Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-04 / 53. szám
> 1965. március i. TOLNA MEGYEI NEPÜJSS0 S Nagygyűlésck, baráti találkozók, műsoros estek a nemzetközi nőnapon Címtáblások Szovjet, jugoszláv, észt és bolgár vendégeli érkeznek hazánkba A Magyar Nők Országos Tanácsa rendezésében tartják március 8-án az 55. nemzetközi nőnap ünnepségeit. Országszerte nagygyűléseken emlékeznek meg, hogy két évtizeddel ezelőtt bontotta ki zászlaját a demokratikus magyar nőmozgalom, s azóta is együtt küzd a világ haladó asz- szonyaival, leányaival a békéért. Az ünnepségeken emlékezetbe idézik a 20 év alatt megtett utat és azt a nagy változást, amely a magyar nők életében bekövetkezett. A nőnapi ünnepségeket gazdagítják a hazánkba látogató külföldi nőküldöttségek. Március 5- én a Szovjetunióból 200 asszony és leány érkezik. A vendégek 6 napot töltenek a fővárosban. Meg ismerkednek Budapest nevezetességeivel, majd ellátogatnak Szegedre, Pécsre, Székesfehérvárra, Kecskemétre és Dunaújvárosba. Március 16-án a Belügyminisztérium klubhelyiségében nagygyűlésen búcsúznak a magyar asszonyoktól. Áprilisban magyar asszonyok viszonozzák a látogatást a Szovjetunióban. 65 tagú jugoszláv nőküldöttséget is üdvözölhetünk Budapesten, akik Újvidékről érkeznek hozzánk. A KPVDSZ meghívásiára 65 tagú bolgár nőküldöttség jön hazánkba. A távoli Észt SZSZK-ból I Tallinból is nővendégeket kö- I szönthetünk Budapesten. Mit mond a tudós ? Eredményes kísérletek mammográfiai eljárással — 96 százalékos diagnózis Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete sebész-szakcsoportjának tudományos ülésén dr. Lányi Márton, az Orvostovábbképző Intézet radiológiai tanszékének munkatársa tartott beszámolót. Tájékoztatta a szakcsoport tagjait azokról a másfél évvel ezelőtt kezdett eredményes kísérletekről, amelyeket dr. Deák Pál professzor vezetésével folytattak a röntgensugárzásnak hazánkban új diagnosztikai alkalmazására, az emlőrákok korai felismerésére Ezt a mammográfiá- nak nevezet eljárást ma már több országban tömegméretekben alkalmazzák; Deák professzor és munkatársai a szokásos röntgengépeket olyan felszereléssel egészítették ki, amelynek segítségével lágy, tehát nem nagy áthatolóképességű sugarakat lehet gerjeszteni. Az ilyen sugarakkal készült felvételek alkalmasak arra, hogy az emlő daganatos elváltozásait anánylag nagy biztonsággal ki lehessen mutatni. A felvételekhez finomszemcsés, úgynevezett ipari röntgenfilmeket használtak, ami növelte az új vizsgálat technikai megbízhatóságát, a felvételek érzékenységét. Az esetek csaknem 90 százalékában sikerült biztos diagnózist adni, ami mintegy 10 I százalékkal múlja felül a klinikai — onkológiai, sebészeti — diagnózis 78 százalékos átlagos biztonságát. Ha a klinikai vizsgálatot mammográfiával egészítik Iti, a diagnózis pontossága meghaladja a 96 százalékot. Ami már nincs messze a szövettani lelet megbízhatóságától. A mammográfia különösen két szempontból látszik előnyösnek. Egyrészt műtét előtt — a klinikai lelettel összevetve — nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy a daganat rosszindulatú-e. A másik fontos alkalmazási lehetőség a szűrővizsgálat. Külföldi tapasztalatok szerint ugyanis még a panasz- és tünetmentes nők egy részénél is sikerült ezzel a módszerrel különböző — jó- és rosszindulatú — daganatokat felismerni. Hazánkban évente mintegy másfél ezer nő betegszik meg emlőrákban és a szűrővizsgálatokon ezeknek csak egy negyedét fedezik fel. Deák professzor és munkatársai a közeljövőben 40 éven felülj nőkön elkezdik a kísérleti mammográfiás szűrővizsgálatokat, amelyek csak nagyon csekély sugármegterheléssel .tárnak és a betegnek semmi fájdalmat, kellemetlenséget nem okoznak. (MTI) Vigyázat, tűzveszély! Behajtani tilos! Csak öttonnás teherrel! Ilyen feliratok fogadnak a Bonyhádi Zománcgyár udvarán, a falhoz támasztva. Hol készítik őket? Köny- nyű rájuk találni, már nyílik is egy ajtó, s mint sütödéből a frissen sült kenyeret, olyan óvatosan hozzák a kerek zománclapokat egy deszkán. Beóvakodunk a nyitva hagyott ajtón; Mindjárt a bejárat mellett egy pi- roskendős asszony áll, és merőkanállal „tüzet” önt. Egy zománctáblára ferde sávban vörös folyadékot csurgat, a láng jelképét. Ez a szín rettenti meg a közeledőt, mielőtt még elolvashatná a feliratot is: „Vigyázat, nagyfeszültség, halálos!”; Az oszlopok mellett két asz- szony tűhegyes fadarabokkal igazgat egy táblafeliratot. Ök a „radírozok”, pedig messziről úgy látszik, mintha rajzolnának a ceruzával. Csak közelről venni észre, hogy lekaparnak a porló betűkből. A fadarabon kívül még egy munkaeszközük van: tollporoló. Időnként végigsimítanak vele a táblán, letörlik a betűmor- zsalékot. Akiktől a félig kész táblákat kapják, azok beljebb dolgoznak. Szemben ülnek egymással az asztaloknál, és rákefélik a betűket a táblára: így nevezik azt, amikor a megszáradt zománcra sablont helyeznek, és ahol nem fedi, onnan eltávolítják a festéket. Magas polcokon száradnak a nyers táblák. Hősugárzással gyorsítják ezt a folyamatot. Egy benti műhelyből kopácsolás hallatszik, ott formálják a táblát, még „csupaszon”; Dürmann János lé mélynyomású nyomdagépen óraszámlapokat készít. A radírozó asszonyok, a gumi- kötényes zománcöntőnő és az asztalnál ülő másik három asszony: közös munkát kell végezniük. Egy tábláért — nagyságtól függően — általában tíz forint a munkadí.j. Ugyancsak gyorsan kell mozogni a „radírozó” fának, de a betűsablont is sűrűn kell illesztgetniük. mégsem panaszkodnak; — A munkánk változatos — vallják egyöntetűen. A vasúti számtáblától az óvodai táblákig, sokfélét készítünk. A belső teremben mikroszkóphoz hasonló szerkezet fölé hajol egy asszony. Leemel egy kerek lapot a mellette lévő deszkáról; festékkel vonja be, azután letörli a felesleget. Tömör gumi nyomódik a kerek zománclapra, és már ki is vehetők a számok. A bajai óragyárnak és a mechanikai mérőműszerek gyárának készít óraszámlapokat. Amikor kifelé haladunk, észrevesszük, hogy a falon zománc- tábláról egy három-négyéves kislány mosolyog. „Zománcgiccs” — gondoljuk magunkban, és csak az asszonyok gyermekszeretetének tudjuk be, hogy evvel díszítik a falat. — Hogy került ide»? — Magunk sem emlékszünk már rá, régen itt van. Valaki csináltatta a gyermeke fényképéről — mondják az asszonyok; Mikor az ára után érdeklődünk egy ilyen zománcműremeknek, és megtudjuk, hogy 300 forintba is belekerülhet, nem irigyeljük a Antal Mátyás próbálgatja időrendi sorrendbe szedni azokat a helyeket, ahol segédként dolgozott. Pontosan már nem tudja felidézni, csak a mesterek nevét és születési helyét ismeri, de azt aztán alaposan. Járt Kalocsán, Esztergomban, Veszprémben, dolgozott Jugoszláviában, Csehszlovákiában, míg végül ő is megúnta a vándorlást és megtelepedett Szekszárdon. — A jó bor tartotta ebben a városban — mondja a felesége. — Ezenkívül egy kicsit talán én is megtetszettem neki. — Ugyan, miket beszélsz, jó bort, meg feleséget máshol is találtam volna — zsörtölődik az öreg takácsmester. — A szakmából, amit egy jó mesternek tudnia kell, elsajátítottam az ország különböző mesterei mellett. Ezért telepedtem meg ebben az utcában. Petőfi Sándor utca. Valamikor a takácsok utcájának nevezték, mert hat szakmabeli mester versengett egymással ebben a rövid kis utcácskában. A nemes versengésből Antal Mátyás került ki győztesen. Ö mindig megbirkózott a konkurrenciával, mert szakmájának igazi mestere volt. A házban található térítők, törölközők és egyéb ,,takácsholmik” tanúskodnak róto. — Kevés ház volt Szekszárdon, ahol az én munkámat ne ismerték volna, — mondja büszkén Mátyás bácsi. — Én maradtam egyedül az utcában mint takács mester, persze most már én sem dolgozom. A hátralévő éveimet pihenéssel töltöm, elég volt 73 évig dolgozni! Négy évvel ezelőtt, a takács- szék még itt állt a szobában és Antal Mátyás kezei fürgén dobálták' a vetélőt. Egyre másra alakultak a térítők, törölközők, al- sóruha-anyagak a keze nyomán. Még négy évvel ezelőtt sem volt fáradt az öreg takácsmester karja. A munkabírást is szülédtől örökölte. Azok is hosszú életűek voltak, még haláluk előtt is néhány évvel, dolgoztaik. — öregapám 105 éves korában, apám meg 93 éves korában halt meg. Remélem öregapám korát élem meg én is. bár már egy kicsit gyengének érzem magam. Gyakran szédülök, többször elesem. Nem is nagyon merek kimenni az utcáira. — A múltkor a rendőrök hozták haza, — meséli nevetve a felesége. — Akkor is mondtam neki, ne menjen egyedül, de nem fogadott szót. Elesett a rendőrség előtt, úgy hozták haza rendőrautóm. Bizony az idő eljárt. A hajdani híres takácsszakma már csak a múltté, Mátyás' bácsi elbeszéléseiből ismeretes. Az öreg takácsmester mindenkinek szívesen mesél vándorlásai idejéről, munkájáról. tanítványairól egy-egy megmaradt emlékéről. — Egyszemár nem is tudom melyik országúton történt, — emlékezik a mester, — ballagunk ' a társaimmal új munkahelyet keresni. Egyszercsak valami furcsa gurgulázák felénk. Elől egy hatalmas nagy kerék, hátul meg egy picike, a tetején ember ül. Hát ez meg mi, nézünk egymásra. ilyet még nem láttunk. A végén tudtuk meg, hogy ez az úgynevezett „velecipelő”, vagy mi a fenének nevezték. Még soha-soha ilyen ördögmotollát nem láttunk abban az időben. A védőcipőd, az első kerékpár a technika legújabb vívmánya volt akkoriban. Mátyás bácsi még a nevére sem emlékezik már pontosan. Hirtelen csend lesz a kis szobában, valamennyien elgondolko- I dunk. Antal Mátyás valóban sok mindent látott és tapasztalt az életben. A vezetékes rádió hangja töri meg a nagy csendet: „Ismertetjük a televízió mai műsorát. ...,” 1 FERTŐI MIKLÓS I Etényi Jánosné „tüzet” önt a zománctáblákra, Wilt Jánosné, Szente Andrásné és megrendelőjét, aíki ilyen drágán Sági Lajosné egy brigádban dől- jutott az ízléstelen képhez, talán goznak azért is »felejtette” itt a címtáb", Iák között; Egy óra alatt 153 formt értékű Moldova« Ibolya Dotnány Petemé és Kult Jánosné ..radírozó’1 asszonyok. I
