Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-11 / 59. szám
1965. március 11. ‘TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 fc(,l ESTE a városi művelődési házban A szocialista brigádok képviseletében A tél még egy utolsó támadásra indul. Metsző hideg és szállingózó hó jelzi erőfeszítéseit. Bent a jó meleg teremben azonban ügyet sem vetnek a kinti fagyra. Szén szántja a rajzlapokat és nyomában egyre kifejezőbben megjelenik az arc. Műkedvelő képzőművészek gyakorolnak a városi művelődési ház kistermében. Félkörben foglalnak helyet a középen modellt ülő fiatal fiú előtt. Érdekes modell, sokáig „válogatták”. Markáns arcvonások, mélyen ülő szemek, gondosan félrefésült divatos frizura, szabályos arcvonások. A csend szinte bántó. Félórák telnek el, míg egy-egy szó, vagy mondat töri meg a templomi csendet. A képzőművész kör fiataljai ilyenkor mindenről megfeledkez— Amikor eljöttem a feleségemmel a képzőművész körbe — mondja nevetve Kovács János — azt hittem, hogy ügyes, tehetséges rajzoló vagyok és öt év után jövök rá, nem értek semmihez. — Azt csak úgy gondolod, Jancsikám — veregeti a vállát Pali bácsi. — Most már tisztában vagy sok mindennel, meg tudod különböztetni a jó és az elfusizott rajzot, saját magadtól is többet követelsz, mint azelőtt. Ezért képzeled, hogy nem tudsz semmit. Lassan elkészülnek a rajzok, öt perc szünet következik. A modell megmozdul és „bejáratja” kissé elmerevedett csontjait, előkészül a következő félórára. — A munkát a szorgalom jellemzi a szakkörben — mondja Lázár Páli — Mi állandóan a — Vigyázz a vonalakra. Merészek legyenek, —- figyelmeztet Lázár Pál hangja. nek, csak a rajztábla, a rajzlap és a szén, no meg a modell, ami leköti a figyelmüket. A lelkes, 15 főből álló társaság minden héten egyszer összeül és szorgalmasan képezi magát Lázár Pál gimnáziumi tanár vezénylete klub-jellegre törekszünk. A témáknál a figurális rajzolás az elsődleges, elsősorban szénnel. Célom az emberrel való foglalkozás. A tájrajzolásra, festésre sajnos kevés lehetőség nyílik, mert napfényégő és idő hiányában ezeket nem tudjuk gyakorolni. Lejár az öt perc szünet, helyet foglalnak a fiúk és lányok a rajzasztal mailett. Ismét tiszta rajzlappal indulnak. • Később már zongora hangja hallatszik a kisteremből, ahol az előbb a képzőművész szakkör tartotta foglalkozását. A halk dallam ütemére kislányok táncolnak, a balett művészetével ismerkednek. — Ekarté előre! Kezdjük! Egy... Kettő... Három ... Négy .. , Ide nézz a bal kéz fejére! — Ilyen kicsi korban kell a testtartást, a sikkes mozdulatot besúlykoltatni, mert ez az alapja a balettnek — magyarázza. — A kislányok között akadnak olyanok, akik már több éve komolyan tagjai a csoportnak, ezek a kezdőknek általában mindent megmutatnak. A balettosok most kezdtek az év elején tizennyolcán, de azóta lecsappant a létszám tízre. A kemény télen a mamák nem merték elengedni a kis csemetéket az esti foglalkozásokra, így csak az edzettebbek maradtak. — A klasszikus balettiskola anyagát tanuljuk elsősorban. Tíz éves egy ilyen iskola, de még idáig senki nem végezte el a tíz évet. Minden évben rendezünk egy-egy vizsgát, ahol a nyilvánosság előtt mutathatják be a picinyek a tanultakat. Természetesen a klasszikus balettiskola mellett Bállá Márton nem felejtkezik el a néptánc, a történelmi társastánc és a pantomim tanításáról sem. Akik keze alól kikerülnek, komoly alapot kapnak a balettiskolából. — Most megpróbáljuk az eltartót hátra! Forduljatok az ötös pozícióba! — és a kislányok fegyelmezetten, nagy kedvvel hajtják végre Marci bácsi utasításait — Egy... Kettő... Három.. Négy... Vigyázz a kéztartásra! Öröm nézni a kicsiket, milyen lelkesen csinálják a különböző figurákat, tánclépéseket. A zongora hangjaira bájosan mozognak és sikkes mozdulatuk nemcsak az órákon érvényesül, hanem észrevehető a „civil’’ életben is. Óra végeztével vidáman szaladnak le a művelődési ház lépcsőin, kacagásuktól visszhangzik az egész előcsarnok. Lassan kialszanak a lámpák, a gondnok bezárja a kaput. Ismét befejeződött egy mozgalmas este. Fertői Miklós alatt. A művelődési ház képzőművész köre gazdag tapasztalatokkal rendelkezik már, 1952 óta működik. Ez alatt az idő alatt számos tehetséges fiatal került ki Lázár Pál keze alól, és minden évben jónéhány újonccal gyarapodik. — A kezdeti időszakban sok munkás és parasztfiatal vett részt a képzőművész körben és mondhatom, nagyon sok tehetséges fiú volt közöttük — meséli Pali bácsi. — Nem tudom miért, az utóbbi időben lemorzsolódtak, és inkább a tanulók vették iát tőlük a stafétabot helyett, a szenet Közben észreveszi, hogy az egyik kislány kissé melléfogott rajzában, azonnal odamegy és néhány vonallal kiigazítja a hibás rajzot. Lázár Pál nagy türelemmel és szeretettel foglalkozik a szakkör tagjaival és a 15 fős kis gárdát nagyszerű kollektívává alakította. Egy „idősebb házaspár” Kovácsék, a legrégebbi tagok. A szénnel már igen gyorsan és könnyedén dolgoznak. Kovács Jánosné miár több mint kilenc éve szorgoskodik, a férje is veterán tagja a szakkörnek. A feleség rajzolás közben nemcsak saját rajzlapját nézi, hanem arra is jut ideje, hogy a fiatalok munkáját is ko rigaija, megmutatja hogy helyes. Balta Márton a kis balettosok „mestere” minden hibát észrevesz és rögtön kijavítja. A jövő hét végén rendezik meg Budapesten a szocialista brigádok második országos tanácskozását. A szocialista munkaverseny ez új formája gyorsan terjedt el megyénkben is és ma már tömeg- mozgalommá vált az iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben és a kereskedelemben. Az országos tanácskozáson felmérik majd a mozgalom eddigi eredményeit és kijelölik a további tennivalókat. Ott lesznek a megyénkben működő szocialista brigádok képviselői is. Ezúttal kettőt mutatunk be a Tolna megyei küldötteik közül. Pohál József né a Tolnai Selyemfonógyárból A megye iparában az elsők között indult el a szocialista brigádmozgalom a Tolnai Selyemgyárban, így hát gazdag tapasztalatokról számolhat majd be a tanácskozáson Pohál Józsefné, a selyemgyáriak küldöttje. Brigádja, a Petőfi brigád a cérnázóban dolgozik. Négy évvel ezelőtt, 1961 március 1-én tették meg az első szocialista kötelezettségvállalást, majd egy év múlva — először — elnyerték a „Szocialista brigád” címet Arra vállalkoztak többek közt, hogy legalább 101 százalékra teljesítik normájukat, a hulladékot a fél százalék alá csökkentik, javítják a minőséget a brigád kezéből olajos orsó (korábban a leggyakoribb minőségi hiba ez volt ), nem kerül ki. Teljesítették nemcsak e vállalásokat, hanem a többit is, amit a művelődésre, a szocialista magatartásra, életmód kialakítására tettek. Azóta egyfolytában birtokosa a szocialista címnek a Petőfi- brigád. Tagjai közül hárman nyerték eí a „Kiváló dolgozó” jelvényt, négyen pedig az oklevelet. Az első brigádnapló már megtelt, tavaly kezdték a másodikat, ahova nemrég került a bejegyzés: Brigádvezetőnket megválasztották küldöttnek az országos tanácskozásrai Jakab László a Palánki Téglagyárból Ötödik éve versenyez a Szek- szárd-palánki Téglagyár nyersgyártóbrigádja a megtisztelő címért, eredményesen. Ezt elsősorban a gyár termelési eredményei tanúsítják, öt évvel ezelőtt ötmillió téglát állítottak itt elő egy esztendő alatt, a múlt évi eredmény ennek több mint kétszerese* 10 millió 150 ezer. Akkor harmincegyen dolgoztak itt, most huszonnégyen* De nemcsak a termelés számadatai jellemzik a gyárban végbement fejlődést, vannak egyéb, nem kevésbé érdekes számok: Az elmúlt években — amióta a szocialista brigádmozgalom megkezdődött a gyárban — tizennégy téglagyári munkás végezte el az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát és húszán vettek részt eredményesen a József Attila olvasómozgalomban. A nyersgyártóbrigád vezetője Jakab László baggerkezelő. Mint mondja, most már megvannak a feltételek ahhoz, hogy az egész gyár versenyezzen a „Szocialista üzem” címért. Ehhez is vár útmutatást az országos tanácskozástól. Megtalálták a kukorica ősét A tudósok megtalálták csaknem minden gazdasági és ipari növény ősét, vagy rokonát, csak a kukorica származására és fejlődésének történetére nem derült fény. A közelmúltig nem tudták megállapítani, melyik növényből származik, és milyen fejlődési fokozatokon ment át az idők folyamán ez a rendkívül fontos gazdasági növény. Linné, a világhírű botanikus szerint az összes kukoricafajták a Zea mays nevű növénytől származnak, ennek eredete azonban rejtély, mert a természetben nem találtak egyetlen hozzá hasonló növényt sem. A botanikusok tehát azon a véleményen voltak, hogy a kukoricát az emberek évezredek folyamán valamilyen más növényből tenyésztették ki. Most végül R. S. Mac Neish vezetése alatt egy 30 tudósból álló expedíció Tehuacanban, Mexikó egyenlítői vidékén, megtalálta azt a helyet, ahol a kukoricát kitenyésztették. A régészek ott negyven, egymás utáni fejlődési korszak maradványait vizsgálva, kitűnően konzervált kukoricát is találtak. Az egymás fölött elhelyezkedő archeológiái rétegekben hat különféle kukoricafajtára bukkantak. Közülük a legutolsó nagyon hasonlít a Mexikóban ma is termesztett kukoricához, a legrégibb viszont az ősi vadkukorica, amelyből a kukorica fajtákat kitenyésztették. Ennek az ős-kukoricának a csöve igen rövid, alig három centiméter hosszú, hímvirága a termőnek folytatása, azaz a csutka végén helyezkedik el. A kukoricacsövet nem takarja levélhüvely, az apró kukoricaszemek könnyen váltak le a csutkáról, és szóródtak széjjel A tudósok szerint az ősi kukoricafajta fűevő állatok, főleg a kecske behozatala és elszaporodása következtében pusztult ki.
