Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-06 / 31. szám
1965. február 6. TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 3 Együttélés, avagy ki beszél léire a bőrdíszműben Ritkán látni annyi papírt egy embernél, mint amennyit Marosfalvi Lajos műszerész péntek reggel teregetett ki a Szekszárdi Bőrdíszmű Vállalat egyeztető bizottsági tárgyalásán. A paksa- méta között lehetett találni mindenfélét. Levelet a központnak, értesítést figyelmeztetésről, fegyelmi határozatot, válaszokat és viszontválaszokat, fellebbezéseket és jegyzőkönyveket. Egy kisebb hivatalnak elég lenne az az aktaköteg, amit Marosfalvi Lajos rendezgetett A TÁRGYALÁSON különben megjelent vagy húsz ember, az üzem dolgozói és vezetői közül. Tizenegyen azért jöttek, hogy elmondják, igazságtalannak találják a telepvezető fegyelmi határozatát, mert Marosfalvi Lajos nem követte el azt a cselekményt, amit terhére rónak. A többiek az egyeztető bizottság tagjai voltak, Szóval, körülbelül húsz dolgozó, reggel 9 órától majdnem délig a fellebbezéssel és a tárgyalással foglalatoskodott. Marosfalvi jogát az igazság feltárására vonatkozóan senki sem vitatja. Túlzásnak tűnik azonban, hogy ez az egyetlen tárgyalás a népgazdaságnak körülbelül 3400 forintjába kerüljön. F ugyanis azt számoljuk, hogy egy-egy dolgozóra óránként 68 forint termelési érték jut, a két és fél óráig tartó meddő, s időnként izzó szenvedélyeket felkavaró tanácskozás ennyiben van. Nézzük Marosfalvi Lajos ügyét közelebbről. Benedek József, a bőrdíszmű telepvezetője 1964. december 3-án írásbeli megrovásban részesítette, mert munkatársai egy termelési tanácskozáson kifogásokat emeltek magatartása és modora ellen. Röviden, úgy vélték, hogy nem tartja be azokat az együttélési szabályokat, amelyek az üzemi életben kötelezőek. Marosfalvi természetesen fellebbezett. Ma sem ismeri el, hogy magatartásában, modorában bőven van kivetni való. Ehelyett azt hangoztatja, azért nem találhatja meg saját igazát, mert őt üldözik a vállalatnál, mivel a telepvezető ellen különböző mulasztások miatt, feljelentéseket tett. Ennek valódiságát éppoly nehéz lenne bizonyítani, mint az ellenkezőjét. Kétséges azonban, hogy Marosfalvit mindenki üldözi. Meghallgattuk a tanúk vallomásait. Winkelmann Mi- hályné, aki annak idején a termelési tanácskozáson az egyik felszólaló volt, azt mondja: Egyszerűen nem mertek a munkásnők a műszerészhez menni, mert ' minősíthetetlen hangön beszélt velük, ha valami baj volt a gépekkel. Ranga Sándomé is hasonlóképpen vélekedik Marosfalvi „üldözésére” csak egy nyilatkozat utalt. Ez a teljes vétlenséget próbálta bizonyítani, s más személyt elmarasztalni. Érdekes módon azonban ez a tanú egy utcában lakik Marosfalvi Lajossal. A többiek, akiket megkérdeztek, csak ott voltak, ahol beszélték, hogy Winkelmann Mi- hályné mintha szándékosan gyűjtögetné az adatokat Marosfalvi ellen. HOSSZADALMAS VIZSGALAT KELLENE ahhoz, hogy ennek a teljesen összekuszált ügynek minden apró részletét kideríthessük. Az egyeztető bizottság helybenhagyta a telepvezető határozatát. A határozathirdetést megelőzően azonban elhangzott több olyan vélekedés, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Közülük talán az volt a legenyhébb, amikor Marosfalvi Lajos így vádolta meg a jelenlevőket: Önök mind félrebeszélnek, s egyetlen céljuk csupán, hogy rajtam üssenek egy nagyot! Vagyis, ellene szövetkezett mindenki, aki valamit is számít a vállalatnál. Az arra hivatott szervek bizonyára majd véglegesen tisztázni próbálják a dolgokat. Mi nem nagyon hiszünk a teljes tisztázás lehetőségében. Mert ugyanakkor, amikor Marosfalvi elfogultsággal vádolja a szakszervezeti bizottság elnökét, az egyeztető bizottság tagjait, a tanúk többségét, s most már bizonyára bennünket is — maga kockáztat meg olyan kijelentéseket, amelyeknek elhangzása után neki kellene megmagyarázni azt, miért elfogult. Nem tekintélyi szempontból, csak az általános érintkezési szabályok által előírt követelmények szempontjából kifogásolható az a hang, amit több ízben használt. A vállalat egyik vezető beosztású dolgozójának például szemrebbenés nélkül vágta az arcába, hogy hazudik és kihasználja a dolgozók tájékozatlanságát. Persze az állítás mellől hiányzik a bizonyíték. Valamit azonban mégis csak feltárt ez a hosszú, és gyakran csupán szavak jelentésén lovagoló egyeztető bizottsági tárgyalás. Azt, amit egy munkásnő, Csicsa Ferencné így fogalmazott meg: Marosfalvi Lajos nem a munkatársi viszonynak megfelelő hangot használt dolgozótársaival való érintkezése közben. Pedig az alól az íratlan szabály alól, hogy kötelesek vagyunk egymásnak megadni a megfelelő tiszteletet, ő sem vonhatja ki magát. Egyetlen gépet sem lehet azzal megjavítani, ha a műszerész durva a munkásnőkkel szemben. A kiabálás, a modortalanság mindig visszájára fordul. Marosfalvi egyéb érvek híján azzal védekezett, hogy a telepvezető két, vagy három dolgozó panasza alapján részesítette fe-, gyelmi büntetésben. Az üzemben dolgozó több száz munkáshoz képest ez valóban kicsi arány. Ahhoz azonban körülbelül elégséges, hogy bizonyítványt .állítson ki valakiről, s megmutassa: az összeférhetetlenség tényén. még annyi papír sem változtat, i amennyit Marosfalvi Lajos ösz- szegyűjtött. A tárgyalás végén úgy tűnt, NEM NYUGODOTT BELE i az egyeztető bizottság határozatába. A fellebbezéshez még mindig joga van. Arra azonban előbb-utóbb rá kell jönnie Marosfalvi Lajosnak, hogy félrebeszélni nemcsak a vezető beosztá- súaknak, hanem neki sem szabad. Ha ugyanis ezt teszi, akkor nem segíti, erősíti az együttélést, hanem gyengíti, hátráltatja a munkát. Sz. L A múlt évben négyszáznegyven mázsa szénát és száztizenhét vagon szalmát vásároltak fel a járás termelőszövetkezeteiből a MÉK bonyhádi szálastelepén. A begyűjtött árut préselve értékesítik. Kevés a zabvetőmag Illetékes helyen közölték, hogy tavaszi árpából a termelőszövetkezetek fennálló igényeit központi készletekből ki lehet elégíteni. A zabvetőmag viszont kevés: 2800 métermázsa a termelőszövetkezetek igénye és ezzel szemben mindössze 240 mázsa juthat a közös gazdaságok számára a központi készletekből. Éppen ezért a tsz-ek vezetői már most gondoskodjanak arról, hogy lehetőleg saját készleteikből biztosítsák a zabvetőmagot, esetleg egyéb egynyári takarmányokkal helyettesítsék azt. 378 erőgép cserél gazdát a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdéséig Hétfőn, február 8-án ül össze az a megyei bizottság, amely az erőgépek eladásának gyakorlati tennivalóit rögzíti. A tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdéséig ugyanis a bonyhádi, a dalmandi, a bölcskei, a nagydorogi, a szedresi, a gyönki és az Iregszemcsei Gépállomás erőgépeinek egy részét — 378-at — a termelőszövetkezetek vásárolják meg. vwwNw^wvwwmwiftwiwv%wiw»w/wiwiw/Anw/wv/uwwwjvwww/AW Bemutatjuk a dombóvári alközpontot Szakszervezeti választás a Gépjavító Vállalatnál Szakszervezeti küldöttkonferencián választották meg a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat új szakszervezeti bizottságát. A küldöttközgyűlés előtt az üzemkészek négy műhelybizottságot választottak, s az ott megválasztott küldöttek előtt mondotta el Szűcs János szb-titkár a szakszervezet előző választása óta végzett munkáról készített beszámolót, ismertette az idei gazdasági feladatokkal kapcsolatos szakszervezeti teendőket is. Megállapította az szb. beszámolója, hogy az 1963. évi 56 százalékos szervezettségről kilencven százalékot értek el 1964. végére. A gépjavító szakszervezeti bizottsága 162 aktívát foglalkoztat. A KÖRVONALAIT már mutató „iparnegyedben” korszerű, modern épületben kapott helyet Dombóváron az Országos Vetőmagtermelő és Ellátó Vállalat Dél-Dunántúli Alközpontja. Jó félesztendővel ezelőtt kezdte meg az alközpont a működését. Csonka Károly, a vezető elmondotta mivel foglalkoznak, s hogyan működnek. Három megyét látnak el: Tolnát, Baranyát és Somogy megyét. Bizonyos szempontból új jelenségnek számít, hogy egy fontos intézmény nem megyeszékhelyen működik, hanem egy földrajzilag a cél szempontjából legjobb fekvésű járási székhelyen. Ebben a vonatkozásban örvendetes, konkrét jegyeit figyelhetjük meg a fejlesztési, az iparosítási törekvésnek — a vidéki kisvárosok vonatkozásában. Az alközpont hármas tagoltságé. Van termelési részlege, foglalkoznak vetőmag-tisztítással és van a számvitel, valamint a pénzügyi részleg. A termelési részleg feladata szintén sokirányú. Balázs János osztályvezető, négy szakelőadóval és egy általános adminisztrátorral irányítja a munkálatokat — a termelési részlegen belül a gazdasági magvak termeltetésével foglalkozó csoportban. Amint a vállalatnak a neve is jelzi, az ott dolgozó emberek első és legfontosabb feladata a nagyüzemek számára jó minőségű vetőmag termeltetése és azok ellátása. A konyhakerti magvak termeltetésével kapcsolatos tennivalók Halmai József osztályvezető hatáskörébe tartoznak. A burgonyaosztályt Gadó János irányítja. Gyakorlatilag tehát e három osztály képezi a termelési részleget. Működik még a három megye területén 19 termelési felügyelő. Feladatuk a szerződéskötés és a szaktanácsadás. Általában jól dolgoznak, mert a tavaszi vetésű növényekre, máris 100 százalékra teljesítették a szerződéskötési tervet. A három megyére kiterjedő alközpont, működése során 34 állami gazdaságot és 569 termelőszövetkezetet mondhat • „magáénak”. Jelenleg 65 ezer holdon termesztenek szerződéses úton különféle növényeket. A távlati fejlesztési tervek szerint néhány év múlva már 92—95 ezer holdon. A termelési felügyelők többsége 10— 12 esztendős gyakorlattal rendelkezik. Az alközpont vezetője 34 éves, agráregyetemet végzett mezőgazdasági mérnök. Amikor a vállalat működéséről beszéltünk vele, a következőket mondta: „Itt mindannyian a mezőgazdasági üzemek érdekeit akarjuk és fogjuk szolgálni. Ez az elvem. Ennek bizonyítására még nem sokat mondhatok, de annyit ki merek jelenteni, hogy a tavaszra szükséges vetőmagvakat ebben az évben február végéig valamennyi mezőgazdasági üzem megkapja tőlünk.” S. NAGY ZSIGMOND, a tisztítási osztály vezetője. Az alközpont több tisztítóteleppel rendelkezik, a legnagyobb és a legmodernebb éppen a dombóvári, hozzá hasonló az öreglaki. Kisebb telepek vannak még Pécsett, Al- sómocsoládon, Nagyatádon, Mohácson. Dombóvár, ez a fejlődni akaró közlekedési csomópont és járási székhely rászolgált arra, hogy itt legyen a dél-dunántúli alközpont. De sajnos jelenleg Csonka Ká- rolynak éppen azért fő a feje, mert a járási székhely szükség- szerű hasznos és jószándékú fejlesztése, az alközpont zavartalan működtetését tekintve, máris nehézségekbe ütközik. Kaposvárról tizenegy, Pécsről szintén tizenegy dolgozó kénytelen mindennap Dombóvárra utazni, az új munkahelyre. Egyelőre ugyanis lakás nincs, a letelepedés nehézségekbe ütközik. Ha lenne lakás, akkor a fennálló rendelkezések értelmében félévig més járna a havi 360 forint különélési díj a 22 embernek személyenként. így viszont az utazgatás az egyetlen kézenfekvő megoldás. Idejében a munkahelyre érkezni azonban kizárólag gyorsvonattal lehet. Csakho"" gyorsvonatra bár- letvásárlási lehetőség nincs, illetőleg az a helyzet, hogy a dolgozó bérletet vált a személyvonat párnás osztályára, aminek birtokában aztán utazhat gyorsvonattal is. Egy felsőbb rendelkezés kimondja, hogy a vállalat kizárólag a személyvonat második osztályára váltott bérletet térítheti meg a dolgozóinak. A vezető pedig töpreng, hogy mit tegyen. Emberei kizárólag a gyorsvonattal és az arra érvényes személy- pámás bérlettel közelíthetik meg reggel idejében a munkahelyüket. A párnás havi bérlet ára Dombóvár és Kaposvár között havi 255 forint, Pécs és Dombóvár között 345 forint. Ennek a kifizetését, feltehetően takarékos- sági okok miatt, nem engedélyezik, viszont a különélés, amit a hazautazóknak nem kell fizetni, még több: 360 forint. Hol a logika? Annál is inkább, mert a gyorsvonaton használható pámás- jegy ára még mindig kevesebb, mint a különélési díj. Másrészt a dolgozók furcsállják, hogy ahol igazán lehetett volna, ott a vállalat központjában nem gondoltak a takarékosságra. Július 1-től december 31-ig a 22 ember mindennap úgy járt a dombóvári munkahelyre, mintha kiküldetésben menne. Ez azt jelentette, hogy például a Pécsről Dombóvárra utazóknak minden napra elszámolták a 72 forint vonatköltséget és a 31 forint napidíjat. Most viszont a takarékosság nevében olyan körülményt hagy figyelmen kívül a vállalat, amilyet azért a nemrég működő alközpont és Dombóvár esetében nézni kellene. A KÖZSÉG VEZETŐINEK támogatásáról viszont az elismerés hangján beszél szinte kivétel nélkül mindenki. A dombóvári vezetők mindent elkövetnek, hogy az új létesítmény dolgozói megszeressék a községet és jól érezzék magukat benne. A jelek szerint tudják, hogy e nélkül a fejlődés, az iparosítás csupán fikció. Sz. P. Szerelőket, dömper, dóser és kotrók javításához felvesz a Földmunkát Gépesítő Vállalat építésvezetősége. Székesfehérvár, Seregélyes: u. 83. (22) A kakasdi Egyetértés Tsz- nél igáslovak és 3 érés csikók eladók. Érdeklődni a pontban. köz(110)
