak. Ez előreláthatólag még az idén megoldódik. Sok vendéget tud majd fogadni a Garay Szálló étterme és az épülő Sió-csárda. Ezeknek az éttermeknek a berendezése már eléri a kívánt színvonalat, ízléses kulturált környezetben tudjuk .ellátni vendégeinket.

— Véleménye szerint, Berta elvtárs, mi az, ami a látogatókat Szekszárdra, illetve Tolna megyébe vonzza?

— Elsősorban talán az, hogy a megye eléggé feltáratlan terület, kevesen jártak még itt, nem ismerik a látnivalókat. Mondhatnám úgy, is, hogy a kíváncsiságnak is szerep van a megye idegen- forgalmában. Nagyon sok vendéget érdekel a sárközi népviselet, és nem egyszer ' hallottak már egyik legnagyobb büszkeségünkről, Gemencről. Na és talán, ezt említenem sem kell, hogy a szekszárdi bor híre csalogatja az embereket.

— Távoztak-e már vendégek csalódottan Szekszárdról, és ha igen, miért?

— Sajnos, erre a kérdésre igennel kell válaszolnom. Nem egy vendégünk ment már el csalódottan a városból.. Legtöbbször éppen ä bor miatt érte kritika Szek- szárdot. 'Nem mintha nem lenne

láskérdéstj

A problémák ellenére bizonyára sok idegen fogja felkeresni a várost. Milyen program várja a csoportosan érkező látogatókat?

*— A turistaszálló felépítéséig csoportoknak csak rövid programokat dolgoztunk ki, tehát a fontosabb helyeket tudjuk megmutatni. Ez városnézésből, sárközi

O C^ja meg a SZaJ' kitűnő a borunk, csak éppen hozzájutni lehetetlen. Mi tárgyaltunk a Garay : Termelőszövetkezettel.

Egy pincehelyiségben, hpgy úgy mondjam, eredeti környezetben akartuk elhelyezni a borkóstolót. A tsz vállalta, megvolt a helyiség, borból is lett volna választék, de adminisztratív okok miatt nem működhet. Én megértem, ahol már húsz borkóstoló van, ott nem kell huszonegyediket nyitni. De, hogy egyetlen egy se legyen, azt nenn

Úgy tudom, hogy á Garay Szállóban, vagy a Sió-csárdában lesz borkóstoló, de igazi szekszárdi jellegű mégiscsak jobb lenne.

— Ez az egyik. Említettem, hogy ||

sokan érdeklődnek a sárközi népviselet után. Sehol sem lehet kapni például sárközi babát. Egyetlen helyiipari szövetkezet sem foglalkozik vele. Elmondhatom, hogy általában kevés a helyi jellegű emléktárgy. 4

— Mik a terveik, mit tesznek j

azért, hogy egyre többen jöjje- (

nek a megyébe?

— Kezdeném talán a propa- : gandamunkával, bár több jelentős] távlati tervünk is van.

— Most állapítják meg az árát < két autómatricának, a közeljövő-1 ben az is a kereskedelembe kerül. Nyomdában van egy ismertető jel- ( legű leporelló. Szekszárd—Sárköz ( címmel. így többen megismerhe- ( tok a megyét, kedvet kaphatnak ( arra, hogy ide látogassanak. <

— Építünk Fadd-Domboriban egy 500 személyes camoingtelepet. (I A tervek már elkészültek, a megvalósulás anyagi lehetőségeinktől függ. Ez iránt már most nagy az érdeklődés. A későbbiekre pedig ugyanoda turistaszállót is terve- * zünk.

— Beszéltünk a város illetéke- í seivel egv Babits-múzeum létesí- < téséről. Kedvezően fogadták, tá- * mogatják a tervet, így, ha nem is Jj a közeljövőben, de megvalósul.

— A szekszárdi szüret érdekes látványosság lenne. Szerepelt a tervünkben, mint idegenforgalmi rendezvény. Erre sajnos aj! idén még nem kerülhet sor, éppen az említett problémák miatt, De jövőre és a következő években mindenképpen megvalósítjuk.

— Készítettünk egy távlati fejlesztési tervet a megye idegen- forgalmának fejlesztéséről. Erről azonban még korai lenne beszélni.

(konya)

versenyszervezesf

A szekszárdi Jóreménység Tsz-t a városi tanács vb. mezőgazdasági osztálya „felszólította” a következőkre: 1. Szervezzék meg az ifjúság körében a versenyt, 2. Ennek megfelelően alakítsák ki a megfelelő korosztályokból a vetélkedésre alkalmas munkaszervezetet, 3. Hozzák létre a versenyértékelő bizottságot. 4. A megtett intézkedésről tegyenek jelentést a városi tanács vb mezőgazdasági osztályának. A Jóreménység Tsz-ben az átlagos életkor 57 év. Ifjúságról ilyen helyzetben még csak beszélni sem lehet. A városi tanács vb mezőgazdasági osztálya tehát ha mindezt tudja, akkor miért kér jelentést arról, amiről tud?

Horváth Mihályné üzemgazdász a városi tanács vb mező- gazdasági osztályának dolgozója ezzel kapcsolatban a következőket mondotta:

— Mindegyik termelőszövetkezet megkapta a versenyszervezésre szólító felhívásunkat. Arról ugyanis nincs pontos kimutatásunk, bár az átlagos életkort ismerjük, hogy hány fiatal van a tsz-ekben. Mindenképpen feltételezhetjük, hogy a versenyszervezésnek különösebb akadálya nincs. Különben nekem az a kötelességem, hogy az utasításokat végrehajtsam és továbbítsam. Ha nem teszem, esetleg olyan színezete lesz a dolognak, hogy nem foglalkozunk a versenyszervezéssel. Sajnos ez az a bizonyos bürokrácia. Persze van ennek a do- \ lógnak egy másik oldala is. A * Garay Tsz-ben például minden * jel arra mutat, hogy a trakto-1 rosok közreműködésével mégis' csak megalakítják a verseny- 1 ző brigádot, tehát egy kicsit1 arról az úgynevezett hozzáál- 4 lásról van itt szó.

Felvetődik a kérdés, hogy] ebben az esetben mégis miről] van szó? Bürokráciáról, avagy ] hasznos kezdeményezésről? ] Nem bürokráciáról, hanem igen-] is hasznos kezdeményezésről. ] Szokatlan ugyan, hogy a ver-] sengő kedv felélesztésére a kö- ] zös gazdaságok vezetői szóban ] és írásban kapnak felhívást, de] jelenleg a jelek szerint, ez a ] módszer szükségszerű és he- ] lyes. Még akkor is, ha az át- ] lagos életkor pesszimista képei ]

ad. Ne gondoljunk tehát vala-] miféle hivatali gépiességre, el- ] lenkezőleg. Inkább azt célszerű ] latolgatni és alaposabban szem- ] ügyié venni, hogy mégis mik a ; lehetőségek. A tsz-ekben nem- j csak növénytermesztők, hanem ] rakodóbrigádok, traktorosbrigádok is munkálkodnak. Nincs ( restellni való azon, ha a ter-í melőszövetkezetekben a veze-í tők felhívják a figyelmet at versengés lehetőségeire. Semmiképpen nem szabad elfelej-J teni, hogy a terv teljesítése, i túlteljesítése szempontjából vetélkedésnek nagy a jelentő-] sége és ebben az esetben ne a] formát, a tartalmat nézzük.

Húsz esztendőnk

Húsz esztendőnk címmel rep- | tatja be a megye 20 éves fejlődérezentatív képes album jelent meg az MSZMP Tolna megyei Bizottsága kiadásában felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából. Az album élethűen musét, kezdve a földosztástól napjainkig. Az albumot Végh Miklós állította össze, a felvételeket Erb János, Túri Mária és Bakó Jenő készítette.

Riport a falu alatt

Csiga zsákszámra — Ráíekszünk a kagylóra — Az ürgeszakértő

Próbálj újítani, hogy ezt helyrehozzuk. (Az újításért plusz-pont jár). Nem sok idő telt el és máris kész volt az újítási javaslat: A 22—24 centiméteres szeletsütő csiszolásának olyan módosítása, ami ezt a munkát könnyebbé teszi és kiküszöböli a baleseti veszélyt.

Az újítómozgalomban való tevékeny részvétel is a műhelykollektíva vállalásai közt szerepel. Talán nincs is olyan szerszám, berendezés, gép, amelyiken ne újítottak volna. A festődében ők szerkesztették meg azt a fújóberendezést, amelynek alján összegyűlik a festék, azt újra fel lehet használni. Most azonban a műhelyben néhány könyvcsomagot is találunk;

— Kié a könyv?

— Az enyém — mondják egyszerre hárman is. Úgy látszik, most az asszonyok, lányok beszéltek össze, hogy felszaladnak az üzemi könyvbizományoshoz. Baj- kóné a férjét lepi meg néhány Jókai-kötettel, a gyereknek két mesekönyv jut húsvétra. Tauthné ugyancsak a lányának, fiának és férjének vett könyvet, Szabó Zsuzsa — egyelőre — saját könyvtárát gyarapítja, mégpedig haj vonta legalább száz forint értékű könyvvel. Ki ötven, ki hetven, ki száz forintot költ havonta könyvre;

— Mi valahogy megfordítjuk a jelszót — mondja Veszprémi Imre. — Szocialista módon dolgozunk, hogy szocialista módra élhessünk. És ebbe az életmódba beletartozik « házi könyvtár gyarapítása is,

Telik rá, mert a jó munkával magasabb kereset jár;

Nincs olyan kérés — „felülről”, amit a műhely ne vállalna, nincs olyan nehézség, amit meg ne próbálnának legyűrni. Tavaly, a második félévben bajban volt a gyár, sőt az egész vállalat is. A légszűrő, amit a Csepel Autógyárnak és a MOGÜRT-nek ^ártanak, kiemelt cikk. Nélkülözhetetlen alkatrésze a teherautó és autóbusz- motoroknak. Ha nincs légszűrő, hiába készül el a több százezer forint értékű Ikarusz-busz, vagy nyergesvontató, azt nem lehet leszállítani. A gyár pedig hónapokig nem kapott a gyártáshoz szükséges perforált lemezt. Két vonalon is megindult a küzdelem. Egyrészt sürgették a lemezt, de közben a gyár műszaki osztálya kidolgozott egy helyettesítő megoldást is. Amikor végre — kéthónapos késés után — megkapták az első lemezszállítmányt, közben elkészült az újítás is, a nyersáru- műhely kollektívája mindent megtett, hogy határidőre elkészüljenek a légszűrők. Rohammunka volt ez, a javából, kényszerű, a gyár hibáján kívüli rohammunka. A művezető maga is együtt dolgozott a lakatosokkal, hegesztőkkel, a munkások önként vállalták, hogy többet dolgoznak. Csak a gyár becsületén ne essék folt. És mire elérkezett az év vége, a gyár teljesítette a légszűrők gyártásál" vállalt kötelezettségeit is.

tf)

Népes sereg vonul az út mentén. A falu alatt utolérjük, majd elhagyjuk őket.

— Csigások — állapítja meg egykedvűen a „pilóta”, és gázt ad.

Csigások! Akkor álljunk meg és ne szalasszuk el az alkalmat, hiszen az új foglalkozás képviselőit már csak kíváncsiságból is érdemes megismerni. Annál inkább, mert Tolna megye rangos helyet foglal el csiga- és békaexporttal. A folyók menti falvakban pedig néhány év óta több család jelentős kiegészítő jövedelemre tesz szert minden befektetés és szakértelem nélkül. Nem ritkán százasokat keresnek naponta. A földművesszövetkezet a csigát kilószám vásárolja, és jó pénzt ad érte. Dehát kik is ezek a csigások?

— Kölesdiek vagyunk kérem — mondja Kocsándi Gyula a népes sereg szemmel látható szószólója. Maga mellett kerékpárt tol: a csomagtartón zsák, a kormányra akasztva két kitömött tarisznya. A többiek a hátukon cipelik a zsákmányt. Vele van a felesége, a testvére, az anyós és vagy nyolc különböző korú gye1 rek. Rokon az egész brigád.

— Mennyi volt a napi termés?

— Ma nem sok. Tegnap kezdtük, tegnap jobban ment. Amikor eltaláljuk egy húzásra két mázsát szedünk össze. Fél nap alatt ezer forint.

Ez bizony valóban szép teljesítmény. Megkérdeztem tőlük mi a jó húzás titka. Elmondták: szárazságban, forróságban nincs csiga. Eső után, harmatos reggeleken annál több. De először felderítő útra kell indulni s akár a jó vadász a csigás is megérzi, merre a gazdag zsákmány. Különben begyűjteni kizárólag a testes, öreg csigákat érdemes. A fiatal növendékállományt hagyni kell, hogy fejlődjön. A szezon április elején kezdődik, és eltart hat-nyolc hétig.

— Én tavaly ötszáz kilót szedtem. Egyedül, nem segített senki. — dicsekszik Kocsándi Péter pont úgy. mint a horgász a zsákmánnyal.

— Úgy vettem észre, ezeknek az embereknek a gyűjtögetés nemcsak pénzforrás, inkább sportszerű szórakozás, méginkább szenvedély.

— Nemsokára „ráfekszünk” a kagylóra — szólal meg a fiatalabb Kocsándi. és szeme felcsillan. Szájából komikusán hangzott e zsargonszerű utalás a termelésre. Mindenesetre lelkesen bizonygatja, hogy az lesz az igazi: a kagyló. Abban aztán, szerinte van fantázia. Az iszapos mederben keres, kutat az ember, és egyszer csak rátalál a telepre.

— Ha eltaláljuk a fészket, ezer forintot veszünk ki belőle, — és oly hévvel ecsetelik a kagylózás szépségeit, hogy az embernek eszébe jut talán nem is lenne bolondság a Kapos partján felcsapni gyöngyhalásznak.

Az idősebb Kocsándi arca szinte átszellemül.

— Hát még az ürge — mondja. — Én abból csinálom a pénzt. Naponta harmincat is megfogok.

— Harmincat nem, de huszonötöt én is megfogok. Fiatalabb koromban belémharapott. Most már nem...

További hasznos munkát kívánok nekik, és kiadós zsákmányt. Megköszönik, és visszakívánják, hogy részem legyen benne nekem is. Viszik eladni a fél- mázsányi csigát. amely úgy csörög, akár a dió.