Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

4 TOLNA MFC TFT NFPÜJSAC 1965. március i>. Szalui János: Látom én, hogy a többiek is járkálnak. De nagyon muris, ahogy egyesek mennek. Majdnem mindenki a hasát fogja, mintha röhögne. Aztán van, aki majd­nem gurul. Nem is megy. Gurul. A szomszéd szobából úgy gurul­nak ki. Az éjjel is kigurult egy. Kérdem tőle: mi van? Azt mond­ja, vakbél és magyarázza: reggel még dolgozni ment, fél tízkor már vesetükrözésen volt. Az valami borzasztó. Mondta is: még az épületet is elkerüli. És vakbéllel műtötték. És tudod mit irigyelt? A sérvműtétet. Azt mondta: az biztosan jobb. Még a betegséget is elirigylik egymástól az embe­rek. Ezen jót nevettek. Az ablaknál állók a tanár órá­jára pillantottak: már egy órája fenn van Pista bácsi. Farkas is feltápászkodott az ágyból, fásli- val jól körültekerte a lábát és i felállt. Sziszegett, szétrakta a lá­bait és előrecsúszott. — Lépni kell. Azt mondta a nő­vér, lépni kell — szólt oda Bá­nyai. — Próbálja meg. Lépjen, ha tud. Könnyű azt mondani. — Nem kell olyan kényesnek lenni. — Majd meglátom, ha maga sorra kerül, vajon mindent úgy csinál-e, ahogy mondják? Bejött a nővér. — Maga meg mit lustálkodik, miért nem kél fel már? — ment Kováihoz és már fogta is a ke­j zét. Kovái nyögött, jajgatott, a fél kezét állandóan ki akarta szaba­dítaná, hogy megfogja a hasát. — ; Ne féljen, nem veszít el sem­mit. Jól bevarrták. — Csodálatos az orvostudomány — jegyezte meg Farkas. — Bele­turkálnak az ember gyomrába és másnap már teát itatnak vele. Vajon hogy varrhatják be, hogy nem folyik ki belőle a tea? A másik szobából átjött Kere­kes. Három napja műtötték gyo­morral és szondát dugtak le az orrán. Olyan volt, mintha ormá­nya lett volna. És milyen muris volt: leukoplaszttal leragasztották a gumicsövet és olyan volt, mint­ha fél fehér bajusza lenne. Mond­ta is neki Kovái: ha magát lá­tom, elmegy a kedvem a műtét­től. Kerekes vizet is kapott a vé­nájába. Azt mondták, táplálék is van benne, öt órán keresztül volt kifeszítve a karja. Azt mondta: ha ezt az öt órát kibírja, meg­enged magának egy cigarettát. Kibírta. Kibotorkált, leült és rá­gyújtott. Bányai odament hozzá: látta, nagyon sápadozik, mondta neki: ne szívja végig, elég né­hány slukk, mire Kerekes meg­jegyezte: — Megígértem magam­nak, ha kibírom, elszívok egy cigarettát. Az ígéretet pedig be­tartom. Megérdemlem ezt az egy cigarettát, vagy nem? Kerekes bólintott. Persze, hogy megérdemli. Bárcsak ő is itt tar­tana már. Ö is rágyújtana, az biz­tos! — Hamarosan jön Pista bácsi! — Mennyi ideje van fönt? — Egy és háromnegyed órája. Nyílott az ajtó. Nagy Istvánná kukkantott be. Kisírt szemével az üres ágyat kutatta. — Rég elvitték? — Egy és háromnegyed órája. Az ajtó nyöszörgött. — Nem szeretnék a helyében lenni — mondta Bányai. — Én sem. — Szegény asszony! — A Pista bácsi nem érez sem­mit. Én sem éreztem semmit. Fel­vittek. Föltettek. Kifeszítették a karom, lehúzták a pizsamám, a vérnyomásmérőt rátekerték a ka­romra. Még meg is kérdeztem az orvost, mennyi a vérnyomásom. Azt mondta: 130. Az jó. Akkor nem izgulok nagyon. Csak tízzel nőtt a vérnyomásom. Aztán bele­szórtak a vénámba. Az orvos a szememet nézte, én az övét és... Mit tudom én, hogy má történt azután — magyarázta Kovái. — És, amikor lejöttél, folyton a hasadat piszkáltad, mintha ellen­őrizni akartad volna, hogy jó munkát végeztek-e az orvosok — tette hozzá Bányai. Nyílott az ajtó. Először egy huppanás féle hangzott, mintha valami nekicsapódott volna az aj­tónak. Utána megjelent a kocsi, rajta Nagy Istvánnal. Sápadt volt, az arca beesett, a szája mozgott, mintha rágna valamit, összes haja szétesett és ahogy lélegzett, dőlt belőle az éterszag. A szobabeliek mind az ablak­hoz húzódtak, csak messziről fi­gyelték, ahogy felemeli a műtős, Pista bácsi nyög egyet és ismét lélegző emberrel telik meg az ágy. — Két és egy negyed óráig tartott! — pislántott órájára a tanár és felsóhajtott. A műtős kitolta a kocsit. Hamarosan bejött az orvos. Megfogta Pista bácsi arcát és han­gosan kérdezte: — Mikor evett utoljára halat? Nagy István még mindig mint­ha rágott volna valamit. És na­gyon mélyről, a tudat és az öntu­datlanság küszöbéről jött a hang: — Karácsonykor. — Máskor vigyázzon a halevés­re. Szerencséje volt. Két halszál­ka lecsúszott, áitszúrta a beleit. A szervezet védekezett ellene. Et­től lett a daganat. A daganat kö­zelién ott voltak a halszálkák. A betegek összenéztek és moso­lyogtak. Mosolyogva fogadták Nagynét is. — A halszálkától volt. — Hallottam! — mondta és sír­va fakadt. Megtörölte férje izzadt homlo­kát és sírt. Amikor elment a tanár, oda­fordult a többiekhez. — Látják. Néha még egy hal­szálkának is örülni tud az em­ber. Hát nem csodálatos az élet? VÉGE. Kísérleti hadifoglyok A lelki kínzás legújabb formái Az Egyesült Államiak Alaszká­ban állomásozó hadseregének Fort Greely-i kaszárnyájáról az utóbbi időben nagyon sokat be­szélnek ameri'kaszerte. A ka­szárnyában egy különleges ki­képző- és kutatóközpontot he­lyeztek el. ahol az amerikai ka­tonák mellett kanadaiak is te­vékenykednek. A kiképzőközpontnak az a feladata, hogy olyan föltételeket teremtsen, amilyenekben az ame­rikai katonák találhatják magu­kat, ha hadifogságba esnek. En­nek a központnak keretében az­tán van egy külön kutatóközpont is, amely csak a kihallgatások módjával foglalkozik. A kiképző- és kutatóközpont szóvivője leg­utóbbi sajtóértekezletén például bejelentette, hogy egy teljesen újfajta vaUatási módszert dol­goztak ka, amelynek segítségével bármelyik hadifogoly 24 óra alatt elmondja akár egész élete történetét is, mindent, amit csak tud az esetleges hadititokról, anélkül, hogy a kihallgatást vég­ző hivatalos közeg egy ujjal is hozzányúlna. „A kihallgatás a lelki manifesztációkat használja ki, erőszák alkalmazása egyálta­lán nem szükséges” — mondta az amerikai hadsereg szóvivője. A szóvivő ismertette, hogy há­ború esetén hogyan fognak bán­ni a hadifoglyokkal. A foglyokat kedvesen fogadják. A hadifo­gollyal közük a háború célját és ismertetik vele jogait. Először meleg szobába kísérik, hogy fel­vegyék személyi adatait és külön­féle kérdőíveket töltsenek ki ve­le. Ujjlenyomatot vesznek tőle, ha megfelelő alanynak mutatko­zik aki esetleg tudhat is valamit. A meleg szobán kívül azonban más a helyzet. A folyosókon és táborudvarban hangszórók böm­bölnek, rekedt hangú bemondók propagandaanyagot olvasnak be, vagy idegesítő zenét sugároznák. A folyosókon vannak még kisebb hangszórók is, ahonnan időnként gyermeksírás hangját sugároz­nak. A megállapítás szerint a foglyok rendkívül érzékenyek a gyermeksínásra. Az élelem szintén nincs össz­hangban a fogadtatással. Az éte­lek ízetlenek, hidegek, különféle színű főzelékfélék étvágyrontó keverékéből állnak. Az ételeket festékkel színezik. Még a kenyér is színes: zöld és piros színű. Mi­vel a foglyoknak nincs kése és villája, kénytelenek kézzel enni. A foglyokat sátorban tartják, amelyeknek nincs padlózata. A sátrakat fával fűthető kály­hákkal melegítik. Ha hajlandók beszélni a kihallgatás alkalmá­val, akikor több fát kapnak tü­zelésre. Ha viszont visszautasít­ják az „együttműködést”, akkor csökkentik faadagjukat. Ilyen körülmények között, amikor kint a hőmérséklet mé­lyen a fagypont alatt van. és a fogoly nem tudja, mennyi ideig lesz kénytelen olyan kényelmet­len körülmények között élni. sok mindenre hajlandó. A táborból a menekülés lehetetlen. Szögesdrót­kerítés több részre osztja fel. Emellett a foglyokat állandóan figyelik az őrtornyokból. A tá­bor szögesdrótkerítésén kívül aknamező van, hogy még a külső segítségnyújtást is megnehezít­sék. A táborőrség főleg négerek­ből áll, mindegyik hatalmas ter­metű, Ki vannak oktatva arra, hogy hogyan kell viselkedniük, ha a foglyok esetleg megkísérlik a lázadást. A tábor szóvivője az összegyűlt újságíróknak gyakor­latilag is bemutatta, mi vár a menekülést megkísérlő foglyok­ra. Mindegyik őr pontosan tud­ta feladatát, hogy melyik kerítés- szakaszt kell védenie. Az őrök csak térdmagasságban lövöldöz­tek. A „hadifoglyokat” önként je­lentkező katonákból toborozták. A kísérleti tábor kettős feladatot tölt be, tanulmányozza a vallatás! módokat, emellett rámutat azok­ra a körülményekre, amelyek a katonára várhatnak fogságba ke­rülése alkalmával. (The Times) BOR.O SE V- KITAIN vEPKEÖENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE - -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom