Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február i; Akit háromszor ítéltek halálra Szemben ültem vele a pécsi Porcelángyár kis kultúrtermében. Dürr Tibor brigádja hívta meg baráti látogatásra, mivel brigád­juk a Manolisz Glezosz nevet viseli. E rövid beszélgetés alkal­mával sok mindenről szó esett. Érdeklődtek kölcsönösen egymás családi életéről, hogylétéről és általában mindennapi dolgokról. A brigád tagjai kissé elfogódot- tan viselkedtek: ami részint ért­hető is, hiszen ritka az ilyen vendég körükben. Manolisz Glezosz is mesélt, felelevenített egy-két emléket. — Az én életem jó része bör­tönben telt. így történeteim is a börtönnel vannak kapcsolatban, a börtönélettel függnek össze. Elmondta, hogy huszonnyolc­szor állt bíróság előtt, tizenegy és fél évet ült börtönökben és háromszor ítélték halálra. A gö­rög börtönöknek három típusa ismeretes. A teljes elkülönítés, többen egy cellában és a nagy­termes helyiségek. Glezosz elv­társ két történetet mesélt el a procelángyári brigád tagjainak. Ezeket a történeteket lejegyez­tem. nem teszek hozzája semmit és el sem veszek belőle. „1949-ben egy olyan börtönte­remben voltam, ahol 800 embert tartottak fogva. A halálraítéltek társasága volt együtt. A 800 embert 10 részlegbe osztották, minden részlegnek cellarendszere volt. Egy cellában négyen vol­tunk elhelyezve, de külön-külön elzárva egymástól és a külvilág­tól is. Pártszervezet a börtönben Szervezetünk persze a börtön­ben is volt. Illegális csoportok léteztek vezetőkkel. A csoportnak én voltam a vezetője, képviselője; Éppen ezért nekem kellett a pa­rancsnokságra is bejárogatni az elítéltek ügyében. Én mondtam el követeléseinket, tolmácsoltam kívánságainkat. Következéskép­pen engem többet is vertek, mint elítélt társaimat. Ezt a többi fogoly nem akarta „fizetség nélkül” hagyni, s úgy döntöttek, hogy nekem még há­rom cigarettát adnak össze, mi­vel minden nap mindenki csak három cigarettát kapott. Tehát egy-egy utamért három cigaretta volt a keresetem. De tudják mi­lyen a dohányos ember: kevés ennyi füstölnivaló. Titokban há­rom részre vágtuk a cigarettákat és szipkával szívtuk, hogy min­den darabját élvezzük. Később négy részre vágtuk a cigarettán­kat, s így 12 esetben tudtunk rágyújtani. Én meg huszonnégy­szer. Azonban kevés volt a pénzünk, be kellett osztani, s élelemre na­gyobb szükségünk volt, mint ci­garettára. A csoport elhatározta, hogy feladatként jelöli meg a ci­garetta mennyiségének a csök­kentését, s ami pénz így meg­marad, azt élelemre fordítjuk. Politikai fogolytársaim megér­tették a feladatot és ennek meg­felelően gyújtottak rá. A szám­adást egy hét múlva végeztük el. A folyosón, ahol néha együtt voltunk, beszámoltunk az ered­ményről. A csoportvezetőnek je­lentették, hogy ki mennyivel csökkentette a napi adagot. — Nekem sikerült 12-ről 10-re csökkenteni, — mondta az egyik. — Nekem kilencre. — Nekem tizenegyre. — Nekem nyolcra. Sorra mindenki elmondta ered­ményét. De egy öreg harcostár­sunk, aki a legszenvedélyesebb dohányos volt, csak nem akart jelentkezni. Félrehúzódott és mérges arccal töprengett. Nekem kellett megszólítanom: — Meg sem várta, hogy befe­jezzem a mondatot, durcásan szavamba vágott. — E normákat én nem értem. Ti szocialistaellenesek vagytok. Glezosz emlékei Azért mondom ezt, mert a szo­cializmus arra tanít, s a szocia­lizmusban arra kell törekedni, hogy növeljük a teljesítményeket, ne pedig csökkentsük, — mondta öreg harcostársunk felemelt uj­jal. Hát ilyen „édes” esetek fordul­tak elő közöttünk. De szükség volt erre. hiszen a kivégzésünket vártuk. A polgárháború idején például 100 ezer embert vetettek börtönbe, s közülük 10 ezret ki is végeztek. A többiek megmene­kültek, közöttük én is. Életünket a munkásságnak köszönhetjük. A világ összes harcos munkásának. Elmondok még egy történetet, amely a siralomházban játszó­dott le. A harmadik halálos ítélet Harmadszor ítéltek halálra. A tárgyalás húsz napig folyt a had­bíróság előtt. Közben hadd mondjam él, hogy Görögországban az ítéletet nem lehet azonnal végrehajtani a kihirdetés után, hanem három napig várni kell. Ez idő alatt jut el a kegyelmi kérvény a király­hoz, ami ugyan nem jelent me­nekülést, de be kell tartani a törvényes előírásokat. Addig a három napig az elítélt együtt marad a többiekkel, s három nap után viszik el a siralomházba és reggel történik a kivégzés. Ebbe a három napba az ünnepek és a munkaszüneti napok nem számí­tanak bele. Engem és három társamat pén­teki napon ítéltek halálra. Az ítéletet pontosan éjfélkor hirdet­ték ki előttünk, majd elkísértek a cellába. Mind a négyen külön- külön voltunk elzárva. Napköz­ben találkoztunk a folyosón. Én még mondtam is, hogy négy na­punk van vissza: Amíg így beszélgettünk, belép a folyosóra egy őr, kezében pa­pírlapot szorongat. A lapról a neveinket olvasta és közölte, hogy a börtönparancsnokságra kell mennünk. Meglepett ben­nünket a dolog. Tapasztalatból tudtuk, hogy a parancsnokságról egyenesen a kivégzőhelyre visz az út. Szóltam is az őrnek: — Minek? Hagyjanak minket nyugodtan. Ne sértsék meg a törvényes rendet. — Nem erről van szó, — ma­gyarázkodott az őr. Levettem a gyűrűmet és oda­adtam egyik társamnak, hogy majd, ha lehetősége nyílik, adja .át a feleségemnek. Elbúcsúztam a társaktól és lassan elindultam. ökölbe Szorított és felemelt kézzel haladtam az ajtó felé. Közbevetőleg azt is el kell mondanom, hogy volt közöttünk egy szobrászművész is, aki pa­pírral és ceruzával a kezében ült a cella sarkában. Azt a jele­netet, amikor én ökölbe szorított kézzel indulok, gyorsan vázlatba öntötte. Én nem is vettem észre és nem is tudtam erről. De majd később kiderül, hogy miért mondtam ezt közbevetőleg. A nemzetközi tiltakozó mozgalom ereje Ahogy sejtettük is, a titkárság­ról a siralomházba vittek mind a négyünket. Ez sötétzárka, semmit sem látni a világból. Azonban a cellák alatt volt olyan kis rés­féleség, amelyen keresztül szólni tudtunk egymáshoz. Az athéni katonai parancsnok becsvágyból, s hogy példát statu­áljon, nagyszabású kivégzést kí­vánt. Meghívta tájékoztatóra az úiságírókat is, a külföldi tudó­sítókat is. — Nyilvánosan hajtjuk végre Manolisz Glezosz kivégzését, — jelentette tó a sajtó képviselői előtt. Ez mentett meg minket. Az új­ságírók azonnal megtáviratozták lapjaiknak, hogy kivégeznek en­gem és társaim. A hír a világ minden városába eljutott, s nagy­szabású tiltakozó mozgalom in­dult el, amelyet persze mi csak utólag tudtunk meg. Például a londoni görög követség előtt igen nagy tüntetés zajlott le, még éjszakára is ottmaradtak a tüntetők. Ezrével táviratoztak Athénbe. Egy másik dolog is segített. Ugyanis a francia rádióban el­hangzott De Gaulle néhányszavas nyilatkozata, valahogy így: „Ne hajtsák végre az ítéletet, nem szabad kivégezni az európai par­tizánt”. Tudni kell azt is, hogy a gö­rög rádiónak van francia nyelvű adása, amely délben megismétli a párizsi híreket. De ezt itt kap­csolják a görög stúdióban. Ez alkalommal azonban elkéstek, mert a rádió sugározta De Gaulle nyilatkozatát is. Lényeg annyi, hogy igen nagy volt a nyomás érdekünkben, s a minisztertanács foglalkozott az üggyel. Hivatták a város kato­nai főparancsnokát és értesítet­ték. hogy nem lehet kivégezni. — De igenis végrehajtjuk, — pattogott a parancsnok — min­den elő van készítve, a sírt is megástuk. Valóban minden elő volt ké­szítve és a sírunk is készen állt. A feleségem látta is. A kormány végül is maga adott ki hivatalos rendeletet, hogy el­marad a kivégzés. A tizedik napon vittek vissza bennünket a siralomház celláiból. Egyébként akkor szerdán reggel a szomszédom szólongatott: — Manolisz, Manolisz... élünk, még élünk. Nehéz napok voltak, de végül is megmenekültünk és visszake­rültünk a többi harcostársak kö­zé. Furcsán néztünk tó a tízna­pos szakállal. Mindenki körénk sereglett és ölelgettek bennünket. Felfigyeltem én a szobrász ba­rátomra, aki gubbasztott és te­tette a szomorúságot. — Mi van veled? — kérdez­tem. — Ah. Tönkre tetted a terve­met. Milyen szobor lett volna... de ezek után nem csinálhatom meg.” — Hát ilyenek az én történe­teim, — nézett szomszédjára, a porcelángyári brigádvezetőre Ma­nolisz Glezosz. Gazdagh István Összehívták az országgyűlési A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragra­fusa, 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1965. február 10. nap* ján (szerda), délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) Csemcnvck SOROKBAN A Szovjetunió és Svédország között Moszkvában aláírták a hat évre szóló (1965—1970) kereske­delmi megállapodást. Az előző, hároméves egyezmény december 31-én jár le. A kölcsönös áruszállításokra vo­natkozó jegyzőkönyvi megállapo­dás 1965-ben a volumen növeke­dését irányozza elő az elmúlt év­hez képest és a hagyományos áruk mellett új árukat is tartal­maz. Moszkvában aláírták a szov­jet—japán kereskedelmi egyez­ményt, amely a kölcsönös keres­kedelem értékét ebben az évben 375 000 000 dollárban irányozza elő, ami az elmúlt évhez képest 15 százalékos növekedést jelent. A szovjet és a japán kereske­delmi küldöttség tárgyalásai so­rán szóba került a két ország közötti hosszú lejáratú, 1966—1970 kereskedelmi egyezmény megkö­tésének kérdése is. Várható, hogy erről az ősszel megkezdődnek a tárgyalások. * Szombaton repülőgépen eluta­zott a mongol fővárosból az Alekszandr Selepin vezette szov­jet pártküldöttség. A küldöttség tagjai a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottságának meghívására tíz napon át ismer­kedtek a mongol nép életével és munkájával; • Becsben illetékes helyen közöl­ték hogy Klaus kancellár márci- jus 23-án előreláthatólag négyna- . pos hivatalos látogatásra Jugo- ' szláviéba utazik. Az osztrák kormányfő Belgrádon kívül való­színűleg Szkopljébe is ellátogat. • A 60. születésnapját ünneplő Wladyslaw Gomulka címére sok üdvözlő távirat érkezik a testvér- pártok vezetőitől. Üdvözletét küld- te az osztrák, a bolgár, a cseh­szlovák, a francia, a jugoszláv, a koreai, a mongol, a román, a vi­etnami, az olasz párt, a Német Szocialista Egységpárt és a Német Kommunista Párt az SZKP és «8 Kínai Kommunista Párt is. A szovjet vezetők távirata, amelyet az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának elnöksége és a. Szovjetunió minisztertanácsának nevében küdtek, megállapítja> hogy a Szovjetunió népei nagyra értékelik Wladyslaw Gomulkát^ a lengyel kommunista mozgalom kiváló képviselőjét, * Martin Luther King kifizette a 200 dolláros óvadékot és kije­lentette: Washingtonba utazik, hogy felkeresse Johnson elnököt. A Nobel-díjas amerikai néger vezető négy napot és öt éjszakát töltött az alabamai Selma bör­tönében, mert napokig megta­gadta — politikai gesztusként az óvadék kifizetését. Abban az órában, amikor King előtt megnyílt a börtönkapti, James G. Clark serif és embe­rei megint töbszáz szavazati jo­gáért küzdő négert tartóztattak le. • Jokoszuka japán városban több mint négyezer ember nagygyűlé­sen tiltakozott az amerikai atom­tengeralattjárók japán kikötőkben való tartózkodása ellen. * Egy oportói bíróság kettőtől nyolc hónapig terjedő börtönbün­tetésre ítélt öt embert azzal a váddal, hogy az illegális portu­gál kommunista párt tagjai. Harminc—-negyven százalékos árengedmény a hétfőn kezdődő kéthetes téli vásáron A ruházati kereskedelem a la­kosság részére kedvező időben, a „legnagyobb tél közepette” rende­zi meg az idén a hagyományos té­li, idény végi kiárusítást. Kilián János, a ruházati főigazgatóság főosztályvezetője sajtótájékozta­tón közölte, hogy a téli vásár feb­ruár 8-án, hétfőn kezdődik és — két hétig — február 20-ig tart. Az idei vásár sok tekintetben eltér az eddigiektől. Elsősorban na­gyobb, — a tavalyi 20—30 szá­Uganda bezárta kongói határát Brüsszel (Reuter). Csőmbe mi­niszterelnök szombaton az Union Miniere bányatársasággal és a belga kormányképviselőkkel kö­tött megállapodás aláírása után hazutazott Kongóba. Brüsszelben bejelentették, hogy a közlemény négy oldalon részletezi azt a „tör­ténelmi megállapodást”, ami a belga—kongói kapcsolatok egész területére kiterjed. A Reuter jelentése szerint Csőmbe és a belga tárgyaló fél megegyezett, hogy: 1. Belgium átadja Kongónak azt a százmillió font értékű részvényt, ami eddig a belga koncessziós társaságok birtokában volt. (Csőmbe kor­mánya a külföldiek bányakon­cesszióit novemberben megszün­tette). 2. „Közös megelégedésre” rendezik a több mint 300 milliós kongói államadósság ügyét. (Ebbe az „adósságba” még a belga gyar­mati hatóságok verték Kongót), 3. Meggyorsítják és fokozzák a belga segélynyújtási programot — ennek keretében eddig évi 200 millió font értékű katonai—mű­szaki segélyt kapott Belgiumtól a kongói kormány. Uganda lezárta 300 kilométer hosszú kongói határát — jelen­tette be Adoko Nekyon tervezés­ügyi miniszter. Az ugandai kor­mány egyidejűleg mindkét irány­ban betiltotta a két ország ke­reskedelmi forgalmát. Az intézke­dést, ami további rendelkezésig marad érvényben, most nem in­dokolták meg, az ugandai kor­mány azonban előzőleg úgy nyi­latkozott, hogy kénytelen lesz a határ lezárására, mert a halár­övezetben súlyos harcok dúlnak a kongói felkelők és a zsoldosok vezette kormánycsapatok között, s ezek során a kormánycsapatok megsértették az ugandai határo­kat, zalékkal szemben — 30—40 száza­lékos engedményeket biztosít a vásárlóknak. A tavalyinál két és félszer több, összesen körülbelül 600 millió forint értékű téli cikk közül válogathat a vásár közön­sége. Ezt figyelembe véve a kö­vetkező két hétben mintegy 100 millió forintot takaríthat meg a lakosság. Változtattak a kiárusí­tásra kerülő cikkek hrányán, s többféle felső konfekciói és cipőt vettek fel a cikklistára. A téli vásár felét például konfekció I cikkek teszik ki, A következő két hétben vala­mennyi ruházati cikkel foglalkozó bolt 30‘—40 százalékkal olcsóbban I árusítja a női kabátokat, kosztü­möket. A szövetruha, a szövet, A ' selyem-, a műszál- és a flanell- blúzt 30 százalékos kedvezmény­nyel hozzák forgalomba. A felső férfikabátokat és a zakókat 30 százalékos, a műbőr kabátokat és a mikádókat 40 százalékos enged­ménnyel kínálják. Bármilyen élet­korú gyermek részére télikabátot 30—40 százalékos, szövetruhát 30 százalékos kedvezménnyel lehet vásárolni, A divat-kötöttáru ke­reskedelmi .több ezer cikket kí­nál, egyebek között férfi jéger fe­hérneműket. 30 százalékos, gyap- jú-és pamutsálakat 30—40 száza­lékos, varrásos női nylonharis­nyákat 30 százalékos árenged­ménnyel. Különösen gazdag a téli vásár cipőválasztéka, amelyben elsősorban női- és gyermek bun­dacipők, gumicsizmák, női fél­cipők, gyermek maaasszárú cinök vásáro'hatók ■ olcsóbban. A házi­cipők. és a papucsok árengedmé­nyét 30 s~ázalékban állapították meg. (MTI). v

Next

/
Oldalképek
Tartalom