Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

1965. március 6. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAO 3 Húsz év Az új idők fuvallata B3 Jár la Szabó tanár úrral úgy hozott össze a véletlen, hogy a májusi zápor Kisújszállá­son mindkettőnket bekergetett a művelődési ház folyosójára. En­nek talán tíz esztendeje. Az idős mester méltóságteljes tartással és közlékeny leereszkedéssel talán éppen azért állt velem szóba, hogy alkalma legyen eldicsekedni: ő Móricz Zsigmond egyetlen élet­ben lévő tanára. — Eszes fiú volt a Zsiga. Érett­ségi dolgozatát olvasván, körül lengett az új idők fuvallata. — mondotta patetikus szavakkal a tanár úr, s hajlott hátát kiegye­nesíteni próbálta. Igen. Az új idők fuvallata. Jó ez a jelző, találó ez a kifejezés akkor is amikor azokat látjuk akik talán gyakran maguk sem vették észre hol és mikor kezd­tek politizálni, mikor kezdtek a közügyekkel törődni, azokkal fog­lalkozni, szóval mikor lengte át az új idők fuvallata őket úgy, hogy ha akarják, ha nem olyan dolgokkal is törődnek, amelyek­ről valamikor azt hitték, hogy nincs hozzá semmi közük, sőt nem is akarták, hogy közük le­gyen hozzá. N em titok, hogy nálunk meg­szaporodott a műkedvelő városrendezők, a professzionista mezőgazdasági, építkezési stb. szakértők száma. Kimondottan rengeteg ember véli magát alkal­masnak tanácselnöki, igazgatói posztra. Számtalanszor halljuk; „ha én lennék ott, majd én tud­nám hogyan kell csinálni.” Ez, ha úgy tetszik egyebek között arra vall, hogy az emberek tudnak és akarnak az ország gazdáiként gondolkodni. S ez nem volt min­dig így, nem mindig volt köz­ügy, hogy hol, mi, hogyan épül, viszont a szocialista demokratiz­mus talaján szinte észrevétlenül lett azzá és általánossá. Jártam a szekszárdi járás egyik termelőszövetkezetének zárszám­adó közgyűlésén. Végeredmény­ben megkapó élmény volt hall­gatni a gazdák átfogó, úgyis mondhatnám „koncepcióval” ren­delkező, széles látókörre valló a falvakban, túl nagy az előre- hozzászólásait. Egyik ember külö- gedés. „Kérlek engem nem elégít nősképpen kitűnt azzal, ami a ki az, hogy az elvándorlás világ­felszólalásából kicsendült: az ügy- jelenség. Én attól tartok, hogy szeretettel a szocialista nagy- túl könnyen vesszük a dolgot, üzemnek mint hasznos vívmá- Sorozó orvosként alkalmam volt nyunknak a féltésével. Hivatko- több falusi fiatalemberrel be­zott a dolgozó parasztok sok-sok szélgetni. Lehangoló végkövetkez- nagyon jó tulajdonságára, a mun- tetésre jutottam. Valamit tenni kaszeretetre, a becsületre amelyet kellene. Több gép lesz, de a gép mindig megőriztek, sőt apáról még nem old meg mindent.” — fiúra adtak tovább. Hangoztatta, mondta a belgyógyász. S talán hogy ennek kell érvényesülnie a még soha nem fogalmazta meg nagyüzemi gazdálkodásban is. saját magának, de tény: ami őt Gondolkodtam, vajon mióta párt- foglalkoztatja az a pesszimista tag ez az ember, vajon hol képez- hangvétel ellenére is optimista je- hette magát, milyen tanfolyamé- lenség. Tőle a mezőgazdaság iá­kat végezhetett. Valaki megsúgta: vol eső terület, ám őt mégis iz- ez az ember a felszabadulás után gatja a tsz-ek jövője, s ahol egy néhány évig lelkes megyei pa- orvost is izgat a mezőgazdaság, rasztpárti funkcionárius volt. Hát ahol a villamoskalauznak sem szóval jelenleg sertésgondozó, a mindegy, hogy hol épül fel a mezőgazdasági technikum levelező Nemzeti Színház, ahol a postás- tagozatán tanul, egyébként pár- kisasszony is restell!, hosv sokáig tón kívüli, ám a közügyekkel készül el a szekszárdi szálloda, ott szemben érzett felelősség szem- ne mindig az okvetetlenkedést pontjából bízvást hihetné bárki lássuk. Gondoljunk inkább arra, nagyon jó párttagnak. íme így hogy az államnolgárok az ország formálódott hozzája hasonlóan gazdáinak érzik magukat. S ez sok százezer ember. a szocializmus na evőn nagy vív­mánya, a párt politikáiénak egye- A végletek a meglepő fordu- nes és természetes következmé­” latok korát éltük az elmúlt nye. Aki gazda, az egyúttal tu­húsz évben, ám az emberekben lajdonos is. És ez a fogalom na­túlnyomórészt a pozitív előjelű gyón lényeges érzelmi alanhan­változás figyelhető meg. Nem gulatot takar. Narrviáből leegy- mindig volt közügy az országos, szerűsítve valahogy úrv: minden- a megyei, a járási, vagy a köz- hez van közöm, mindenhez van ségi ügy viszont a szocialista de- logom, ez jó é’-zés, és ez iohb mokratizmus talaján azzá lett. állapot mint volt a ré«ri. Az idő- Nyugaton ezt így fogalmaznák: sebbek kimondatlanul is így Magyarországon a tömegeket erő- vélekedne’!-, a fiatalok számára sen megmételyezték a kommu- nődig magától érthetődő állapot a nista tanok. Fogalmazni persze jelenlegi. Megváltozott körülmények között 1945-ben kezdődött sokféleképpen lehet, kifejezni szintén. A lényegen viszont a fogalmazás formája, a kifejezés módja nem változtat semmit. Itt van például az a belgyógyász szakorvos, akiről hosszú ideig fel sem mertem volna tételezni, hogy őt még a mezőgazdaság is érdek­li. Az emberben létezik egy olyan ósdi hiedelem — amit érdemes átértékelni — hogy bizonyos ré­tegek elefántcsonttoronyban él­nek. Nos nézzük: ez a belgyó­gyász szakorvos teli van nyugta­lansággal. Ideges, mert úgy véli Szekulity Péter paksi gimnáziumban, kastélyból átalakított akkoriban nagyon örültek a járás vezetői, de a szülők és a gyere­kek is. Nagy szó volt, hogy Pak­son gimnázium létesült, nem kel­lett a gyerekeknek hosszú kilo­métereket utazni esőben, hóban, helyben járhattak gimnáziumba. Abban az időben nem gondol­tak arra, hogy talán a kastélyból átalakított gimnázium nem kor­szerű. Kicsik a tantermek, szegé­nyes a világítás, nincs központi fűtés, olajos a padló és a torna­terem is hiányzik. A felszabadu­lás első hónapjaiban ki áhítozott volna jobb, korszerűbb iskolára? Teltek, múltak az évek, a paksi gimnáziumban emelkedett a ta­nulók létszáma, egyre többen sze­rették volna pótolni a múlt hi­bájából elmulasztottakat. Be­indult az esti iskola is, az épüle­tet kezdte kinőni a tanulni vá­gyók növekvő „serege”. Ahogy épült, szépült az ország, a közelmúltban sor kerülhetett, hogy a paksi gimnázium új ott­honhoz jusson. Az elhatározás után elkészültek a tervek és meg­kezdődött az építkezés. Emelked­tek a falak és az elmúlt év őszén elkészült a paksiak egyik repre­zentatív épülete, a gimnázium. Az Idén jubiláló iskolának ez volt a lehető legnagyobb ajándék. A sötét, ódon épületnek tavaly októberben búcsút mondtak, és birtokukba vették az újat, amely­ben a tanulók és tanárok kö­rülményei nagymértékben meg­változtak. Az új gimnáziummal olyan lehetőségeket kaptak, amely a tanulmányi eredmény rohamos javulásán lesz majd legjobban le­mérhető. a tani- Világos, tágas tantermekben ta­tás a nulhatnak a diákok. Minden A hajdani helyiségben lesz központi fűtés, iskolának még a folyosókon is. Nem kell már attól félni a szülőknek, hogy szünetben a meleg tanteremből a hideg folyosóra mennek a tanulók és így egészségük veszélyben fo­rog. A régi iskolában 6 tanterem és egy előadóterem állt rendelke­zésre, az újban már 8 tanterem, külön politechnikai műhely és egy modern tornaterem várja á ta­nulókat. Minden szertár „patika” han­gulatát kelti. Tisztaság, rend min­denütt, a felszerelés pedig a leg­korszerűbb. A különböző szak­körök úgy dolgozhatnak, tanul­hatnak, ahogy eddig még egy év­ben sem. Felszabadultabbak, nyu- godtabbak a tanárok és tanulók, örülnek, hogy végre olyan körül­mények között dolgozhatnak, amelyre már jónéhány éve áhí­toztak. Az udvaron töltött testnevelési órák helyett korszerű tornaterem­ben sajátíthatják el a szükséges tananyagot. Azelőtt ritkán láttak tornatermet, hetenként talán csak egyszer. Most már a sportolni vá­gyók éjjel-nappal birtokukba ve­hetik, hiszen sajátjuk. fl gimnázium a jövő hónap- — Pan ünnepli 20. évfordulóját, melyre méltó­Megkezdődött az idei épitésikolcsön-akció Az Országos Takarékpénztár az elmúlt évben csaknem 1,4 milliárd forint építési hitelt adott ki. s a kölcsön segítségé­vel épült új lakásokba több mint 24 000 család költözött be. Ebben az évben a tavalyihoz hasonló összeg áll rendelkezésre a lakosság társasház- és családi- ház-építkezéseinek a támogatásá­ra. Az idei építésihitel-akció, a I kölcsönök engedélyezése már megkezdődött. Az OTP felhívja a figyelmet arra, hogy az idén j építkezni akarók kölcsönkérel­müket lehetőleg még az I építési idény kezdete előtt jut- ! tassák el a takarékpénztári fió- j kokhoz, mert a kérelmeket a be- I érkezés sorrendjében intézik. 1 (MTI) Látogatási tilalom a kórházban Az influenzás megbetegedések többi osztályokon — a szokásos számának emelkedése miatt látogatási napokon és időben — szükséges, hogy a kórházakban, csak olyan kivételes esetekben, a klinikákon és más fekvőbeteg- orvosi engedéllyel szabad láto- ellátó intézményekben a betegek gatni, amikor azt a beteg állapo- védelmének érdekében az influ- ta a kezelőorvos véleménye sze- enzajárvány tartamára — a be- rint feltétlenül indokolttá teszi, teglátogatásokat korlátozzák. A beteget csak egy személy lá- Ezért ahol az influenzás megbe- lógathatja rövid ideig. A kórhá- tegedések járványszerűen jelent- zakban és klinikákon informá- keznek, teljes látogatási tilalmat c;5s szolgálatot szerveznek a be­kell elrendelni az influenza-ősz- k & hozzátartozók közötti tályokon, továbbá a koraszülött, újszülött, csecsemő és szülészeti kapcsolat, osztályokon. A fel nem sorolt érdekében. (MTI) illetve tájékoztatás fennállásának Nagy ünnep lesz, képpen készülnek tanárok, diákok egyaránt. A kultúrcsoport az új iskolában, új műsorra készül, új körülmények között. A lehetősé­gek biztosították a foto-szakkör működését is, amely az iskola leg­fiatalabb szakköre. Ha már a megváltozott körül­ményekről beszélünk, nem szabad elfelejtkeznünk a gimnázium kor­szerű konyhájáról és étkezdéjé­ről sem. A 10Ö fő részére dolgozó konyhában mindent megtalálni, ami egy modern iskolai konyha zavartalan működéséhez szüksé­ges. A tanulók kulturált körülmé­nyek között étkezhetnek és ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy ízletes, bőséges ebédet. Az iskola húszéves történetében a legnagyobb ünnep április 4-e lesz. A felszabaduláskor kapott gimnáziumot a község, és a fenn­állásának huszadik évében kor­szerű, modern épületet. (Fertői) Tisennégymillió barát ÜDVÖZLETE Minden lehetőség biztosított ahhoz, hogy határidőre átadják a „Sió Csárdát99 A megyeszékhely alacsony szín­vonalú vendéglátóipari hálózatá­nak bővítése miatt és a várható idegenforgalom lebonyolításának követelményeit figyelembe véve kezdték meg tavaly az ősz elején Szekszárdon az úgynevezett „Sió • Csárda” építését. A deltánál ké­szülő létesítmény költségére egy­millió-hétszázezer forintot biztosí­tott a szekszárdi földművesszövet­kezet. A kivitelezést a Tanácsi Építőipari Vállalat vállalta el, amely szerződést kötött arra, hogy 1964-ben egymillió forint értékű munkát elvégez, és legkésőbb 1965. július 1-re átadja a ven­déglátóegységet. A vállalt építési ütemet azonban nem tudták ta­valy tartani, annak ellenére, hogy a megye földművesszövetkezetei­nek házilagos építőbrigádjai is segítettek a vállalkozónak. A ter­vezett egymillió forintot kitevő munkának alig több, mint a felét végezték el január 1-ig. Ennek oka volt az is, hogy nem tudták beszerezni az ajtókat, ablakokat és a nádat. De most már nincs anyaghiány, az építővállalat szak­emberei maguk készítették el a nyílászáró szerkezeteket és sike­rült biztosítani az impregnált ná­dat. Ezek után már csak a szak­ipari munkákat kell a mostaninál valamivel gyorsabb ütemben vé­gezni. A határidő ugyanis roha­mosan közeleg és nem öregbítené a tanácsi vállalat jó hírét, ha jú­lius 1-én nem nyithatnák meg a csárdát. A szekszárdi földműves­szövetkezet ugyanis már minden szükséges feltételét megteremtette annak, hogy üzemeltesse az egy­séget. Elkészítették a berendezést és átutalták a városi tanácsnak a közművesítéshez és parkosításhoz szükséges összeget. ól R. É. Eszenyi Antalné, a Hazafias Népfront szekszárdi városi bizott­ságának titkára a magyar—cseh­szlovák napok ünnepségét meg­nyitó szavaiban szívesen látott is­merősként üdvözölte a Szekszárd- ra látogatott csehszlovák küldött­ség vezetőjét. Dr. Rudolf Holcik, a budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatója is jólesően megemlé­kezett arról, hogy milyen baráti, elvtársias kapcsolatba kerültek a Tolna megyeiekkel a szomszé­dos nép képviselői. Egy évvel ez­előtt Bogyiszlón, majd Dombóvá- rott, Pakson és Dunaföldváron ta­lálkoztak a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság küldöttei ter­melőszövetkezeti parasztokkal, munkásokkal, vasutasokkal és ér­telmiségiekkel — Minél többet ismerkedünk, annál közelebb ke­rülünk egymáshoz. Erősödő barát­ságunk a gazdagabb jö’vő, a kom­munizmus felé vezet. Éljen a ma­gyar—csehszlovák barátság! Él­jen a béke! — ezekkel a ma­gyarul elmondott szavakkal fe­jezte be nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszédét Holcik elviárs. Ezt a megszilárdult, hű ba­rátságot tükrözi a szekszárdi mú­zeumban megnyílt kiállítás is. Csupán vázlatként szemléltet, de találóan érzékelteti azt az örven­detesen nagy változást, amely a közös célért a békéért, a hala­dásért, a szocializmusért küzdő két szomszédos nép közt történt az eltelt másfél évtizedben. Roppant figyelemre méltó, ked­ves üzenet ragadja meg a kiállí­tásra belépő tekintetét a fényké­pes tablósorozat elején: 14 millió barát küldi szívből jövő üdvözle­tét és testvéri kézszorítását Cseh­szlovákiából a magyar népnek a barátsági szerződés jubileumára — a szimbolikus dísztáviraton. Ez a jelképes kézszorítás, amelyben 25 millió cseh, szlovák és magyar érverése lüktet, immár valósággá vált eddigi politikai, gazdasági, sport- és kulturális együttműködésünkben. Mindezek­re visszapillantást nyújt ez a mé­reteiben talán szerény, de jelen­tőségében annál értékesebb ki­állítás. Arra, hogy a Magyar Nép- köztársaság és Csehszlovákia közt a kereskedelmi forgalom megkét­szereződött; csehszlovák barátaink feketeszénnel. koksszal, magnezit­tel, hengerelt áruval, cellulózéval, papírral, sörrel, személygépkocsik ezreivel is ellátnak bennünket; tőlük kaptunk gépi berendezése­ket a százhalombattai kőolajfino­mítóba, óriás szivattyúkat, meg­munkáló gépeket gyártanak szá­munkra, s csehszlovák gépiekkel dolgoznak több textilgyárunkban. Hazánk viszont sok élelmiszert, húst, tojást, baromfit, gyümölcsöt és zöldségfélét, bort, kombájnt exportált Csehszlovákiába; ma­gyar hajó közlekedik az orliki gátnál, s nagy sikere van a ma­gyar laboratóriumi műszereknek a szomszéd országban. Sokan ezen a kiállításon tudják meg, hogy magyar automata berende­zések szolgálják a csehszlovák vasutak forgalmának biztonságát. Szakemberekkel segítjük egymást, s egyre virágzóbbak kulturális, művészeti cseréink, továbbá a sporttalálkozók, fejlődik a turisz­tika: a Tátra a magyarok, a Ba­laton pedig a csehszlovákok ked­velt üdülőhelye. „Mi, Csehszlovákia dolgozói, továbbra is jó barátai akarunk lenni a magyar népnek és szilárd szövetségben a magyar dolgozók­kal, harcolni kívánunk népeink boldog életének teljes megvalósí­tásáért” — ezekkel az őszinte sorokkal búcsúztatja a kiállítás látogatóit a zárótabló. Hozzátehetjük: szívvel lélekkel ugyanezt valljuk és válaszoljuk mi is a szocializmus tábo~ában testvérünkké vált csehszlovák népnek. BALLABÁS LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom