Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJ8ÄG 1965. április 18. Túl a megyehatáron Szeged textilközpont is. Legkors erűbb üzeme: a textilművek, 15 éves fonodája most bővül és szövőüzemrésszel teljesedik. Halászbárka a szegedi Tisza-híd alatt. A szövetkezeti halászat jól jövedelmező mesterség. Szeged „piros aranya”: a paprika Mielőtt a feldolgozó vállalathoz szállítják, az asszonyok felfű :ik a tsz udvarán az égő rubinvörös paprikahüvelyeket. 36. Mindketten hallgattak egy ideig, nyíltan szembenéztek egymással, készültek a harcra. Bármennyire virtuskodott is Clark, nem volt képes leplezni Zubavin előtt igazi érzéseit. Az állati félelem, az elkerülhetetlen pusztulás tudata akarata ellenére is rányomta bélyegét fölényes, szemtelen arckifejezésére. Mélyen ülő, lázban égő szemét, sötét karikák árnyékolták. Halottsápadt ajka kiszáradt, orra kihe- gyesedett, megfehéredett, mintha lefogyott volna. Ádámcsutkája kiállt és torkát fojtogatta valami. Zubavin papírt vett elő, bemártotta a tollát és feltette azt a kérdést, amellyel minden kihallgatás kezdődik: — Neve? A fogoly gúnyosan mosolygott. •— Iván Fjodorovics Belograj — mondotta — de ha magának ez nem jó, akkor lehet Szidorov vagy Petrov, azt sem bánom, ha Ivanov. — Engem a maga igazi neve érdekel. — Kedves őrnagy, maga sokat akar. Olyasmire, mint az igazi név, mi nem emlékszünk. Mi azt tartósan elfelejtjük, örökre. — Próbáljon visszaemlékezni rá. — Nagyon szívesen, de ... — Segítsek? „Belograj úr” leplezetlen, élénk érdeklődéssel nézett az őrnagyra. „Tud rólam valamit? Vagy meg akar ijeszteni? Semmit sem tudhat. Még Amerikában is kevesen ismerik a múltamat.” Hangosan így szólt: — őrnagy, ön hiába fáradozik. Az én emlékezőtehetségem- mel nem lehet alkudozni. — Talán mégis megpróbáljuk — folytatta Zubavin nyugodtan. — Clark. Ralph Clark. „Kolumbusz”. „Belograj úr” ajkáról a halálos sápadtság átterjedt arcára, homlokára, áliára. Egy-két percig hallgatott, végül savanyúan elmosolyodott. — Gratulálok őrnagy! — szólt és ismét rágyújtott. — Bizonyára már előkészítették az ön számára az alezredesi vállpántokat. Zubavin megvárta, míg Clark befejezi mondókáját, aztán a szoba hátsó falához lépett, és széthúzta a függönyt. — Frissítse fel emlékezőtehetségét, amellyel nem lehet alkudni, Kolumbusz! Ezeket a képeket egy amatőrfényképésznél találtuk, aki Moszkvában az ön társaságához tartozott, és aki lebukott a terhelő bizonyítékkal együtt. Clark nagy fatablat pillantott meg a falon. Erre szögezték fel azoKat a felnagyított fényképeket. amelyek Clarkról abban az időszanban készültek, amikor a Szovjetunióban törvényesen, mint egy „szövetséges hatalom” külképviseletének tagja tartózkodott, íme, itt van egy háborús időből származó moszkvai csoportkép. Mintegy húsz új tiszti egyenruhába öltözött fiatalember a színház zárt pénztára előtt áll. Néhány lépésnyire tőlük egyszerű kabátban. ellenzés sapkával a fején, áll Clark. Kezében a hőn óhajtott papírszelet, amely jogot ad az előadás megtekintésére. A tisztek szeme vágyakozással nézi a „fölösleges jegyet”. Clark mosolyog, azt akarja mondani, hogy szívesen • boldoggá tenné mindegyiküket, de sajnos — két ujjat mutat — összesen két jegye van. és csak az egyik átadó. Egy másik fénykép Clarkot a pályaudvaron ábrázolja. Népes váróteremben ül a pádon, szemét félig lehúnyja, mintha bóbiskolna, így hallgatózik, miről beszélnek a Szovjetunió különböző vidékeiről érkezett utasok. A harmadik felvétel abban a pillanatban ábrázolja Clarkot, amikor a gépkocsi kormánykerekénél ülve. a szélvédő ablakon keresztül valamit fényképez. A negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, tizedik és tizenkettedik fényképfelvétel Clarknak ugyancsak olyan tevékenységét örökítette meg, amelynek semmi köze sincs ahhoz, amivel egy szövetséges hatalom képviselőjének foglalkoznia kell. — Mit szól hozzá? Nem felejtette el ezeket a képeket? Zubavin összehúzta a függönyt. — A neve tehát Ralph Clark, azaz „Kolumbusz”, a kémiskola tanítványa. Clark sietve, igenlően bólintott. Arcáról eltűnt a fölényes, gúnyos mosoly, s leplezetlen kétségbeesésnek adta át a helyét. Néhány másodperc múlva azonban felcsillant szemében a remény. Zubavin kíváncsian figyelte Clarkot, magában gondolkozott: „Úgy látszik, még nincs minden veszve számára. Kiút villanhatott fel előtte ebben a reménytelen helyzetben. Vajon miben reménykedik?” Clark felállt, magasba emelte tekintetét, és. ünnepélyes hangsúllyal jelentette ki: — Elhatároztam, őrnagy, hogy teljesen őszinte leszek. De szeretném, ha vallomásomat részletesen feljegyeznék. Kérem, hívjanak gyorsírót. Füves tapasztalatok Tolna megyében Tolna megyében 12 termelő- szövetkezet, mintegy 3000 holdnyi mintalegelőjén tudományos vizsgálatokat végzett dr. Réka Ferenc tanszékvezető tanár, a szekszárd- palánki felsőfokú mezőgazdasági technikum igazgatóhelyettese, Vermes Ferenc, az intézet docense és Varjú Vince, a megyei tanács agrármérnöke. A megfigyelésekből a megye legelőgazdálkodását elősegítő, hasznos tapasztalatokat szűrtek le. A megye legelőinek tavalyi terméseredményeit elemezve kiderült, hogy a mechanikus gyepápolás és gyomirtás, valamint a szakaszos legeltetés hatására csaknem kétszeresére nőtt a holdankénti fűhozam. A kijelölt mintalegelőkön ezenkívül még holdanként négy mázsányi- val több fű termett a műtrágyázással; bebizonyosodott hogy a megyében az 1964. tavaszán kiszórt, minden 100 forint értékű műtrágya 207 forint nettójövedelmet hozott. Tavaly a megyében a 29 784 hold legelőn a becsült 205 509 mázsa helyett 387 192 mázsa termés volt, A bátaszéki Búzakalász Tsz 290 holdas sík mintalegelőjén például holdanként négy mázsa műtrágyát száz holdon szerves trágyát szórtak ki, azonkívül 160 hold legelőt öntöztek, s a gyepápolási munkákat — a szakaszos legeltetést is beleértve —, mintaszerűen végezték el. Ennek eredményeként 30—32 százalékkal nőtt a legelő fűhozama, A regölyi Népakarat Tsz 200 holdas síklegelőjén tavaly 4 és fél mázsa műtrágyát használtak fel holdanként, s ennek hatására 35—40 százalékkal emelkedett a fűtermés. Nőtt az állományképző füvek közt a rétiperje aránya is. Ez önmagában is a fű minőségi javulását eredményezte, de a tápanyagutánpótlás, és főleg a gyorsan ható nitrogén által jelentősen fokozódott a sarjadzási erély is — amint a kutatók megállapították, Zubavin felvette a kagylót,' tárcsázott, és ennyit mondott; — Jöjjön be hozzám. Fiatal szemüveges hadnagy lépett a szobába, vonalas füzetet tartott kezében. Szótlanul elfoglalta nyilván megszokott helyét a kis asztalnál, a szoba sarkában. Zubavin Clarkra nézett: — Hallgatom. „Kolumbusz” ujjaival végiig- szántott borzas haján, aztán tenyerével letörölte arcát. — Hát kezdjük. Nemrég töltöttem be huszonnyolcadik életévemet. Ebből majdnem tizenöt éven át feddhetetlenül szolgáltam az amerikai kémszolgálatot. Nagy reményeket fűztek hozzám, a kém- iskoiában, a gyakorló évek alatt és önálló tevékenységem idején egyaránt. Bíztak bennem, fontos feladatokat bíztak rám, és nagy jövőt jósoltak nekem. Zubavin figyelmesen hallgatta Clarkot, szerette volna, megérteni, miért lett ez az ember egyszerre olyan „őszinte”, milyen célt tűzött maga elé. Clark biztosan, gyorsan, szabályos, jól átgondolt mondatokban beszélt. Részletesen elmondta, mikor hol és mit tett az amerikai kémszolgálat számára, megnevezte főnökeit, azok álneveit, leírta jellemüket, szokásaikat, felsorolta mindazokat, akikkel kapcsolatban volt, emlékezett számos régi címre, ahol jelentkeznie kellett. Az újakról sem feledkezett meg. részletesen elmondta, ki segítette a határátlépésnél, és milyen céllal telepedett le Jávorban. Clark kis pihenőt tartott. Felhajtott egy pohár vizet. — Most már látja, hogy milyen értéket képviselek önök számára. Azt hiszem kitalálta, hogy azért vagyok őszinte, mert nem szeretném, ha a „legszigorúbb büntetésben” részesítenének. Élni akarok! Minden áron. És maguknak nem áll érdekükben, hogy engem a másvilágra küldjenek. Más szóval: felajánlom maguknak szolgálataimat. Tapasztalataim, képességeim, kapcsolataim az önök rendelkezésére állanak. Én maguknak óriási szolgálatokat tehetek külföldön ... Zubavin alig tudta visszatartani mosolyát Figyelmesen hallgatta Clarkot, egyetlen arcizma sem rándult. Csak hadd tegyen vallomást. Az már igazán mindegy, hogy milyen módon árulja el az amerikai kémszolgálat legrejtettebb titkait! ~ Tegyenek be egy azbeszt- zsákba, és küldjenek át a határon — folytatta Clark lelkesen —. visszatérek Fine-hoz, és elmondom, hogy meg kellett szöknöm, mert majdnem lebuktam Szkiban és Dzuba miatt. Nekem ezt elhiszik, legyen nyugodt. Azután elintézem ugyancsak Fine segítségével, hogy Nyugat-Német- or szagba küldjenek az egyik kémiskolába. Biztosíthatom, hogy kineveznek főfelügyelővé. Mindenkit ismerni fogok, aki a ,.CIC” át akar dobni az országba. Megkapják a diverzánsok és ' terroristák teljes névsorát jóval előbb, mintsem azok elkezdenék működésüket. Egy-két év múlva feljebb megyek a ranglétrán, nagyobb hivatalt bíznak rám, és elküldöm önöknek... Zubavin hátradőlt kanosszékében, lehunyta szemét. — Nem hallgat engem, őrnagy? — kérdezte Clark reményt- vesttett hangon. Zubavin ásított, és elégedetten nyújtózkodott. — Végeztünk. — A mosolygó hadnagyhoz fordult: — Vezesse el! — Őrnagy úr!... — fordult Clark kétségbeesetten Zubavin- hoz. — Minden teljesen világos. ..Kolumbusz” A többi a katonai bíróságra tarozik. VÉGE.
