Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
1965. február 1 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Példátlan eset Nincs tanÚ, látta a ve- > rekedest senki: lehet, hogy a brigádvezető ugyanannyit kapott, amennyit adott. A bíróság előtt akár le is tagadhatta volna a verekedést,' hiszen szemtanú nincs. Nem tette. Megmondta őszintén, hogy a vád igaz. A bíróság minden körülményt mérlegelt és ennek megfelelően kiszabta a büntetést. Ez eddig rendjén van, mert az önbíráskodáshoz nincs joga senkinek és ebben az esetben nemcsak egyszerűen önbíráskodásról, hanem ennél jóval többről van szó, mert a brigádvezető egy asszonyt, az egyik beosztottját ütötte meg, ami manapság valóban példátlan eset. A felelősségre vonás természetesen nem maradhatott és nem maradt el. A brigádvezető az ügy jogi oldalát tekintve megkapta a magáét, tehát hivatalosan maga az ügy ezzel le is zárult. Engem azonban nem hagyott nyugton a dolog és kerestem az alkalmat, hogy találkozzam a brigádvezetővel. Rabiátus természetű embernek képzeltem el, s már eleve leküzdhetetlen ellenszenvet éreztem vele szemben. Ebben az esetben ez nem is csoda, és feltehetően így lenne ezzel mindenki, hiszen miként merészel ma egy tsz- ben egy brigádvezető arra vetemedni, hogy kezet emel.;. De ne szaporítsuk a szót, hiszen a tényállást ismerjük, leírnám hát inkább, hogy február másodikén végül is összetalálkoztunk. — Szóval maga az. — Én. — És ezek után is meghagyták brigádvezetőnek? — Sajnos^ — Miért? — Az ember únja. Joga mindenkinek van, de kötelessége nincs. Számtalanszor előfordult, hogy mondtam az embereknek: ne így csináljuk, elvtársak, mert amúgy jobb nekünk is, a termelő- szövetkezetünknek is. Erre a válasz: Ha nem tetszik, csinálod te! Nagy baj kérem, hogy ma már kicsit sincs függőség. Nem kívánjuk, hogy úgy legyen, mint régen volt. De előbbre lennénk, ha legalább kicsivel több lenne a függőség — mondta; Egy irodahelyiségben beszélgettünk, ült az asztal sarkán és higgadtan, megfontoltan válaszolga- tott. Amit elmondott, azt feltehetően magában sokszor végiggondolta. Első személyes benyomásom, hogy az a közösségi gondok felett tépelődő, őrlődő típus. Szeretné, ha jobban mennének a dolgok. Szóval, nem olyan, mint amilyennek előre el lehetett képzelni. Azon kaptam rajta magam, hogy egyre rokonszenvesebbnek látom, még ha ez „szabályellenes” is. Ennek ellenére kerülő úton próbáltam élesztgetni vele szemben az ellenszenv kötelező tüzét. — Hogyan emelhetett kezet egy asszonyra? — A szája miatt. MnaJ* ismeri. Gondolkodni se bírtam, mindennek van határa, nem tudtam uralkodni magamon. Kibírhatatlan, elviselhetetlen a szája. Már jóval az én esetem után a jószággondozók kijelentették az elnöknek, ha ez az asszony továbbra is közöttük marad, akkor ők mennek el, mert nem bírják tovább. — Maga mióta brigádvezető? — A tsz megalakulása óta. — Volt már mással is összetűzése? — Nem. Kisebb szóváltás igen, de veszekedés, pláne verekedés, soha; — Volt már büntetve? — Nem. — Állt életében többször is bíróság előtt? — Egyetlen egyszer, Most. a verekedés miatt. — Házszomszédaival milyen a viszonya? Nincsenek összeférhetetlen, rossz természetű szomszédai? — Dehogy, dehogy. — Hány éves? — Negyven. Két családom van, egyik tizennyolc éves, a másik tizenöt. Azelőtt tizenhárom hold földön gazdálkodtam és nem volt nekem semmi bajom, soha senkivel; — A bíróság előtt tagadhatott volna. i — Nem akartam. — Mint brigádvezető, rendelke-! zik szakképzettséggel? — Csak gyakorlattal. — Megbüntették,, elismeri, hogy jogosan tették? — Igen. . Miközben társalogtunk, megér-i kezett egy elvtárs a járástól. Egy ideig hallgatta a diskurzust, az-, tán felém fordulva megkérdezte: — Meg akarja írni? — Szeretném. Látszott rajta, hogy ennek nem túlságosan örül, sőt. legszívesebben lebeszélne. Azt hittem, azért akar lebeszélni, mert úgy véli, ártanánk vele az „ügynek”, vagy esetleg kínos helyzetbe hoznánk a járást. — Mintha a járásnál bárki is tehetne erről. Már mondani akartam neki, hogy felesleges az aggályoskodás, mert akinek egy csöpp esze van, áz ebből a határesetből nem von le messze menő következtetést a népi demokráciáról, akik viszont ellenségeink, azok ennél cifrább dolgokat is kitalálnak, vagy ránk fognak, úgy. hogy felesleges ijedeznie. Viszont, mivel a história elüt a szokványostól, ezért feltehetően sokfajta tanulságot rejteget. Mindezt azon-] bán nem kellett elmondani, mert a járási elvtárs kizárólag attól tartott, hogy úgy fogok járni, mint ő. Megjegyezte, hogy az asz- szony már őt is megvádolta. A rengeteg közül ő vizsgálta ki az asszony néhány panaszát, és nem adhatott neki igazat. Ezért. Még egyszer a brigádvezetőhöz fordultam. — Szóval, az állattenyésztés dolgozói az asszonyt kiközösítették. Miből fog megélni? — A növénytermesztésben dolgozik majd. — A verekedés óta mit vett észre. Elítélik magát a faluban? — Nem mondják Szekszárdi háziasszonyok: Nincs a boltokban savanyúság. Farkas Dénes: A Paksi Konzervgyár több vagon uborkát kiselejtezett. Örvös Ferenc: A szabványok szerint kell eljárnunk. A szekszárdi háziasszonyok kifogásolják, hogy a boltokban nem lehet savanyúságot vásárolni. Választék egyáltalán nincs. Nem értik, mi ennesk az oka. Farkas Dénes, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályának előadója volt az első személy, akitől az okokra nézve választ kértünk. Elmondottuk, tudomásunk szerint több közös gazdaságban 1963-ban és 64-ben a megtermelt uborka, paprika egy részét nem vették át, s talán ez is magyarázata annak, hogy a boltokban nem lehet savanyúságot kapni. Farkas Dénes ezzel kapcsolatban kijelentette: „Tudomásom szerint tavaly már nem fordult elő, hogy a termelő- szövetkezetektől a minőségileg megfelelő árut nem vették volna át. Ellenben éppen a múlt napokban tárgyaltunk Örvös Ferenccel, a Paksi Konzervgyár megbízott igazgatójával, aki különféle nehézségekre hivatkozott. Egyebek között arra, hogy a jelenlegi szűk keresztmetszet még 1963-ra vezethető vissza, amikor több vagon uborkát ki kellett selejtezniük.” Vajon miért? Erre nézve Örvös Ferenc elvtárstól kértünk, választ, és felvilágosítást. — Valóban rendelkeztünk néhány vagonnyi méreten felüli uborkával. A magyarországi szabványok szerint ennék feldolgozása nem állt módunkban és ezért kénytelenek voltunk ezt a több vagonnyi meny- nyiséget kiselejtezni. Vagdalt, vágott savanyúságként forgalomba lehetett volna hozni, de a szabványok nem tették lehetővé. Ugyanakkor hallottam arról, hogy ilyen vagdalt savanyúságot külföldről viszont vásárolunk. Végső soron szerintem azonban az ellátási zavaroknak az a fő oka, hogy tavaly kimondottan gyenge, mindössze 50 százalékos volt az uborkatermés és nem v.oít jobb a paprikatei-més sem. Jer lenleg rendelkezünk 41 mázsa savanyított zöld fűszerpaprikával, de ezt addig a kereskedelem nem hozhatja forgalomba, amíg nem állapítják meg áz árát. Erre néhány napon belül kerül sor — mondotta Örvös Ferenc elvtárs. A szerkesztőség megjegyzése: vajon a szabvány a fontosabb,, vagy a lakosság igényeinek a kielégítése? — Szp — a be- szélEzzel befejeződött getés. Ott ült mellettünk a fő- agronómus és hallgatott. Jó lenne tudni, mire gondolt, mert ebben az ügyben az emberek valakit akkor is elítélnek, ha nem mondják: vagy az asszonyt, vagy a brigádvezetőt. Szabad a brigádvezetőnek megütni a beosztottját? Nem! Büntetést érdemel, ha mégis megteszi? Igen. Ennek ellenére nem tudom, hogy kit sajnáljak jobban, az asszonyt, vagy a brigádvezetőt. Azt viszont a példátlan eset kapcsán ismét megtanulhattam: az élet a szemünk közé röhögne, ha előre gyártott, kész sémák szerint alkotnánk véleményt a világról és a benne élő emberekről. Szekulity Péter EMBEREK KÖZÖTT A kötelességtudó postai dolgosó — Halló! Itt a szekszárdi posta távbeszélővonal-felügyelete. — Itt a zombai posta vonalfelvigyázója. — Kedves szakikám, áramköri szakadást észleltünk Szekszárd és Sióagárd között. Azonnali intézkedést kérünk. Amikor a postai vonalfelvigyázó ilyen értesítést, utasítást kap, függetlenül az időjárás viszontagságaitól, ahogyan csak tud, olyan gyorsan motoron, kerékpáron, ha más nincs, gyalogosan útra kél. A telefonvonal hibáját a lehető leggyorsabban kell kijavítani, hogy a megyeszékhely és a községek között megszakadt kapcsolat helyreálljon. A telefon mindennapi életünknek, ügyintézésünknek egyik igen fontos tartozéka. Tegyük fel, hogy a faluban, távoli tanyán baleset történik. Az orvost, a mentőt telefonon hívják, s ilyenkor minden percnyi késedelem emberéletbe kerülhet, végzetessé válhat. Bősze Lajos, a zombai posta telefonfelvigyázója 22 éve postás, „telefonista”. A huszonkét év alatt hozzászokott a munkafegyelemhez. Nála nincs szükség arra, 8 IMR „Olvasó munkahely" Két testvér dolgozik a mórágyi Rákóczi Termelőszövetkezet bognárműhelyében. Főleg kocsialkatrészeket, kerekeket, lőcsöt, stb. javítanak és készítenek. Képünk szorgos munka közben mutatja be a két testvért, Koch Pétert és Antalt. A Szakszervezeti Központi Könyvtár új mozgalmat indított el Tolna megyében. Az üzemi szakszervezeti letéti könyvtárak ma m.ár kielégítik a dolgozók ilyen igényét, lehetőség nyílott ezáltal arra, hogy nagy tömegeket vonjanak be az olvasómozgalomba. A központi könyvtár könyvállománya a várható fellendülő forgalmat ki tudja cse- rekönyvekkel elégíteni, így a mozgalom egész éven át zökkenőmentes lehet. Az Olvasó-munkahely mozgalom célja az, hogy a dolgozóknak legalább hatvan százaléka rendszeres olvasója legyen a könyvtárnak. A napokban kezdődött meg az Olvasó munkahely propaganda- munkája. A mozgalmat a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának Központi Könyvtára értékeli egy év múlva, amikor is oklevéllel ismerik el azokat a munkahelyeket Olvasó munkahelynek, ahol a munkások hatvan százaléka rend-l szeres olvasója a könyvtárnak. I hogy feletteseinek az utasítást meg kelljen ismételniük. Késlekedés nélkül a helyszínre siet és sokszor két-három telefonoszlopot is meg kell másznia, mire a hibát felfedezi. A telefonszerelők munkája az időszaktól függően könnyebb, vagy nehezebb. Télen az ónos eső, hóvihar, szél hamar kárt tesz a telefonvezetékben, s előfordul, hogy az egyik szakaszon alig végeztek, a másik szakaszon már hibát jelentettek. Máskor a telefondrótra rakodó zúzmara súlya miatt megterhelt vezeték szakad el. Az ilyen hiba elhárítása több munkát ad. Az áramköri szakadás helyreállításával, ha igyekeznek 10—15 perc alatt végeznek. Bősze Lajos, a zombai posta vonalfelvigyázója lelkiismeretes, kötelességtudó postás dolgozó. P. M,
